NAPLÓK: A Dokk-jelenség Legutóbbi olvasó: 2024-11-24 01:11 Összes olvasás: 7291Olvasói hozzászólások nélkül6. | Vajdics Anikó: légy a fűszálon | 2018-02-05 14:26 | Az előző megjegyzésben volt pár hiba. Kijavítottam. Újra felteszem.
LÉGY A FŰSZÁLON
Akinek a kisujjában van a költészet, az nem teszi fel a verseit olyan helyre, ahol azokat szétcincálhatják, vagy ellenkezőleg, szó nélkül egy múlanDOKK nevű kukába dobhatják, amit ráadásul, az igazi szemetesekkel ellentétben, soha nem ürítenek. Auschwitzban (vigyázat, hisztérikus mondat következik!), elégették az Abgängét, a „fogyadékot”. Itt a selejt megmarad az örökkévalóságnak, hadd lássa minden arra járó, mi történik azokkal, akik nem ütik meg a mércét. Nincs nekem ezzel semmi bajom. Ha lenne, már régen kiléptem volna.
A múlanDOKKba én rendszeresen feljárok, azaz le, hiszen odafent nyilvánvalóan a mennyország van, s annak maradanDOKK a neve; alászállok, újraolvasom tűzben égő, de soha el nem hamvadó verseimet, és látom újra és újra az összes bűnt, amit a magas költészet ellen valaha, nem is olyan régen elkövettem.
Ehhez kell némi mazochizmus. De én azzal szerencsére rendelkezem. És kell hozzá (nem némi, de elég sok) alázat is. Hogy el tudjak fogadni bármit, BÁRMIT, ami pillanatnyilag talán nem esik jól, de később, ha komolyan veszem, hasznomra válhat.
Szeretek magamra szégyenkezés nélkül úgy gondolni, mint aki rendelkezik az elfogadás képességével. Amikor egy meó megérkezik, képes vagyok (hogy mire nem!) úgy érezni, hogy köszönettel tartozom. Igyekszem meglelni benne a jó szándékot, ha mégoly foghegyről odavetettnek tűnik is néha. A hosszú, cincálló meókat olvasva arra gondolok, hogy azt a sok mindent végiggondolni, leírni nem kevés időbe kerül. Én tudok hálás lenni azért, ha valaki veszi a fáradságot, belehelyezkedik a versem világába, és jelzi, ha nem érzi benne otthonosan magát.
Másodjára olvasok olyan hozzászólást, amelyben az alázatos viselkedés, mint valami nagyon gáz, nagyon ciki dolog jelenik meg. Uraim, gondoljanak a rózsakertre, ne mindig csak magukból induljanak ki!
Követelem az elfogadáshoz és az alázathoz való jog haladéktalan elismerését!!! A P otrohos I gazság Cs iganyálas A lsófelére esküszöm: piszkosul felhúztam magam.
Egy „undorító álszerény” (ezt nem itt kellene számonkérnem, de lustaságból itt lövöm el, vállalva a következményeket). | | Olvasói hozzászólások nélkül5. | tulaj: ha pl. | Burai Katalin: sajnos | 2018-02-05 14:22 | Katalin, amellett, hogy el lehet fogadni azt is, ha valaki passzióból ír (ahogy bélyeget gyűjt, vagy festeget, vagy veterán autót újít fel) csak felmerül bennem az a kérdés, hogy akkor miért más (mélyebb?, jobb?, tartalmasabb?) pl. Plinszky, vagy Ady, vagy nagy László költészete? (sorolhatnánk a neveket) Ők nem passzióból írtak, ezt te sem tagadhatod. Ha passzióból írtak volna, nem maradt volna fenn a nevük. | | Olvasói hozzászólások nélkül4. | Burai Katalin: sajnos | 2018-02-05 13:09 | Miért ne lehetne az irodalom passzió mind alkotói mind fogyasztói szempontból? Szerintem elegendő ha egy vers felépít egy érzelmi élményt és különösen jó, ha a költő formát is ad hozzá. Az amatőrségben is lehet fejlődni, ha pl. az alkotó követ egy hagyományt, felismerhető a gyakorolt beszédmódja. Ezt a megformáltságot meózzák a szerkik és az ábrázolás megformáltsága számon is kérhető még az amatőrtől is. Isten ments, hogy lelki hatalmat, felkent váteszt, iránymutatót keressünk az alkotókban! A Dokk szerzői sok más irodalmi oldalon is írnak, külföldi periodikákban is, szerkesztők más irodalmi oldalakon. "Viselkedésformáik" máshol is ugyanezek. Érzésekkel emlékezünk, érzésekkel reflektálunk magunkra, a vers jól felépített érzelmi élménye éppen elég elvárás egy alkotástól, ennyi is sokat segít abban, hogy az olvasónak megélt jelene lehessen. | |
3. | [tulajdonos]: sajnos | 2018-02-05 11:41 | Sajnos azt látom, hogy a versek írásának oka/szándéka teljes mértékben eltért mára az eredeti/régi/klasszikus/rendszerváltás előtti elképzelésektől. Magyarán, nincs egységes álláspont/vélemény arra nézvést, hogy mit is akar a költő, amikor verset ír, mit akar az irodalom elérni létével/jelenlétével a társadalomban? Több költőembernél azt látom, hogy a személyes ambíciói/hiúsága/kényszeres elfogadás-keresése erősebbek minden irodalmi célnál/elképzelésnél. Van értelme így a verseknek? Van értelme a Dokknak? Tudom, ez nem Dokk-jelenség, de a Dokk használók jelenlegi viselkedésformáinak jelentős részét megmagyarázza. | | Olvasói hozzászólások nélkül2. | weinberger: eccerü | [tulajdonos]: érdekes | 2018-01-30 22:10 | A kérdésfeltevés célirányos és megalapozott. A válasz megadásához azt kell tisztázni, hogy mi különbözteti meg ezt a virtuális versportált a többitől. Egyértelmű, hogy mi: az, hogy itt a legyártott termékeket egy minőségellenőr-csapat vagy a "jó", vagy a "selejt" feliratú ládába dobja. Legalábbis a "drehások" ezt így élik meg. | |
1. | [tulajdonos]: érdekes | 2018-01-30 21:31 | Érdekes jelenség az, hogy a Dokkért gyakorlatilag mindenki "ölni" tudna. Vagy legalább is felnőtt, értelmes, írni-olvasni tudó, szerető emberek önmagukat a sárga földig járatták le az elmúlt időkben. Nem kímélték sem önmagukat, sem a másikat, sem egymást, amikor valamiféle előnyért, figyelemért, sikerért, elismerésért, vélt-, vagy valós hatalomért, vagy annak megszerzéséért sem istent, sem embert nem ismertek egyesek!
Mi is a Dokk, hogy ilyen alantas ösztönöket mozgat meg egyesekben? Mi az a plusz, amit csak itt érhet el elképzelése szerint az, aki a másikat mindenhová követi, akár egy vizslakutya? Mit jelent dokkernek lenni, és itt verseket közölni? Mennyivel több az ember, ha a Dokkon lesz maradandó a verse? Mennyivel lesz kevesebb, ha itt nem?
Méghogy nincs Dokk-jelenség! Hát ami az elmúlt fél évben történt, az mi? Nem speciálisan Dokkos dolog? Máshol is így intézik a "költők" a közös dolgaikat? Máshol is azt hiszi egy "költő", ha a másikat lealázza, akkor ő ezzel nagyobb lesz? Mi késztet országosan elismert embereket arra, hogy itt "lemenjenek kutyába"?? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|