Jávorfi Tamás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
| 2014.01.17 19:07 | Csaba -- Szeretném megfogni a kezed
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Annyira szép és kedves vers:-)) amiben benne van minden de a legfőképp a remény ahol "apa és anya együtt lenni" ez csodálatos lenne, ha még egyszer ez így lehetne.
De sajnos ez már soha nem lesz, anya már meghalt apa pedig most van ott ahol arra vár, hogy anya után mennyen..
Sajnos ez van. Sok sikert kívánok Magának!
Üdv:Csaba |
4.
| 2009.10.03 18:29 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Egy külvárosi kép
|
| Válasz erre | Kicsit bágyadt marad az impressziók rögzítése - valami vér hiányzik a szövegbõl, mert így a lemondó hangulat sajnos a nyelvezetre is rányomta a bélyegét, szürkévé tette kissé; ilyen értelemben hû magához a szöveg, csak sajnos nem hagy maradós nyomot.
"Tudod, néha a remény oly messze
pislákol, és oly gyenge, hogy úgy érzed,
egy sóhajjal elfújhatnád a lángját,
de nem."
Furcsa ez a szövegrész. Mintha az elsõ három sor csak azért a dacos (s egyébként helyén lévõ) "de nem"-ért létesülne. Unalmasak is kissé (nem tudok másként fogalmazni), és a "de nem", ha láng volna, könnyedén el is fújná õket, épp ellentétben a szöveg tartalmával. Túlzok talán: ez a dacos tagadás számomra erõsebbnek (mélyebb sebnek?) tûnik most az egész versnél. Igen, a tagadásnak ez a gesztusa mégis maradós nyomot hagy - a tagadás tárgya eltûnik, a gesztus csupaszsága viszont megmarad. |
3.
| 2009.10.03 18:20 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Sírfelirat
|
| Válasz erre | Végül is aranyos, viszont egészen egyszeri szösszenet ez. Mellesleg nem tudom, a halottak fogzománca megmarad-e. |
2.
| 2009.09.23 05:42 | koranyimatyas -- Kiforgatott igazságok (Villon mester utá
|
| Válasz erre | Ez egész jó vers. Viszont ez a sor: "Álomszép lesz az esküvõm." kilógó lóláb, nem illik a vers amúgy egységes, koherens világába. És ez: "Cigányprobléma??? Rasszista vagy!" Ejhaj, madárka, bizony ez tényleg az: rasszizmus. Magyarprobléma. |
1.
0 
