Teve

Nem szeretem magam.
Unalmas fazon vagyok.
Régi könyveket olvasok.
Varázsmeséket főleg,
Mikhez bonbonokat falok,
Akár a kövér női szörnyek,
Miközben férfi vagyok.

Vörös macskát is tartok.
Hát! Kommunista szerzet.
Döglik, naphosszat, ahova
Ejted. Lop a nyitva hagyott
Konyhából, és hízeleg,
Mikor a habos olajban
Serceg, pár büdös hal.

Élettársat is szereztem.
Költöttem eleget! Kikelt.
Tizenöt évig törlesztünk
Együtt! Szép beszédű
A drága, csak engem nem bír
A szája! Nem vesz be, könnyen
A mája, meg a gyomra!

Mostoha fiút is nevelek.
Önként kertészkedem /dalolva/  
Az elméjében. Négy évesen
A boszorkányokat citálja
Már a Machbetből. Papa
Szavatolja a minőséget, hátha
Ettől több lesz: tenmaga.

Nem szeretem magam.
Még tán büszke vagyok
Erre?! Hogy sikált képemen
Át, ragyog a depresszió?!
Miért ne? Kérem alássan;
Ha a saját hátamnak hizlalt,
Saját, két púpom vagyok?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-16 11:58:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-16 15:31:24