Szabó Ágnes
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
7.
| 2010.10.19 05:44 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Utolsó bejegyzés
|
| Válasz erre | Szintúgy.Ez a vers is kiszalad valahonnan, mutat valamit, de mire megfigyelhetném, már el is bújt újra. A "Ma nem mesélek neked" után örökre lelép valaki, de ezt még nem tudható ebből a mondatból; a bizonyosság után jöhetne ilyes döbbenet. A narancssárga karikák ok és valódi szerep nélkül tanácstalankodnak itt, ez a kép így önmagában, koherencia híján "csak úgy van", sőt, rosszabb, mert kiüresíti a verset - ennyire rövid szerkezet nem bírja el az önmagáért való lebegtetését valami tetszetősnek, eredetinek tűnőnek. Érdemes lenne próbálkozni hosszabb szöveggel, ne tartson a hibáktól ennyire - lehet, hogy tévedek, de az a benyomásom, hogy csak olyasmit mutat meg, amiről azt gondolja, nem lehet belőle "baj", de így meg "álvers" jön létre, és keveset tud meg a saját képességeiről is - miként most én az Önéről. De ez ne szegje kedvét semmiképp, hiszen nem történt még semmi. | 6.
| 2010.10.19 05:28 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Első bejegyzés
|
| Válasz erre | Olyan "itt se volt, el se ment" hangulatot támaszt így, sietős, érzelmileg hevenyészetten felrakott színeivel. A "dús, fekete hajjal" után indokolatlanul gyorsnak érzem a váltást - hova siet? Az első három sor "kézzelfogható" örömet sugall, nehéz hinni, hogy így egyből a csalódottságé kell legyen a következő sor, itt valami nagyon hiányzik. Megjöttem-nem kellek-mi legyen velem: ilyen (így) nincs, aminek súlya lehetne, elvész. | 5.
| 2010.10.19 01:47 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Első bejegyzés
|
| Válasz erre | No nézd csak, miből lesz az ajánlott küldemény... - humorizálhatnék, de nincs kedvem. Minek erőlteti ezt az álönsajnált egócskateremtést? Az én anyám meg egy edénykészletet szeretett volna. A tesóm meg egy biciklit. És? Nem pszihózok itt Önnel, hanem (sztem) nem igaz a vers. Kitalált, nem kitálalt, és rosszul van kitalálva. Szövegnek ügyeske mindkét írás, 2 perces kis szösszenetek, olvasni is, megírni is. Se mélységük, se erejük, se céljuk-miértjük. Mi értjük, de minek? | 4.
| 2010.10.19 01:39 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Utolsó bejegyzés
|
| Válasz erre | Mivel a vers sem titkolózik, gondolom beszélhetek én is egyenesen. Felesleges, primitív és fancsali ez a sejtető narratíva. A szöveg alapján nem tartom valószínűnek, hogy bármi alapja lenne. Nagyon nagy bocsánat ha nem így van. De a száraz tartózkodás, a közömbösség, közöny és a formára koncentráltság mind az írás valóság-erejét rombolják. Figyelemfelkeltésnek rossz, játéknak sötét, költészetnek kevés. Mit mondjak, kedves Ágnes? "Narancs karikák / A sötét falon. Mint ütés után a szótlan, / Néma rettenet. " - ez szép. Ezzel együtt is csinált ez a vers, a szavak direktsége, akarása egyaránt egy költői, kitalált nézőpontra mutatnak számomra. Mesélhetne inkább egy gepárdról. | 3.
| 2010.10.17 20:05 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Első bejegyzés
|
| Válasz erre | A-ham! Hogy van egy előzmény is. A vers nem funkcionálhat folytatásos képregény, vagy szappanopera tesze-tosza librettójaként, ha egy sorozat darabja, akkor is önállóan kell(ene) megállnia a saját talpán.
Ez sajnos megint csak nem. Ebben már van valamiféle talpalatnyi báj, ha lényegét tekintve milljomszor lerágott csont ez a tematika, Örkénytől Karinthy Frigyesig (Hoppá: magamat ki ne hagyjam ebből a promóciós anyagból)
Ügyes a kezdés, éppen a minap kísérleteztem hasonló megoldású verssel.
A zárlat kevésbé erős, de a "Kárbament csomag." cuccal kezdenék az Ön-Te helyében-helyedben. Ahogyan ezzel az írással is. Múlik nálam, de már bizakodóbb vagyok az előbbihez képest, mondhatni: szurkoló.
:) | 2. 1.
| 2010.10.17 19:45 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Utolsó bejegyzés
|
| Válasz erre | Kedves Ágnes,
sok dokkerrel ellentétben és jó néhánnyal egyetértve - hiszem, illetve tudom, hogy létezik az ún. dokk-vers.
Talán ez a vers is ennek az elvárásnak igyekezett megfelelni több-kevesebb sikerrel. (Inkább az utóbbira tesztelnék most)
Nem igazán áll össze ez a történet. Az idősík eltolása tovább ront az amúgy sem egységes szöveg helyzetén. Valamit kell cipeljenek azok a szavak, amelyeket egymás alá írunk. Egy folyamatot, rendet, megterítve a nyelviség lehetséges eszközeivel. Ez most bármi is lehet. Bevásárló lista, naplóból kiemelt szószeletek, hátrányuk, hogy meglehetősen sematikusak, rosszul összeválogatottak.
ha a prózaírás szabályait tekintem, - kötőjelet alkalmaznék a felütés idézete után és kisbetűvel mondaná.
A "narancssárga karikák" mint betépődött tapétafoszlány - lityeg-fityeg a sötét falon koherencia-gyanútlanul. Nem tudom, miért fontos, így meg (hogy nem tudom) banális térkitöltő jelleget tulajdonítok neki.
A "mint az ütés" is tárgytalan-alanytalan ködben úszik el előttem, mert önmagában az ütés sokféle lehet, nem mindegyiket követ szótlan, néma rettenet. de ha már itt tartunk: ez a részlet felesleges szószaporítás, ti. ezek rokonértelmű szavak, szívesebben olvastam volna ott bénult rettenetet.
A zárlat - gondolom én - utólag jogizál valami személyre szabott sérelmet, mindegy is: ügyetlenül teszi, mert nekünk, olvasóknak halványlila sejtésünk sincs afelől, hogy mi történik, vagy történt és egyáltalán: hol tévedtünk el?
Távol álljon tőlem a bántási szándék, de ez a meó nem jöhetett volna létre, ha nincs Cinizmus, illetve Irónia a közelemben, amelyet rettentő mértékben sajnálok. Mármint a véleményem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: fehér miklós | 0 |
|
