„…Anna, a valódi hitves néma lemondásával, csendesen várta a sorsot, s időnként olvasni próbált. Bunyan A zarándok utazása című könyvét felmetszette. Olvasni próbált. De nem ment a dolog. Aztán Dante Poklá-t vette elő. Nem ment az olvasás. Aztán Kant A tiszta ész kritikája című kisregényét szedte elő – de képtelen volt olvasni. Most sajnálta csak, miért nem tanult meg annak idején olvasni…”
Stephen Leacock: Karolina karácsonya avagy a csodálatos gyermek
A Fedél Nélkül tegnapi számában a Szerkesztőség egy haikumat jelentette meg, köszönöm!
A haikuról annyit, hogy szerintem ezt a versformát az Amway becsülheti a legtöbbre, csak amíg náluk a koncentrátumokat vízzel kell hígítani, addig a haikut gondolatokkal.
Megkerestem emilben Csányi Vilmost, és megkértem, fontolja meg, vállalja, hogy a Dokk főszerkesztő-helyettese legyen!
Ha igent mond, minden befolyásomat latba vetem, az összes létező fórumon napjában többször is felvetem majd, a Dokk összes tulajdonosát – na jó, nem az összeset - telefonon zaklatni fogom, mindenkit lehülyézek, akik nem úgy véli, mint én, átveszem a Dokkon legtöbb karaktert író-verseny vezető pozícióját – ráadásul úgy, hogy nem baszom tele többoldalas idézetekkel írásaimat -, írok Madonnának, Angelina Jolie-nek, Pamela Andersonnak, és, ha az ő hülyegyerekeket és töszleszkedőket lepattintó stábjaiktól csak egy szívecskét vagy lájkot kapok, akkor attól kezdve rájuk is hivatkozom, mint támogatókra.
Hogy miért vállalom teljesen önzetlenül és magamat nem kímélve mindezt?
Mert ez a kitűnő tudós sokat tett a Dokk felemelkedéséért!
Nem akarom mind felsorolni, csak szemezgetek.
- A Széchenyi-díjas Tanár Úr valóban írt egy könyvet az etológiáról. Mindezt úgy, hogy nem majmozott le egyetlen szerkesztőséget sem.
- Könyveket írt, előadásokat tartott a kutyákról, nekem személy szerint több előadását is volt alkalmam végig nézni. Ez sokat jelent a Dokk számára, hiszen köztudomású, hogy több Dokkolónak is van kutyája, még nekem is volt kettő, de a lényeg, hogy az egyik tulajdonosnak nagyon híres kutyája van, ezt mindenki tudja, aki tájékozott a kortárs irodalomban, nos, feltételezhető, hogy Csányi professzor se véletlenül foglalkozik behatóan a témával.
Feltételezem, hogy a Tanár úr, ha betölti a hivatalt, egy kúrva szót se fog írni a Dokkon bírálatra beküldött versekről, de ehhez már úgyis hozzá vagyunk szoktatva a főszerkesztő-helyettesektől, nem az a dolguk, igazság szerint nem elvárás még az se, hogy tudják, mi az a Dokk, bár Csányi úr annyit biztosan tud róla, hogy hajók építése, javítása, leállítása esetén fontos, és most rémlik, egyszer egy előadásán elmondta, sétált a kutyájával a Dunaparton, és a Duna már majdnem Balaton, az a Balaton, amely mellett sok Dokkhoz köthető esemény zajlott, számos fotó igazolja.
Csányi főszerkesztő-helyettes neve jól fog mutatni az IMPI-ben. Több kötet, tudományos fokozatok, népszerűség, ő se szól bele a Dokkos folyamatokba, ideális jelölt!
Aki a szívén viseli a Dokk sorsát, az velem együtt reménykedhet abban, hogy a professzor hajlik a kérésemre, aztán kalandra fel!
…Jaj, bazmeg, most nézem, az emilt véletlenül Donald Trumpnak küldtem el, vele is levelezek, kaptam válaszként egy szívecskét, meg azt az üzit, hogy örül, hogy őt Romániában is így szeretik, meg, hogy maradjunk kapcsolatban, csak most nem ér rá, a kert végében épp’ most tüzeli el egy vashordóban a kompromitáló iratokat.
Mindegy, ha majd ráér, biztosan jelentkezik a hivatalra, ő is jó lenne, a Donald meg a Dokk ugyanúgy kezdődik, ez biztosan jelent valamit, aztán a megválasztása után a negyedik naptól lesz ideje is ránk, az első három nap sajnos elmegy arra, hogy véget vessen a háborúnak.
Megkaptam egy ismerősömtől, hogy a verses videóimat miért műhelyes háttérrel csinálom?
Igaza volt, ilyen környezetben csak a nagyon empatikusok előtt sejlik fel kimagasló intellektusom, ezért most tettem egy kísérletet, az engem kevésbé ismerősök számára legyen nyilvánvaló, igenis egy mélyen gondolkodó, okos ember mondogatja sületlenségeit.
Természetesen régi ismerőseim nem fognak bedőlni ennek, ők pontosan tudják, azért nem mutatom kezeimet, mert tele vannak bőrkeményedésekkel és koszosak a körmeim.
Ja, most látom, elfelejtettem feltenni a szemüvegemet, úgy még intelligensebbnek tűnnék, de igaziból nem bánom, a baloldali keretben nincs üveg, na az aztán milyen hülyén adná ki magát!
Még egyet, egyszer egy versemre azt írták, giccses. Most ezzel a versemmel bizonyítom, az nem is volt annyira az!
Egyik este telefonon beszélgettünk Mityka barátommal – a Dokkon Böröczki Mihály néven ismerhetjük -, szóba kerültek azok az akadályok, melyek miatt csúszik a személyes találkozás, korunk, egészségünk, a távolság stb., szóba került a huszadik kötete, persze – mondtam -, könnyű annak, aki meglát egy falba vert szöget, és képes róla olyan verset írni, hogy az olvasó meghatódik tőle, szó-szó, vigyázz magadra, te is, szervusz barátom.
Másnap Mityka elküldött egy verset.
SZÖG ÉS FAL
Nem tudja senki, melyik kerül bajba, ahogy a szög mély sebet üt a falba, a fal szenved, vagy a szög átkozódik, vagy örülnek, hogy kettejüknek jó itt.
A végeredményt egyikük sem tudta, hogy mért volt szükség szerencsétlen lyukra, és lényegtelen marad mindörökre, hogy milyen sors vár végül is a szögre.
Így egyiknek sem lehet semmi rossza, hogy a másikat joggal ostorozza, egymást szerették, mint a seb a jódot, mint gyufaláng az áztatott kanócot,
mint hamvadó tűz az izzó zsarátot, mint szög feje a súlykos kalapácsot, a vágyuk egy volt és tulajdonképpen, a szerelmüknek a fal volt az éden.
S hogy mi kerül majd a megsebzett falra, és kettejük közül melyik akarta, a nagy eredmény abból kitudódott, hogy boldog volt, aki a szögön lógott.
Mit is mondhatok, annyit értek a verstanhoz, hogy a versek kétharmadát nem is értem, de Mityka verseit mind, lehet, hogy ebben szerepe van annak, hogy aktív korában ő is műszaki ember volt, picit egyrugóra járhat az agyunk, és semmiképpen se szeretném, hogy ez a verse kettőnk fiókjaiban maradna, engedélyt kértem, hogy a világ elé tárjam, aztán elgondolkodtam, ugyan mit akaszthatnék erre a szögre, úgy döntöttem, hogy egy kedvencemet, Mityka 2012-ben ide a Dokkra feltett egyik versét.
Papírlap
Én évek óta úgy radírozok egy velem egyidős papírlapot, hogy ne legyen rajt soha semmi átok, de állandóan telefirkáljátok.
Aztán persze nem hagyhattam barátomat válasz nélkül, én is írtam neki, jó, az enyém össze se mérhető az övével, de a naplóm viselt el már ennél rosszabbat is.
Vándor! Ha meglátsz egy Mityka-verte szeget, jobb, ha a mondandód rímbe, versbe szeded, és mikor a Mester engedélyét adja, az ő költeményét akaszd fel a falra!
Fogadom, hogy e szeg meglazulni nem fog, úgy áll majd a falban, mint egy örök hegyfok, a fal leomolhat, a szög mégis marad, építheted köré bátran az új falad!
Mityka-verte szögből házanként elég egy! Elég egy, hogy azzal bátran megelégedj! Mityka szege, verse fundamentum, alap.
Lötyöghet a Világ, ez a kettő – marad!
A lényeg, hogy a bakancslistámon van egy Mitykával való borozgatás-beszélgetés az eperfám alatt, egykezemen meg tudnám számolni, hogy hány emberrel vagyok így!
A magyarpeti felvételt hirdetett brüsszeli valagmeresztésre, na, valagam az nekem aztán jócskán van, akár két-három nyüzüge momentumos vagy elempés helyett is tudnám mereszteni, ráadásul most olvasom, hogy olyan tízmilkát lehet vele keresni, ez olyan hatésfélévi nyugdíjam, jól jönne, másfél fala a háznak még nincs szigetelve.
Írtam önéletrajzot is! Szemelvények ebből:
Vezetői gyakorlat. Hetvenhárom óta van jogsim, vezettem targoncát, autót, motort, áramot, néha még embereket is, és ellentétben a manapság trendivel, azokat nem az orruknál fogva.
Nyelvtudás. Felidézhető, van annyi viszki, amennyitől angolul kezdek beszélni, és van annyi vodka, amitől oroszul. És csak mennyiség kérdése, hogy az aktuális nyelvtudásom mikor kerül egyszintre a magyarral, pláne, ha keverem, igazán akkor tudok minden nyelven egyformán, amikor már beszélni se tudok, jaj, közben beugrott, az egyik sztendapos mondta, anyanyelvi szinten beszél angolul, mert az anyja se tud egy szót se, sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe.
Külföldi tapasztalat. Fiatalon olyan harminc országban jártam - plusz-mínusz három-négy, akkoriban sokat tettem azért, hogy az emlékek ne foglaljanak sok helyet a háttértárolóban -, sehol nem a turisták által kedvelt látványosságokat kerestem, engem nem vezetett félre a talmi csillogás, a kikötők, a kocsmák mutatják az igazságot, megjegyezném, hogy tengerész ritkán disszidált, akkoriban azt láthattam, hogy egy melósnak máshol se sokkal jobb, gyanítom, most azt látnám, hogy sehol se rosszabb.
Nem vagyok zsarolható! Amilyen hülye vagyok, én minden kipofázok magamról, így titkaim nincsenek, mivel nem járok el hazulról, lopni se nagyon tudok, akiket fiatalon megrontottam, már öregasszonyok, jól esne, ha emlékeztetnének, nagy űr vár kitöltésre, ereszcsatorna, ami engem elbírna, olyan meg nincs.
Nem pénzel a Soros! Ez önmagában nem is lenne gond, de sajnos más se. Sőt, tartoznak nekem, én kötöttem annakidején egy szerződést, évtizedeken keresztül adtam kölcsön havi rendszerességgel az államnak, hogy majd, ha öreg és kripli leszek, megadja, hát nagyon csenevész részletekben törleszt, pont ezért jelentkeztem erre az állásra, az a tízmilkás fizetés mérsékelné a rosszallásomat, lehet, hogy ritkábban mondanék olyat, amiben basszákmeg is van.
Kommunikatív vagyok. Tessék, most is írtam már vagy egy oldalt, alig van benne hejesírási hiba, elutés is alig, ha kell, rímekbe szedem a mondandómat – elvégeztem egy ókájés vőfélyképzőt -, és meggyőzően tudok érvelni egy vita során, ha nálam van a viperám. Használok idegen szavakat, többnyire e-betűvel kezdődőket, tizenhatévesen ezeket bifláztam be, és beszélgetések során rutinnal tereltem a témát olyan irányba, hogy látszólag könnyed természetességgel használjam a frissen tanultakat, élveztem, hogy mások nem értik, ma könnyebb dolgom van, sokan a magyart se értik, pláne, ha le van írva.
Lojális vagyok! Tízmilkáért bárkihez, sőt, még utálni is tudok ennyiért bárkit, ráadásul vannak páran, akiket ingyen is,
Nem verek nőket. Senkit se verek, még a micsodámat se, pedig nagyon megérdemelné néha, na, hát ez egy régi arisztidéstaszilós vicc volt, de a lényeg, hogy se vak komondorunk, se csatos nadrágszíjam nincs a ledobott nadrágomba fűzve.
Nincsen lombkoronasétányom! Nekem méhlegelőm van. Sőt, hogy ne vádolhassanak diszkriminációval, vakondlegelőm is, ez a cizellált megfogalmazása az elhanyagolt hátsókertnek.
Sose találkoztam vagy beszéltem - Gyurcsánnyal - Orbánnal - Schadl-lel - senkivel a fideszből - senkivel a levitézlett ellenzékből - kit is kell még utálni?
Szóval azt hiszem, a leírtak bizonyítják, hogy én vagyok a legalkalmasabb az állásra, ezért megengedhetem magamnak, hogy feltételem is legyen, csak akkor foglalom el a hivatalt, ha azt hómoffiszban végezhetem!
Ennek még vannak különös előnyei, nem röpködnék állandóan Brüsszelig meg vissza, a szobabiciklimmel járnék dolgozni, így nem lenne kimutatható ökológiai lábnyomom, ha kellemetlen szavazás lenne, akkor engem nem kéne kiküldeni kávézni, és nem égetném az EU-ban magamat azzal, hogy kanállal eszem a mákostésztát.
Remélem, hogy ez a csinos fiú a helyén értékeli jelentkezésemet, de a papírokkal csak délelőtt keressenek, mert ebéd után aludni szoktam!
