Hegedűs János
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
15.
| 2010.08.26 18:29 | Hegedűs János -- A tavasz
|
| Válasz erre | Egy kis segítséget kérek, hogyan lehet a hozzászólásaimat törölni, azt hittem, hogy nem menti el. Előre is köszönöm! | 14. 13. 12.
| 2010.02.27 10:49 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Férfikor
|
| Válasz erre | Ha a vers tudna arról is beszélni, vagy legalább törmelékesen-töredékesen felmutatni, mi az a valami, amit a rémület visszahoz, akkor célt érne. Nem kívánok sokat, azt hiszem, legföljebb lehetetlent. Ez a valami nem fér ennek a négy sornak a fejébe most ugyanis. A szokásos kifogásokat, apróságokat is sorolhatnám ugyan (jelzésértekkel: a férfikor-gyerekkor túl közeli hang-találkozása pl.), de égetõbb kérdésnek-kérésnek érzem most a fölvetettet. | 11.
| 2010.02.14 02:39 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Résnyire
|
| Válasz erre | Ez egy szonettfélében összerántva jól esne. Sok az öngyönyörködtetõ "játékosság" benne, azok nem kellenek annyira. Valamennyi játékosság kell bele, nem azt mondom, hogy sótlan legyen, csak most néha túlzásnak érzõdik: "Körülhatárolt Intim Szféra" - mi nem derül ki ezekbõl a szavakból, amit a nagybetû hivatott érzékeltetni(?), mi derül ki a nagybetûbõl(?), az elõregyártott elemek valahogy üti a vályogkemencét, stb-t, ezek nem azok a kimondott elõregyártott, fogyasztói, plasztik, házgyári, stb. elemek, amikre gondolnék, a põrébb-lõré játékossága, a "lõré meg a cefre" túlírása, a "Habzó Kínok Eledele" nagybetûi ismét (még jó, hogy nem az következik rímként rá, hogy "hatvani Nagy György Ede"), az "én! sötét lobogó" vadromantikája a kezdeti profanizáló-ironizáló donkihótézés után, a hosszú combú, vagy molett õszintébb ironizálása után újra lángra kapó romantika a megkövesedett vágyban (ráadásul összetörni, nem inkább megdönteni?), a párnámra "hullna" kimondhatatlan mássalhangzó torlódása egy szimplább, egyszerûbb hullana helyett... És miért pont kék a blúz, minek a "..." utána, a fényt kapott emlék kópiák közhelyszerûsége, a körülmények-körülmetélnek értelmezési nehézségei (pedig elismerem, jó, játékos hangzása van), a szemhéjakon át meredõ falak képzavara (hiába a játékosság itt is, hogy a szem meredne, de a fal is mered, ez a kétféle meredés egymásra csúsztatva valami zavart kelt, apropó meredés, a pincérnõs részbe talán jobban illene). Öncélúnak hat a tördelés is.
Összességében azt hiszem lenne mit gyúrni rajta, de nem rossz alapanyag. | 10.
| 2010.02.13 09:21 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Végszó
|
| Válasz erre | Mintha nagyon görcsösen akarna rögzíteni ez a vers, s épp ezért nem sikerülne neki. Mert ügyetlen a (nincs) verset záró megoldása, mert másképpen várnánk ugyanezt a tartalmat, mert a "még mindig él apám utolsó mozdulata" kijelent, de nem lényegít át, mert az "elvenni az elvehetetlent" logikája inkább a látszat-paradoxonok iránti vonzódást mutatja, mint a konkrét alapanyag szituációba oldását-sûrítését. Mert a "kiszolgáltatottság szemérme" is mintha címkézne, s e címkézéssel megnyugodna, ahelyett, hogy kibontsa, képpé varázsolja a szerkezetet. És emiatt, habár rokonszenvvel figyeljük a rögzítés kísérletét, a személyes múlt megragadásának akarását, de nem tudjuk sikerültnek érezni ezt a verset. | 9.
| 2010.01.29 14:44 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Anamnézis helyett
|
| Válasz erre | Ráncba kéne szedni a narrációt, ügyetlen ugyanis a "beteg tiszta pillanatában motyog valamit" felvezetés. Nem szeretném ezt ilyen formában tudni. Sugallja nekem a szituációt maga a vers. Nem kérek hozzá használati utasítást. Mérges leszek tõle. Nem kérek továbbá a három pontokból sem, e helyütt talmi kellékeknek érzõdnek. Rigolyás beteg vagyok, bizony, aki jó verset akar ebédelni, aki kellemetlenkedik, holott alárendelt pozícióban van - csak azt eheti, ami van. Többet szeretnék kapni az olyan zsigeri erejû sorokból, mint a következõ kettõ:
"Kopaszon, jól átsütve, Uram,
asztalodra fõfogásnak kész vagyok."
Így, ilyen tálalásban. Kevesebbet viszont a csontokból:
"Herék löttyedt szatyorjai közt barnállik,
katéterre nyársalt volt-pénisz,"
Kevesebbet a konyhások (mondjuk) hajszálaiból és egyéb apró biszbaszokból:
"Már nem hiszek a szárnyas kis bizbaszokban,
mégis köröttem itt verdesnek."
De van más lehetõsége is a versnek. Olyan beteg vagyok, aki rigolyásnak akarja magát láttatni, de végül mindent megeszik, aminek elfogyasztását elkerülhetetlennek érzi. Hazudjon tehát a vers, hitesse el magáról, hogy csontostól, szõröstõl, bõröstõl meg kell ennem, mert nincs más választásom. | 8.
| 2010.01.14 16:40 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Alkalmi vers
|
| Válasz erre | No igen. Még ha nem volna egészen árulkodó a cím, akkor is megsejthetnénk, hogy alkalmi verssel, zsengével van dolgunk, mely - bizonyos jelekbõl sejthetõ - mintha nem is akarna egészülni. Fõleg a ... / ... megoldásánál érzem ezt, de egyébként is olyan benyomásom támad, hogy jelen esetben egy illusztrációt látunk egy könyvhöz, amit egyébként viszont nem ismerünk. Magáért valónak tûnik a málnaízû reggel képe, az "ízek kövér kis desszertjei" máskülönben ízletes szerkezete, s fõleg a zárlat két sora. Pedig nem volna rossz ez a felfestés, ha megsejtetne valami mögöttest, ha az impresszió külsõ jegyein kívül belsõbb és megélhetõbb tartalmakat is fölvonultatna. | 7.
| 2010.01.02 17:19 | heged?sjános -- asdads
|
| Válasz erre | Kedves Szerkesztõség!
Köszönöm a kritikát, észrevételeket. Utólag én is egy-két dolgot már másként látok. | 6.
| 2009.12.18 12:37 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az ?sz
|
| Válasz erre | János, több verset olvasva kétségtelen szuggesztivitást érzek ki a szövegekbõl. Erõs a versek retorikai megalapozottsága, ebben persze nagy szerepe van a t/1 és az e/2 gyakori használatának, viszont ezen az egyszerû mutatványon túl is lendületesek a versek. De nagyjából ösztönösen adódik ez a beszéd, legalábbis így érzem. Mi az, amin javítani lehetne? A lendület önmagában még nem elég. Több szöveg egyelõre megmarad a viszonylag tisztességes állapotleírás szintjén, és egyelõre hiányolom belõlük az izgalmasabb nyelvi vagy képi történéseket. Ehhez nem kell feltétlenül eltávolodni ettõl a közérzeti indíttatástól, csupán jobban meg kell forgatni a nyelvben az élményanyagot. Érdemes ezért (általános, sablonos, de talán megfogadható tanács) sokat-sokat olvasni, klasszikusokat, kortársakat. Egyelõre a képiség olyan megoldásokban merül ki, mint pl. a Csodavárásban a "bomló tekintet" kissé pontatlan megoldása, vagy a varjúkárogás toposzának nem túl érdekes beemelése. Hiába passzolnak ezek a megoldások hangulatilag, ha a belõlük kinyerhetõ esztétikai alkalom arányaiban elég csekély.
Ezt a verset (Az õsz) erõsebbnek érzem a többihez képest, és viszonylag kevés kifogásom van ellene, ezért szívesen maradóssá tenném, néhány megjegyzéssel. Ezt a címet, mint az tudható, már Kazinczy is bírálta Berzsenyi azonos címû verse esetében, azaz már akkor is iskolásnak tûnt Az õsz cím. Az ilyen nagyon könnyen adódó megoldásoknál szinte mindig található karakteresebb, a szöveghez jobban illeszkedõ cím.
Azután a "kurva õsz" olyan köznyelvi panel, amellyel nem biztos, hogy érdemes élni. Nyerünk általa egyfajta közvetlenséget, oldottságot, viszont annyira kevéssé saját megfogalmazás, hogy egyben lazítja is a verset. S ez a föllazítás máskor nem biztos, hogy célszerû. Pl. A tavasz címû verset is elrontja a fitymarázás. Nem, nem azért, mert obszcénnak tartanánk, hanem mert olcsó, magától értetõdõ elemnek tûnik ebben a környezetben. Ha a vers nélküle is megél, akkor esetleg érdemes tõle tartózkodni. A "kurva õsz" még épp határon marad szerintem ilyen szempontból.
Pócsikné beemelése viszont találat, a szöveg intimitását úgy növeli, hogy nem gerjeszt ellenérzést. Kicsit bereményis hatásokkal operál, mondjuk, de ez csak címkézés. Viszont a "semmit sem akarnak!" felkiáltásnál mintha átmenetileg kifulladna a szöveg, túl erõs az átfedés a "semmit sem tudnak"-kal - nem igazán tartalmi szempontból, hanem azért, mert mintha ugyanaz az indulatot ismétlõdne, a nyomatékosítás igazi ereje nélkül.
Ami igazán zavaró most, az a zárósor szórendje: "de maga köré egyre jobban falaz". Sokkal gördülékenyebb lenne számomra így: "de egyre jobban maga köré falaz". A verszárlat mindig kiemelt fontosságú, így sajnos nem tudok átsiklani ezen a bicsakláson. | 5. 4.
| 2009.09.28 07:36 | Heged?s János -- re: Résnyire-ra
|
| Válasz erre | Kedves Mátyás,
így hajnalban - fõleg hétfõn! - köszönöm soraidat.
A szoc. körülményt igaz a verseben már megírtam anélkül, hogy
kimondtam volna: a fal állapota és a aládúcolt plafon stb.
Amire utálni akartam, hogy a kicsapongás se az én számlámra megy. Vetítés minden még egy sörért.
Az élet nem egyszerû :-)
János
| 3.
| 2009.09.28 07:16 | Dolgos Mátyás -- Csodavárás-ra
|
| Válasz erre | Tökéletesen átjöm a versbõl valami egyszerû felismerésem, ami a tehetségrõl szól. | 2.
| 2009.09.28 07:14 | Dolgos Mátyás -- Résnyire-ra
|
| Válasz erre | Príma vers! Néhány megfogalmazását azonban kétféleképpen értk, s ezért nem értem, mert nem ebbõl az egyik nem passzol (pl.: a kürülmetélõ szociális krülmények).
Ennek ellenére eredeti (bár közismert férfi témát dolgoz fel, arról a zsákutcáról, ahova oly szívesen beszédül a férfinép) a téma felöltöztetése azonban egyedivé teszi. | 1. 0 |
|
