esténként ha takaróm szélébe kapaszkodom az eget próbálom magamra húzni ujjam hegyét a holdba mártom hogy a szétspriccelő ezüst sugár mint vér beterítse testem s a hidegből átsüssön bennem valami meleg valami kék (Maksai János festménye)
Köszönöm KMara! Nekem tetszik a javaslat. A címen, - ha lesz még rá időm - gondolkodom. (Én találónak éreztem...azt jelzi/vetíti előre, ami az "alanyt" is zavarba hozza a maga "önsajnálata" miatt is.)
Szia Anna! Tetszik a legutóbbi versed (is), kicsit húznék belőle, ne hogy megharagudj ! csak mert szerintem jó , barátsággal, mara
Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt. A fenyők ágai között, mint penge utat vág, és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel, miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja tovatűnő remények zsenge fűszálait, égig emelkedik pongyolát terítve anyám vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár van.
ja és talán megérdemelne egy dallamosabb címet is, szerintem
az áldott jó ember nem kapkod el semmit évekkel ezelőtt már vett virágot arról nem tehet ha nincsen rá igény vagy semmibe veszi a más világot az áldott jó ember rohan a boltba sietni kell otthon a párja henyél nem csinál az semmit csak varrja a gondot takarít lazán amíg haza nem ér de az áldott jó ember tudja mi illik ablakot ajtót gyorsan bezár ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony az áldott jó ember mindent kiáll reggeltől estig zaklatja a laptop nem haragszik érte csak legyen ebéd posztol közben sorra politikát sportot a meztelen képek mint cukros kenyér az áldott jó ember utódja is áldott fel sem tűnik hogy már felnőtt gyerek talán kettő vagy éppenséggel három
Sajnálatosan jó megfigyelés. A humorérzék - mind az aktív, mind a passzív formája - tudott módon intelligencia kérdése, de sokszor az olvasottság, műveltség is szükséges hozzá. Hogyan érthetné meg például egy paródia vagy egy parafrázis finomságait az, aki számára nem ismert az alapmű?
döbbenetes, hogy az emberek egy része mennyire nem érti a humort, az iróniát, öniróniát; hogy mindent szó szerint vesz; hogy miközben maga is fantáziál, nem ismeri fel máskor, máshol az asszociációkat, fantázia szülte képzeteket; hogy csak azt várják el, hogy "kiteregessen"; hogy szinte önéletrajz legyen egy-egy prózai vagy még inkább versbéli megnyilvánulás. különben nem lehet hiteles...a saját gondolatok hitelességének kétségbe vonása szerintem egyenlő a fantázia halálával, a szabad gondolatok szárnyszegésével, megölésével. pedig a mögöttes nagyon fontos eleme a verseknek. ez az a megfoghatóvá tett/teendő/ megfoghatatlan, ami a hangvételt, stílust, a szerzőt meghatározza és akár egyedivé is teszi/avanzsálja. nem minden az, aminek látszik, és mégis lehet hihető, ha elég ügyes a mágus. egy írónak, de még inkább egy költőnek - még a fűzfapoétának is - bizonyos fokig ilyen mágusnak is kell(enne) lenni. és ezek után úgy gondolom, mindenki úgy és azt ért, szűr le egy-egy szövegemből, amit akar. ha gyenge volt a varázspálcám, akkor lehet nem sikerült/sikerül a hókusz-pókusz...azaz csak hókusz-pókusz szinten marad..de arra is érdemes odafigyelni, hogy nem csak a varázslón múlik a siker. vannak alanyok, akik könnyebben "manipulálhatók", jó médiumok/befogadók, és vannak, akik a racionálistól képtelenek elrugaszkodni. mindkettőre szükség van, de a bűvész nyilván arra törekszik, hogy minél többeket a bűvkörébe vonjon/vonhasson.
