Sánta Orsolya
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
7. 6.
| 2009.09.21 10:34 | Dolgos Mátyás -- reggeli-vélemény
|
| Válasz erre | Tetszik a vers! Viszont a kritika is korszerûen mesteri! (... egymás sarkára lépnek...: szuper jó észlelés) | 5.
| 2009.09.21 10:03 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | hazudnék
|
| Válasz erre | Mennyire kár a zárlatért - olyan egyértelmû ziccernek dõl be a szöveg, amit jobb volna kihagyni. ("mennyire kár, hogy nem ismerlek meg soha") Amúgy értékes anyag ez, habár egyelõre nyers - van benne sztori, és viszonylag következetesebb vonalvezetésûnek érzem az elõzõ szövegnél. Azonban túlbeszélt még a szöveg - némi kegyetlenséget tudok csupán ajánlani, nézd meg próbaképpen, mi az a minimális hosszúság, amikor még nem veszik el a vers lényege. No persze nem kell azután ennél a minimális hosszúságnál maradni, nem volnánk itt a dokkon a jó értelemben vett versháj ellenségei. Csupán az a fontos, hogy kísérletezz, hiszen a sûrítés technikái meglehetõsen jól elsajátíthatók gyakorlás útján. Egy ilyen kísérlet során azt hiszem, kihullanának az olyan sorok, mint
"elveszett lelkek vagyunk
elveszett világ
legalsó bugyraiban."
És akkor több teret kapnának az olyan véleményem szerint erõs megoldások, mint a következõ:
"és ha két almám volna, mindet te kapnád,"
No, errõl viszont eszembe jut, hogy ennek a szövegnek úgy általában (tehát nem a most kiemelt esetben) nem tesz jót a feltételes mód. Kicsit a kamaszos sutasággal megírt szerelmes zsengékre emlékeztet ilyen mértékû használata. Oké, hogy itt-ott szükség van rá (mint a kiemelt esetben is), viszont észrevétlenül el lehet csúsztatni ezt a feltételes módot kijelentõ módba, és akkor sokkal szuggesztívabb lesz a szöveg. Hasonlítsuk össze:
"fehér szoknyámmal játszana a szél,
lelkünkbõl áradna a sószagú napfény
nyári keveréke,"
fehér szoknyámmal játszik a szél,
lelkünkbõl árad a sószagú napfény
nyári keveréke,
Talán érezhetõ, hogy az utóbbi változat jobban magába szippantja az olvasóját, mint az elsõ. Ez konstrukciós kérdés, persze; tudom, hogy a vers mondandójához jobban passzolónak látszik most ez a feltételes mód, de éppen ez a kihívás - a mondandó megsértése nélkül hatásosabbá tenni a verset. A hatásosság, mint a konstrukció is: csúnya szó. De ha másoknak írunk, számolnunk kell ezekkel a csúnya szavakkal is. | 4.
| 2009.09.21 09:56 | Dolgos Mátyás -- reggeli-vélemény
|
| Válasz erre | Tetszik a vers! Viszont a kritika is korszerûen mesteri! (... egymás sarkára lépnek...: szuper jó észlelés) | 3.
| 2009.09.21 09:43 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | reggeli
|
| Válasz erre | Minden szempontból vázlatnak érzem még ezt a verset. Vázlatnak formai téren: erõs hullámzása van a szövegnek, de kicsit mintha kapkodósan volna összerakva még - mintha imitálna egyelõre egy megragadóbb ritmustervet. Valahol a szabadvers és a kötött formájú vers között téblábol a szöveg, érezhetõen húzna az utóbbi felé, ám ennek a (csúnyán szólva) verstani kritériumai még hiányoznak. Persze, lehetne a gondolatok hullámzásával pótolni ezt a feltételezett kötött formát, sõt! Azonban nem érzek rendszert ebben a hullámzásban, mintha túl sokat markolna a vers, hosszú is kicsit, és a motívumok egymásra halmozásában még több a bizonytalanság, mint a következetesség. Nem a tudatosságot kérem számon persze, hanem a logikát, amely logika nem feltétlenül köznapi értelemben vett. Vezérfonal kellene ennek a versnek, úgy tûnik, a reggeli benyomások rögzítésének szándéka önmagában nem volt elegendõ vezérfonalnak. Jó volna eldönteni, a megannyi értékesnek tûnõ impresszió közül melyik a fontos. Fontos-e a rózsa, a váza, a festmény, a sál, az ostya? Külön-külön bizonyára azok, azonban együtt egymás sarkára lépnek, hogy képzavarral éljek. Úgy is mondhatnám, a sok bába közt elvész a gyerek. Pedig az utolsó két sor szép világba érkezik meg aztán:
"földre gurult kávéfoltban
nézem a tükrözõdõ arcod."
Kár, hogy elõtte "rohan" a kávéfolt - elég ez a két sor kávéfoltilag. És még egy apróság: a "tükrözõdõ" jelzõ felesleges, hiszen olyan ismeretet közöl, amely amúgy is tudható ebbõl a két sorból. Lehet, hogy túlzottan és könnyen megadtam magam a verszárlatnak (a zárlat amúgy is mindig erõsebben hat), de most azt érzem, hogy ki kellene emelni ezt a két sort ebbõl a versbõl, és ezen dolgozni tovább. | 2.
| 2009.09.14 14:38 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | hétköznapi rutin
|
| Válasz erre | Orsolya, azt jól érezte, hogy annyi, amennyit a történetbõl látott, meglátott és megértett, kevés egy novellához, de nem biztos, hogy ami kevés egy novellához, elég egy vershez. Máris visszaszívom: elég. Bármi csekélység elég egy vershez. De most azért kell azt állítanom, hogy még vershez is kevés, amit "megfogott", mert látszik, hogy prózai vagy drámai helyzetet akar felvázolni, és ez nem sikerült. Nem tudom, milyen megfontolásból rímelteti a sorokat, sõt miért tördeli verssorokká -- semmi sem utal rá, hogy ez líra lenne. Magyarán: ne erõltesse a verset, a szöveg, a téma gyakran választ magának medret, mint egy erõs folyó. Ha nem elég erõs sodrású a folyó, hát felissza a föld, az sem tragédia.
Sajnos annyi hiba, keresett (s ennek nehézségeit mutató) megoldás van a versében, hogy hely és idõ hiányában ezeket nem tudom most sorra venni. Magának mindenképpen tanulságos lehetne, ha lenne ereje ezt a kis részletet prózában is formába önteni. Lehetne "lírolla" -- lírai novella. Csak viccelek :)
jt | 1.
| 2009.09.12 14:10 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | megint temetnek
|
| Válasz erre | túl erõs ez a sírgödör allegória, és túl plasztikusan van megfogalmazva, fõleg az elsõ versszakban. a börtön/élet/halál/létezés nagyon nagyon régi és elcsépelt téma, nem lehet direktben újraismételni. | 0 |
|
