DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35781 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Életéjek, halálnapok
Új maradandokkok

Farkas György: Transzcendencia
Petz György: Elbeszélés
Kiss Anna Mária: Szavakkal megajándékozva ( Juhász Tibor szerkesztőnek)
Standovár Ágota: láblóbázva
Standovár Ágota: lakótelepi kerengő
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció
Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 6 órája
Pálóczi Antal 6 órája
Francesco de Orellana 18 órája
Wesztl Miklós 21 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Duma György 3 napja
Berki Barbara Izabella 3 napja
Zsuzsanna Grande 3 napja
vezsenyi ildikó margit 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Tiszai P Imre 9 napja
Varga Árpád 11 napja
Bakkné Szentesi Csilla 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 57 perce
Játék backstage 1 órája
fejlakók 11 órája
Zúzmara 14 órája
Minimal Planet 14 órája
Bátai Tibor 15 órája
Baltazar 16 órája
Gyurcsi 16 órája
PIMP 17 órája
Conquistadores 22 órája
Sorrento 23 órája
Seholsincs 1 napja
weinberger 1 napja
Gyakorlótér 1 napja
Szerdánként, kávé helyett 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Seholsincs
Legutóbbi olvasó: 2018-12-16 11:19 Összes olvasás: 59950

Korábbi hozzászólások:  
799. [tulajdonos]: jó volt újra ráhangolódni2018-12-15 12:17
Jobbnál jobb befejezések születtek, - sőt újabb fordítás is - Mary Elizabeth Frye verséhez. Nekem évek óta ez az interneten sok helyen fellelhető fordítás áll a szívemhez közel:

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

/Ismeretlen szerző fordítása/
*

Mary Elizabeth Frye: Do not stand at my grave and weep,

Do not stand at my grave and weep
I am not there, I do not sleep.
I am a thousand winds that blow,
I am the softly falling snow.
I am the gentle showers of rain,
I am the fields of ripening grain.
I am in the morning hush,
I am in the graceful rush,
Of beautiful birds in circling flight.
I am the starshine of the night.
I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there -- I do not die.

798. [tulajdonos]: :( 2018-11-30 10:55

Képtalálat a következőre: „úthenger”

797. [tulajdonos]: magamban magammal2018-11-28 14:29

kihalt néma táj kiszáradt tenger
mindenütt homokot kavar a szél
a forróság rögöket morzsol
ölelkező sziklákra omlik az ég
alatta egy hontalan keresi a reményt
bejárta már érte a föld sok szegletét
de hiábavaló volt minden lépte
révbe eddig sehol sem ért

sors-koptatta idővel a vállán
testét gyilkos hőség hajtja
fejében egyre kattog
ne állj meg menj tovább
feladni ne akarjad

hangokat hall csak menj menj
ennyi nem elég s húzza tovább
élete összes semmijét

*
hangokat hall csak menj menj
több kell ez nem elég
s kínnal keresi tovább
az elveszett reményt

*
de víz nélkül hová tartasz
merre mégy te szegény
a kanyonban nem vár hűs csepp
csak két száraz öreg fa
eseng esőért az ég felé

de víz nélkül hová tartasz
merre mégy te szegény
a kanyonban nem vár egy hűs csepp
s a két száraz öreg fa is
hiába fordul esőért az ég felé

*
torka kiszárad
panasza csontjába ég
homokba markol keze
térde megroggyan az út véget ért

de mire a kanyon ébred
az enyhe szél mégis arcára teríti lepelnek
a haldokló reményt

Fotó: Brano
Zene: Brendan Perry

796. [tulajdonos]: hm...2018-11-27 16:03
csend szitál

a hó puha s a házak beledőlnek
magukra húzzák isten paplanát
nem tudom mióta hogy itt időzhet
de érzem még a szőlők illatát

már nem harsognak szivárványos színek
halk szilenció a háttérzenénk
nyár trombitája rég elköszönt s címnek
ősz dudorássza tél jövetelét

szél firkálgat kriksz-krakszokat a földre
gyermekkéz hógolyót s embert mintáz
a fenyőárnyak szinte reám nőnek
mikor az utcákon fehér csend szitál

795. [tulajdonos]: karácsonyfafüggő2018-11-27 12:42
a konyha hideg a hó szinte bársony
két öregre ma így nyit karácsony

tűnődve ülnek kint összegyűlnek
madáretetőben a cinegék
hangjukat éhen alig hallatják
az óra itt már előre nem jár
kilincs sem mozdul nincs út a szívhez
az angyalok is elmenekültek
a konyha hideg a hó sem bársony
két kis öreg már mint alabástrom

plakáton fénykép eltűnt segítsél
e megkopott két szó csüng minden fán

794. [tulajdonos]: KUTYAPÓRÁZ2018-11-24 14:25

Már megint porszívózok - dohogtam magamban - ahelyett, hogy elnyúlnék a tévé előtt, vagy kint bóklásznék az illatozó hársfák alatt, vagy éppen egy jó könyvvel ütném agyon az időt!
Na, de én már legalább huszonöt éve mindennap ezt csinálom. Ha esett, ha fújt, ha dolgozni mentem, ha beteg voltam mindennapos dolog volt a tollpihék, szőrcsomók felporszívózása. S nem változott ez azóta sem.
Nálunk ugyanis ősidők óta voltak papagájok, kutyák, cicák. Na nem mind egyszerre!
Mentettünk már meg parkban "felejtett" törött páncélú mocsári teknőst, amit azután az állatkertnek adtunk "utógondozásra". Találtunk már késő este egy belvárosi pinceablakban jól fejlett sünikét is. Őt másnap egy nyugalmas erdőszélen engedtük útjára.
De volt időszak, hogy nyári szabadságra, a hétvégi házba két kutyával, egy pár hullámos papagájjal, azok hat fiókájával költöztünk ki. A taxis arcát - aki szállított bennünket - látni kellett volna! Azóta is hálával gondolok rá, hogy vállalta a fuvart...

A papagájok a kisebbik fiam "szerzeményei" voltak. Még csak két éves volt, amikor - teljesen cél nélkül, s gyanútlanul - kimentünk a Mihály-napi vásárra.
Őkelme ott választott ki - vagy inkább sírt ki - egy sárga, hullámos papagájt "magának". S, ahogy sejtettem, nem tettünk meg öt lépést sem, fordulhattunk vissza Zsuzsi papagáj párjáért. Elvégre - kicsi fiam szerint -" nagyon boldogtalan lenne Zsuzsika egyedül". S a nyomaték kedvéért "bizonytalan ideig is elhúzódhat" hisztit vágott le.
S micsoda ember az, aki hagyja szegény kis fiacskáját szenvedni?
S micsoda ember az aki hagyná, hogy eleméssze magát ez a kis pihés teremtény?
Mi bizony nem ilyen emberek vagyunk!
Amúgy is, ahol egy madárka pelyhez, tollaz, kajabál reggelente a kalitkában ott már a másik fel se tűnik...
Ez persze mindaddig igaz lehet, amíg annyira egymásba nem szerelmesednek, hogy évente kétszer is hat-nyolc fiókával nem növelik családunk eltartásra szoruló tagjainak létszámát!
Az viszont már komoly kihívás neurológiai szempontból! Az, hogy eteted őket, takarítasz utánuk a legkisebb gond. Az, amikor a kikelt, életben maradt hat- hét kopasz kis fióka egész álló nap, s ráadásul még éjszaka is egyfolytában kajáért csipog, na az a kihívás!
Mit csipog, rikácsol, s emellett a családnak másnap reggel iskolába, munkába kell menni..!
De a feketeleves csak ezután következik : a fióka totyogó tanóra, ami a nap huszonnégy órájára értendő. Ennek a lényege, hogy ezek a kis imitt-amott pihés kis furcsaságok a keltető rúdjára felkapaszkodnak, majd lepottyannak . Kapaszkodás, pottyanás. Kapaszkodás, sipítozás, pottyanás. Egész nap, napokon át. Ezután következik a röpbölcsi. Hasonló kivitelezéssel és sikerrel, de sokkal nagyobb öntudattal, elszántsággal. Ekkor már, ha az ülőfára nem tudtak visszarepülni, kapaszkodni addig rikácsoltak míg fel nem raktam őket.
S ahogy az ülőfán voltak egy perc sem telt el már újabb röpp-próbába kezdtek ! S ez eltartott pár napig! Ha belegondolok a fiaimhoz csecsemőkorukban sem kellett ennyiszer felkelnem. Pedig ők sem voltak éppen mormoták...

Még javában élveztük a szerelmes Zsuzsika, és Gyurika tollas, csivitelős hétköznapjait - a gyönyörű gyerekeiket mind
elajándékoztuk - amikor újabb családtaggal gyarapodtunk.
Úgy május vége lehetett, harmadikos Peti fiam lent biciklizett a kis barátaival. Én nyugodtan tettem-vettem a lakásban, hiszen mindig meg lehetett bízni benne. Elmondta hova, kivel megy, mikor jön, ec.
( Azért persze mindig, s mindenért izgultam , s izgulok érte, s a tesójáért. Ez már csak így van "anyáéknál".)
Nos, minden ment a maga útján, amikor csörrent a zárban a kulcs, s én szokás szerint pattantam az előszobába fogadni a kicsi fiamat.

A látvány mellbevágó volt.
Elől egy bicikli, valahol annak közepe táján egy szőkeség, s a szőkeség bokája magasságában négy görbe láb, s kicsit feljebb vidám, barna szempár.
-Úristen! Csak nem kutya?! Nem megmondtam, hogy lakásba nem való kutya! Nem meséltem elégszer, hogy milyen fájdalmas volt amikor Mazsi kutyánk meghalt.! Nem akarom, hogy átéljétek azt az érzést Ti is!
-De anyu! Én nem akartam, hogy feljöjjön! Csak bicikliztem, s egyszer csak utánam szaladt. A lépcsőházba is magától jött! Csak a liftbe kellett betenni...
Erre már nem lehetett mit válaszolni. Hiszen csak a liftbe kellett betenni.. Világos, hogy a kutyus mindent szabad akaratából cselekedett.
Így azután természetes volt, hogy a kutya döntését nem bíráljuk fölül..
Peti fiam Csöpi névre keresztelte újdonsült keverék, de tacskó kutyáját. Mondanom se kell, hogy Csöpike lett a család kedvence. Imádni való házőrző, társ, játszótárs volt a tacskókra jellemző fifikával, "rosszasággal", kimondhatatlan nagy szeretetével, ragaszkodásával!

Addig se volt, onnantól kezdve pláne nem volt unalmas, egyhangú az élet! Egészségünk megóvásában is tevőlegesen részt vállalt Csöpike. A mindennapi három- négyszeri sétáltatásból ugyanis mindenkinek kijutott. A séta pedig csak jót tesz testünknek, szellemünknek..
Egy ilyen délutáni sétáltatás idejét, - amikor éppen Peti fiam volt soros - gondoltam hasznosan töltöm ki. Aznap - éppen szombat délután volt - még a hétvégi "főzőcske,de okosan" műsor gyakorlásán túl semmire nem volt időm.

Így amikor kisfiam bejelentette, hogy két kis barátjával megsétáltatják Csöpikét, én önző módon egyből a porszívózásra gondoltam.
Nem is baj, ha nincs itthon Csöpi, legalább az utolsó kutyaszőrt, s papagájtollat is feltakaríthatom. Ez persze tudtam, hogy hiú ábránd, na de megér egy próbát.

Gyanútlanul, s jókedvűen kezdtem a porszívózáshoz. Ahogy körbejártam az étkező asztalt, kicsit megszédültem. - Ez nem lehet igaz ! De akkor hol a póráz?
Odarohantam a kilencedik emeleti lakásunk ablakához, s lenéztem. S mit láttam?!
A szombat délutáni sétálós, biciklizős emberek között három jókedvűen dumcsizó kis srác tartott a játszótér felé. A középső kisfiú úgy magyarázott, hogy közben a kezében lévő pórázt is körbe-körbe lengette..

-Peti!- kiáltok le az ablakból. - A kutya itthon maradt!
A három gyerek fel, a járókelők pedig a gyerekekre néztek.
Én nem hallottam, csak láttam, hogy a járókelők, s a haverok Petivel együtt majd felbuktak a nevetéstől. Mit mondjak? Én is.

Azóta is, ha kutyát megyünk sétáltatni gyakran eszünkbe jut, hogy vigyük a kutyát is vagy elég csak a póráz..?
*

Csöpi kutya a tacskókeverék...ravasz volt mint egy róka, és bátor, mint egy farkas.
A másik kutyus: Alízka....szelíd, kedves játékos..talán csak álmában érezte magát olyannak, mint egy tigris..
Mindegyikőjük talált kutya volt.

793. [tulajdonos]: Bocs! Csak vicc!!!! :-)2018-11-22 17:30
Megyek meózni!
Jesszusom! Ennyi bírálanDokk van?!

792. [tulajdonos]: már megint ...(?)2018-11-22 10:13
Hal-dokk-ló

itt halhatatlan nem leszek
csak hallhatatlan kis neszek
pár tüsszentés pár krákogás
vagy néha egy kis szipogás
de semmi más se tűz se víz
itt valamit se visz a víz
ha tatra döglött sirály hull
vigyoroghatsz kajánul
lelke múlt s ami maradt
azt felzabálják a halak
de amíg szárnyam nem törött
körözgetek víz fölött
hisz dokkolni nem lenne jó
míg sárt dagaszt a szárnyas ló

2015.

az unalom dala

ahogy számoltam tíz naponta
berobog helyrerak s már a nyoma
bottal sem üthető de jön még kettő
és kénytelen kelletlen vagy mert így kő
ráfúj a hajókra s máris távol
a fehér vitorla máshol lángol
mi meg csak állunk a csendes éjben
lehet az nappal is még sem érzed
a banán hogyha sok vagy épp hiány
megunja az ember és továbbáll

791. [tulajdonos]: két meó között2018-11-20 19:04
lélegzethiányok

csodavárás közben
pálcát tört a mágus
a trükk
egyszerű csalás volt
nem kellett hozzá ész
csupán hit
s lehengerlő pátosz

a kés éle akár a penge
mégsem az vág csontig
elevenbe

ilyenek
a szappanbuborékokban
vajúdó álmok
nem borítják lángba
csak áltatják az egész világot

*

már csend türemkedik
a zaj mellkasán
robbanásig feszül
de születése végül is
újabb
hangorkán torkán akadt
megalkuvás

*

a légnyomás míg röpít
egyre feljebb
felvillan
visszafelé végül
nem lesz lejjebb
levegőt venni is felejtek
de elhiszem
a gravitáció
rám már nem hat
így lebegek
rég letűnt álmaimban

790. [tulajdonos]: tipródó toporgó2018-11-20 19:01
Az előbbiekből következik, hogy - mivel megfogadtam/elfogadva/fog adva/ a szerkik véleményét -, a következő változat már maradós lett. :))


Bakkné Szentesi Csilla
toporgó ()

már kétkedem hogy úgy jó ahogy lenne
de az sem jobb ha úgy van ahogy van
a volt is hamis bárki bármit tenne
a jövő sem lesz a mának vigasz
így nem tudom hogy mettől meddig mérjem
hogy úgy tűnjön az egész nem hazug
mert amit látok más mint amit nézek
és a hang is torzít mire hozzám jut

már kétkedem hogy tovább lehet írni
a sor eleje még semmit sem mond
a mondat végén értelmetlen sírni
ha á után más nem jutott csak pont
így hallgatok hisz nincs amit megosszak
a csend beszélne ha nem lenne zaj
a zaj mögött a csendet még nem érted
de ha kitisztul már késő lesz a jajj


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-12-16 11:35   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-12-16 11:13   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:56   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:53   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:32   Napló: Játék backstage
2018-12-16 10:14   Napló: Játék backstage
2018-12-16 09:06   1 mondatos kritika /Kertész Ákos:Makra/
2018-12-16 08:15   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-12-16 06:27   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2018-12-16 06:22   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal