Nem hitted pedig mondtam, hogy eljön az a holnap mikor felállok és elmegyek. Az ajtót se zárom, míg utánam dobálod az összes kínkeservedet. A szó nem jön velem, fülemben a neved még sokáig bennem reked. De nem kell a pánik, nem hagyom sokáig szenvedni a lelkemet.
Már kérges a Nap is, a sóhaj is taszít, nem lelem szobámban magam. A tükör csak bámul, más világba tágul, nem mutatja hol a helyem. Míg neked ez kincs volt, nekem egy sírról itt felejtett virágcsokor. Ne sajnáld kidobni! Kezemet megfogni utolszor még megengedem.
Az erdőn a fák is, a kispadok, a ház is magukba' elcsendesedtek. Nincs hajnal, se ének, vissza sem térnek. Ne fesd át a kék eget! Már kabátom veszem, a szöget elteszem, ha ránézek eszembe juss. Nem hitted pedig mondtam. A szálkát kihúztam, és szó nélkül továbbmegyek.
Az előbb olvastam Lantos Tímea egyik szép versét, amiben a "selyemvirágok" szó szerepel. Beugrott, hogy volt egy versem selyemvirágok címmel. Nosza, megkeresem - gondoltam. Tucat blogomban, honlapomon: sehol. Pedig emlékeztem, hogy feltöltöttem, úgy 14-15 évvel ezelőtt. Nosza elő a keresővel! Szerencsére min. 2 más blogjában is rábukkantam. (rozsakert.bloglap.hu és a Vágyálom;..versek..képek..idézetek..ismert,és kevésbé ismert szerzőktől... blogokban.) Megörültem. Bár a meghúzott változata itt nem lett említésre méltó, nekem az eredeti mégis kedves. Emlékeim szerint egy francia sanzon és a saját fájó érzéseim ihlette annak idején. Végül a gépemen megtaláltam mind a két 2010-es verziót. Ide csak az egyiket mentem:
selyemvirágok
selyemvirágok szétszórva a lapon még középen hagyom az asztalon végig simítja őket a kezem az élet mondd miért nem ilyen selyem
selyemvirágok a lapszélen szanaszét színes keretbe sejtett életed nehezen viseled vízióid tétova lépések mind s mindig a lapszélen csak a lapszélen
selyemvirágok szanaszét hagyom alattuk csend fölöttük kezek köztük nyugalom a fény lassan elpihen árnyakkal vegyül de a föld odalent nem simogat selyemvirágok alatt a hideg sohasem ringat
2010.03.19.
Már csak a sanzont kell felkutatnom a YouTube-n. :)
Hét ágra süt a Nap. A tűző napon ketten haladnak, a Fantázia és a Realitás. A Realitás büszkén, magabiztosan lépked az úton. A Fantázia szerényen, a fal mellett, mint az árnyék.
- Látod, Fantázia - szól a Realitás - nekem nincs miért visszahúzódnom. Minden engem igazol az életben! Még a tűző Nap sem rendít meg ebben a hitemben.
- Tudom, Realitás. Ezért is engedlek magam elé. Aki nem ért meg, azt hagyni kell a saját útján haladni. Úgysem fogja fel, hogy néha az árnyéka nagyobb lehet nála.
(Ez sem maim. Hat éves... és sztem mindenki tudja...)
A zsenik egy része bizonyos értelemben őrült is. Az őrült nem feltétlen zseni és nem feltétlen hülye. A hülye lehet bizonyos esetekben őrült, de zseni semmi szín alatt.
A zsenik egy része tudja, hogy zseni. Az őrült sosem ismeri el, hogy őrült. A hülyének rajta kívül mindenki hülye. Rá kell hagyni!
Múlik? Nem múlik? Múlik? Nem múlik. Múlik? Nem múlik! Múlik???? Múlik! Masszus! Már elmúlt hét és sehol sem vagyok a főzéssel. Most már mindegy. Maradok. Ébren.
Tegnap az egyik blogomban jött szembe velem ez a hét évvel ezelőtti írásom:
az emberek egy része mennyire nem érti
döbbenetes, hogy az emberek egy része mennyire nem érti a humort, az iróniát, öniróniát; hogy mindent szó szerint vesz; hogy miközben maga is fantáziál, nem ismeri fel máskor, máshol az asszociációkat, fantázia szülte képzeteket; hogy csak azt várják el, hogy "kiteregessen"; hogy szinte önéletrajz legyen egy-egy prózai vagy még inkább versbéli megnyilvánulás. különben nem lehet hiteles...a saját gondolatok hitelességének kétségbe vonása szerintem egyenlő a fantázia halálával, a szabad gondolatok szárnyszegésével, megölésével. pedig a mögöttes nagyon fontos eleme a verseknek. ez az a megfoghatóvá tett/teendő/ megfoghatatlan, ami a hangvételt, stílust, a szerzőt meghatározza és akár egyedivé is teszi/avanzsálja. nem minden az, aminek látszik, és mégis lehet hihető, ha elég ügyes a mágus. egy írónak, de még inkább egy költőnek - még a fűzfapoétának is - bizonyos fokig ilyen mágusnak is kell(enne) lenni. és ezek után úgy gondolom, mindenki úgy és azt ért, szűr le egy-egy szövegemből, amit akar. ha gyenge volt a varázspálcám, akkor lehet nem sikerült/sikerül a hókusz-pókusz...azaz csak hókusz-pókusz szinten marad..de arra is érdemes odafigyelni, hogy nem csak a varázslón múlik a siker. vannak alanyok, akik könnyebben "manipulálhatók", jó médiumok/befogadók, és vannak, akik a racionálistól képtelenek elrugaszkodni. mindkettőre szükség van, de a bűvész nyilván arra törekszik, hogy minél többeket a bűvkörébe vonjon/vonhasson.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
