Két-három éve nem volt nap, hogy ne hallgattam volna meg tőle valamit. Ha valaki/valami kiakasztott, hazamentem, hanyatt feküdtem, és meghallgattam tőle valamit. Komoly gyógyszer volt. Flastrom a sebekre, Irix az égési sérülésekre. Annyira ismertem már a hangját, hogy a barátaim nem tudtak becsapni, "ezer" kontratenor közül is felismertem az ő hangját. Életemben egyetlen koncerten voltam (nem vicc), az övén, mikor Budapesten járt. Most kicsit terápiás jelleggel veszem elő újra, hiszem, hogy a tiszta szépség gyógyít. (Amúgy most jut eszembe, voltam még koncerten, de ez az egy annyira elhomályosította a többit, hogy ezek valóban csak most jutottak eszembe.)
A Hetediziglen játékba én nem a játék szót küldtem, hanem a búgócsigát. Vagy álmodtam az egészet. Vagy... Az előző fordulóhoz pont azért csatlakoztam, mert nagyon szórakoztató volt az össze nem illő szavakat egy versbe rendezni.
Ezt elteszem, mert alapvetően tetszik, csak össze kell raknom rendesen.
Misinszki Hanna Banánköztársaság
A kultuszminiszter az illendőség szót egy l-el írta. Ez semmi, legyintett valaki az újságírók közül, ráadásul raccsol. Mikor az ellenzéket szidta, úgy mondta azt, hogy harácsol, mintha épp egy óriási falat lenne a szájában. Johadék, vágta egyszer egy ellenzéki lap vezető riporterének, mikor az számonkérte rajta a bezárt falusi iskolákat. A sajtótájékoztatón az újságírók között lázmérőt osztogatott, mert szerinte ilyen hülye kérdéseket csak lázasan lehet kitalálni. (Az újságírók közül többen kérték, mondja ki újra a szót: lázmérő.) Miféle megrendelés? - kérdezett vissza hüledezve - Az irodámban még a húsz évvel ezelőtti állapotok uralkodnak. A bútorra értettem - javította magát, mikor többen összevihogtak. A gyerekkoráról beszélt, hogy megsajnálják, mikor kenyér helyett papsajtot evett. Ő aztán tudja, mi a szegénység! Ezen már tényleg mindenki nevetett, mert ahogy kimondta: papsajt, az is olyan volt, mintha raccsolva mondott volna egy másik szót. Másnap a kormányszóvivő letagadta az ilendőséget. Azt mondta, nem létezik, hogy a kultuszminiszter bárkinek is azt mondta volna: rohadék. Felolvasott valami szöveget valakivel való valamilyen megállapodásról, s végül letagadta a kultuszminisztert is.
A fiaim a nyáron erősködtek, hogy tartsak velük egy kiránduláson. A budaőrsi Kecskehegy sziklás hegyoldalát kellett többek között megmásznom, amelynek a tetejére nem vezet ösvény a közeli lőtér miatt. Az út nem volt számomra könnyű, a nyár egyik legmelegebb napja volt, csúszott a cipőm, kapaszkodnom kellett, lefelé egyes helyeken halálfélelmem volt, de amikor megkérdeztem a nagyobbik fiamat, aki a túrát szervezte, miért csinálja ezt velem, azt mondta, azért, anya, mert te egy vagány csaj vagy.
Anikó naplójában olvastam, hogy egy kiscsaj beszólt neki a futása miatt. Velem a napokban hasonló történt, bár nem futottam, és ma sem tudom, mi volt rajtam a fura. Vásárolni mentem meló után, és éppen azt szedtem össze gondolatban, hogy mit kellene venni, mikor egy mellettem elhaladó fiatal párocska lány tagja arra biztatta a pasiját, hogy "ezt (?) nézd meg, nézz végig rajta!" Szerintem semmi rendkívüli nem volt rajtam, elég visszafogottan öltözködöm: egy szürke poncsó, sötétkék farmer és egy fekete sneaker. A hajam hosszú, simán tarkón összefogva hordom. Mire odanéztem, már elmentek mellettem, háttal voltak, úgyhogy a pillantásaimat megtarthattam magamnak. Más alkalommal két kb. 15 éves lány a cipőm alapján kész jellemrajzot kreált rólam. Mikor odanéztem, persze már nem voltak olyan bátrak. Kisvárosban nőttem fel, nagyimék utcájában szokás volt, hogy miután az asszonyok végeztek a háztartási munkával, vacsorakészítés előtt fogták a kis széket, és kiültek pletyózni valamelyikük háza elé. Ha valaki elhaladt mellettük, kb. még a szoknyája alá is benéztek, hogy milyen bugyi van rajta, ott helyben felállították az illető családfáját, és a következő delikvensig az illető szolgáltatta a témát. Ezek a felnőtt nőket leszóló/megbámuló/kibeszélő kiscsajok valószínűleg nevetnek azokon a mémeken, amik ezeket az utcán ülő, pletykáló fejkendős néniket ábrázolják, közben meg észre sem veszik, hogy kortól, fejkendőtől és tájegységtől függetlenül ez a viselkedésforma általuk ma is él és virul, hiába főváros és hiába 21. század.
Vannak szavak, amiktől kiráz a hideg. A "pocaklakó", "lekommunikál" és a "kicsinyég" szavakat szerencsésen túléltem, mire itt az újabb förmedvény, a fogalmatlan. ("Tájékozatlan " jelentésben a szövegösszefüggés alapján.) Gyerekkorom óta rengeteget olvasok, beszélgetni is szoktam, mégsem találkoztam a szóval egészen mostanáig. Első alkalommal egy fórumon olvastam, gondoltam, az írója bár érti, de nem használja helyesen a magyar nyelvet. Azután újságíró cikkében is találkoztam a fogalmatlannal. Ekkor arra gondoltam, két eset lehetséges: vagy én vagyok a témában tájékozatlan, és ez egy létező, elfogadott szó, ami eddig elkerült engem, vagy vannak újságírók, akik nem használják helyesen a nyelvünket. Kisebb tragédia az első eset.
Nagyon tetszik ez az analógia a pöttyös labda és a bárányhimlő között.
A kisebbik fiam három éves lehetett, amikor a teraszon uzsonnázva azt mondtam neki: nézd, L., milyen szép bárányfelhők úsznak az égen! Attól lettem, bárányhimlős kérdezte a kisfiam elkerekedő szemekkel.
Sosem fogom ezt elfelejteni. De most már a te hasonlatodat sem.
A.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
