Tamási József

931.

2026.04.06 20:23

Gulisio Tímea - szerki -- meo | koldus magány

Válasz erre

Kedves József! Szép és erős képekkel dolgozik a versben. Viszont vannak gyengébben sikerült részek. Mutatom, szerintem milyen lenne ezek nélkül: Lépkedek a rozsda színű utcán, cipőm talpán tegnapi korom, a város csontjai recsegnek alattam. A híd alatt alszik a hideg. Mellé fekszem, hogy halljam, mit álmodik a beton. Gyere, mondom a sötétnek, taníts meg elfogadni. A magány addig él, amíg valaki meg nem érinti. Továbbá valami tömörebb, érdekesebb címet kellene neki adni. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

930.

2026.04.06 09:54

Siska Péter - szerki -- meo | 404

Válasz erre

A digitális világ nyelvének lírai alkalmazása ismert stratégia, érvényes is lehet, de ebben a szövegben szerintem túl direkt a jelentésképzés, gyakran didaktikus megfeleltetésekbe fut, illetve túl sok digitális kifejezést halmoz egymásra. Inkább montázs ez, mint organikus versbeszéd. Nagyon eklektikus ez az informatikai szókincs, különböző területek terminológiája keveredik benne kontroll nélkül, így instabilnak tűnik az egész (pl. a kékhalál után is érkezik még lejárt munkamenetes hibaüzenet), úgy érzem, a vers sokszor csak dobálja ezeket egymás után. Szerencsésebb lenne egy konkrét irányt kiválasztani (pl. operációs rendszer, hálózati kapcsolat stb.), azt következetesen kibontani, visszanyesni a terminológiát, és hagyni, hogy néhány erős kép vigye a szöveget.

929.

2026.04.05 17:20	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | elveszve
Válasz erre	Inkább jegyzetnek érzem, amiben leginkább a "lapul a lét" megragadó, esetleg még az "érzéseim/ rozsdás/ szilánkok". A "leheletnyi por-minták" által sugalltakat, úgy érzem, sikerült kidolgozni a 'jelolvasásban'.

928.

2026.04.05 11:47	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | északi szél
Válasz erre	Kedves József, a kifutás nagyon jól sikerült, a keretet is működőképesnek érzem, viszont hiányolom az érdemi tartalmat, az érdemi magot - a "nem ölel"-től a "kihagyna a világból"-ig gondolkodnék más lehetséges irányokon.

927.

2026.04.03 00:39	Gulisio Tímea - szerki -- meo | kopott szobor
Válasz erre	Kedves József! Érdekes, ahogy játszik az ellentétekkel: a modern kor számítógépes világa és a szobor időtlensége. Megírná úgy, hogy az ütköztetés végigvonuljon a versen, nem maradna abba felénél? Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

926.

2026.04.02 18:22	Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | északi szél
Válasz erre	Miért kellene ölelnie engem az időt ide-oda lapozgató szélnek? Mert el szeretnék távolodni tőle vagy miért lehet irreleváns, hogy ölel, nem ölel? A többi rendben van amúgy. József szépen mélyre mászott a korábbi költészetéhez képest. Még gondolkodom.

925.

2026.04.02 17:03	B. Dezső - szerki -- meo | északi szél
Válasz erre	Figyelemreméltó különbség több hasonló jellegű, pár soros vázlatai és ezen vers között. Itt minden szónak helye van, részleteiben is működő, remek befejezéssel.

924.

2026.04.01 22:02

Gulisio Tímea - szerki -- meo | északi szél

Válasz erre

Kedves József! Ez most rövidsége ellenére nem annyira vázlatos, inkább tömör, esszenciális. A "nem ölel"-t kihagynám, a szél nem annyira kelti az ölelés érzetét, így az ölelés hiánya sem releváns. Szerintem a "mintha kihagyna a világból" sem szükséges, az önsajnálat helyett írja meg az érzetet. (A vers többi sorában sikerül!) A zárás szép, a hamvak tengerbe szórását, a végtelenben való feloldódást idézi. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

923.

2026.04.01 10:10

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | rozsdás kulcsok

Válasz erre

Kedves József, szerintem se mondja ki, hogy "a világ romokban". Érezzük ezt mi, olvasók. Az "ezt nem éreztem sohá"-tól húzni javaslom az "amikor már fáradt vagyok"-ig - túlmagyaráz. Zöldek helyett milyenek lehetnének még a fák? Merészebb jelzőt javasolnék. A szálkás szelek pl. remek. A "világ" szót is cserélni javaslom a "romjai" előtt, ez így kicsit patetikus - árnyaltabb megoldással hatásosabb lenne. Érdemes dolgozni vele, szép vers lehet belőle, a megteremtett atmoszféra működik.

922.

2026.03.31 23:22

Gulisio Tímea - szerki -- meo | rozsdás kulcsok

Válasz erre

Kedves József! Nem kellene máris a címben megnevezni a kérdéses tárgyat. Vagy, ha ez marad a cím, akkor a versbe ne írja bele. "A világ romokban."-t nem mondanám ki, úgyis kiderül a versből, mennyire romokban van. Tudom, hogy mint szerzőnek lényeges az életkorok felsorolása, de ehelyett másképp is lehetne jelezni, épp melyik korszakban járunk, mondjuk bizonyos tárgyak, rádiós műsorok, stb. árulkodhatnának erről. Ha megvágja, jó vers is lehet. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

921.

2026.03.31 20:15

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | disztrópia

Válasz erre

"a túlélés/ nem ismeri a többes számot"- ez rendkívül üdítő sor, ilyen nyelvészkedő logikájú kifejezéseket belterjes bölcsészkarokon érlelt irodalmárok szoktak megírni, de jellemzően korántsem tudják ilyen jól beépíteni egy átadható látomásba. A felütés nekem sem tetszik, viszont az "eltűnt kultúrák kupolái/ porrá szelidűltek" érzékletes kép. A "plutónium ima" önkényesen, elvarratlanul hat, túl nagy asszociációs ugrások vannak benne ahhoz, hogy követhető legyen. "A levegő már nem tartozik az élethez"- ez inkább olyan sor, amit egy poszt-apokaliptikus kalandjátékban legfeljebb harmadmagával használnak az atmoszféra érzékeltetésére, kicsit hatásvadász. Ennek az irányultságát persze nem lehet lenézni, már csak azért sem, mert éppen a kamaszosságában hatalmas erő és azonosulási felület van, viszont talán tudatosabb vérromantika- fokozással kéne kivitelezni, esetleg hosszú, túlírt sorokban. Ezek viszont ettől a versvilágtól távol állnak. A "halottak elpárolognak" hasonlóan hat rám.

920.

2026.03.31 16:11	B. Dezső - szerki -- meo | madárijesztő
Válasz erre	Az esztékás szemüveg, nem tudni miért, de sokat javít a versen, mintegy emberközelivé hozza a helyzetet, a végül is köznapi, szomorkás visszaemlékezést.A szalmabábú felgyújtása sikeres befejezés, egy azonosulás terapikus túlhaladása, szabaduló kísérlet.

919.

2026.03.31 08:32

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | korrajz

Válasz erre

Kedves József, az utolsó előtti versszak igazán erős, erre gondoltam, amikor korábbi verseihez írt meóimban az expresszívebb szemléltetést, a motívumhasználatot hiányoltam. Egy ilyen kép sokkal többet mond el bármilyen magyarázó sornál. Tetszik, ahogyan a nyílt látképből egy dióig zsugorítja a versvilágot, noha ez a momentum lehetne fokozatosabb, tudatosabb. Amit cserélni javaslok: az "idő" és a "jövő" szavak. Érdekelne, mivel tudná még megragadni őket, a jelentést meghagyva. Úgy érzem, kicsit korán zárja le a verset, tulajdonképpen a legérdekesebb soroknál.

918.

2026.03.30 23:56	Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | madárijesztő
Válasz erre	Kedves József! Alighanem idétlennek fogja tartani a reakciómat. Joggal. Maradra szavazok, mert a verse azonnal egy Jonathan Crane szerepversként debütált bennem. Batman rajongóként ettől az asszociációtól már senki nem foszthat meg engem soha. Motívumtapadás áldozata lettem. Nálam marad. A komoly véleményekre még várnia kell. Üdv. Márk

917.

2026.03.30 13:50	Fűri Mária - szerki -- meo | fekete gombszemek
Válasz erre	Kroki-szerű. Ez tetszik. Csatlakozom.

916.

2026.03.29 16:34

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | isten arca

Válasz erre

Kedves József, feleslegesen terjengős, néhány információra egyszerűen nincs szükség, pl: "azon gondolkoztam itt megennék mindent / éhes voltam / csak az járt a fejemben / milyen finom lesz / sietőre fogtam", "valami kellemetlen érzés nyomult fel a gyomromból". Fontos lenne a sűrítés. Összességében túlságosan kiszámítható, mire megy ki a játék, a koldus-isten párhuzamra fűzni a verset érzésem szerint zsákutca, mert elkoptatott, számtalan formában feldolgozásra került a művészetben. Eredetibb, újszerűbb nézőpontra lenne szükség, ha ebbe vágja fejszéjét (nem könnyű feladat). Az első két sor direktségének egyébként van valamiféle bája, örültem volna, ha más irányt vesz a szöveg.

915.

2026.03.29 11:47

Siska Péter - szerki -- meo | isten arca

Válasz erre

A vers szövege nem bír el egy ilyen súlyú címet. A képisége minimális, a direkt közlések dominálják, a központi felismerése pedig egy olyan keresztény etikai toposz, amivel igazából nem kezd semmit a vers. A transzcendens jelenlét felismerése a kiszolgáltatott emberben előre olvasható, és szerintem a hajléktalan alakja is a puszta funkcióra redukálódik. Csak az erkölcsi felismerés hordozója marad, és a kegyelmi pillanat sem válik többé egy sima narratív közlésnél. A lírai én lényegében kronologikus sorrendben rekonstruál egy epizódot, a fordulat nem válik, nem válhat esztétikai értelemben vett csúcsponttá a retorikai feszültség és a nyelvi kondenzáció hiánya miatt.

914.

2026.03.28 20:44	Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | jelolvasás
Válasz erre	Kedves József! Én is marad szavazatot adok rá, ugyanakkor szerintem elképzelhető egy szikárabb változat is. 'szeretem nézni a falak repedéseit, a pókháló vonalakat, a fáradt beton sebeit, barázdákat fa kérgén, bogarak búvóhelyeit,' Üdv. Márk

913.

2026.03.28 14:29

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | kereslek

Válasz erre

Kedves József, szerintem nem szükséges kimondani az elején, hogy "érzéketlen", az algoritmus önmagában elég. A következő versszak is szájbarágós kicsit. Az "éjjelente jelzőkért metaforákért imádkozom" viszont nagyon jó, ezt a hangot lenne megfontolandó folytatni. A következő négy sor is rendben érzésem szerint, viszont a "hiányod ott ég minden szinopszisomban" ismét kissé odavetett, direkt. Hiányozna egy áttételesebb fogalmazásmód, egy erősebb kifutás. Megfontolnám, milyen motívumra lehetne felfűzni a mondanivalót. Ebben a formában úgy érzem, imbolyog a vers váza.

912.

2026.03.27 14:55	Fűri Mária - szerki -- meo | klisék
Válasz erre	Kedves József! Gondolatonként tagolnám, és átírnám a végét. Nekem az első rész tárgyilagos, elszámolós hangja tetszik. Írnék még egy pár ilyen szakaszt, átvezetve valahova. Talán valami jobba. A vége, a rövid sorok túlzás, nem hiszem el.

911.

2026.03.27 10:42

Kulin Borbála - szerki -- meo | klisék

Válasz erre

Kedves József! Egy verset nem csak megírni kell tudni, hanem azt a képességet is kell tudni alakítani magunkban, hogy megválogassuk, melyik az a vers, amit nem írunk meg. A költői érésnek ez is egy fontos szempontja, jómagam ebben fejlődtem a legtöbbet az utóbbi években, hogy vannak versek, amiket megtanultam elengedni. Csak azokhoz fogok hozzá, amik meglepetést tartogatnak a magam számára is. Én azt javasolnám, hogy ezt a verset engedje el.

910.

2026.03.27 09:03

Kulin Borbála - szerki -- meo | tolvaj

Válasz erre

Kedves József, Nikoletthez hasonlóan énis a második verssazkot érzem a legsikerültebbnek a versben, a többi vagy nehezen értelmezhető (gondolatok hordaléka), vagy lírai közhely (más könnyében arcot mosni) - ha a vers fő tematikája, ahogy vélem, az, hogy a világban létezni annyi mint bűnösnek lenni, mert a körülöttünk lévő borzalmaknak mi magunk is trészesei vagyunk, lehet, megpróbálnék konkrétabb képekben fogalmazni. A becsapott emberek sóhaja ezért is jó.

909.

2026.03.26 09:04	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | klisék
Válasz erre	Kedves József, inkább terápiás szövegnek látom a feltöltött verset. Amennyiben így érez, őszintén sajnálom. Hogy verssé manifesztálódjon, ahhoz fontos lenne némi eltávolodás, fontos lenne bizonyos motívumok mentén fűzni a mondanivalót.

908.

2026.03.25 22:54	Gulisio Tímea - szerki -- meo | klisék
Válasz erre	Kedves József! Még el se kezdődött a vers, de már meghalt és megszületik. Túl nagy szavak. Nincs íve, kibontakozása, egy panaszáradat az egész. Miért tartozik ez bárkire? Tisztelje meg magát és a költészetet azzal, hogy kidolgozza a verset. Láttam már Öntől egész jókat is. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

907.

2026.03.25 09:51

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | tolvaj

Válasz erre

Kedves József, érzelmileg kicsit túlcsordult, különösen ezeknél a részeknél: "árva gyerekek könnyeivel / mosom tisztára arcomat", "annyi bűnt cipelek - / ezer pokolban se égne el". A bitófák sem igazán győztek meg, viszont a második versszak hangja (becsapott emberek sóhajait lélegzem), gondolatisága megkapó. Ehhez a vonalhoz igazítanám a többi versszakot is. A bűn fogalmát szerintem nem jó ötlet behozni, hagyománya nagy és súlyos, emiatt skatulyázza a verset, lezár lehetséges értelmezési útvonalakat az olvasóban. Ha mégis ragaszkodik hozzá, jobban meg kellene ágyazni neki.

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925