Szűcs György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2009.09.29 01:27 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Holnapért
|
| Válasz erre | Erõs kontrasztok dolgoznak itt. Nézzük a vers felütését:
"Ha vélt gazdagságomba
kerül is,meglesem a
jókedvûen botorkáló
jövõt."
Ez tetszõs, természetes, friss - a találás öröme érzõdik a keresés keservének izzadságszaga nélkül. Magától értetõdõen láttat ez a kép, nekem is jó kedvem lesz tõle, a konkrét tartalomtól függetlenül is. No de a folytatás:
"Nem fáradozom
addig, míg nem hallom
a természetes szabadság
nótáját. Meglovagolom
a mámorért józanodó,
önmagát káromló-
zenébe-záró hullámzást!"
Azt hiszem, az ilyesmire szoktuk mondani, hogy elszalad a ló. Már a természetes szabadság nótája konstruált kifejezésnek tûnik, s a konstruálás önmagában még nem volna probléma, ha a konstrukció érzete nem nyomja el a tartalmat. Itt már elnyomja kicsit, hogy aztán a "mámorért józanodó"-tól kezdve valami egészen nehezen járható vidékre jussunk. Még akkor is csináltnak, felfújtnak tûnik a következõ néhány sor, ha nem volt annak szánt. Nem csak azért, mert nehéz követni (bár tagadhatatlanul nehezen követhetõ ez az építkezés), hanem mert mikor nagy keservvel a végére jutunk, nem érezzük, hogy valaminek a végére jutottunk. A "hullámzás" ebben a szituációban nem elég konkrét ugyanis. Sokféle értelmezése van ennek a szónak, sokfelé lehetne asszociáltatni az olvasót, ám ezúttal a sok jelentés közül mintha egyik felé sem mutatna minimális elkötelezettséget sem a szöveg. Mintha nullvektor állna itt, iránya tetszõleges, de hossza nincsen. Üres tehát itt ez a szó, és ez azért zavaró most, mert elõtte több soron keresztül olvastunk hozzá kapcsolódó jelzõket, amelyek így mintha visszamenõleg veszítenék el minden lehetséges súlyukat. Végül támpontként csak az ige marad, annyit tudunk meg tehát, hogy a lírai én valamiféle hullámzást lovagol meg. Ez sajnos nem túl sok információ.
Kár ezért, és sok ilyen üresjárat található még a versben, miközben pedig olyan szép (s a találás már említett derûjét hordozó) megfogalmazásokba botlunk, mint a " tacepaónak / álcázom mellemet." | 2.
| 2009.09.23 06:30 | koranyimatyas -- Holnapért
|
| Válasz erre | Kedves György!
Az ilyen keresetlen mondatokat, sorokat kéne megtalálnia, tudatosítania és használnia:
"meglesem a jókedvûen botorkáló jövõt."
"sóhajtozó újságdarab, amit rendõr rugdos, szél dobál"
és
"miért
gombolom
melegebbre
magányomat."
Ezek nagyon szépek, kerekek, érettek, megcsendülnek.
Ne haragudjon, hogy ilyen konkrétan fogalmazok, de a többi jaj és borzalom.
Mikor megfeledkezik a politikáról, elõbukkan az ember. Ezek szép pillanatok. | 1.
| 2009.09.23 06:19 | koranyimatyas -- El?re
|
| Válasz erre | Azt gondoltam a vers elsõ sorainál, hogy talán egy jó kis groteszket fogok olvasni, és megmaradunk ennél az "Elõre!" tematikánál: ezt a szót visszájára fordítva utazunk kicsit Abszurdisztánban, valahogy így:
Sorakozó!
Kisdobosok - Elõre!
Imádság és játék helyett - Elõre!
Ezentúl mindig elõre - Elõre!
Letömködték torkotokba a kendõt - Elõre!
Zászlónyél a végbeletekben – Elõre!
Rátok küldik az apehet, az áentéeszt, a vépéóét - Elõre!
A rendõrséget, a kommandót, a szolgálatokat - Elõre!
Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek - Elõre!
Kerék alá tesznek, traktorgumi alá, rendõrcsizma alá,
politikus alá, ágyas leszel, prostituált - Elõre!
Tévét szerelnek a fejetek helyére - Elõre!
Kábítószert adnak, pornót, cirkuszt, fegyvereket – Elõre!
Megtanítanak gyûlölni, ölni, hazudni, lopni – Elõre!
Sikátorokban alhatsz, hányhatsz, szeretkezhetsz – Elõre!
Mindent megtehetsz. Semmi sem lehetsz – Elõre!
Szolga! Kurva! Szardarab! - Elõre!
Elõre! Elõre! Elõre!
Rendületlenül.
Nem állítom, hogy ez így egy jó vers, de legalább olvasható. | 0 |
|
