NAPLÓK: A Dokk-jelenség Legutóbbi olvasó: 2025-12-08 22:22 Összes olvasás: 8592Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | Egy szerző: arra adj választ | Pálóczi Antal: JÓ EZ AZ ALKOTÓI CSÖND | 2018-06-17 12:13 | | Nem nyári szünet van itt, hanem nagy bajok. (Egyébként ha te mindenre azonnal válaszolsz és ezerszer megismétled a hülyeségeidet, az nem civil fecsej? Vagy azt csak neked lehet?) A Dokk egyik tulajdonosaként inkább arra reagálj, hogy miért növeljék a szerzők a tulajdonod értékét a verseik feltöltésével, ha te-ti nem tartjátok tiszteletben a szerzőket annyira sem, hogy beszélgetnétek velük, neadjisten tisztelnétek őket mint embert? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | Pálóczi Antal: JÓ EZ AZ ALKOTÓI CSÖND | 2018-06-17 11:53 | | De hiszen ez nem csevegő fórum, hanem költészeti portál! Ez nem a "civil fecsej", hanem a Dokk! Hatalmas versarchívummal és irodalomtörténeti megszólalásokkal - lehet, hogy éppen kutatja valaki a Dokk-ot, miközben az nyári szünetét élvezi, miként a színházaink. Csend és nyári nyugalom, miközben vannak, akiket csókolnak a múzsák... S a nyári verstermés egyszer csak megjelenik a meózandók között. S a passzionátus fecsegők - akik "párbeszélgetni" akarnak, ahelyett, hogy írnának - végre kapnak muníciót. | |
| 11. | [tulajdonos]: A Dokk jelenleg | 2018-06-17 11:16 | | Ahogy olvasgatom jelenleg a Dokkot, néhány dolgot kénytelen vagyok nem észrevenni. Például azt, hogy lassan teljesen megszűnik a párbeszélgetés a szerkesztőség és a szerzők között. A tulajdonosi körből csak Busznyák Imre szólal meg néha, de a "portáligazgatóság" cím-rang-kifejezés a lehető legjobban jellemzi a jelenlegi helyzetét: kinyilatkoztat, azaz a mások véleményét még nyomokban sem hajlandó elfogadni-megfontolni, akár egy jó bürokrata igazgató. De ő legalább még néha szóba áll a dokkerekkel, nem úgy, ahogy az új és a régi szerkesztők. Sose értettem meg, hogy miért vállalja valaki a szerkesztői munkát, ha arra nincs ideje. Ha csak hetente, vagy havonta tud bemenni a szerkiszobába, ha csak hetente vagy havonta képes foglalkozni a versekkel. Miért nem adja át akkor a terepet másnak? Sosem tudom elfogadni azt, hogy szerkiként egy olyan "hivatalnok" legyen az alkotó (jó esetben művészek) fölött, aki néhány odavetett mondattól eltekintve még csak egy-egy beszélgetés erejéig "leereszkedjen" a földi halandó dokkerek közé. Mondjuk tudom miért e nagy elkülönülés-kiválás: azért, mert az új vezetés azt hiszi, hogy az előző stílusok megmutatták, a túlzott barátkozás, leereszkedés a szerzők közé sok esetben tekintélyromboló és tekintélyvesztő élethelyzeteket teremtett. Persze ezeket el akarják kerülni immár, s azt tartják helyesnek, ha egyáltalán nem beszélgetnek senkivel sem. Hagyják a párbeszédet - ahogy a portáligazgató kijelentette - mindaddig, míg azok bírósági feljelentésekhez alkalmas személyeskedésekig nem mennek el! Így a személyeskedéseket nem is moderálják, még az adott szerző kérésére sem. Gyakorlatilag a szerzőkkel kötött eredeti szerződést egyoldalúan megváltoztatták annyira, hogy a szerzők joggal követelhetnék a verseik és oldalaik teljes törlését, hiszen nem erre tették a pipát, amikor a verseiket feltöltötték. A Dokk működése jelenleg nem az impresszumban meghatározottak szerint zajlik, az etikai kódexben lefektetett alapelvek nem érvényesülnek, a versekre személytelen, száraz véleményt kapnak, sok esetben megfejtésre váró gondolatokkal-javítási javaslatokkal. A Dokk jelenleg egy kiherélt bikához hasonlatos: eredeti ereje megvan, de a tulajdonságai, temperamentuma megváltoztak - lecsendesedett, "kérődző" állapotban csak létezik, a súlygyarapodása (versek egyre nagyobb száma az adatbázisban) is működik, de nemzésre, új élet teremtésére alkalmatlanná lett! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | Burai Katalin: ahogy most | 2018-02-07 09:38 | Hogy néhány férfi harcmezőnek használja a naplóját ez nem probléma. Ez az élet. Soha nem élt az ember békében, különösen nem a férfinem. Megtámadják egymást. Megszégyenítik egymást. Akit megszégyenítettek bosszút áll. Ez megy. A férfiak támadó/bántó fellépése a szócsatáknál bonyolultabb belső program, indítéka összetett: függ a személyiségvonásoktól, preferenciáktól, intelligenciától, kapcsolati hálóktól, morális, anyagi tőkétől... sok mástól is. És amíg kialakul a csípés rend a kakasok között, addig nem az irodalomról van szó. Akkor addig késik a költői identitás-építés. De amint valaki igazat fog mondani bekövetkezik a változás.
Változást fog hozni az önreflexió, önfeltárás, énképbemutatás mélysége, mint lejjebb is írom, - és ha ezek tüzétől inspirált interpretációnak valamiféle műfaji, verstechnikai megformáltságot is ad az alkotó, na, az lesz az az érzelmi élmény, ami miatt itt vagyunk a Dokk-on. | |
| 9. | [tulajdonos]: ahogy most | 2018-02-07 08:24 | Ahogy mostanság olvasom a naplókat, két helyen is furcsa dolgot látok, sőt, mintha összehangolták volna (tartalmuk egyezősége miatt) a két megjegyzést:
Baltazar azt írta naplójában, hogy ébernek kell lenni, és ha rosszindulatú akarna lenni (miért, nem?) akkor azt mondaná, ez hiányzik a szerkesztőkből. És ha ez hiányzik belőlük, akkor miért szerkesztők?
Pálóczi azt írta a Brfüsszeli csipke naplójában, hogy idézem: "De itt senki sem a behízelgő viselkedésével éri el a rangját. (Legfeljebb a gyenge matériáknál, viszont a gyenge matéria szerkesztők értékítéletét az irodalomtörténet majd nem fogja komolyan venni.)" A kétértelműen megfogalmazott mondatrész (mert lehet a költő gyenge matéria, de ilyen írásmóddal lehetnek a szerkesztők is gyenge matériák) egyértelműen a szerkesztők tekintélyének megingatására íródott, sunyiságát mutatja, hogy zárójeles megjegyzésként íródott.
Akkor a kérdés immár az, hogy egy volt tulajdonosnak, és egy jelenlegi tulajdonosnak miért célja a szerkesztők ellehetetlenítése, a tekintélyük megkérdőjelezése, miért cél "mások alá lovat adni" ezzel a viselkedéssel, és valamiféle Dokk-háborút folytatni az egész szerkesztőség ellen? Át akarják talán venni a hatalmat, vagy csak "lementek kutyába"?
Igenis, bátran ki merem jelenteni, hogy a Dokkon ez a viselkedésforma mára mindennapos lett! Kérdés, hogy van-e értelme, illetve a Dokk "jobblétét" szolgálja-e? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | Burai Katalin: ha pl. | 2018-02-05 16:25 | A felsorolt költő nagyságok között is van különbség.
Ady a legnagyobb hibaszázalékkal író alkotó, 20 kiváló verse biztos van és a tárcái is nagyon rendben vannak.Pilinszky minden idegsejtjét mozgósítja a versekben, hatalmas alkotó, nyílt, nem hallgat el semmit. Nagy László csendesebb tettestárs.
Az önfeltárás mélységében van különbség az alkotók között, az amatőrök esetében is.
Ki mennyire meri?
Az önfeltárás roppant intim közlés!
Verstechnikai eszközökbe bújtatott érzéseket könnyebb kiadni - és főként inkább idegenek felé.
Megérdemelné a kedvesünk, a gyermekünk, a szeretteink, a barátaink is. Az önfeltárás nagyon erős érzelmi igény.
Ünnepeken szoktatok szép, míves pohárköszöntőt mondani? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6. | Vajdics Anikó: légy a fűszálon | 2018-02-05 14:26 | Az előző megjegyzésben volt pár hiba. Kijavítottam. Újra felteszem.
LÉGY A FŰSZÁLON
Akinek a kisujjában van a költészet, az nem teszi fel a verseit olyan helyre, ahol azokat szétcincálhatják, vagy ellenkezőleg, szó nélkül egy múlanDOKK nevű kukába dobhatják, amit ráadásul, az igazi szemetesekkel ellentétben, soha nem ürítenek. Auschwitzban (vigyázat, hisztérikus mondat következik!), elégették az Abgängét, a „fogyadékot”. Itt a selejt megmarad az örökkévalóságnak, hadd lássa minden arra járó, mi történik azokkal, akik nem ütik meg a mércét. Nincs nekem ezzel semmi bajom. Ha lenne, már régen kiléptem volna.
A múlanDOKKba én rendszeresen feljárok, azaz le, hiszen odafent nyilvánvalóan a mennyország van, s annak maradanDOKK a neve; alászállok, újraolvasom tűzben égő, de soha el nem hamvadó verseimet, és látom újra és újra az összes bűnt, amit a magas költészet ellen valaha, nem is olyan régen elkövettem.
Ehhez kell némi mazochizmus. De én azzal szerencsére rendelkezem. És kell hozzá (nem némi, de elég sok) alázat is. Hogy el tudjak fogadni bármit, BÁRMIT, ami pillanatnyilag talán nem esik jól, de később, ha komolyan veszem, hasznomra válhat.
Szeretek magamra szégyenkezés nélkül úgy gondolni, mint aki rendelkezik az elfogadás képességével. Amikor egy meó megérkezik, képes vagyok (hogy mire nem!) úgy érezni, hogy köszönettel tartozom. Igyekszem meglelni benne a jó szándékot, ha mégoly foghegyről odavetettnek tűnik is néha. A hosszú, cincálló meókat olvasva arra gondolok, hogy azt a sok mindent végiggondolni, leírni nem kevés időbe kerül. Én tudok hálás lenni azért, ha valaki veszi a fáradságot, belehelyezkedik a versem világába, és jelzi, ha nem érzi benne otthonosan magát.
Másodjára olvasok olyan hozzászólást, amelyben az alázatos viselkedés, mint valami nagyon gáz, nagyon ciki dolog jelenik meg. Uraim, gondoljanak a rózsakertre, ne mindig csak magukból induljanak ki!
Követelem az elfogadáshoz és az alázathoz való jog haladéktalan elismerését!!! A P otrohos I gazság Cs iganyálas A lsófelére esküszöm: piszkosul felhúztam magam.
Egy „undorító álszerény” (ezt nem itt kellene számonkérnem, de lustaságból itt lövöm el, vállalva a következményeket). | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5. | tulaj: ha pl. | Burai Katalin: sajnos | 2018-02-05 14:22 | | Katalin, amellett, hogy el lehet fogadni azt is, ha valaki passzióból ír (ahogy bélyeget gyűjt, vagy festeget, vagy veterán autót újít fel) csak felmerül bennem az a kérdés, hogy akkor miért más (mélyebb?, jobb?, tartalmasabb?) pl. Plinszky, vagy Ady, vagy nagy László költészete? (sorolhatnánk a neveket) Ők nem passzióból írtak, ezt te sem tagadhatod. Ha passzióból írtak volna, nem maradt volna fenn a nevük. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Burai Katalin: sajnos | 2018-02-05 13:09 | Miért ne lehetne az irodalom passzió mind alkotói mind fogyasztói szempontból? Szerintem elegendő ha egy vers felépít egy érzelmi élményt és különösen jó, ha a költő formát is ad hozzá. Az amatőrségben is lehet fejlődni, ha pl. az alkotó követ egy hagyományt, felismerhető a gyakorolt beszédmódja. Ezt a megformáltságot meózzák a szerkik és az ábrázolás megformáltsága számon is kérhető még az amatőrtől is. Isten ments, hogy lelki hatalmat, felkent váteszt, iránymutatót keressünk az alkotókban!
A Dokk szerzői sok más irodalmi oldalon is írnak, külföldi periodikákban is, szerkesztők más irodalmi oldalakon. "Viselkedésformáik" máshol is ugyanezek.
Érzésekkel emlékezünk, érzésekkel reflektálunk magunkra, a vers jól felépített érzelmi élménye éppen elég elvárás egy alkotástól, ennyi is sokat segít abban, hogy az olvasónak megélt jelene lehessen. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
