Smitnya Enikő
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
22.
2010.11.07 12:44 | jocoma8p -- A szívem "szava"
|
Válasz erre | Hozzászólásokat olvasva,szomorúan tapasztalom,mennyire nem értik a szíved szavát,szavait Nem számít,hogy mit mondanak,hanem,hogy ki mondja.Sajnálom bírálóidat,mert az ő szívük szava nagyon kemény szó.A Te hozzászólásaiddal egyetértve magam is úgy vélem,hogy a szó elvesztette igazi értékét,befedte a homály páratlan szépségét.A vak ember,Pillangó,nehéz terhek alatt című verseim arról szólnak,az Isten szereti,megérti az embert és nem hagyja magára.Nekem tetszenek a verseid.A "költők" kritikusok szava nem maradandó,őszinte szíved dobbanása ezeknél többet ér.Nem írok több verset erre az oldalra.Poet.hu oldalon leszek elérhető,gyere és regisztrálj ide Te is,itt nincs helye a gyalázkodásnak. | 21.
2010.03.04 00:08 | Kist Zsófia Lilla -- A "vonat"
|
Válasz erre | A cím illik a vershez. Oly gyorsan száguldott el a vonat ugyanis, hogy csak halvány impresszió maradt utána. Ha ezt költeménybe sûríti, tömöríti megélõje, semmi sem maradt volna belõle. Az igazi vers épp az lenne: a semmi. Így kaptunk valamiféle szöveget, ami csak a sorok elrendezése alapján emlékeztet versre. A kötött forma csak látszat. Egyetlen rímpár (késõ - idõ) erõlködik a szöveg végén, de az sem tiszta csengésû. Ritmikai szempontból és a sorok szótagszáma szerint is össze-vissza "esztétikumot" említhetünk "sajátosságként" (L.Gy.). Nem találunk egyetlen költõi eszközt sem a versben. Sem hasonlatot, sem trópust, semmit. Egy élményt mesél el köznapi beszédként, amit akár a kéménybe is felírhatunk. Úgy talán valamikor "mûvészi" értékkel is bír majd (Duchamp).
| 20.
2010.02.18 10:57 | viga -- re: két szépség
|
Válasz erre Előzmény | (Enikõbõl a szépet, amit mutat, szeretném kihozni, nem a jót.) | 19.
2010.02.18 10:48 | jt -- két szépség
|
Válasz erre | Van abban valami életellenesnek tûnõen perverz, hogy balra Enikõ (reméljük, valódi) fotója, és Enikõ szép, mi meg azzal a programmal, hogy "csak a szöveg számít" bántjuk, megbántjuk Enikõt.
Nem magunkat csesztetem, tulajdonképpen ezt a viselkedést pártolom. Csak... most egy pillanatra magunkra láttam. És ki tudja, miért, Viga verse kifejezetten tetszik. Inverze, persze, minden "helyesnek" -- de okosan az. Szépnek tudom mondani.
Felvetõdött bennem: nem lehet-e, hogy vannak más szépség-univerzumok. :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: viga | 18.
2010.02.18 10:46 | viga -- re: köz hely
|
Válasz erre Előzmény | majd a koporsóban húzd össze magad. ha beleférsz. és miért ne dughatnád onnan is ki a nyelved. persze, tudom, csak a szelídek boldogok. õk hoznak békét a földre. | 17.
2010.02.18 10:36 | Csíp? Ficam -- köz hely
|
Válasz erre | Viga, szép kis közhely gyûjteményt hoztál össze a "Szivem szavában", persze te csípõbõl fogod ezt cáfolni, még más itt csak meghunyászkodhat, mert szelídebb, szolidabb, csendesebb, visszahúzódóbb, és kevesebb közhellyel állt elõ nálad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: viga | 16. 15.
2010.02.18 09:21 | viga -- A szívem "szava"
|
Válasz erre | A szívem "szaga"
… és valahol! Micsoda eltévedt idõ, számolja perceit. Hallgat a patak, olyan iszonyú csönd van, pöttyen az õz, pattog a néma rigó. Még a füvek is alszanak…
… de én nem vagyok süket! Hallok valamit! A szívem szagát. Különös, nem büdös illatot. Rád gondolok megint, mintha nem is volnál!
Tarka lepke, mesébe illõ, csodás villanás! Röpülj a lélegzetemen át, Pergesd lelkemre lelked hímporát!
Ha majd bebábozódsz, és elfelejtesz, addig jár a korsó a múltba, amíg megszökik.
Ezt a verset az én nagyon kedves kicsike szívem falatjának írtam. Még most is érzem hívó szagát. Mert aki ismeri a betûket, abból már nem lesz kefekötõ. Vagy lektori kivonat.
| 14. 13. 12.
2010.02.16 21:26 | Samu -- Csak azért is!
|
Válasz erre | Egyszer egy a kritikus kritikusok kritikájáról folytatott vitámban valaki azzal érvelt, hogy a fentebb említett személy olyan mint a navigátor az anyósülésen. Õ tudja az utat, rá is vezet, de pontosan nem tudja hogyan is kéne oda eljutni. Na, és kérdem én, mi van akkor, ha nem oda akarunk menni, ahova a kritikus vezet?! Mi van az új és ismeretlen utakkal és a régi elfeledett ösvényekkel.
Legyen hát kritikád A versolvasó tömeg! S utcélod az Hová képzeleted vezet! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Smitnya Enik? | 11.
2010.02.15 23:12 | Mezei Katalin -- Eltévedtél
|
Válasz erre | Tartok tõle, Erika, ez nem az a hely, ahol téged körbe fognak dicsérni. Nincs is miért. Itt õszinte és kemény kritikát fogsz kapni - nem vagy hozzászokva, látom -, ha már idehoztad a verspróbálkozásaidat. Hozzál még jó sok TóthErikát, ha azt akarod hinni, hogy költõ vagy. De attól sem leszel az. | 10.
2010.02.15 22:16 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A „vonat”
|
Válasz erre | Mi ez? Öngyilkossági késztetés? Öröm, hogy nem jött össze? Vagy bonyolultabb kulcs kell a megfejtéshez? Sötét erõk ragadnak el? Mint egy szerepjáték. A lélek, Enikõ, nem kis kutyus, akinek enni adunk, kedvenc, a farkát rángatja, vinnyog, ha kakilnia kell. Tessék azzal a komolysággal oda fordulni hozzá, mint egy tisztességes nagytakarításhoz! Nem kell divat, mélység, még csak erõ sem kell: eredmény kell. Mutasson meg magából, a maga lelkébõl valami igazit! Igazit. Mint egy vajas zsemle. | 9.
2010.02.15 21:24 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Közhely (Dokk szerkine
|
Válasz erre | A közhely nem "mi" (nem járda, nem ember), hanem "hogyan". | 8.
2010.02.15 20:25 | Tóth Erika -- A "vonat"
|
Válasz erre | Húúú Enikõ! Ez nem más, mint a halál! Köszönöm ezt a verset, még van idõnk másképpen élni! | 7.
2010.02.15 14:36 | viga -- Legszebb álom
|
Válasz erre | „Mosolyod, lelked mosolya” – förtelmes képzavar. Magácskák még mindig a léleknál/nél tartanak? és így mondva, nekem? mámortól ittasan? némán mondani, szívemig hatolva néma csend szinesztézia? édes álom a vers, mondhatnám, fogyasztható ropi, de az meg sós. hát csak további sok verseskötetet, legszebb kõ te ményeket. (mielõtt rugóra jár a válasszal: a versérõl beszéltem, ami a dilettáns palettán elhelyezve is szar, úgy, ahogy van. nna, ennyit kantról, meg az ízlésvitáról. s mindezt azért engedhetem meg magamnak, mert maga már lefutott, hiszen hivatkozott is rá.) | 6.
2010.02.15 14:28 | viga -- A �vonat�
|
Válasz erre | egyre inkább problematikusnak érzem – bárhol, bárkinél is legyen – az egyes szám második személyû versbeszédet. ez az én bajom lehet, persze, de – testileg – taszít. soha nem tudok elfogadni ráadásul – szófordulattal: nochdazu – olyan sütõbe ragadt megfogalmazást, hogyaszongya miszerint: „sejtelmesen zakatol”. tudja, Enikõ, ez kurvaszar, pontosan így, magyarul. és hol máshol dobogna az a szerencsétlen szív, mint a torokban, na persze, tudjuk, miféle izgalmakat hív elõ. Flaubert írt egy közhelyszótárt. van-e szándék és ok mosolyogva hányni, és lehet-e. kérdezném, ha nem mondanám, ha nem lenne most még semmi sem késõ.
| 5.
2010.02.15 11:41 | viga -- Közhely (Dokk szerkinek)
|
Válasz erre | lapos tartalomforma. bugyuta „üzenet”. miért akar mindenáron „mondani” valami hihetetlen hiteltelen nagybetûset? illetve gondolja meg, hogyan. | 4. 3. 2. 1.
2010.02.13 14:59 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az id? tengelyén
|
Válasz erre | Enikõ, a versében csupa közhely. Úgy értem, csak az. Mintha festményboltot nyitna (ez a vers) és csupa másolat a kínálat (ez a közhely). Szerencsétlen tévedés talán csak, hogy most azt gondolja, az vers vagy versszerû, ami olyasmiket említ, amiket a közhelyek ál-ünnepélyessége hord: az életünk elrohan, egy röpke pillanat. És igaza van: a költészet arról szól, amirõl a közhelyek. Semmi másról, okosabb dolgokra ne számítson. De a költészet szembefordul a közhellyel, és annyit vár el önmagától, hogy úgy tudjon ki mondani dolgokat, amiket a közhelyek is kimondanak, hogy úgy hasson, mintha most mondta volna ki elõször bárki. Figyeljetek, megéltem valamit: szétkapja a mellkasom egy griffmadár, mert elutazott a szeretõm. A szívem szakad érte közhelye ez. Tanácsom tehát: az ismerõs paneleket (közhelyeket) cserélje le olyan kifejezésekre, szavakra, mondatokra, amiket maga alkotott. jt | | A fenti posztra érkezett válaszok: Smitnya Enik? | 0 |
|