NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-11-08 04:23 Összes olvasás: 639723| 4329. | [tulajdonos]: naplóban naplóról | 2019-12-07 14:41 | Thomas Mann naplója, száműzetése első éveiből, ez 1935 nyaráról. Monoton szokvány események, szokvány kávédaráló-stílusban. Laposság, öntetszelgés: s lám, mégis szomjasan issza a szem. El tudta ezt saját maga olvasni; elevenít emléket az ilyen, tartósít időt?
(Illyés 1979. július 28-i feljegyzése) | |
| 4328. | [tulajdonos]: Illyés Gyula, 1979. ápr. 21. | 2019-12-07 13:34 | Taxin vidékről - délelőtt már - ötvenéves tanár. Most kezdett verset írni. Létfontosságú tudnia: érdemes-e folytatnia. Sértődötten el, a versekkel együtt. Gyuszival azt üzenem le, hogy beteg vagyok, hetvennyolc éves, nem tudok fölkelni és lebotorkálni az emeleten.
Délután újra itt a vidéki versíró. Nem tanár, hanem esztergályos, nyugdíjas: hatvanöt éves. Tavaly a felesége szívrohamot kapott, megbénult, s ez őrá olyan hatással volt: verset kezdett írni, mert éppen egy Petőfi-kötet akadt a kezébe. Azóta két hatalmas iratgyűjtőt teleírt. Minden percben, bárki kívánságára tud költeni. Flóra beszél vele, neki olvas föl egy csomót a kézírásos kötegből. Mert eddig még egyet sem gépeltetett le. (Nem volt rá ideje.) Most megnyugodva távozik. Számomra majd lemásoltat néhányat, akár a vallásosakból, akár a hazafiasokból. A királyokat már csaknem mind versbe foglalta. | |
| 4327. | [tulajdonos]: déenes | 2019-12-07 11:59 | A Zsoltárszimfóniát hallgatom fejhallgatóval. Alig huszonegy perces darab, de ezalatt kétszer is megszakadt a gyönyörűséges muzsika a MyHeritage erőszakos reklámja miatt.
Belegondolok, félelmetes, hogy sokan elküldik valahova messzire a DNS mintájukat, mert kíváncsiak eredetükre, és nem gondolnak bele, hogy az eredményt nem csak ők fogják megkapni, hanem minden bizonnyal egy mohó számítógép is, meg a még mohóbb elemzők, akik olyan adatok birtokába jutnak, amivel globális méretekben is vissza lehet élni. | |
| 4326. | [tulajdonos]: Illyés Gyula 1941 | 2019-12-07 09:56 | Szerkesztői tapasztalatok II.
„A múltban mindenkor szíves és igen szolgálatra kész barátom valál. Nem tudom mire magyarázni…” De ez már nem is érdekes, megint egy közléssürgetés. Figyelmet az első mondat érdemel. Valóban így van, B. J.-nak hosszú esztendőkön át a legkülönbözőbb szívességeket és szolgálatokat tettem, kedvem ellenére, mintegy gyávaságból. Ez az alapja, hogy újabbakat követeljen, barátjának szólítson, sőt a bizalmaskodó félmúlttal holmi pajtásának. Mondanom sem kell, hogy viszonzásul semmit sem kaptam, kivéve két szabad versbe gyömöszölt hírlapi támadást. Az egyikben undok lakájnak nevezett, mert hivatalomban (ahová állandóan kölcsönért járt be, a versek után is), főnököm valami sürgős megbízása miatt, néhány percig megvárakoztattam.
| |
| 4325. | [tulajdonos]: Illyés naplóbejegyzése, 1941 | 2019-12-07 08:36 | Szerkesztői tapasztalatok I.
Naponta öt-hat levelet kapok. Tartalmuk egyforma. Nyolc-tíz lapnyi vers vagy novella, s mellette elbájolóan udvarias levél nagy bocsánatkéréssel, hogy drága időmet elrabolják, s igen alázatos kérelemmel, hogy azért kivételesen mégis tegyem meg azt az óriási szívességet, és írjam meg véleményemet, mentől részletesebben. Hosszabban-rövidebben minden levélre válaszoltam, nem is mindig kedvezőtlenül. Hónapokon át naponként több órát töltöttem ezzel, töltök még most is, mert csak kézzel tudok írni. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy az óriási szívességet valaki megköszönte.
Amikor olvasó voltam, a rossz írásműből három sort olvastam, félredobtam. A jót viszont, azt háromszor is elolvastam. Amióta szerkesztő vagyok, sietségemben a jót teszem félre az első három sor után, boldog vagyok, hogy mehet, nincs vele dolgom; a rosszat olvasom el háromszor; néha négyszer is; hogy vajon igazán olyan rossz-e. De legtöbb dolgom a se jóval, se rosszal van, a langyossal. Ezt ötször is el kell olvasni, hogy hova tartozik. Tízedszerre se tartozik sehova. Mennyire megértem Krisztus türelmetlenségét, hogy kiköpte. | |
| 4324. | [tulajdonos]: 84 éve | 2019-12-06 21:36 | Illyés Gyula 1935. március 14-i naplóbejegyzése:
"Babitsékkal moziban, utána nálunk vacsorázunk, éjfélig. Mihály és Ilonka kölcsönös idegenkedése." | |
| 4323. | [tulajdonos]: életkép | 2019-12-06 18:56 | Ülök a buszon ma reggel. Rákanyarodunk egy egyirányú utcára, majd megállunk. Dudál a sofőr. Megint dudál, és ez a második dudahang érezhetően türelmetlenebb az előzőnél. Kinyitja az első ajtót és elkezd üvölteni a mellette szabálytalanul parkoló autó vezetőjével, követelve, hogy induljon végre. Az autó meg se moccan, erre leszáll és tenyérrel elkezdi ütni az autó ablakát. Az autó vezetője lehúzza az ablakot, ő is üvöltözni kezd, kiszáll az autójából, feljelentelek, kiabálja a buszvezetőnek. Az utasok szótlanul figyelik az eseményeket. Végre elindulunk, a sofőr mintegy magának mondja, persze úgy, hogy mi is halljuk, hogy három centi helyett hagyott a busznak az autó.
Amíg az események zajlanak, addig az ember jobban hisz a kiabálásnak, mint a valóságnak, és csak most, mikor bepötyögöm a reggeli esemény krónikáját, jövök rá, hogy a busz simán elfért volna, hiszen az autó viszonylag testes vezetője ki tudta nyitni az ajtót és ki tudott szállni anélkül, hogy a buszhoz kellett volna préselődnie. Mintha csak egymásra várt volna a két férfi, hogy veszekedjenek egy jót harminc ember füle hallatára. | |
| 4322. | [tulajdonos]: bux | 2019-12-06 17:49 | Tegnap egy könyvbemutatóra menet megálltam a Corvin közben lévő könyvszekérnél, és kincseket találtam.
Illyés Gyula 1929 és 1945 között írt naplóját, Czakó Gábortól az Eufémiát, ami abban az évben jelent meg, amikor Illyés meghalt.
A bemutató után megint megálltam a könyveknél, és a bőség zavarával küzdve még egy könyvet vettem, a nagy zeneszerző unokahúgának, Kszenyija Jurjevna Sztravinszkajának a nagybátyjáról írt, illetve szerkesztett kötetét.
A háromból kettő tényirodalom, ha lehet őket így nevezni, és csak a Czakó-regény fikció. Bár ez se teljesen igaz, hiszen a reménytelenül önmaga romjai alá temetődő szocializmus krónikája, amely annak a korszaknak a lehetetlen, körülményes, hazug és ebből fakadóan kacagtató nyelvezetén íródott. | |
| 4321. | [tulajdonos]: Vigília 2019. december | 2019-12-06 17:14 | Kések és sietek
Egykedvű tüzek lobogása
visz el a révületig.
Csak nézem őket, és
közben dúskálok a fagyban,
eltévedek a vér erdejében,
kiszáradt vízesés robaja vagyok.
Vagy inkább óra,
aki nem is sejti, hogy
másoknak ő mutatja az időt?
Egyszerre kések és sietek,
miközben félrehúzódva
figyelem, ahogy egymásba
gabalyodnak a világ
illékony monológjai.
Nincs annyi írnok, hogy
mind lejegyezze őket. | |
| 4320. | [tulajdonos]: tennap | 2019-12-02 21:23 | Hosszú idő alatt alakult ki az a véleményem, hogy szerencsésebb lenne, ha a szerzők egy része az energiát nem a rossz verse megvédésére, hanem inkább a jó vers megírásába fektetné.
Persze a vers a mi édes gyermekünk, aki akkor is a leggyönyörűbb, ha három füle van, viszont orra nincs, és ennek okán levegőt a hónalján keresztül kénytelen venni.
Úgy látszik, hatalmas hiba, sőt vétek, sőt még sőtebb bűn, ha az ember jóindulatból nem nevesíti, hogy kinek melyik megnyilvánulása volt az utolsó csepp a pohárban.
Úgyis jön valaki, aki magára veszi az egészet, besértődik, és rávágja a nem létező ajtót a sajnos nagyon is létező szerkesztőre.
Hadd jelezzem, nem mentegetőzésképpen (erről ugyanis leszokóban vagyok), hogy a Sorrento napló mélyen tisztelt szerzőjének egyáltalán semmi szerepe nem volt a tegnap 21:49-kor közzétett szösszenetem megírásában. Volt tegnap valaki, aki délután négy óra körül harcba szállt Dezső Márton szerkesztőtársammal.
Tekintve, hogy eszem ágában sem volt meót írni az érintett versre, helyesebbnek láttam, ha egy egyszerű naplóbejegyzés szintjén marad, a mit erről az egészről gondolok.
Ennyi. Akarom mondani, ennyike. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
