Tatár Judit
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
7.
| 2011.06.30 12:04 | Tatár Judit -- re: meo-üzenet | Birka mama altatódala
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, átgondolom. Bár igaz, ha magyarázkodni kell, valószínűleg rég rossz. Így ebből - félek - húzás lesz. :) | 6.
| 2009.12.09 12:38 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Birka mama altatódala
|
| Válasz erre | az elsõ és utolsó versszak remek. Nem értem a középsõt, ki kellene húzni, túl bonyolult, nyakatekert, az angol szó különösen szétzilálja. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tatár Judit | 5. 4.
| 2009.10.06 12:18 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Forma és tartalom
|
| Válasz erre | Megadós vagyok ma. Megadtam magam ennek a versnek is. Sokszor kellett elolvasnom, újra és újra. Nincs benne semmi körmönfontság, látszólag, olyan magától értetõdõen egyszerû közlés (és ezúttal tényleg közlés, egyirányú kommunikáció, a szinkronicitás szemérme nélkül), hogy el kell fogadni, amit mond. Ezért dicséret illeti, azt hiszem, mert a közlés befogadása után nincs bennem hiányérzet, nem szomjazom érdekesebb csomagolásra - ez a szöveg az, ami, és az, ami lehetne. Nagyon fontos ám ezt rögzíteni, sokkal fontosabb, mint amennyire a rögzítés banalitása érezni engedi. Sokszor kellett elolvasnom a verset, mire tetten értem magam, azaz körülbelül be tudtam azonosítani mégis jelenlévõ zavarom forrását. Azt mondja ez a roppant tényszerû vers, hogy a forma tényszerû. Nos, ez az, ami végül is, miután feltûnt, vitára késztet, s innentõl kezdve viszont kibújok a megadás jármából. Miért volna a forma tényszerû? Releváns-e a kijelentés egyáltalán? Azt kell gondolnom, hogy nem. És innen visszafejtve magát a verset sem érzem egészen relevánsnak. Mintha nem mellé, de mellém beszélne, mellettem. Azaz magával törõdik inkább, mint velem. No persze az elején épp ezt a magától értetõdõ önzést dicsértem. Viszont éppen ezért nem is tudok közös nevezõre jutni vele. | 3. 2.
| 2009.08.03 11:05 | Tatár Judit -- re: meo-üzenet | Az éjjeliszekrényen
|
Válasz erre
Előzmény | Köszi szépen a meo-t! Mivel elég bõbeszédû tudok lenni, próbálok mindent lecsupaszítani, amennyire csak lehet. Ezek szerint túlságosan is. :o) Volt még egy mondat a két meghagyott között, amit direkt kivettem: "Életünk hamvai szétszórva." (vagy hamvait szétszórtad). Ez minden bizonnyal egyértelmûsítette volna a szándékomat, de arra gondoltam, talán közhelyízû. Egy hosszú közös élet ("kopott", "valamelyik") halálát szerettem volna kifejezni, a viszonylagos szenvtelenséggel pedig az abba való belenyugvást. (Már, talán.) De ezek szerint nem jól sikerült. Kösz még egyszer, hogy idõt szakított rám, Tamás. | 1.
| 2009.08.03 09:48 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az éjjeliszekrényen
|
| Válasz erre | Mint aki vízbe esett, úgy olvasom a versét, Judit. Kapaszkodókat keresek, mit értékeljek. Talán hasznára van, ha õszintén leírom, mit lehet érezni, ha elolvassa ez ember. Valami gyász, gondolja az olvasó, és lép tovább, mert nincs semmi a versben, ami megakassza. Se jó, se rossz. Akadékoskodik magában, hogy két karikagyûrû hogyan is fekszik egymáson? Illegnek-billegnek, félig rajt a felsõ az alsón. Csontváz, csontváza -- mammogunk a szójátékon. De hogy a virág a fényképrõl (honnan és nem mirõl) kerül a vázába vagy a másik értelmében, azt nehéz elsõre eldönteni, a bizonytalanság ködje már-már vaksággá (értetlenséggé) erõsödik. És persze mindez, ahogy a cím mondja, az éjjeliszekrényen.
Nekem mindez zavaros.
jt | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tatár Judit | 0 |
|
