Kása Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2009.09.06 14:25 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A mozi rövid története
|
| Válasz erre | No, ez nekem tetszik. Amit vállal, azt hozza nagyjából. De javításokat várnék, nem jelentõseket.
Némi ritmikai rendezõdést talán - nem szigorúan, nem végig egyfajta kattogásra felfûzöttséget. De olyan jó (például trocheikus vagy jambikus, netán váltogatott) alapritmust lehetne adni ennek a szövegnek, hogy vétek volna ezt a lehetõséget kihagyni. Mondjuk az utolsó sorban: "a mozizás mégis kényszerû" helyett mennyivel szebben hangzana: mozizni mégis kényszerû. (Ez esetben amúgy a tényszerû/kényszerû kínrím is a helyén van szerintem.)Vagy például a "késõbb hangosfilm lettél" sor elviselne némi lazítást, egy-két rövid szótagot, legalábbis az én fülem, hogy úgy mondjam, ezt súgja. :) Esetleg itt: "kiszínezett háromdés vacak" valami olyasmit írni, hogy "színes háromdés zajos vacak". Ez sem megoldási javaslat, csupán ritmikai szempontú iránymutatásnak szánom. De effajta aprómunkát kellene elvégezni még a versen, és utána szerintem rendben volna.
nb | 2.
| 2009.08.01 10:45 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Fénytörés
|
| Válasz erre | No, itt van ív is szerintem, s mindazt rendben lévõnek találom, amit az imént hiányoltam. Az alapvetõ kifogásaim viszont ugyanazok; csak egy példa: az "érzés / pokemonja" persze vicces, én legalábbis jót nevettem rajta, csakhogy versben ez a kedvesen ironikus kifejezés kevéssé mûködik, egy árnyalattal harsányabb hatást kelt ugyanis a kelleténél (most sem tudom persze pontosan megmondani, mi a "kellete). Még akkor is, ha a talált kép amúgy jóval invenciózusabb és finomabb, mint amit megszokott az ember akkor, amikor az ún. mai világ mediális elemei szivárognak át a szövegekbe. | 1.
| 2009.08.01 10:39 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Szeretek
|
| Válasz erre | Itt is az írásaiddal kapcsolatban természetesen megkerülhetetlen dalszöveg-jelleg az, ami versként olvasva kissé súlytalanná, lebegõssé, öncélú monológgá teszi a szöveget. A klapanciás rímek (hibákat/fákat, ropogni/kopogni, kedvesre/nedvesre, nincsen/isten stb.) és a kicsit álnaivitást sugalló tartalom együttállásából sokkal komolyabb dolgok is kisülhetnének, csak hát ehhez szükség volna átitatni a szöveget valami végig kitartó mögöttessel, már ha van erre szándék. Nincs most ugyanis íve a szövegnek, kezdõdik valahol és befejezõdik valahol, de nem érzem a verslogikát benne, nem érzem, hogy feltétlenül ott kell befejezõdnie, ahol befejezõdik, s nem is fejezõdhetne be máshol; szóval nem érzem a kényszerítõ szükségszerûséget a megformáltság mögött. Az "elszontyolodik az isten" viszont dicséretet érdemel, fõleg, hogy szépen illik az elõzõ, esõs sorhoz, egészen plasztikusan rajzolja föl Isten felhõsödõ homlokát.
nb | 0 |
|
