NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-09-03 00:30 Összes olvasás: 521433| 5915. | [tulajdonos]: örülés | 2022-10-25 21:41 | | Jó estét! Megérkezett a második vers is. Hurrá! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5914. | Edit: vers | 2022-10-25 21:04 | Ötvös Németh Edit
kiveri a ragya
szürke már a hajnal ködlabdákkal játszik
csorgatja az esőt lovagpáncél ázik
kiveri a reve kiveri a ragya
a süket csend várja
nem apródja karja
nem öleli már meg tisztelet is sárban
beteg világ éled mi vagyunk a gátja
| |
| 5913. | [tulajdonos]: várakozás | 2022-10-25 15:47 | | Én már itt vagyok. Szép napot. Várom a verseket türelmesen. :) | |
| 5912. | [tulajdonos]: megfejtés | 2022-10-24 22:36 | | Máris beérkezett egy helyes megfejtés :) Tényleg ennyire könnyű volt? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5910. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2022-10-24 20:55 | Elkészült a pályázmányom:
Francesco de Orellana
...ború...
süket lovag
szürke lovon
beteg kar lóg
mindenütt sár
benne vagyunk
| |
| 5909. | [tulajdonos]: induljon a játék | 2022-10-24 20:36 | Köszöntök minden ide látogatót, leendő játékosokat.
A szavak:
szürke, vagyunk, beteg, sár, kar, süket, lovag
Remélem, hogy nem nehéz a feladvány. Vasárnap este 10 órakor szeretném zárni a játékot, de természetesen meghosszabbítható kérésre, ahogy eddig is.
Jó versfaragást.
További szép estét, és jó éjszakát! | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5907. | Gabi: játék | 2022-10-24 19:12 | Szervusztok, jó estét kívánok. Dolgoztam, majd beteglátogatóban voltam. Nemrég olvastam, hogy milyen sok pontot kaptam, nagyon elcsodálkoztam.
Köszönöm szépen a szavazatokat.
Bár eléggé el vagyok havazva mostanában, rengeteg dolgom, elintéznivalóm akadt, megpróbálom a játékot levezetni. Várom Frant.
Köszönetem Edit neked is. | |
| 5906. | [tulajdonos]: eredmény | 2022-10-24 15:33 | Megszületett az eredmény.
Bízom benne, hogy jól számoltam.
Emlékeztetőül a szavak:
talán, séta, pince, akar, pillanat, muszáj, ha
Az alábbi versből vettem őket kölcsön:
Petri György
Hogy elérjek a napsütötte sávig
Szokványos nyári éjszakának indult.
Sétáltam kocsmáról kocsmára.
Talán éppen a Nylonban ittam,
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál
(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom,
lehet, hogy a Boráros téren.
Ezek a séták mindig
reggelig vagy épp két napig tartottak,
és akárhová vezettek.
Mindenesetre, valahol ültem, ittam.
(Akkor még akármit – kóstolódó ifjúság.)
Még nem olvastam a kocsmákban,
nem, nem, még nem temetkeztem
könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját.
Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám.
„Fizetsz valamit?” kérdezte egy dohánykarcos
női hang a hátam mögül. Fiatal hang volt.
„Kérjél” – mondtam felé fordulva. Ötven
körüli nő állt rézsút mögöttem. Letapadt,
koszmós, egykor világosbarna haj;
beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas
kötőhártya, aquamarin szemek,1
megsárgult, fehér műszálas pulóver,
barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipő.
Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam.
„Eljövök egy huszasért” – mondta. Ezen meglepődtem.
Az ár – árnak – képtelenül alacsony volt (már akkor is).
Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár.
Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét
a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren.
Az lett volna logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet.
De sokkal többet. Márpedig akart. „Gyere,
akarom” – mondta –, „nagyon szeretnék.”
Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam
(hacsak nem kifejezetten ez volt a célom).
No de hogy… Mentem; úgy éreztem: muszáj.
Hiszen űzött voltam és zavaros,
mint a fölkavart iszap akkoriban, és
csak ezekben az „Eszpresszókban”, „Büfékben”
érezhettem némi álfölényt
a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között.
Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt.
Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem,
egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt
mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében.
Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.
Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját.
„Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok”
– mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre,
magam is csak a legszükségesebb mértékben,
meg a zakómat dobtam le – inkább legyen koszos, mint gyűrött.
„Csókolj meg.” Hát igen, ez elkerülhetetlen.
Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve,
szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban
kotorászna a nyelvem – mindjárt fölvérzi az éles perem.
Rettegtem, hogy menten a szájába hányok,
ettől viszont röhöghetnékem támadt,
ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg
ura lettem a perisztaltikának. A lába köze
szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik.
„Várjál” – mondta, és belevájt ujjaival
egy megkezdett margarinba, magába masszírozta,
aztán még egy adagot.
„ENNI is fog még ebből?”
„Meg tudom mosni valahol magam?” – kérdeztem később.
Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő
lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna.
„Ez is hozzátartozik” – mormoltam. Egy ötvenesem
volt még. A fejét rázta: „Mondtam, hogy egy
huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas
meg egyszerűen kell.” „Akkor adj vissza” – mondtam –,
„értsd meg, nincs huszasom.” „Hülye vagy”
– mondta – „ha vissza tudnék adni ötvenből,
nem kéne a huszasod” – mondta logikusan.
És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal.
Vállat vontam („ha ilyen büszke vagy”),
zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm,
és botorkáltam fel a lépcsőn.
Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy.
Az eredmény a következő:
Tóth Gabriella: 3.5p
Mara: 1p
arqumentum: 1p
Simf: 1p
Kati: 0.5p
Gratulálok a nyertesnek !
Köszönöm Minden résztvevőnek a játékra szakított idejét!
Megkérem Gabit, hogy vezesse le a következő játékot!
1.
Tóth Gabriella
patók és pálok
Szavazott: Mara 1p, Szilasi K. 1p, Edit 1p Simf 0..5p
pince mélyén
salétrom virágzik
talán beázik
a gazda homlokán
pillanat csupán
gyöngyözik a gond
s csak emészti
ha akarná…muszáj?
nem akarja
inkább tarkóját vakarja
sétál köröz andalog
a pince körül gyalog
felkúszik a salétrom virága
fel a gerendára
a gazda bagót rág sercent
közben nagyokat szellent
az egész világra
így omladozik a ház
már nincs is rajta máz
épp olyan mint gazdája
se holnapja se mája
2.
arqumentum
Esetleg
Szavazott: Fran 1p
hűvös séta lenn a pincemélyben,
talán megállunk majd egy pillanatra,
és ajtónak dőlve csókolózunk,
nem muszáj, csak ha ő is úgy akarja.
3.
Szilasi Katalin
Pillantás a mélybe
Szavazott: Simf 0.5p
Dohos, sötét a pincemély,
falán salétrom-ábra most
a dísz. Az ablakon csekély
világ világlik át. A pók
kaszál homályt. Sarokba szórt
szemétkupac. Vagy ember az?
Talán, ha mozdul, él, s a szót
is érti még. De svábbogár
a társa csak s a macskalány,
ki séta közben erre jár.
A sanda pillanat megáll,
akarna lépni, ám muszáj
kivárni, hogy mi lesz a vég.
4.
Simf
Apu nagyon bátor
Szavazott: arqumentum 1p,
Éjszaka gyakran hallok fura zajokat a pincéből.
Mintha sétálna lenn valaki. Talán egy mumus az.
Nekem tilos lemennem a pincébe.
Apunak, ha akar, ha nem, muszáj lemennie a pincébe,
minden fűtéshez ő hozza fel nekünk a tüzelőt.
Ha tényleg él ott egy mumus, akkor Apu nyilván nem fél tőle.
Persze, az is lehet, hogy nincs is ott mumus.
Ha nagy leszek, és az már csak néhány pillanat,
én is lemehetek majd a pincébe, és nem fogok félni,
akár lesz ott mumus, akár nem.
És akkor már nekem is lehet majd kisfiam.
5.
Ötvös Németh Edit
lassan kinyírnak az évek
talán mikor lehívott a pincébe akkor végzett velem
szakadt ruhában vérpöttyöket spriccelt rám
a vízipisztoly abszintzöld volt rézsárga ravasszal
a sarokba okádtam a porba volt benne darabos sárgarépa
az mindig van az az alap nem akartam hogy kijöjjön belőlem
a gyomortartalom de nem tehettem semmit ellene
sétára előtte sem voltam alkalmas egy pillanat alatt összeestem
csak ha muszáj akkor gurulok tovább szögletesen
mert már nincs kerekem
6.
Francesco de Orellana
pillan, illan...
egy pillanat
megállni muszáj
egy pillanat
a séta már fáj
egy pillanat
a pince üres
egy pillanat
ha úgy kell tüzes
egy pillanat
elmúlni akar
egy pillanat
talán betakar
7.
Kosztolányi Mára
Ideje felnőni
Szavazott: Gabi 1p
Azóta sem tudom, talán
kétkedésedet palástoltad?
Pillanatnyi megingás volt?
Szégyellem, mert lehet, pont
olyankor sétál be a templomajtón,
amikor eszembe jut a sztori,
amit viccesen meséltél a papról,
és a gyerekről, aki csóbehúzta.
Valóban mindent lát az Isten?
- kérdezte a kisfiú.
Igen - mondta a pap.
A pincénkbe is belelát?
Természetesen - válaszolta a pap.
Akkor is, ha még nincs kiásva?
Azóta akaratlanul erre gondolok,
amikor a magasságos felügyeletről van szó,
és muszáj nevetnem. Bocsáss meg,
de azt hiszem, miattad lettem kétkedő.
Azért nagyon ne aggódj, mert
az összes többit betartom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
