Kőmüves KláraKőmüves Klára költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
909. 908. 907. 906. 905. 904.
| 2018.03.28 18:01 | Tóth Csilla - szerki -- meo | - kinevelő -
|
| Válasz erre | Kedves Klára, kislányos maradt a szöveg, de a gyerekverseket imitáló felnőttversek (ha van olyan) bája nélkül. Majdnem élettelen, érzésem szerint. Minden jel arra mutat pedig, hogy ez egy nagyon személyes szöveg, de végül mégsem lett az. Életre kellene kelteni, megvillanni benne, Klára. Talán, ha a felnőtt kilépne a megfigyelő szerepből, és közvetlenebbül reflektálna is a gyerekre, változna a vers hangulata. | 903. 902.
| 2018.03.28 15:07 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | - létzajlás -
|
| Válasz erre | Kedves Klára,
Igaza van: általában csak azt tesszük szóvá, hogy az évek mennek, szállnak, pedig jönnek is. Jó megfigyelés, hogy a jégtömbök felmelegedéskor "hazalovadnak" az igazi közegükbe, és nem kizárható az sem, hogy a könnyek is a felolvadó szív-jégcsap cseppecskéi. Messzi tengerekből származhatnak, talán azért sósak. | 901. 900. 899.
| 2018.03.23 21:17 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | - a lánynál -
|
| Válasz erre | Kedves Klára,
Azt hiszem, sokan ismerjük ezt a fajta "mobil szobadíszt", ha ugyan egyáltalán arról van szó. A látványa alapvetően megnyugtató, a gömb belsejében teljes a védettség, a harmónia. Egyes verziókban harangjáték kíséri a hó hullását. Ez a pótkarácsony nem különösebben vonzó, de hátha majd a következő... Vajon valóban növeli-e a lány magányát, hogy sem jászol, sem kisded, sem a betlehemi környezet más kellékei nincsenek a közelében? Vajon holnap talán Húsvétot tart, netán Pünkösdöt? Nagyon nem valószínű, hogy Valentin-napot... | 898.
| 2018.03.18 15:46 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | - kinevelő -
|
| Válasz erre | Kedves Klára, az egyértelműség kedvéért az alábbi formában képzeltem volna el:
Kineveltem magamból
a kislányt, pedig mennyivel
egyszerűbb volt vele az élet!
Amíg én dühösen sorban álltam
a boltban, ő csak heherészett.
Amikor bosszankodva
várakoztam a postán,
ő meghúzta a haját az
előttem álló hölgynek -
aztán ketten forgolódtunk
egészen derékból, de a
szemünk meg sem rezzent
- így játszottuk el
a megtörténhetetlent.
Aztán a húsboltban,
hányszor, de hányszor
csapkodta az ajtót,
és fogta be az orrát,
amíg engem bolondnak
néztek, mert orrhangon
kérdeztem: "Fharhát?"
Belekényszerített a
pocsolyák közepébe,
mert majd otthon
amúgy is mosni kell.
Talán aztán változott
meg, azt hiszem, igen.
Meghallgatott.
Ült az asztalnál,
ördögnek kalimpálva
lóbálta cérna lábait.
Unatkozott kicsit,
amíg felsoroltam neki
a tárgyak árait.
A mosószerekét, a székekét,
a pohárét, melyet előző nap
eltört. Még a csapból folyó
vizet, és a vezetékekben futó
áramot is számszerűsíteni
kezdtem... aztán persze
megbántam, ölembe vettem.
Kicsit pityergett még, de
amikor leállt a mosógép,
örömmel szaladt előttem,
hogy mielőbb kiteregessünk,
és este gyertyát gyújtott
spórolás gyanánt...
Reggelre viszont eltűnt,
és maga után csak pár sort
hagyott: "El kellett mennem.
Szerintem tegnaptól már
kész felnőtt vagyok." | 897. 896.
| 2018.03.17 22:05 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | - kinevelő -
|
| Válasz erre | Kedves Klára,
Nem mondhatni, hogy egyetlen vers sem született még "a felnőttben tovább élő gyermek" témában, ez a feldolgozása azonban határozottan elkerüli a kínálkozó tévutakat, zsákutcákat, közhely-csapdákat. A lényeget előre feltáró bevezető után "életből ellesett" példák sora következik. Amikor az olvasó már-már beleandalodna az egyenletesen csobogó epizódokba, jön egy-egy ravaszul elhelyezett sorvégi vagy belső rím, hogy jól oldalba bökje. A végén pedig, aki az elbeszélő énhez hasonlóan úgy dönt, hogy na elég ebből, mostantól aztán már végképp komolyan veszem önmagamat, az bizony ugyanígy járhat...
[Az alábbi javaslatokkal egyszer már megkerestem, talán most állást foglal:]
Azt hiszem, az első három sort, amelyek mintegy összefoglalják a történetet, elkülöníteném az azt követő példáktól. Az utána következő két sort vagy kibővíteném, vagy elhagynám. Volna egy apró javítási javaslatom: "a poharat, amit..." helyett az előzőekhez talán jobban illeszkedne "... a pohárét, amelyet..." | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kőmüves Klára | 895.
| 2018.02.26 13:11 | Várkonyi Miklós -- - kinevelő -
|
| Válasz erre | Kedves Klára,
Az alábbiakat még nem meóként írom, hogy ha egyetért a leírtakkal, lehetősége legyen módosítani:
Azt hiszem, az első három sort, amelyek mintegy összefoglalják a történetet, elkülöníteném az azt követő példáktól. Az utána következő két sort vagy kibővíteném, vagy elhagynám. Volna egy apró javítási javaslatom: "a poharat, amit..." helyett az előzőekhez talán jobban illeszkedne "... a pohárét, amelyet..." | 894.
| 2018.01.26 19:28 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | - kifutó -
|
| Válasz erre | Kedves Klára!
Mindig érdeklődve olvasom a verseidet. Ez nem igazán eredeti. Oké, az első sor, ha lelkes vagyok, akkor talán szellemes, de a "pihenő őzek" és a "magadba kövülés" annyira idegenek a felütés hangvételétől, hogy csak is egy bezárt szív dobogásának versbeli megidézésére utalhatnak. És ez nem tesz jót a szövegnek. Sajnálom és múlikkal szavazok.
Üdvözlettel | 893.
| 2018.01.21 10:15 | Tóth Csilla - szerki -- meo | - néhaság -
|
| Válasz erre | Néha így van, néha úgy, néha így jó, néha úgy, igaz:-). De könnyű és felszínes lett ez a pár sor, itt-ott hiányos megfogalmazásokkal. Erre gondolok, például: "Néha túlkattog az agy, de
messze tőle szív, néha meg fél
pillantástól helyre áll az ész. "
Érdemes talán az általános kimondásakor is itt-ott a személyes felé ellépni. Ez így súlytalan.
És pontosabban is fogalmazni. "Néha sajnálod a szánalmast,
mert boldogsága nincs,
alamizsna, amit mástól
meg-megkaparint."
Például itt is jó lenne tudni, hogy te kit tekintesz szánalmasnak? Akinek mindene megvan, csak boldogsága nincs? ( jaj:-)) Mert ez nem következik az előzményekből, a megfogalmazás itt hiányos, és a szánalmas szó, hát elég sok minden mást is takarhat.
A boldogságot, mint alamizsnát kaparintja meg mástól? ( az alamizsnát azt adják-kapják, a boldogsággal egy gondolati láncra fűzve még inkább idegen. Szerintem. | 892.
| 2018.01.20 10:47 | weinberger -- - néhaság -
|
| Válasz erre | Kedves Klára, mostanában ritkábban jelentkezik, mindenképpen ritkábban, mint várnám. Senkit nem találtam ezen a portálon, aki képes volna ennyire természetes gördülékenységgel elrejteni a szövegében a belső rímeket; szerintem ezzel egy saját brandet épített fel, vagyis a szerző a nevének kiírása nélkül is azonnal tudható. Nem sokan képesek hasonlóra. | 891.
| 2018.01.20 10:07 | Seingalt -- re: meo-üzenet | Kidobtalak
|
Válasz erre
Előzmény | Ha valamit magyarázhatsz tudatlansággal, ne magyarázd rosszindulattal. (Ezt a gondolatot százszor jobban kibontotta Mice, csak a lényegét próbálom idézni.) Nekem is sikerült (újra) feltalálni a Simplex módszert, mégsem mondanám, hogy másoltam. Egyszerűen később jutott el hozzám a probléma.
Persze, elfogult vagyok, egy árva szőrcsomó... | 890.
| 2017.12.26 09:32 | Hepp Béla -- - a lánynál -
|
| Válasz erre | Nekem nagyon tetszik a "lány a hógömbben" ötlet és kép, bennem a karácsonyi kontextus is izgalmasan kelt életre. Megkapó, jó volt olvasni. | 889.
| 2017.11.21 10:17 | Pálóczi Antal -- - néhaság -
|
| Válasz erre | De kár, hogy rímel a vége - amikor olyan szép szabadversként csobog.
Megtámaszkodik ezeken a szöveg, mint a járókereten. Pedig előtte szökell!
Ne a sorvég összecsengések sugallják MILYEN IGAZ(ak a sorvég összecsengések). Hiszen az egész szöveg a megvilágosodások folyamata. Az - a megvilágosodás - legyen IGAZ - és az is.
A rímek ilyenkor tényleg olyanok, mint egy járókeret, amit hirtelen maga elé kap a hipp-hopp táncos, de nincs rá szüksége. | 888. 887.
| 2017.11.20 10:00 | Kőmüves Klára -- re: meo | - suhanó -
|
Válasz erre
Előzmény | Szia Csilla! :) Köszi a figyelmet! Nem sok időm van most, nem is megyek bele magyarázkodásba. Főleg talán azért sem, mert én tudom (csak egy példa), hogy a vödör bizony belebámul a kútba. Sajnos/nem sajnos éppen elég ideig használtam. Ugyanígy a réságyak, mint a földet nem ritkán művelő... a rés becsapós valóban, mert hiheti az ember, hogy vékonyságra utal, de hát a manó sem tudja, hogy meddig rés a rés. :) Van vékonykább, közepes, vastagabb... Kézrobogásnál pedig hajmeresztőbbeket is olvastam már (jó) versekben, de ez nem azt jelenti, hogy ez a vers jó, félreértés ne essék - egyszerűen ez ilyen. Legyen szép napod! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth Csilla | 886.
| 2017.11.20 09:30 | Tóth Csilla - szerki -- meo | - suhanó -
|
| Válasz erre | Kedves Klára,
Nem vagyok egészen ugyanazon a véleményen, mint Gyula, de kérlek, hogy fogadd úgy, amit írok, mint egy véleményt.
Az első versszakból ahogy én látom, csak ez a sor állná meg a helyét: "önmagába törődik a föld", amennyiben elhagynád azt, hogy vékonyka, hisz a réságy már egyébként is az, és valahogy így folytatódna a sor,
" a réságyakban millió bogár", akkor ezzel még ki lehetne egészíteni a kiemelt részt, és úgy együtt lenne jó.
A 2. versszakban: én azt hiszem, hogy nem roboghat el a kéz, nem tud ilyet tenni, még a vers kedvéért sem. És zavaros lett a kutas kép. Rögtön azzal, hogy a vödör sem bámul a kút mélyébe, de ez még elmehetne, viszont, hogy önmagának tetszelegés közben kezd el egzisztenciális kérdéseket feszegetni, az furcsa, már-már hiteltelen, és hogy az egész hogy jön az ősz temetéséhez, azt én nem is értem.
Talán érdemes megfontolni. Üdv, Csilla | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kőmüves Klára | 885. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 |
|
