vezsenyi ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
26.
| 2019.03.28 22:52 | vezsenyi ildikó -- re: meo | már ok nélkül
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Renáta!
Tényleg!
Basszus!
Föl se tűnt!
Valahol elveszett az ítélőképességem ezzel a verssel kapcsolatban,
annyi tanácsot kaptam.
Megszólíthat ám,
tegezhet is.
Addig is, köszönöm a véleményét.
Üdv, Ildikó :-)
Az eredeti:
már-ok
anyukám szegény
visszajöhetne >i>már
eleget halott
...
jól van már elég
a halálból ennyi
nem kell nagyon
messzire menni
távolból szeretni
könnyű
| 25. 24. 23. 22. 21.
| 2018.11.03 11:33 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | a vámpír próbája (kis-dráma)
|
Válasz erre
Előzmény | "erősen-gyenge" :-) nagyon tetszik, még nem hallottam, de olvastam róla, minek is hívják az ilyen ellentétpárt?
Kedves pfj, köszi a biztatást!
Erősen tartva, előre vetíted a lelket belém.
Nem szeretnék csalódást okozni!
Nem szeretnék csalódást okozni, ezzel, most megint rám hoztad frászt! :-)))
Kezdhetek megint kilazulni!
Szeretettel és hálával,
mert, egyszer már bizonyítottál nálam, a gyében, s még sohasem hallottak olyan hangot megütni az oldalon, amit mint nagyon szigorú kritikus kifogásolhattam volna.
De elég az ajnározásból! :-) Dologra fel!
Szeretettel:
Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bakkné Szentesi Csilla - sesin | 20. 19. 18.
| 2018.11.02 10:35 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | a vámpír próbája (kis-dráma)
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm Tibi a pontos képet, amit rajzolt az írásomról, avatott szemmel.
El is fogadom, és a "jó ötlet" elismerésébe kapaszkodva biztosan túl fogom élni. :-)
A meglátásait szeretném hasznosítani, ha lesz kedvem javítani a
dolgon, de lehet, csak egy felgyűlt frusztráció volt az egész, amit levezettem, s hamvában holt dolog marad.
Tanulni próbálok, fogok belőle inkább, s a következőknél hasznosítom, ha tudom, amit írt. De minimum, hogy hatás nélkül nem maradt, arról biztos.
Köszönettel:
Ildikó
u.i.:
Egyébként, lehet hogy nem tudja, de ez a kis forgatókönyv valós történéseken alapszik, amiket eggyé gyúrtam, jórészt szó szerint.
Mindössze kapott egy formát. Az ötlet felhasználva, majd valaki, biztosan csinál egy maradóst, amire persze egyenlőre csak irigykedni tudok. Remélem eljön az az idő, amikor majd ez is örömmel tölt el. :-)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 17.
| 2018.11.02 09:03 | Juhász Tibi - szerki -- meo | a vámpír próbája (kis-dráma)
|
| Válasz erre | Ezt nagyon nehéz komolyan venni. A nyitány avítt-játékos szóhasználata, a zárlat indokolatlan agrammatikussága, csálé rímelése, hatásvadász szavai, a bekiabálások zárványai... Nem áll össze sajnos. Az alapötlet jó, de jóval átgondoltabb és pontosabb kidolgozottságot igényel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 16. 15. 14.
| 2018.11.01 11:30 | Vezsenyi Ildikó -- re: pont hogy a földön
|
Válasz erre
Előzmény | Tudom! Látom is. Húzni kéne, vágni kéne, abbahagyni időben, mint a szarást! Aztán, szép kis kupacot formálni belőle.:-) Mint a tejszínhabból.
Engedtessék meg az Isten! Bocs! :-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tiszai P Imre | 13.
| 2018.11.01 11:05 | Vezsenyi Ildikó -- re: pont hogy a földön
|
Válasz erre
Előzmény | Szövegkörnyezet
Gondolatok reggel a kert közelségében.
Mert én nem hazudok!
Jobb, ha nem szólok senkihez,
mert még azt hiszik, terelni akarok.
Pedig, csak egy, kis, vékony hangocska nyávog a hasamban.
Cirkusz? S én benne a hasbeszélő?
Kérdezni tudni kell, s hogy mikor?!
Láttam már csudát!
Fekete Lyuk nyalogatja a csillagport, és a nyolcadik utasait.
Frici, fél szemmel, most már kettővel, nem győz betelni velem s az ajándékszobával.
Tojástojó eszkalátor fellépegetett a létrán, hátranézett, nagyot köszönt, mint mindig, mikor arra járok.
A fészen egy se, de ma reggel a kertben három követőm is akadt. Két sárga, meg egy fekete.
Nem! Nem! Nem migránsok!
A TV2-n még mindig az a szignál megy, amire Anyukámmal fáztak a csontjaink a halála előtti télen. (2013)
Meg, amire éheztünk, noha lett volna mit enni.
Bödönökben állt az arany a műhelyünkben.
Csak nem volt fogunk hozzá! :-(
Meg, annyira fel voltam kavarodva, hogy nem jutott eszembe, hogy vagyonleltárt készítsek. Csak a halála után. Egy darabig fűtöttem és jól laktam belőle, jórészt, míg a születésem megismétlődött.
Most meg, csoda-e, hogy re stimulálódtam, mert pár hónapja elromlott a távkapcsoló, s az utolsónak használt csatornát közvetíti itt, a készülék. Ezért, legutóbb, az életfolytonosság jelenségét figyelhettem meg magamon.
Felzaklatódtam, belelovaltam magam valamibe. Ez, anyukám szokása volt, s mint egy eszelős, felrohantam Budaörsre.
Valaki megmondaná, hogy közhelyesek-e a gondolataim?
Hogy érvénytelenítse, vagy megerősítse a szerkesztők helyenkénti véleményét? Mert elkezdtem magamra gyanakodni.
Végre!
Sokszor keverednek írásaimban a közhelyek az „érthetetlenség” szavaival. Tibinek volt egy jó kifejezése. De lehet, nem pont erre gondolt, nem pont így!
Lehet? Hogy, megférgesedtem?
Nem csoda! Egy ilyen bio-kertben!
El tudom képzelni, milyen lehetett az Éden.
Hogy, mennyi parlagfű lehetett benne!
Vagy, lehet, csak épp hogy: mutatóban.
Mert nem volt még kihirdetve az ige; IRTANI!
Büntetés terhe mellett.
De, Isten parancsa előbbre való, (s az óta sem adott újat) mint az Önkormányzaté.
S így szól: TÚLÉLNI!
Azaz, szaporodjatok, és sokasodjatok!
Ha az elnyomás erősödik, a szaporodás is.
Nem logikus?
Szót fogad a parlagfű!
S mert: „isten mérlegén, minden élet vagyon. „
ZEN-gem.
ZEN-g a ZEN!
A forrás: Christian, és a Darnel Tréning.
Persze, csak a ZEN után.
Majd ezért is jól megbasznak!
Gyermekként külön kasztot alkottam; egyedül.
Mondom néktek, bizony mondom néktek: Ha citromot kaptok, a levét csorgassátok rá egy versre!
Hadd húzza össze a szerkesztők lyukát!
| 12.
| 2018.10.31 12:35 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- pont hogy a földön
|
| Válasz erre | Nyilván, ezt te érzed így, hogy mi "felhőkön lépkedünk". Ezzel nem is kell, nem is szabad vitatkozni. Ha így érzed, legyen így. Tehát verstojó gép van. Ezek szerint olyan, mint egy sütiautomata. Bedobom az érmét és kijön egy zacskóba csomagolt Croissant. Ugyan nem olyan, mint amit nagyanyánk süt, de ha éhes vagyok, ez is jó. Tehát elégedett vagyok azzal, ami van. Van, hogy emlegetem a versekkel kapcsolatban az őszinteséget. Sokan félreértik ezt. A költő vagy versíró (hagyjuk a címkéket..) hazudjon, ha tud hazudni. Ha nem tud, meg se próbálja. Ez nem rád vonatkozik, úgy összességében minden költői műre.
A maradós-nem maradós kategória, úgy látom, majdnemhogy a Dokkolók 98 százalékát érdekli, érinti. Komoly sértődéseket generál, személyeskedéseket idéz elő. Ilyenkor a szerki a "hozzá nem értő" személy, aki hogy merészeli. Az ellenség, akivel szemben a régóta hordozott frusztráltságunk végre testet ölthet. El kellene dönteni végre, hogy ki miért "jár ide". Ebbe a kategóriába sokan belehaltak már, ami a maradanDokkot jelenti. Pedig a szerki általában jó pedagógusként próbált viselkedni. Ezt alátámasztja sz is, hogy amikor többen megvizsgálják az utolsó 100 maradandokk verset, saját értékrendszerük, ízlésviláguk alapján osztályozzák. Kevesen találtak ebben igazán jó verseket, inkább bíráló volt a hangnem. Aki így érez, az nem tudja miről szól valójában a Dokknak nevezett "szabad kikötő".
Azt mondod a "tökéletes verseim".. Van ilyen Ildikó? Mi az, hogy tökéletes? Én is használom ezt a szót, mint a legutóbbi meómban is, de a tökéletesség is csak egy szubjektív fogalom. Költőknek mondjam azt, hogy hagyd el ezeket a kereteket, fogalmakat, ne zárd be magad és a világot ilyesféle előre meghatározott jelentések mögé? Igen. Ha egy érzékeny ember meglát egy pillangót, egy régi széket, egy borzasztóan csúnya, haragosnak tűnő gomolyfelhőt, ír róla egy szép verset vagy fest róla egy gyönyörű képet. Én ezt az őszinteséget hiányolom a versekből. Az "igazit". | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó, Vezsenyi Ildikó | 11.
| 2018.10.31 11:56 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | forródróton
|
Válasz erre
Előzmény | .-))))))))
Kedves Gábor!
Nagyon megnevettettél!!!
Sajnos, annyira szentnek tekintem azt a részem, ami három évvel ezelőtt mutatkozott meg újra, hogy hozzá se merek "nyúlni"!
Nem olyan ez nekem, mint másnak a pénz automata, nekem verstojó gépem van, semmi pénzért nem piszkálnám megint, mert félnék, újra elromlana.
Viccet félretéve. Fogalmam sincs, a javítással, hogyan ne rontsak rajta!
Tudom, a múltkor megpróbáltad, mutattál lehetőséget, de azt előbb le kellett volna nyelnem, emésztenem, stb. stb. hátha. De nem bírta bevenni a begyem.
A tökéletes verseim, amiket annak tartok, nem a maradósak, mert, azok újak, az a pár, 58 évig érlelődtek, nagy nyomás alatt.
Ti felhőkön lépdeltek, én meg, mint a lehulló esővíz, a legmélyebb pontokat keresem.
Azt, ami nekem biztonságos.
Köszönöm a véleményedet és az útmutatást!
Szeretettel:Ildikó
| 10.
| 2018.10.31 11:33 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | forródróton
|
| Válasz erre | Nem rossz ez, szépen indul az első két versszak, mondhatni tökéletes.
"szavam elevenbe marni hivatott
fáj még a holtnak hitt feléled"
Ez a rész azonban már kacskán fogalmazott, suta, magyartalan is. És pátoszra hajazó. A vers vége, mint a rosszul kihegyezett ceruza. Az utolsó versszak utolsó két sora jó, de egy gyakorlott versíró hagyja már ezeket a szavakat, hogy múlt, jövő, sors, fájdalom és az egyéb fáradt, agyonhasznált, lerágott toposzokat.. Nem lehet ezeket frissen, érzékletesebben megfogalmazni? Kamaszok írnak így verseket. "Ó, Sors bíztass, tán még nem jő a Halál"! Persze itt szándékosan túlzom el.. Az említett részeket újragondolnám. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 9.
| 2018.10.31 11:18 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | forródróton
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Tibi!
Na, az az egy két sor, az érdekelne engem! :-)
Nagyon tetszik a "nyelvi regiszterek" kifejezése, még soha nem hallottam, de nagyon találónak találom. Az írás közben bennem kibontakozó, változó érzéseken alapulnak, ehhez kell a regiszterváltás.
Sajnálom, ha döccen a ritmus az olvasóban, azt nem érzékelem, sajnos, csak azt, ha bennem.
Azt ki szoktam javítani.
Beletehettem volna valami verselemző programba is, lehet, utólag megteszem.
A rímeket nagyon ritkán, szinte soha nem keresem, ahogy bennem megszületnek, ahogy kerekednek, az én geometriám szerint, úgy szoktam leírni! Sajnos, ezekről a kialakult szokásaimról, nem könnyen mondok le az olvasó javára, míg fizetséget nem kapok cserébe. De, majd eljön, mert el kell, hogy jöjjön az az idő is, amikor megunom ezt is, mint a, „csak taps”- ot, s amikor a szakma véleménye lesz a legfontosabb. Akkor majd jöhetnek az állami pénzek, a jogdíj, meg az emelt nyugdíj. De előtte majd, ki kell engesztelnem jó néhány szakmabelit. Hogy, csinálom majd? Egyelőre még fogalmam sincs.
Ezt a "beszélgetés"- t most itt, a marad besorolásra sem szívesen cserélném el, mert nagyobb élvezet volt, mint a vers megírása.
Tisztelettel (ezúttal is), jó meglátásai és frappáns magfogalmazásai iránt!
Ildikó
| 8.
| 2018.10.31 09:54 | Juhász Tibi - szerki -- meo | forródróton
|
| Válasz erre | A nyelvi regiszterek keveredése szerintem nem jó stílusérzékkel történt, a rímelés esetlen, a ritmus bicsakló. Egy-két sor nagyon eltalált, de ez még kevés ahhoz, hogy maradjon a szöveg! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 7.
| 2018.10.29 15:57 | Vezsenyi Ildikó -- re: forródróton
|
Válasz erre
Előzmény | Ja, és még egy. Egyszer egy hatalmas fenyőfát is átdobott a kerítésemen a nagykapunál, Karácsony előtt. Senki nem tudta ki lehetett, még én sem. Jóval később derült ki!
Milyen közhelyes és giccses már ez is! :-) | 6. 5. 4.
| 2018.10.29 09:34 | Vezsenyi Ildikó -- nem kár
|
| Válasz erre | Csak bátran, Uraim és Hölgyeim! Csak bátran és őszintén!
Ne kíméljenek! Mert én sem kímélem magukat! :-)
| 3.
| 2018.10.29 09:23 | Vezsenyi Ildikó -- forródróton
|
| Válasz erre | "hisz Telihold van, a létra, ott"
Egyszer, Kiskanász, másnéven Febe, Teliholdkor átugrotta a
szuronyos hegyes vaskerítésemet, mert nem hallottam meg a
csengőszót.
Ilyen közhelyes és giccses a valóság! :-)
Egyszer, a fenekére verek!
Mármint a valóságnak!
Addig is, mosom kezeimet!
De, vegyük úgy, hogy egyszerűen, a maradanDOKK-ra játszom, a a szerkesztők kegyeire, csak rosszul. Persze!
Mert kitaláltam az egészet, s én, meg a verseim, (párunk nincsen), ilyen, ennyire nagyon közhelyesek vagyunk, s meg persze, nélkülözünk, minden szépirodalmi esztétikumot.
Na, ja!
Szegények vagyunk mint a templomegere!
Úgy szoktam őket írni, hogy köpök egy nagyot és szétkenem. :-)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 2.
| 2018.10.24 08:49 | Vezsenyi Ildikó -- re: forró dróton
|
Válasz erre
Előzmény | Jaj, az lemaradt! :-))
3050. Vezsenyi Ildikó: Forró dróton
2018. 07. 30. 09:31
az "űr", amely betöltetett fekszik
jeltelen sírban az "űr-temetőben".
így megy ez, ha a utoléred a véget
hiába bújik meg a lét barázdáiban
felpróbálod a kedves szavakat,
ahogy cipőt, ruhát vennél boltban
ne legyél olyan kibaszott meztelen
utoljára felöltözteted magad.
keresed az adekvát választ,
de bármi éled fel, elnyomod.
„rossz így, de ha eljönnél,
még rosszabb lenne, tudod”
- Ahan - válasz jön gyorsan
ezt, egyetértésnek veszed,
váratlan öröm, amit érzel,
picinyke szikra a tollhegyen
forró drót, min hozzá beszélsz,
szavad elevenbe marni hivatott,
fáj még, s a holtnak hitt feléled
hisz Telihold van, a létra, ott
csak az segít, mit nem lenne szabad
most újra érzed, mint a múltban;
szeretsz, s így elfogadsz
Utolsó láng lobban.
Utolsó?
Még mindig szeretnéd elmondani.
Még mindig szeretnéd, ha megértené.
Vágy ez, mely soha nem telik be?
Nem ül melletted, gondolataid hallgatva.
Látnád rajta, dolgára sietne; hogyan is folytathatnád?
Míg örök szerelemre törekszel, halandó vagy.
Csak így kívánhatod; az öröklétet.
Versben, gyermekben, unokában.
El nem veszhetsz, legfeljebb átalakulsz.
*
#211898
pappgreta997@gmail.com: re: Forró dróton
Kedves Ildikó,
kissé túl van írva ez a szöveg. Én a második versszaktól indítanám a verset, és egészen addig tartana, hogy "Utolsó láng lobban". Mert utána már túl van magyarázva, ez pedig egy jó lezárás lenne szerintem.
Egy másik javaslat, próbálja meg átírni E/1-be. Szerintem jót tenne a versnek.
| 0 25 |
|
