Megkaptam egy ismerősömtől, hogy a verses videóimat miért műhelyes háttérrel csinálom?
Igaza volt, ilyen környezetben csak a nagyon empatikusok előtt sejlik fel kimagasló intellektusom, ezért most tettem egy kísérletet, az engem kevésbé ismerősök számára legyen nyilvánvaló, igenis egy mélyen gondolkodó, okos ember mondogatja sületlenségeit.
Természetesen régi ismerőseim nem fognak bedőlni ennek, ők pontosan tudják, azért nem mutatom kezeimet, mert tele vannak bőrkeményedésekkel és koszosak a körmeim.
Ja, most látom, elfelejtettem feltenni a szemüvegemet, úgy még intelligensebbnek tűnnék, de igaziból nem bánom, a baloldali keretben nincs üveg, na az aztán milyen hülyén adná ki magát!
Még egyet, egyszer egy versemre azt írták, giccses. Most ezzel a versemmel bizonyítom, az nem is volt annyira az!
Egyik este telefonon beszélgettünk Mityka barátommal – a Dokkon Böröczki Mihály néven ismerhetjük -, szóba kerültek azok az akadályok, melyek miatt csúszik a személyes találkozás, korunk, egészségünk, a távolság stb., szóba került a huszadik kötete, persze – mondtam -, könnyű annak, aki meglát egy falba vert szöget, és képes róla olyan verset írni, hogy az olvasó meghatódik tőle, szó-szó, vigyázz magadra, te is, szervusz barátom.
Másnap Mityka elküldött egy verset.
SZÖG ÉS FAL
Nem tudja senki, melyik kerül bajba, ahogy a szög mély sebet üt a falba, a fal szenved, vagy a szög átkozódik, vagy örülnek, hogy kettejüknek jó itt.
A végeredményt egyikük sem tudta, hogy mért volt szükség szerencsétlen lyukra, és lényegtelen marad mindörökre, hogy milyen sors vár végül is a szögre.
Így egyiknek sem lehet semmi rossza, hogy a másikat joggal ostorozza, egymást szerették, mint a seb a jódot, mint gyufaláng az áztatott kanócot,
mint hamvadó tűz az izzó zsarátot, mint szög feje a súlykos kalapácsot, a vágyuk egy volt és tulajdonképpen, a szerelmüknek a fal volt az éden.
S hogy mi kerül majd a megsebzett falra, és kettejük közül melyik akarta, a nagy eredmény abból kitudódott, hogy boldog volt, aki a szögön lógott.
Mit is mondhatok, annyit értek a verstanhoz, hogy a versek kétharmadát nem is értem, de Mityka verseit mind, lehet, hogy ebben szerepe van annak, hogy aktív korában ő is műszaki ember volt, picit egyrugóra járhat az agyunk, és semmiképpen se szeretném, hogy ez a verse kettőnk fiókjaiban maradna, engedélyt kértem, hogy a világ elé tárjam, aztán elgondolkodtam, ugyan mit akaszthatnék erre a szögre, úgy döntöttem, hogy egy kedvencemet, Mityka 2012-ben ide a Dokkra feltett egyik versét.
Papírlap
Én évek óta úgy radírozok egy velem egyidős papírlapot, hogy ne legyen rajt soha semmi átok, de állandóan telefirkáljátok.
Aztán persze nem hagyhattam barátomat válasz nélkül, én is írtam neki, jó, az enyém össze se mérhető az övével, de a naplóm viselt el már ennél rosszabbat is.
Vándor! Ha meglátsz egy Mityka-verte szeget, jobb, ha a mondandód rímbe, versbe szeded, és mikor a Mester engedélyét adja, az ő költeményét akaszd fel a falra!
Fogadom, hogy e szeg meglazulni nem fog, úgy áll majd a falban, mint egy örök hegyfok, a fal leomolhat, a szög mégis marad, építheted köré bátran az új falad!
Mityka-verte szögből házanként elég egy! Elég egy, hogy azzal bátran megelégedj! Mityka szege, verse fundamentum, alap.
Lötyöghet a Világ, ez a kettő – marad!
A lényeg, hogy a bakancslistámon van egy Mitykával való borozgatás-beszélgetés az eperfám alatt, egykezemen meg tudnám számolni, hogy hány emberrel vagyok így!
A magyarpeti felvételt hirdetett brüsszeli valagmeresztésre, na, valagam az nekem aztán jócskán van, akár két-három nyüzüge momentumos vagy elempés helyett is tudnám mereszteni, ráadásul most olvasom, hogy olyan tízmilkát lehet vele keresni, ez olyan hatésfélévi nyugdíjam, jól jönne, másfél fala a háznak még nincs szigetelve.
Írtam önéletrajzot is! Szemelvények ebből:
Vezetői gyakorlat. Hetvenhárom óta van jogsim, vezettem targoncát, autót, motort, áramot, néha még embereket is, és ellentétben a manapság trendivel, azokat nem az orruknál fogva.
Nyelvtudás. Felidézhető, van annyi viszki, amennyitől angolul kezdek beszélni, és van annyi vodka, amitől oroszul. És csak mennyiség kérdése, hogy az aktuális nyelvtudásom mikor kerül egyszintre a magyarral, pláne, ha keverem, igazán akkor tudok minden nyelven egyformán, amikor már beszélni se tudok, jaj, közben beugrott, az egyik sztendapos mondta, anyanyelvi szinten beszél angolul, mert az anyja se tud egy szót se, sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe.
Külföldi tapasztalat. Fiatalon olyan harminc országban jártam - plusz-mínusz három-négy, akkoriban sokat tettem azért, hogy az emlékek ne foglaljanak sok helyet a háttértárolóban -, sehol nem a turisták által kedvelt látványosságokat kerestem, engem nem vezetett félre a talmi csillogás, a kikötők, a kocsmák mutatják az igazságot, megjegyezném, hogy tengerész ritkán disszidált, akkoriban azt láthattam, hogy egy melósnak máshol se sokkal jobb, gyanítom, most azt látnám, hogy sehol se rosszabb.
Nem vagyok zsarolható! Amilyen hülye vagyok, én minden kipofázok magamról, így titkaim nincsenek, mivel nem járok el hazulról, lopni se nagyon tudok, akiket fiatalon megrontottam, már öregasszonyok, jól esne, ha emlékeztetnének, nagy űr vár kitöltésre, ereszcsatorna, ami engem elbírna, olyan meg nincs.
Nem pénzel a Soros! Ez önmagában nem is lenne gond, de sajnos más se. Sőt, tartoznak nekem, én kötöttem annakidején egy szerződést, évtizedeken keresztül adtam kölcsön havi rendszerességgel az államnak, hogy majd, ha öreg és kripli leszek, megadja, hát nagyon csenevész részletekben törleszt, pont ezért jelentkeztem erre az állásra, az a tízmilkás fizetés mérsékelné a rosszallásomat, lehet, hogy ritkábban mondanék olyat, amiben basszákmeg is van.
Kommunikatív vagyok. Tessék, most is írtam már vagy egy oldalt, alig van benne hejesírási hiba, elutés is alig, ha kell, rímekbe szedem a mondandómat – elvégeztem egy ókájés vőfélyképzőt -, és meggyőzően tudok érvelni egy vita során, ha nálam van a viperám. Használok idegen szavakat, többnyire e-betűvel kezdődőket, tizenhatévesen ezeket bifláztam be, és beszélgetések során rutinnal tereltem a témát olyan irányba, hogy látszólag könnyed természetességgel használjam a frissen tanultakat, élveztem, hogy mások nem értik, ma könnyebb dolgom van, sokan a magyart se értik, pláne, ha le van írva.
Lojális vagyok! Tízmilkáért bárkihez, sőt, még utálni is tudok ennyiért bárkit, ráadásul vannak páran, akiket ingyen is,
Nem verek nőket. Senkit se verek, még a micsodámat se, pedig nagyon megérdemelné néha, na, hát ez egy régi arisztidéstaszilós vicc volt, de a lényeg, hogy se vak komondorunk, se csatos nadrágszíjam nincs a ledobott nadrágomba fűzve.
Nincsen lombkoronasétányom! Nekem méhlegelőm van. Sőt, hogy ne vádolhassanak diszkriminációval, vakondlegelőm is, ez a cizellált megfogalmazása az elhanyagolt hátsókertnek.
Sose találkoztam vagy beszéltem - Gyurcsánnyal - Orbánnal - Schadl-lel - senkivel a fideszből - senkivel a levitézlett ellenzékből - kit is kell még utálni?
Szóval azt hiszem, a leírtak bizonyítják, hogy én vagyok a legalkalmasabb az állásra, ezért megengedhetem magamnak, hogy feltételem is legyen, csak akkor foglalom el a hivatalt, ha azt hómoffiszban végezhetem!
Ennek még vannak különös előnyei, nem röpködnék állandóan Brüsszelig meg vissza, a szobabiciklimmel járnék dolgozni, így nem lenne kimutatható ökológiai lábnyomom, ha kellemetlen szavazás lenne, akkor engem nem kéne kiküldeni kávézni, és nem égetném az EU-ban magamat azzal, hogy kanállal eszem a mákostésztát.
Remélem, hogy ez a csinos fiú a helyén értékeli jelentkezésemet, de a papírokkal csak délelőtt keressenek, mert ebéd után aludni szoktam!
a miniszter az a csák művészeti szabadság isten család és haza a kultúra tavasza háromtének vége van egyenes a derekam attiláról írhatok de ha senki nem vagyok párbeszéd az kellene cenzúria szelleme jéa sírjában forog nevével a díjasok kocsmaszájú széplélek ürüléki szépségek kinek nagyobb a fasza azé a magyar haza naptárat nem ismerem nekem nincsen istenem kéttéseknek nincs ünnep lófaszt jár az mindünknek ha tudná a csákjános szóval üt a csákányos
Lapozgattam a Szép versek 1974-es antológiát, és egy dokktársra akadtam, kötelességemnek érzem, hogy felhívjam rá a figyelmet, meg aztán félnék is nem megemlíteni, egyik szerkesztőnk is kihúzta már a gyufát ilyen mulasztásért, ha valaki nem emlékezne az esetre, elég az egyik társtulajdonos bármelyik naplójában két-három bejegyzést visszagörgetni, megtalálja, aztán, ha még kettőt-hármat visszagörget, megtalálhatja ismét.
Szóval a kérdéses kötet 211. oldalán leltem rá egy eredeti Görcsi-kéziratra, azt nem tudom, hogy miként került bele, lehet, hogy a kézirat volt előbb, és utána szerkesztették köré az antológiát, egy biztos, ezt a korai Görcsi versikét nem szabad alábecsülni, olyan értéket képviselhet, mint mondjuk Dali gyerekkori pálcikaemberkéje, látni, hogy még címe sincs neki, lehet, hogy anyukája beszólt neki a kisszobába, Görcsike, késő van, villanyoltás!, aztán elfelejtkezett róla.
A gondviselés keze lehet abban, hogy Ratkó József oldalán található a versike, szegről-végről rokonok lehetünk, én is Ratkó-gyerek vagyok, ugye Ratkó Anna a költő nagynénje volt, én meg talán miatta nem végeztem a kórházi veszélyes hulladékos vödörben, lófaszt, akkoriban ezt a szót nem is ismerték, mentem volna a lefolyóba.
Ratkó József egyébként azon kevés József Attila díjas költő közé tartozik – mondjuk ilyen még Erdős Virág -, akiknek irigylem verseit, olyan versek ezek, hogy a legjobb tudásom szerint se tennék bármelyik szó vagy rím helyére mást, tudnék annyit inni, hogy felrévedve a Nagynéném, a miniszterasszony-t magaménak gondoljam, de aztán kijózanodva azért teszek-veszek, hogy ehhez konvergálják, tudom, ehhez nem kevés idő kell, de hát még fiatal vagyok.
Ha a képen nem lehetne jól olvasni, itt van Görcsi korai versikéje digitálisan is, könnyebbé teszem a jövő irodalomkutatóinak a kopi-pasztot, de alatta ott lesz sok szempontból példaképem verse, az, amelyikre már fent utaltam, Ratkó megdöbbentően fitalon, ötvenháromévesen halt meg, már harmincöt éve.
Görcsi korai verse a Szép versek 1974 -ben
körül nézek lopva pályatársak íme szépversekhetvennégy ez a kötet címe jobbra-balra költők vers is van húsztucat szomjas vándor talál frissvízű fúrt kutat
Ratkó József:
Nagynéném, a miniszterasszony
Halottról rosszat nem beszélek; gyalázata rám szállna vissza, s nem volna nyugtom, míg csak élek – családja átkozódna, szidna, s ezért – korántsem mintha félnék – nehogy a szó sebet fakasszon, szapulom – hál’ istennek, él még nagynéném, a miniszterasszony.
Régóta viszket már a nyelvem; s mert szavaira nem vigyáztam, hány but tréfáját lenyeltem, amíg e rímre ráhibáztam! S ha sokszor is hagyott a bajban – túl vagyunk rajta, nem haragszom. Szárazkolbásszal traktált hajdan nagynéném, a miniszterasszony.
Igaz, hogy akkor még szegény volt az istendta, nem miniszter. A keze bütykös és kemény volt, haját a gond beszórta liszttel; ő maga tett el hűs uborkát, s nem volt cselédje, aki dagasszon, és még nem hordta fönn az orrát nagynéném, a miniszterasszony.
S nincs erre az orrbántz-ra vegyszer; hiába hánytam a keresztet, magasztos, miniszteri keggyel egy levelet is megeresztett. Számat, fülemet telesírta, de benne nem volt semmi hasznom, s a tárgyragot két t-vel írta nagynéném a miniszterasszony.
Ne vesse senki a szemére, nem érdemel rovót a néném. Ha szidnák, bárki ellenére Foggal, körömmel védeném én. Ne firtasd, egyszerű a titka - megsúgom, de köztünk maradjon - : hat elemit járt összevissza nagynéném, a miniszterasszony.
Eszer oszt’ meg is látogattam. Ő volt a gazda, én a vendég. Nem volt hiány szép szavakban, s a zsömlét is vastagon kenték; sohse volt jobb a dolgom, mint ott – s mikor eljöttem – nem panaszlom -, markomba nyomott húsz forintot nagynéném, a miniszterasszony.
Ajánlás: Költő, ugass, lelked kitátva! mindegy, csak a szekér haladjon. Talán majd ezt is megbocsájtja nagynéném, a miniszterasszony.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
