NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 08:19 Összes olvasás: 39006| 50. | [tulajdonos]: köszi | 2016-04-28 22:25 | | Köszönöm szépen az 5letet, ha sikerül, megírom. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 49. | Baltazár: 5let | 2016-04-28 21:14 | | Hívd föl a Magyar Napló Könyvesboltot, szerintem náluk kapható. | |
| 48. | [tulajdonos]: akarom ezt a könyvet! | 2016-04-28 20:47 | Ughy Szabina: Séták peremvidéken
Kedves Olvasó!
Van tipped, hol vehetném meg?
(A múltkori könyvkeresésemnél bejött ez a módszer. Bookline-LIbri-írók boltja kilőve.) | |
| 47. | [tulajdonos]: ezen még el kell gondolkodnom | 2016-04-08 17:07 | A madár és a kagyló
Ahányszor csak kimondok bizonyos szavakat,
például anya, te, forrás, tisztaság,
különös képeket látok.
Ma például egy tengeri madarat láttam,
ahogy kimondtam azt a szót, Isten.
Egy madarat, csőrében egy zárt kagylóval,
mely egész életében az alkalmas sziklát keresi,
amihez odacsaphatja a zsákmányt.
Közben az elzárt, édes húsról álmodik.
Az összes szirt alkalmatlannak bizonyul,
de a madár elszántságát ez még inkább fokozza.
Mintha parányi értelme felfoghatná mit jelent: örökké.
Csak köröz, köröz, és néha kiejti csőréből a kagylót.
A kagyló soha nem nyílik meg.
Madarak verődnek össze, és megbűvölten nézik társukat.
A ledobott kagyló mint egy ereklye fekszik lábaik előtt.
Ha képesek lennének a csodálatra, csodálnák társukat.
De így megvetik.
A tenger, a látóhatár és az idő a madár birtokában van,
lassan mégis leengedi szárnyait. Nem repül fel többé,
nem eszik, nem iszik, csak fekszik a kagylója mellett.
Senki nem tudja, mi történt.
A madár először szomjan pusztul, aztán zörgősre szárad
egy megfejthetetlen titok mellett. | |
| 46. | [tulajdonos]: kora reggel nincs jobb dolgom? | 2016-04-08 05:12 | Elszakadás
Az erdőben patak, benne kavicsok.
A partjára térdelsz, kényszerít, hogy maradj.
Átnyúlsz a vízen, mint a könnyen engedő testen,
a kavicsok belső szervek: ez itt a szív, máj, tüdő.
Ahogy hozzájuk érsz, mintha a sajátjaidat tapogatnád,
hirtelen megragadod a szívet, messzire dobod.
Kezedről még sokáig csöpög a víz, te vérnek érzed.
Sebzel, és sebzed magad.
Hallod a sóhajt, nem tudod kié: a tiéd vagy a pataké,
ezzel a hanggal szelídülsz bele a folytatásba.
Melledben légüres tér, szíved helyén fantomfájdalom,
tekinteted megbékélt, mint az elejtett vadaké. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 44. | [tulajdonos]: éljen!!!!!!!!!! | 2016-04-04 17:50 | Kedves nélküled napló-tulaj! (vagyis Jótündérke)
Holnap már olvashatom is a könyvet! (Győrffy: Nem mozdul) Köszi a segítséget! | |
| 43. | [tulajdonos]: ma esti | 2016-03-31 22:18 | Az erdőben patak, benne kavicsok.
Letérdelsz mellé, erős kényszert érzel, hogy maradj.
Átnyúlsz a vízen, mintha könnyen engedő test volna.
A kavicsok belső szervek: ez itt a szív, máj, tüdő.
Ahogy megérinted őket, mintha a sajátjaidat tapogatnád.
Hirtelen indulattal megragadod a szívet, messzire dobod.
Kezedről még sokáig csöpög a víz, te vérnek érzed.
Mindig szelíd voltál, most barbár vagy erőszakos,
sebzel és sebzed magad.
Hallod a sóhajt, eldönteni nem tudod, hogy a tiéd vagy a pataké.
Ahogy elfordulsz, hogy folytasd a megkezdett utat,
melledben vákuummá lesz a magány,
szíved helyén pedig állandósul a fantomfájdalom. | |
| 42. | [tulajdonos]: köszönöm | 2016-03-30 22:49 | | Köszönöm, én meg már azt hittem, minden lehetséges lelőhelyet megpróbáltam. Írok, ha sikerült. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
