 | | Both Péter |
üzenőfala
képtára |
-én-
1968.-ban születtem Budapesten. Nem mondanám magamról, hogy jó, vagy könnyen kezelhető gyermek voltam. Tíz éves koromtól Erzsébeten egy panel lakótelepen éltem, de a nyarakat Agárdon, a közös telkünkön töltöttem közösségben. A család mindig meghatározó szerepet töltött be az életemben, mint ahogy a szabadság is.
Laktam Csepelen, majd Agárdon, Lőrincen, ismét Erzsébeten, de 1993 óta véglegesen elköltöztem a fővárosból. Áporkára, onnan pedig Kiskunlacházára. Ezalatt voltam Élelmiszerboltos, eladó, kocsmáros, zöldséges, taxisofőr, fuvaros, üzletkötő, szobafestő, állattenyésztő, de végül visszataláltam a szakmámhoz.. Épületgépész vagyok. Víz vezetéket, fűtést és gázos dolgokat szerelek. Egyedül, mert bár szeretem az embereket, de ismerem is őket. Már.
Mindig is „írtam”. De sokáig csak fejben. Az első maradandó versemet a fiam születése után vetettem papírra. „Altató Fiamnak” a címe. Egy éjjel Bajáról tartottam hazafelé és a „Kisharang” című Omega dalt dúdoltam. Közben, mint a nap nagy részében általában, Both Botond Balázs járt az eszemben. Ma is Ő tölti ki a gondolataim és időm nagy részét. A személye ott van a verseimben, mint ahogy a gyermekkorom és a jelenem is. A jövőmről nem nyilatkozom!
Gyakorlatilag mindeníró vagyok. Novellák, drámák, versek és jegyzetek… minden érdekel. Imádom a verstechnika lehetőségeit. Szeretem, hogy a versnek ezer arca van és a mondandóhoz illeszthetem a formát, vagy fordítva. Mert mégis csak a vers a kedvencem.
Mondandóban is „vegyes” vagyok. Gyermekversek, szerelmes, vagy humoros írások, korrajz és sci-fi. Minden-minden érdekel. Az utóbbi műfajban egy félkész regényem várja a folytatást.
Olvasok is. Mióta írok, azóta sokkal többet. Azóta látom az éles különbséget az amatőr és a professzionális kortársirodalom között. Míg az amatőrök kedvtelésből és késztetésből írnak, a hivatásos írók általában pénzért teszik ezt. Természetesen nem mindenki, de sokan csak kötelességből alkotnak és ez rányomja a bélyegét az alkotásra.
Jómagam az Amatőr Művészek Honlapján Tanultam meg, mit jelent alkotónak- „művésznek” – lenni. 4 évig voltam tagja az ottani közösségnek, de az oldal humángondjai miatt nem látogatom többé az AMH- t. Nagyon sok örömet és később sok keserű percet okozott az a honlap. A művészet, talán valami ilyesmiről szól. A külvilág felé való nyitottságról és érzékenységről és a magunkban érlelődő gondolatokról. De mindenek előtt az őszinteségről. Ha ezt sikerül megértetni a közönséggel, ha át bírjuk adni azt ami bennünk van, akkor sikeresek vagyunk!
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
 Bot-h
[ A szerző további verseiért kattintson ide! ]
|
