Kőszeghy Anna
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
8.
| 2012.06.16 12:33 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | In memoriam mortuorum in gelu
|
| Válasz erre | Köszönd a szélnek,
hogy nem fúj,
ha mégis."-ez itt értelmetlenség.
"Farkasordítás:
a hidegtől
hallhatatlan."-ez a levegőben lóg, magyarázatra szorul. miért hallhatatlan a hidegtől a farkasordítás? ja, most olvasom, hogy két "l"-el van. akkor meg végképp nem értem....
Egyedül,
egy padon
vesztettek el."-kit? mit? hogy jön ide?
"Megtalálhatjátok testem,
emberek,
ha átfúj rajtam a szél."-ezek olyan kijelentések a szövegben, ami minden előzményt nélkülöz, reflektálatlanok, másrészt semmi értelme az egésznek. | 7.
| 2012.02.16 23:07 | Kőszeghy Anna -- re: meo | Echo 1.
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönet azért, hogy még mindig kommentál egy megpecsételt sorsú versre. Elnézést, amiért én meg eltűntem. Nekem számít minden szerkesztői szó. :) Így, a "de" szócskával különösen logikus lett, tényleg.
Bár én a pályában nem látom, hogy ez feltétlenül az adott tárgyaknak a saját pályája lenne, inkább kimondatlan kényszer(pálya) egy afféle előre megadott útvonal.
A központozás erőteljességén még sokat fogok agyalni.
Köszönöm a véleményét ismét! | 6.
| 2012.01.29 20:49 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Echo 1.
|
| Válasz erre | Kis atomok a nagysötétben
ahogy elmozdítják a tárgyakat
a mozdulatlanság folytatólagos
csíkja ír levegőtlen űrt helyükön
a tudás visszavonása minden
visszatér előbb.
Hááát, Anna. Egyáltalán nem mindegy, hogy "elmozdítják" vagy "pályára állítják". Ebben az utóbbiban az én értelmezésem már valóban nevetséges lenne, hiszen a pályára állított tárgyak a helyükre kerültek. Így egy olyan értelmezési hálóba kerültek a szavak, amin talán egy "de" szócskával segíthetnénk, az "előbb" nélkül (ami ebben az esetben egyértelműen funkciótlan):
Atomok a nagysötétben,
ahogy pályára állítják a tárgyakat,
a mozdulatlanság folytatólagos
csíkja ír levegőtlen űrt, helyükön
a tudás visszavonása,
de minden visszatér.
Így a pályára állítás előtti "helyükön" értelmeződik, ahova majd visszatérnek:-)). A semmitnemtudásba. Jajj!! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kőszeghy Anna | 5.
| 2012.01.29 15:55 | Kőszeghy Anna -- re: meo | Echo
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor! Engem is zavarba hozott, mert másként látom a képeket a versben odafelé, visszafelé, utólag vagy újabb verziót kezdve. Előbb-utóbb csak kitalálok a labirintusomból. Hektikus gondolataim ma így látják a képet, ahogy az Echo 1-ben írom. | 4.
| 2012.01.29 14:40 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Echo
|
| Válasz erre | Kis atomok a nagysötétben
ahogy elmozdítják a tárgyakat
a mozdulatlanság folytatólagos
csíkja ír levegőtlen űrt helyükön
a tudás visszavonása minden
visszatér előbb.
Anna, most zavarba hozott. Próbáltam itt védeni, hogy két párhuzamos ívet (költői képet ) rajzolt meg. Az egyik: az atomok a nagysötétben elmozdítják a tárgyakat, és helyükön a tudás visszavonásakor minden visszatér, és ebbe illesztette az örök létezésnek örök meghatározóját, a mozdulatlan folytatólagosságot, amiben bármi, és azon kívül semmi (nem egy nyelvtani, és nem éppen fizikai abszolutum, belátom, de költői képként nálam működött:-)) Szóval egy oda-vissza játék lett volna, ami stimmel is a címmel, de most már hagyjuk. Szé!! Győztél:-))
Egyébként akárhány módosítást fel lehet tölteni, de kéretik mindig ugyanazt a címet használni (ha netán változna, a változást zárójelben mellé), és sorszámmal ellátni a változatokat (értelemszerűen a második feltöltés kapja az Echo 1.-et, és így tovább) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kőszeghy Anna | 3.
| 2012.01.28 12:55 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Echo
|
| Válasz erre | Anna, már ott elhagytam magam, hogy: "ahogy elmozdítja" (folyamatos cselekvés) - "mozdulatlan" (folyamatos nem-cselekvés), ezt egy időpontban együtt nem lehet értelmezni. Emellett a visszhang is hang, az nem mozdulatlanság, hanem visszaverődés (ami mozgás), különben meg lineáris láncolat (ami folytatólagos csíkként igen szép kép). Emiatt - hogy az első három sorban önmagát semmisíti meg a mondanivaló, ami nem echo, hanem öngyilkosság - már múlik a vers, pedig: ha egyszerűbben fogalmazná meg, ha központozna, ha érthetővé tenné, nem hagyna teljesen önmagamra, ha csak egy kapaszkodót adna a versen belül, már akkor nem biztos, hogy mulasztanám az ennyire metaszintet. Üdv, Zsófi | 2.
| 2012.01.28 12:42 | Nagypál István - szerki -- meo | Echo
|
| Válasz erre | Egeszen udito volt nekem is olvasni verset Anna, hasonloan velekedek, mint Sandor. Ha az altala vazolt hibakat kijavitja, pontositja, akkor igazan jo verset kapunk.
(esetleg irja meg negysorosban, utne) | 1.
| 2012.01.27 20:23 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Echo
|
| Válasz erre | Anna, a magam részéről vevő lennék erre a versre, de zavar egy-két értelmezési bizonytalanságom. Az indító sor atomjai elé nem tenném ki a "kis" jelzőt (szokatlan, mert közhasználatban felesleges tovább kicsinyíteni a kis szinonímáját). Tetszik a "mozdulatlanság folytatólagos csíkja ír levegőtlen űrt", sejtelmem sincs, mit akar ezzel a versképpel ábrázolni, de a jelenem kábé ilyen (hangulatilag), és így értékelem. Az elmozdított tárgyak helyén történik a tudás visszavonása. Törhetem a fejem, hogy kik és miért, de ha visszaasszociálok a nagysötétre, akadhatnak képzeteim. A "minden visszatér előbb" egyértelműen az echotulajdonságra utal, bár az "előbb" képletbehelyezésével sehogyse boldogulok. Minden visszatér előbb, és csak utána mozdítódnak el a tárgyak? Fabrikált egy költészeti ördöglakatot? Nem rossz, de, mint látja, gyalogolvasóként csúnyán égek (és ez nem szarkazmus:-)) Tényleg érdekel az agyjárása. Töltene még fel mást is? | 0 |
|
