Tamási József

939.

2026.05.01 17:40

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | helyem az égen

Válasz erre

Ebben a versben már sok igazán egyedi kifejezés van, intenzív kifejezés-szigetecskék amikben egyesével is jólesik elmélyedni. A leginkább az első két sor tetszik és a lezárást is működőképesnek érzem. A "nap félrenyelt fénye" talán jobban hatna, ha nem lenne megtoldva azzal, hogy még fuldoklik is. A harmadik és negyedik sort túlírt. A következő kettő viszont a visszafogottságával jól tagolja a szöveget, nehogy fojtogató legyen. Egyszersmind nagyon tipikus lelki tájjá is teszi ezt a karcolatot. Ígéretes képi építkezés, csak így tovább, viszont erre a versre múlikkal szavazok.

938.

2026.04.30 15:34	Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | üvegember
Válasz erre	Kedves József! Számomra nagyon rendben van ez a vers. Minden feleslegességet elhagyott belőle. A szerkezet üvegszerűen fényáteresztő. Mintha üvegszilánkot hajtott volna a szemembe a szél. Marasztalom. Üdv. Márk

937.

2026.04.25 11:41

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | izzadt fiúk

Válasz erre

Sok megragadó kép van ebben a versben, a felvezetés eléggé kisajátított beállítás, nem megszokott, mégis lehet hozzá kapcsolódni, aztán jön a "mézsszínű csönd", a kerítés résein "átcsorgó" nevetés, majd a címadó "izzadt fiúk" képe... Ez egyébként meglepően mélyen van beágyazva a művészeti ábrázolás kánonjába. A reneszánsz képzőművészet kezdett el először a tökéletes test szabadságával foglalkozni a meztelen fiúkon keresztül és az ő műveik témájához számos avantgárd alkotó is visszatért; gondolok itt pl. Kernstok Károly 'lovasok a vízparton' képére, Kuzma Petrov- Vodkin 'A vörös mén fürdetése' festményére vagy Derkovits Gyula számos korai "árkádiai" munkájára és ezer hasonlóra. Csakhogy aztán a nemzeti és szocialista ideológia is gyönyörűségét lelte az életerős, meztelen fiúk seregszemléjében, olyan hátsó gondolatokkal, hogy aztán cserkészetben, kisdobosságban, úttörőségben koncentrálja őket. A hétköznapi ember optikája számára viszont ez a látkép nem is annyira a biohatalomról szól (ahogyan Foucault óta szokás nevezni az ilyesmit) hanem éppen a hajdani kisdobosság és úttörőség miatt a nosztalgiáról, ami viszon akarva- akaratlanul hordozza a totalitárius hatalmak bélyegét, és ez teszi talán igazán művészi megformálásra érdemessé a beállítást. a "cukkolták egymást" helyett lehetne valami a hangulathoz illőbb, sajátosabb fordulatot találni. Ezt a verset most nagyon ígéretesnek érzem, nem egészen tudom még, hogyan szavazzak.

936.

2026.04.20 20:53

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Pálcikaemberek

Válasz erre

"Térképek nem készültek tévútjaimról./ Ugyanazt a kört/ járom be, újra és újra.// Egy futó, aki körpályán edz/ de ha egyenesen kell futnia, szédül."- amit itt a válaszoló két sor csinál, az valami egészen magas szintű, nagyon közvetlenül van mondva, de szokatlan, egyedi és mégis jellemző. Sok kézenfekvő áthallás nem kézenfekvő egymásra helyezése. Az utolsó versszak is valami ilyesmit próbálna csinálni, de sokkal egyszerűbb, nem lezárásnak való. Talán inkább felütésnek. A "Takaróm is szakadt,/ álmaim is ilyen foszlottak." túl bő lére van eresztve, ezt az összefüggést egy szóösszetételbe kellene sűríteni, hogy hasson; nekem egyébként is József Attila 'Judit'-jából a "Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,/ ha már szétesett." jut eszembe róla. Itt megfigyelhető, hogy egyetlen jelző -a "közös"- látja el azt a feladatot, amire itt egy egész sor van szánva ("álmaim is ilyen foszlottak."), hogy összeköttetést teremtsen a rétegzett olvasatok felé. Összességében múlikkal szavazok.

935.

2026.04.12 13:11	Fűri Mária - szerki -- meo | korrajz
Válasz erre	Tárgyilagosan szomorú. Így valahogy nem annyira lehangoló, mint ahogy a leírt szöveg alapján bennünk létrejövő hatásként várnánk. Az egyszerűbb képektől haladunk az érdekesebbek felé, és ez szerintem rendben is van. A cím nem tetszik igazán, de ezt most nem részletezném; elfogadom így.

934.

2026.04.12 13:08	Fűri Mária - szerki -- meo | Kossuth út húsz szám alatti remete
Válasz erre	Kerek egész Inkább naplóbejegyzés, mint vers.

933.

2026.04.11 10:54

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kossuth út húsz szám alatti remete

Válasz erre

A nagyszabású elképzelések megszelidülése, avagy a nagyszabású értelem megtalálása a hétköznapokban- jól teszi a vers, hogy nem kötelezi el magát egyik olvasat mellett sem, fő mondanivalóját ebben látom. Egyébként nagyon naplószerű szöveg. A líraiságát tompítja az "egyre nagyobb a dilemmám/ mi lenne számomra a megoldás" ellankasztó mozzanata. Az ilyen kitöltéseket egy versben igazán rá lehet bízni az olvasóra. A "nem hiszek a gépeknek" sajátos módon az aktualitások nyomán egészen jelentőségteljesnek érződik, elkélne még oda valami sajátabb kifejezés. Múlikkal szavazok.

932.

2026.04.09 20:10

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | korrajz

Válasz erre

A "szürke bárházak..." stabilan működő, példázatos kép, nem tolakodóan politikus, de el lehetne képzelni egy a legjobb szándékkal íródott 20-as vagy 30-as évekbeli avantgárd mozgalmi versben is. Az "annyi föld/ amennyi betakar" szintén hoz ilyen hatásokat, de a kifutásává kéne tenni egy nagyobb ívű kijelentésnek. Valahogy úgy, hogy például megjelenik az ínség szervezőinek tevékenykedése, egy akár több versszakba oszló mondatban felsorolásra kerül a harácsolásuk és mindezt lezárja, hogy nem hagytak maguk után csak annyi földet, amennyi betakar. A második és harmadik versszak kevésbé érdekes, a negyedikben van fantázia, az ember beleélheti magát egy népeket-nemzeteket egymásra tajtékzó történelmi víztömeg jégzajlásába, de ezt is érdemes lenne tovább gondolni. Az utolsó versszakkal kapcsolatban egyetértek Nikolettel, a "penészes dió" egyik legígéretesebb része a kicsinysége, amihez eljuttatni egy "korrajz"-panorámát pompás kompozíció lenne. Múlikkal szavazok.

931.

2026.04.06 20:23

Gulisio Tímea - szerki -- meo | koldus magány

Válasz erre

Kedves József! Szép és erős képekkel dolgozik a versben. Viszont vannak gyengébben sikerült részek. Mutatom, szerintem milyen lenne ezek nélkül: Lépkedek a rozsda színű utcán, cipőm talpán tegnapi korom, a város csontjai recsegnek alattam. A híd alatt alszik a hideg. Mellé fekszem, hogy halljam, mit álmodik a beton. Gyere, mondom a sötétnek, taníts meg elfogadni. A magány addig él, amíg valaki meg nem érinti. Továbbá valami tömörebb, érdekesebb címet kellene neki adni. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

930.

2026.04.06 09:54

Siska Péter - szerki -- meo | 404

Válasz erre

A digitális világ nyelvének lírai alkalmazása ismert stratégia, érvényes is lehet, de ebben a szövegben szerintem túl direkt a jelentésképzés, gyakran didaktikus megfeleltetésekbe fut, illetve túl sok digitális kifejezést halmoz egymásra. Inkább montázs ez, mint organikus versbeszéd. Nagyon eklektikus ez az informatikai szókincs, különböző területek terminológiája keveredik benne kontroll nélkül, így instabilnak tűnik az egész (pl. a kékhalál után is érkezik még lejárt munkamenetes hibaüzenet), úgy érzem, a vers sokszor csak dobálja ezeket egymás után. Szerencsésebb lenne egy konkrét irányt kiválasztani (pl. operációs rendszer, hálózati kapcsolat stb.), azt következetesen kibontani, visszanyesni a terminológiát, és hagyni, hogy néhány erős kép vigye a szöveget.

929.

2026.04.05 17:20	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | elveszve
Válasz erre	Inkább jegyzetnek érzem, amiben leginkább a "lapul a lét" megragadó, esetleg még az "érzéseim/ rozsdás/ szilánkok". A "leheletnyi por-minták" által sugalltakat, úgy érzem, sikerült kidolgozni a 'jelolvasásban'.

928.

2026.04.05 11:47	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | északi szél
Válasz erre	Kedves József, a kifutás nagyon jól sikerült, a keretet is működőképesnek érzem, viszont hiányolom az érdemi tartalmat, az érdemi magot - a "nem ölel"-től a "kihagyna a világból"-ig gondolkodnék más lehetséges irányokon.

927.

2026.04.03 00:39	Gulisio Tímea - szerki -- meo | kopott szobor
Válasz erre	Kedves József! Érdekes, ahogy játszik az ellentétekkel: a modern kor számítógépes világa és a szobor időtlensége. Megírná úgy, hogy az ütköztetés végigvonuljon a versen, nem maradna abba felénél? Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

926.

2026.04.02 18:22	Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | északi szél
Válasz erre	Miért kellene ölelnie engem az időt ide-oda lapozgató szélnek? Mert el szeretnék távolodni tőle vagy miért lehet irreleváns, hogy ölel, nem ölel? A többi rendben van amúgy. József szépen mélyre mászott a korábbi költészetéhez képest. Még gondolkodom.

925.

2026.04.02 17:03	B. Dezső - szerki -- meo | északi szél
Válasz erre	Figyelemreméltó különbség több hasonló jellegű, pár soros vázlatai és ezen vers között. Itt minden szónak helye van, részleteiben is működő, remek befejezéssel.

924.

2026.04.01 22:02

Gulisio Tímea - szerki -- meo | északi szél

Válasz erre

Kedves József! Ez most rövidsége ellenére nem annyira vázlatos, inkább tömör, esszenciális. A "nem ölel"-t kihagynám, a szél nem annyira kelti az ölelés érzetét, így az ölelés hiánya sem releváns. Szerintem a "mintha kihagyna a világból" sem szükséges, az önsajnálat helyett írja meg az érzetet. (A vers többi sorában sikerül!) A zárás szép, a hamvak tengerbe szórását, a végtelenben való feloldódást idézi. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

923.

2026.04.01 10:10

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | rozsdás kulcsok

Válasz erre

Kedves József, szerintem se mondja ki, hogy "a világ romokban". Érezzük ezt mi, olvasók. Az "ezt nem éreztem sohá"-tól húzni javaslom az "amikor már fáradt vagyok"-ig - túlmagyaráz. Zöldek helyett milyenek lehetnének még a fák? Merészebb jelzőt javasolnék. A szálkás szelek pl. remek. A "világ" szót is cserélni javaslom a "romjai" előtt, ez így kicsit patetikus - árnyaltabb megoldással hatásosabb lenne. Érdemes dolgozni vele, szép vers lehet belőle, a megteremtett atmoszféra működik.

922.

2026.03.31 23:22

Gulisio Tímea - szerki -- meo | rozsdás kulcsok

Válasz erre

Kedves József! Nem kellene máris a címben megnevezni a kérdéses tárgyat. Vagy, ha ez marad a cím, akkor a versbe ne írja bele. "A világ romokban."-t nem mondanám ki, úgyis kiderül a versből, mennyire romokban van. Tudom, hogy mint szerzőnek lényeges az életkorok felsorolása, de ehelyett másképp is lehetne jelezni, épp melyik korszakban járunk, mondjuk bizonyos tárgyak, rádiós műsorok, stb. árulkodhatnának erről. Ha megvágja, jó vers is lehet. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

921.

2026.03.31 20:15

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | disztrópia

Válasz erre

"a túlélés/ nem ismeri a többes számot"- ez rendkívül üdítő sor, ilyen nyelvészkedő logikájú kifejezéseket belterjes bölcsészkarokon érlelt irodalmárok szoktak megírni, de jellemzően korántsem tudják ilyen jól beépíteni egy átadható látomásba. A felütés nekem sem tetszik, viszont az "eltűnt kultúrák kupolái/ porrá szelidűltek" érzékletes kép. A "plutónium ima" önkényesen, elvarratlanul hat, túl nagy asszociációs ugrások vannak benne ahhoz, hogy követhető legyen. "A levegő már nem tartozik az élethez"- ez inkább olyan sor, amit egy poszt-apokaliptikus kalandjátékban legfeljebb harmadmagával használnak az atmoszféra érzékeltetésére, kicsit hatásvadász. Ennek az irányultságát persze nem lehet lenézni, már csak azért sem, mert éppen a kamaszosságában hatalmas erő és azonosulási felület van, viszont talán tudatosabb vérromantika- fokozással kéne kivitelezni, esetleg hosszú, túlírt sorokban. Ezek viszont ettől a versvilágtól távol állnak. A "halottak elpárolognak" hasonlóan hat rám.

920.

2026.03.31 16:11	B. Dezső - szerki -- meo | madárijesztő
Válasz erre	Az esztékás szemüveg, nem tudni miért, de sokat javít a versen, mintegy emberközelivé hozza a helyzetet, a végül is köznapi, szomorkás visszaemlékezést.A szalmabábú felgyújtása sikeres befejezés, egy azonosulás terapikus túlhaladása, szabaduló kísérlet.

919.

2026.03.31 08:32

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | korrajz

Válasz erre

Kedves József, az utolsó előtti versszak igazán erős, erre gondoltam, amikor korábbi verseihez írt meóimban az expresszívebb szemléltetést, a motívumhasználatot hiányoltam. Egy ilyen kép sokkal többet mond el bármilyen magyarázó sornál. Tetszik, ahogyan a nyílt látképből egy dióig zsugorítja a versvilágot, noha ez a momentum lehetne fokozatosabb, tudatosabb. Amit cserélni javaslok: az "idő" és a "jövő" szavak. Érdekelne, mivel tudná még megragadni őket, a jelentést meghagyva. Úgy érzem, kicsit korán zárja le a verset, tulajdonképpen a legérdekesebb soroknál.

918.

2026.03.30 23:56	Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | madárijesztő
Válasz erre	Kedves József! Alighanem idétlennek fogja tartani a reakciómat. Joggal. Maradra szavazok, mert a verse azonnal egy Jonathan Crane szerepversként debütált bennem. Batman rajongóként ettől az asszociációtól már senki nem foszthat meg engem soha. Motívumtapadás áldozata lettem. Nálam marad. A komoly véleményekre még várnia kell. Üdv. Márk

917.

2026.03.30 13:50	Fűri Mária - szerki -- meo | fekete gombszemek
Válasz erre	Kroki-szerű. Ez tetszik. Csatlakozom.

916.

2026.03.29 16:34

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | isten arca

Válasz erre

Kedves József, feleslegesen terjengős, néhány információra egyszerűen nincs szükség, pl: "azon gondolkoztam itt megennék mindent / éhes voltam / csak az járt a fejemben / milyen finom lesz / sietőre fogtam", "valami kellemetlen érzés nyomult fel a gyomromból". Fontos lenne a sűrítés. Összességében túlságosan kiszámítható, mire megy ki a játék, a koldus-isten párhuzamra fűzni a verset érzésem szerint zsákutca, mert elkoptatott, számtalan formában feldolgozásra került a művészetben. Eredetibb, újszerűbb nézőpontra lenne szükség, ha ebbe vágja fejszéjét (nem könnyű feladat). Az első két sor direktségének egyébként van valamiféle bája, örültem volna, ha más irányt vesz a szöveg.

915.

2026.03.29 11:47

Siska Péter - szerki -- meo | isten arca

Válasz erre

A vers szövege nem bír el egy ilyen súlyú címet. A képisége minimális, a direkt közlések dominálják, a központi felismerése pedig egy olyan keresztény etikai toposz, amivel igazából nem kezd semmit a vers. A transzcendens jelenlét felismerése a kiszolgáltatott emberben előre olvasható, és szerintem a hajléktalan alakja is a puszta funkcióra redukálódik. Csak az erkölcsi felismerés hordozója marad, és a kegyelmi pillanat sem válik többé egy sima narratív közlésnél. A lírai én lényegében kronologikus sorrendben rekonstruál egy epizódot, a fordulat nem válik, nem válhat esztétikai értelemben vett csúcsponttá a retorikai feszültség és a nyelvi kondenzáció hiánya miatt.

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925