Péter Béla
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
881. 880.
| 2026.02.16 10:53 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Vérgörbe
|
| Válasz erre | Kedves Péter Béla!
Megértem, miért ezt a témát választotta, és egy személyes beszélgetésben, visszaemlékezésben lenne is helye, de ebben a formában irodalmi műként sajnos nem működik. Nincs benne olyan, ami felkelthetné az olvasó érdeklődését. Egyrészt azért, mert túl személyes: a szöveg nagyrésze olyan információkat közöl, ami önnek érthetően fontos, egy ismeretlen olvasónak azonban nem lesz az. Másrészt azért, mert túl általános: ami ebben az írásban ténylegesen történik, az kimerül abban, hogy két fiatalember háborúba megy, majd szerencsésen túléli és hazatér. Ha a neveket kicserélnénk, a generációjuk feléről el lehetne mondani ugyanezt. Ha úgy akarja elmesélni a nagyapái életét, hogy az a családtagokon kívül mást is megragadjon, akkor úgy kell megírnia, hogy életre keljenek a lapokon: hogy miután az olvasó elolvasott valamelyikükről két bekezdést, érdekelni kezdje, hogy mi lesz vele utána. Erre pedig egy ennyi adatot tartalmazó, és ennyire az író személye köré építkező szöveg nem alkalmas.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 879.
| 2026.02.13 09:41 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Vérgörbe
|
| Válasz erre | Tisztelt szerző,
sajnos nem lettem gazdagabb ettől a szövegtől. Pedig nagyon szerettem volna. Még a nagyapám is eszembe jutott róla, aki két és fél évet volt orosz hadifogságban.
Sőt a másik nagyapám is, aki 1918-as gyártmányú szuronyt tartott erős karó végén az ágya mellett, amikor mind a 9 gyermeke kiröppent a házból, és egyedül maradt a tanyán. Milliószámra készültek ezek a szuronyok, mégis van pofája sokaknak akár 50 ezer forintot is elkérni értük, holott 10 ezret ha érnek.
Sok minden eszembe jutott, de ez csak a szövegre való rárímelés.
Köszönöm | 878.
| 2026.02.13 09:36 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | hát persze hogy túlélte
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
erős szövegnek ígérkezik, aztán erejét veszti, helyét lgfeljebb egy köztes szövegként állná meg egy ilyen és hasonló szövegeket tartalmazó könyvben.
De amit a leginkább hiányolok belőle, hogy súlyos téma nem hordoz magában eredetiséget. Nagyon sokszor írnak ilyen történeteket.
Valaki kifogásolta az oldalon, hogy a szerkesztők meói olykor meglehetősen egyformák. Nos, azért egyformák, mert pontosan tudják, miről beszélnek, ők már felmérték, egy jó anyaghoz eredeti, új, elgondolkodtató stb. valami kell. Pontosan tudják, naponta ezernyi szöveg születik, és ezek közül érdemben kiemelkedni nagyon nehéz feladat. Éppen ezért olvassuk Márquezt, nem pedig a kisbodoki Pista bácsi családi visszaemlékezéseit. Hogy majd az idő eldönti? Nem. Az idő a jó felett ítélkezik, a rosszat valójában kivágja magából (sarkítva). Tudomásul kell venni, a jelenkor irodalmának 99 százaléka éveken belül behal, a fennmaradó 1 százalék 99 százalékára 100 éven belül senki sem fog emlékezni. Ezért érdemes nagyon jót írni.
Már ha akar az ember. | 877.
| 2026.02.11 18:59 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Öröm/könny
|
| Válasz erre | A természet szépsége vs a természet pusztító ereje és mindenekelőtt az egész kettősséggel szembeni végtelen közömbössége, illetve az, hogy ez a kettősség számára egyáltalán nem is létezik. Az "öröm/könny" az ember, a Rész korlátozott mivoltából, algedonikus vezérléséből fakad, míg ugyanaz az Egész szempontjából csak az energia áramlása egyik pontból a másikba. Ez rendkívülien nyugati téma, a beállítás, a panaszkodó, provokatív kontraszt ugyancsak haiku-idegen számomra. Sokkal inkább otthonra talál a természet árvízre való hajlamának ábrázolása akár Petőfinél. Valamiért A Tisza haiku-parafrázisának látom most ezt a verset. A "madarak dala" túlságosan is apellál az olvasó szépérzékére, referenciaszerűen, az ábrázolás átugrásával akarja letudni a természet szépségének elhitetését, ami azért attól még hogy közhely, többet érdemelne. Úgy érzem, nincs elég meglepetés, innováció a versben, múlikkal szavazok. | 876. 875. 874. 873. 872. 871. 870.
| 2026.01.14 10:11 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Visszaesve
|
| Válasz erre | Kedves Péter Béla!
Ahogy a kolléga is írta, túlságosan széttartó, egyszerre túl sok mindent akar mondani. A ritmusa, dallama azonban gyönyörű - szeretném arra bíztatni, hogy írjon még sok ilyet, mert szívesen olvasnám.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: atutaz@freemail.hu | 869.
| 2026.01.13 14:48 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Akkor
|
| Válasz erre | Kedves Béla, mintha a rímek-összecsengések irányítanák a verset, s a mondanivaló csaknem egészen nekik lenne alárendelve. Játékossága, hangneme izgalmas, vannak benne jó sorok, ötletek (pl. Gyászbeszédet írok, és elbúcsúztatok minden lelőtt őzet!), de csapongása követhetetlenné, élvezhetetlenné teszi. Ebben a formában múlik. | 868.
| 2026.01.12 16:31 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | „SORSOLÁS”
|
| Válasz erre | Tisztelt szerző,
alapjáraton jó a története. De nagyon hiányolom belőle az összeszedettséget, azt a szálat, amire ezt a kazetta-szerű történetet fel tudná fűzni. Annak ellenére, hogy sorsunkat nagyon egyéninek érezzük, sokszor valójában nem azok (bizonyos becslések szerint mintegy 56 milliárd ember járta meg a Földet fajunk kialakulása óta), éppen ezért mindig ugyanazt mondjuk el, á nem mindegy, hogyan.
Ezt a hogyant hiányolom az írásából. Kár érte, mert érdekes, eltűnt világok jelenbe hozatala, amire bizony szükség van.
Szerintem dolgozzon rajta, s küldje be ismét.
Barátsággal. | 867.
| 2026.01.09 20:51 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | „SORSOLÁS”
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
Jó kis családi emlékirat lehetne, de rengeteg a szóismétlés és az egész annyira tárgyilagos, hogy - az egyébként érdekes - történet - ellaposodik. Azt javasolnám, ragadjon ki egy-egy momentumot, és azok köré írjon valami olvasmányosabb sztorit. Már ha szépirodalmat szeretne művelni, nem csupán megörökíteni a családja történetét.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 866. 865. 864. 863.
| 2026.01.05 11:18 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lővés a gangon
|
| Válasz erre | Kedves Péter Béla!
Ez a történet jó alapanyag egy novellához, de ebben a formájában még viszonylag csiszolatlan. Javítani kellene a tördelést, az elírásokat is, de a fő kritikám az lenne, hogy nincs benne drámai fordulat, csattanó. Az olvasó már a címből sejtheti, hogy itt valakit le fognak lőni, és más szereplő híján hamar egyértelmű lesz, hogy a narrátor nagyapja vagy nagyanyja lesz az. Helyenként azért is döccen az írás, mert túlragoz egy-egy mozzanatot. Pl. van egy olyan mondata, hogy "Nagyanyámat elöntötte a kétségbeesés, s a mérhetetlen fájdalom" - ez a szituációból egyenesen következik, nem kell külön leírni.
Ha van kedve még dolgozni rajta, azt javasolnám, változtassa meg a címet, és próbálja meg minél jobban tömöríteni az írást - akkor igazán megrázó, feszes novella lesz belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: atutaz@freemail.hu | 862. 861.
| 2026.01.03 16:02 | atutaz@freemail.hu -- re: meo | Jöttmentek a téren
|
Válasz erre
Előzmény |
Sándor!
Azt azért sejteni lehet, hogy több irányból kerültek ebbe a "társaságba" a laza kötődésű tagok. Persze a nyelvezetben önvédelmi szándék volt a főszempont. A túlélés
mindenek felett. Modern kori (ős)közösség.
Tisztelettel: pb.
| 860. 859.
| 2026.01.02 14:44 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Jöttmentek a téren
|
| Válasz erre | Kedves Péter Béla!
Ahogy Muszka Sándor is írta, kicsit kusza lett, és nem igazán fut ki sehová a szöveg. De, ha esetleg lenne kedve csiszolni és kibővíteni, jó alapanyag lehetne egy rövid novellához.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 858. 857.
| 2025.12.30 19:21 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Akkor
|
| Válasz erre | Összefüggéstelennek hat sok helyen, például rögtön az első soroknál, ahol felvezetés nélkül indul be az éttermi jelenet és az "előre köszönök, ha szembejön egy pimasz kölyök." semmilyen lekerekítést, kiegészítést nem kap. A sokféle indulatot, sokféle asszociációs világot bevonó képek konceptuálisan kifejezik a felbomlást, szétesést, de ezen kívül nem hatnak túl jól. Az első versszak utolsó három sorában viszont sikerült megtalálni egy olyan hangot, ami fegyelmezni tudja ezeket az érzelmi kilengéseket, találó konkrétumok nyelvén közelít valami egészen elégikusat.
A második versszak már sokkal nehezebben követhető, illetve a párral, illetve nőkkel szembeni frusztráció olvasható ki belőle, de ebből sem szimbólum, sem ítélet nem lesz, a "lefagy a vérem..." pedig megtöri a retorikát. A lezárás József Attila 'Íme hát megleltem hazámat' "E föld befogad, mint a persely" és az azt követő sorok képi világa felé lehet allúzió. Legalábbis erre emlékeztet a beállítás, amiben a gyász intézményes emléktárgyak általi elintézése kerül megszólaltatásra kozmikus távolításként. A szó részekre osztása, a többletjelentések kicsit erőltetett kifacsarása, bár itt a dokkon többször is népszerű, működő megoldásként íródott be a köztudatba, szerintem ilyen kardinális helyen nem működik. Múlik. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 |
|
