fél órája beszél közben a szemébe nézel és a tekintete mögött látod magadat lefelé egy mozgólépcsőn alul megálló egy peron a léleknek de ezen a vonalon nem közlekedik metró az állomás azoké a várakozóké akik belezavarodnának a megérkezésbe szóval inkább másra gondolsz például a limonádé ízére más asztalnál folyó csevegésekre arra hogy tulajdonképpen nem történik más minthogy éppen belezavarodsz a rögeszmédbe ő bárki lehetne
olyan mint a tenger: ragadozók zsákmányok mindenféle szépség meg szörnyeteg próbáltam valamelyik lenni de már inkább csak szörfös vagyok nem akarom látni a partot de nincs szándék a vízbe fulladásra se csak mozogni ahogy a szél bármerre
nem egyenesednek a szálak hiába van hurrá optimizmus sőt egyre több a gubanc és a görcs végtelen ciklusban kapja be a magnó a szalagot mielőtt feltűnne és amikorra feltűnik ugyan úgy késő a stop persze vannak örömök fellobbanó világosságok gyakran más de a big pikcsör sötét és igen átgondoltuk az összes lehetséges változatot de mindegyik vége ugyan az a hibaüzenet
minden út az egyedülbe tart mi- közben az első és az utolsó idézőjel közé befagyott társasmagány picike menekülés a valóság elől de visszatekintve minden szuperhősnek hitt alak gyarló volt minden görcsös cselekvés eredménye csak valaminek látszó semmi a meghaladni kívánt csak egy gyengébb és rosszabb változata a tükörben pedig csomó elszámolnivaló és ránc kurva sok ránc
A politikus olyan, mint az értékesítő. Az érdekli, hogy hozza a számokat. Mindent ennek rendel alá. Hogy milyen értékeket, ideológiát, igazságot képvisel attól függ ki a célcsoport. Nem érdekli erkölcsi törvény, csak a számok törvénye. (Illetve akkor érdekli az erkölcsösség látszata, ha ez számokat hoz.) Nem a termék hasznossága vagy minősége a fontos, hanem hogy szépen mutasson, a célcsoport zsigeri ízlésének tökéletesen megfeleljen, mert akkor jön ki a matek. És amíg a matek oké, minden oké. Ami a matekon túl van lényegtelen. Addig fontos a közösség is és a csapatjáték, amíg a csapat a célját szolgája, azaz, a matekot. Szerintem nekem felesleges is csapatot választanom, illetve a legjobb, ha kihagynom a meccset.
nem leforrázva éreztem magam hanem mint aki átrepült a szélvédőn a hasamat felszakította az üveg véreztem a motorháztetőn könyörületet vártam hogy hívja a 112-őt de kérlelhetetlen volt a szeme már túl volt rajtam visszacsinálhatatlanul
