DOKK - Standovár Ágota

Standovár Ágota
üzenőfala
képtára

Pécsett születtem, 1961. április 17-én, egy ősi hagyományt felrúgó házaspár egyetlen gyermekeként. Szüleim anyai nagyanyám homlokráncolgatását figyelmen kívül hagyva házasodtak össze. Apai ágon délszláv vér csörgedezik ereimben, édesanyám felvidéki kisnemesi család sarja. Amikor etnikai hovatartozásomat firtató kérdéseket tesznek fel, büszkén vállalom rackaságom. Vallom, arról szól az életünk, hogy ledöntögessük azokat a korlátokat, amiket magunk köré építettünk, építettek, természetesen mindezt okosan, hogy elkerülhessük az anarchiát.
2006-ban, autóbalesetem után, itt, a DOKK-on kezdtem el írogatni. Eleinte a haiku kötött formáját használtam fel pillanatfelvételeimhez. Elsőszülötteimmel megnyertem a Japánkert pályázatot. Néhány korai munkámat beválogatták a Szintézisben 2006. Antológiába. Irodalmi lapban még nem publikáltam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy szülővárosomban Kavicsok című versem júniusban plakátra kerülhetett, egyike lett a 100 kiválasztottnak a VersMegálló Pályázaton. Céljaim pimaszak. Bár több helyütt „fiatal költő”-ként aposztrofálnak, ami egyrészt nagyon hízelgő közel ötven évemnek, rövid idő alatt szeretném levetkőzni ezt a koromhoz kissé pejoratív jelzőt.

2007. június 26.

A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI

láblóbázva

lakótelepi kerengő

A kezdet és a vég*

dobozolok

Pőrén
¡ Végreajtó

Zár-lat
¡ Nem veszem fel
¡ fakír vagyok
¡ korrektúra

Pulóver

Paplan ok

mindenki másképp
¡ Szavak

napozó

Fényfestõ
¡ szó lom

hárman egy házban
¡ est
¡ szerelem de presszió