| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 00:15 Összes olvasás: 399817Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 7176. | [tulajdonos]: versek | 2024-04-15 23:40 |
Kedves Játszótársak!
Érdemes volt várni, jöttem a versekkel
Moha
1.
barkácsolt
meztelen asztalon
légy folt
magad vagy angyalom
rég holt
tejszín az arcod
zárt bolt
mégis kimondom
kár volt
2.
törött...
kimondtad akkor csináld
mosd ki a foltot magad
vagy légy mégis meztelen
a tej zacskóban marad
3.
"Miért hagytál el?"
Még élt.
Meztelen testét
a legyek belepték.
Sovány, vézna karja
nem bírta tovább,
s a préselődő tüdő
kimondatta vele a panasz szavát.
Nem Istent hívott, hanem atyát.
Bár az Úr gyermeke volt,
most mégis ember fiának érezte magát.
A "Miért hagytál el" folt a feltétlen hiten.
A kétkedés magja szóródott szét vele,
mint szélben a pitypang tejfehér szöszmösze.
4.
Születés
Kimondani azt, hogy édes az élet
ma sem merem, bár volna rá okom.
Félelmes csillagom, ne vedd zokon,
nekem ünnep marad máig születésed.
Úgy vagyok, hogy bár az egekbe nézek,
gödrökben botladozva, hűs napfoltokon
lógva, figyelnék, mégis megyek, álmodom
tejszín világom, magadra hagyva téged.
Mikor születtél, én is ott születtem.
Felnőni kész vagyok; a végeken az ember
mindig meztelen, és látom az egészet.
A lényeget nem győzöm, folyton elnyel.
Te légy ablakod, hallgasd figyelemmel:
csak pár súlytalan szó a lebegéshez.
5.
Süss
Sárgán izzik az égi kazán,
nem töri fejét Istenen, hazán,
meztelen teste néha foltos,
mégis, hogy ragyog, az a fontos,
emlőjén csüggsz, bár nem ad tejet,
nélküle vakond lenne neved,
kimondod hát, vagy véded magad,
légy csak egy árny, vagy végre szabad.
6.
Barett szonett egy gyerekdalra
Bőgd újra, s újra, bőgd azt, hogy szeretsz,
hangod hasítson ketté unt kolompot,
meghallom azt, bár fületlen bolyongok,
de oly biztosan, miként rügy reped,
miként harangszó indít lágy tejet,
meztelen lelkem hallja hangodat.
Hát bőgj, e hang híján az alkonyat
kísért,s kimondhatatlan árnya vezet,
elűzni sem tudom faroktalan,
s bár foltjaink is összeillenek
mégis messze, külön, magad, magam.
Légy irgalmas, bőgjél mint vad szelek,
bőgd hogy szeretsz, rúgd szét rakott falam
szeretni hangtalan ha nem lehet.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7175. | Simf: Játék | [tulajdonos]: játék | 2024-04-15 21:57 | Simf
Süss
Sárgán izzik az égi kazán,
nem töri fejét Istenen, hazán,
meztelen teste néha foltos,
mégis, hogy ragyog, az a fontos,
emlőjén csüggsz, bár nem ad tejet,
nélküle vakond lenne neved,
kimondod hát, vagy véded magad,
légy csak egy árny, vagy végre szabad.
| |
| 7174. | [tulajdonos]: helyzet | 2024-04-13 20:15 | Kedves Játszótársak,
hétfő este fogok csak zárni.
Szép hétvégét: Moha | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7173. | argumentum: pályamű | 2024-04-09 21:15 | argumentum: Születés
Kimondani azt, hogy édes az élet
ma sem merem, bár volna rá okom.
Félelmes csillagom, ne vedd zokon,
nekem ünnep marad máig születésed.
Úgy vagyok, hogy bár az egekbe nézek,
gödrökben botladozva, hűs napfoltokon
lógva, figyelnék, mégis megyek, álmodom
tejszín világom, magadra hagyva téged.
Mikor születtél, én is ott születtem.
Felnőni kész vagyok; a végeken az ember
mindig meztelen, és látom az egészet.
A lényeget nem győzöm, folyton elnyel.
Te légy ablakod, hallgasd figyelemmel:
csak pár súlytalan szó a lebegéshez. | |
| 7172. | [tulajdonos]: helyzet | 2024-04-08 13:03 | Kedves Játszótársak,
érkezett egy újabb vers, nagyon örülök neki!
Kedves Edit, hálásan köszönöm az ellátmányt! Bár cellulózérzékeny vegán vagyok, de muszáj volt kibróbálnom!
Páfrány azt tanácsolta, hogyha cellulózérzékeny vagyok, akkor evés előtt csomagoljam ki a szalvétából. Látod, hogy a munkaterápiád milyen hatásos volt? Kedves, segítőkész, szinte kezesbárány.
Puszi: Moha
Zárás szombat este.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7171. | Szilasi Katalin: vers | 2024-04-08 00:32 | Szilasi K.
"Miért hagytál el?"
Még élt.
Meztelen testét
a legyek belepték.
Sovány, vézna karja
nem bírta tovább,
s a préselődő tüdő
kimondatta vele a panasz szavát.
Nem Istent hívott, hanem atyát.
Bár az Úr gyermeke volt,
most mégis ember fiának érezte magát.
A "Miért hagytál el" folt a feltétlen hiten.
A kétkedés magja szóródott szét vele,
mint szélben a pitypang tejfehér szöszmösze. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
