Szolnokiné Király Judit
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
2017.05.30 10:30 | Szolnokiné Király Judit -- re: meo | A lótuszvirágról
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Szerkesztő Úr! Bevallom, Rabindranath Tagore költészetét nem ismerem. Tudom, hogy amit írok nem "mai". Engem valószínűleg jobban érdekelne a hajózási múzeum, mint a zajos kikötő - ha kénytelen volnék választani. Ragaszkodom a múlthoz, mert az az örök idő része, így abban is jelen vagyok/vagyunk. Tudnék mai verset írni, de nem akarok. Mennyire örülök, hogy szóra méltattak! Mindkettőjüknek köszönöm.
Szeretettel és tisztelettel
Szolnokiné Király Judit |
4.
3.
2017.05.29 22:19 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Fájdalomherceggel a tarlón
|
Válasz erre | Judit, szeretnék segíteni:
"Talpam nyomán rögök gurulnak, most friss vetés serken, ahol Fájdalomherceggel jártam a tarlót.
Léptem nyomán holdszitálta fény, a ködben egy asztag szívét kezembe adja, ahol Fájdalomherceggel jártam a tarlót.
Még mindig izzik bennem a szenvedély, testetlen testet fogadok testembe, ahol Fájdalomherceggel jártam a tarlót"
Üdvözlettel Sándor |
2.
2017.05.10 16:22 | Filip Tamás - szerki -- meo | A tükör előtt
|
Válasz erre | Kedves Judit!
Számomra fárasztó ez a nyelvi pompa. Érdemes egy csepp citromot belecsöppenteni a mézes teába, legalább jelzésszerűen ellensúlyozni az édes töménységet.
Mondok egy zenei példát. Amikor a Bohémélet első felvonásában túl vagyunk Rodolphe áriáján, Mimi áriáján - csupa áradó érzelem mindkettő - és éppen megkezdődne a szerelmi kettős, akkor Rodolphe távozó barátai a lépcsőházból, majd utcáról énekelnek valami kedveset, vicceset. Puccini belecseppenti a zene túláradó érzelmeibe a pár csepp citromot, és ettől tökéletes arányokat kap ez a zseniális első felvonás.
Üdvözlettel, Filip Tamás |
| A fenti posztra érkezett válaszok: Szolnokiné Király Judit |
1.
2017.04.30 21:37 | Filip Tamás - szerki -- meo | A lótuszvirágról
|
Válasz erre | Kedves Judit!
Szándékosan-e vagy sem, nem tudom, de Rabindranath Tagore költészetét idézi meg a vers. A szöveg nemes és emelkedett, de képtelen vagyok mai magyar versként olvasni, olyan, mintha eltévedtem volna. Egy verskikötőbe indultam, de valahogy egy hajózási múzeumba keveredtem.
Üdvözlettel: Filip Tamás |
| A fenti posztra érkezett válaszok: Szolnokiné Király Judit |
0