Karaffa GyulaKaraffa Gyula költőnek 4 feldolgozatlan és 3 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1486.
| 2026.04.16 00:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Gátszakadás
|
| Válasz erre | Az idézőjeles részekben mintha megtestesülne a nagy elbeszélések, a domináns narratívák fellengzőssége, ami a mindenkori hatalomhoz, elithez tartozik. Ez igazából élesen szembekerül, különösen az utolsó sorban az ábrázolt konkrét tapasztalattal. A feszültség szociális irányultságúvá teszi a verset, megrögzíti a hátrahagyottak csalódását a közösségben; az idézőjel maga is mintha nem szólna másról, mint az irodalmi kánon kánon-jellegének vádló és elítélő kihangosításáról. Kérdéses viszont, hogy a "vágtat a rónán át" miért nem került idézőjelbe úgy, mint a társai.
A nem elidegenített leíró hangnem az első versszakban jól működik, a második versszakot viszont meg lehetne húzni, túlragozásnak érződik. Főleg ott, hogy "ha a víz-úr úgy akarja/ akkor csak egy dolog marad ép/ ő maga önmagában nem tesz kárt". | 1485.
| 2026.04.14 12:04 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Vita
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
Nekem is a svungja tetszik, az, hogy végig 'magadat hozod'. Hosszúsága ellenére jól olvasható. A zárlat viszont nem elég frappáns. Mintha meguntad volna a saját (pedig jó) szöveged a végére. | 1484.
| 2026.04.12 16:39 | filiptamas@gmail.hu -- re: Milyen??
|
Válasz erre
Előzmény | A magyar költészet napja a "protokoll" része volna?
A fene gondolta. Végül is ez egy költészeti portál, de itt nem érdemes semmin csodálkozni.
És ha mégis, az azonnal ki is zárja, hogy a tizenhárom szerkesztő valamelyike írjon róla valami szívből jövőt, valami nem protokollárisat?
Annyiban jogos a megjegyzés, hogy ha protokollként gondolkozunk erről a napról, hadd tegyem hozzá: ünnepnapról, akkor tényleg ne írjon róla senki.
| 1483. 1482. 1481. 1480.
| 2026.04.12 13:18 | krasznaigyula9@gmail.com -- Milyen??
|
| Válasz erre | Milyen költészeti portál az, ahol a Költészet Napjáról egyetlen szerkesztő emlékezik csak meg, ő is a blogjában????
Na erre mondja a magyar: tiszta szégyen! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1479.
| 2026.03.31 17:22 | Bártfai Attila Márk - szerki -- re: Nádasdy
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
Magam az elmúlt hónapokban nagyon elfoglalt voltam. Pár napja tértem vissza. Nádasdy Ádámot személyesen ismertem és a halála egybeesett a Dokk-ra való visszatérésemmel ezért siettem kifejezni gyászomat. Amikor jelezted Konczek József költő barátod halálát én nem voltam aktív a Dokk-on. Fogadd őszinte részvétemet! Amennyire én érzékelem, a legtöbb szerző több reakciót kap mint valaha, hiszen eleve kevés szerző van most jelen és viszonylag sok szerkesztő. Természetesen tévedhetek. Nagyon nehéz egyébként olyan szerzőknek újat írni, akik régóta itt vannak. Itt, szerintem az van, ami a közös emberi világunkban bárhol. Hol ilyen a hangulat, hol olyan, hol olajozott a kommunikáció, hol akadozó; ez pedig olykor dűhítő, máskor fárasztó és néha érdektelen. A Dokk-tól teljesen függetlenül én rendre azt érzem, hogy egyre kevesebb ember számára tudom elmondani azt, ami engem érdekel vagy azt amire én jutottam. Szerintem mások se nekem azt, amit és amire ők. Az a gyanúm, hogy ez egy globális jelenség. Most éppen ilyen a világ-táj amin áthaladunk. Lesz ez még gyönyörű, megkapó és barátságos!
Üdv.
Márk | 1478.
| 2026.03.31 16:13 | krasznaigyula9@gmail.com -- Nádasdy
|
| Válasz erre | Isten nyugosztalja Nádasdy Ádámot!
((((((( Én, mint egy majd két évtizede dokkos szerző (többször szerkesztő, többször tulajdonostárs) feltettem egy gyászhírt, Konczek József költő barátom haláláról... SEMMI REAKCIÓ SEM A TULAJOKTÓL, SEM A SZERKESZTŐSÉGTŐL. Feltettem egy hírt, miszerint Lackfi János Kossuth díjat kapott, egy szerkesztő reagáűlt rá, sem a tulajdonosok, sem a szerkesztőség egy sorral sem!!!! Feltettem egy esszét, egy kritikai észrevétel nélkül került mulandba. Kérdezem, mi van itt????? Ennyire személytelenné lett a Dokk???? Mi a f.szt keressünk akkor mi itt??? Mit kapunk mi a mostani Dokktól????)))))) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bártfai Attila Márk - szerki | 1477.
| 2026.03.21 10:53 | krasznaigyula9@gmail.com -- Lackfi és a Kossuth díja...
|
| Válasz erre | Itt is gratulálok Lackfi Jánosnak a Kossuth díjához, és nem ünneprontásként, de a dokkot is érintő gondolatok miatt teszem ide ezt a cikket, NAGYON érdemes bemásolni és elolvasni. Jónás Tamás is megszólalt ez ügyben.
(És ez az említett egykori dokk.hu épp haldoklik még akkor is, ha a szerkesztőgárda elismert szerzőkből áll. Imrének el kellene gondolkodnia ezen-azon.)
https://index.hu/kultur/2026/03/20/kossuth-dij-lackfi-janos-szabo-t-anna-jonas-tamas-allami-dijak-magyar-irodalom-vita/ | 1476.
| 2026.03.19 17:14 | Fűri Mária - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Kétségtelen, hogy egy haikut vagy négysorost könnyebb elolvasni.
Nem prózának látom, gondolatvezetését tekintve elbeszélő költeménynek. Rímtelen, nem beskatulyázható, de jól működő gondolatritmussal. Ha az ember rá tudja szánni a megfelelő időt, jó ez. Lehet én is húznak ezt-azt, pl. igazam van vagy igazam van, de el tudom ezt engedni. Épp a történet alapos leírása és a morfondírozások csorbítatlansága fog meg. Részemről marad. | 1475.
| 2026.03.18 12:08 | krasznaigyula9@gmail.com -- Konczek József halálhíre
|
| Válasz erre | 2026 március 12-én elhunyt Konczek József költő-író, a "Kilencek" talán leginkább "elfelejtett" tagja.
József Nógrád megyei születésű, Magyarnándorban látta meg a napvilágot. Isten nyugosztalja, s adja meg neki, hogy "odaát" sose fogyjon ki a borból, a pipadohányból, a kedélyességéből, a humorából, a rengeteg élménymesélésből!! | 1474.
| 2026.03.09 09:43 | krasznaigyula9@gmail.com -- re: meo | Önként
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Azt gondolom (ha nem tűnik nagyképűségnek), hogy ebben a versben is saját hangomat használom, ha megnézi a többi versemet, akkor látja, szervesen illik a sorba.
Ám egyel vitatkoznék: az ív szerintem megvan, míg egy ilyen hétköznapi dologról mesélve eljutok Tandoriig. | 1473.
| 2026.03.09 08:27 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Kedves Gyula, naplóbejegyzésnek, élménybeszámolóval ötvözött elmélkedésnek tűnik. Olykor körülményesen, terjengősen fogalmaz (gyanús volt néhány könyvnél az hogy / mintha bebábozódott légylárvák üres / hüvelyeit találnám meg a könyvek között / de egyelőre nem zavart mert a könyvekben / nem tettek kárt egy-két helyen olvadt csak a / könyvekre - itt például rövid időn belül négyszer hangzik el, hogy "könyv"), információi helyenként feleslegesek (a túra jól sikerült mindent láttunk / amit kell), beszédmódja modoros (s lám lőn ímé). Érzésem szerint versként ez nem igazán működik - ahhoz hiányozna a feszesség, a tömörítés, és valamiféle ív. | | A fenti posztra érkezett válaszok: krasznaigyula9@gmail.com | 1472. 1471.
| 2026.03.06 13:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy a csónak
|
| Válasz erre | Kedves Gyula!
Az első három versszak meditatív hangulatához nem illik a didaktikus, megmondós zárás, sem a cím. Talán helyette az első versszak gondolati világához lehetne visszacsatolni valamilyen módon. | 1470.
| 2026.03.05 21:00 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Érdek
|
| Válasz erre | Nagyszabású gondolati költemény, ami először nagyon szerényen próbálja körüljárni az istenkérdést, a közepe táján pedig átcsap egy tendenciózusabb ostorozásba. A kettő közötti átmenet -értem itt a "ha van isten nem engedne/ semmi rosszat vélik egyre..." kezdetű, az "...a haláluk az ítélet" végű szakaszt- nagyvonalú ugrást követ el.
Az eddig a szakaszig kifejtett gondolatok- a gyermeki naivitást megidéző felütés, a minta-mintha kifejezetten bravúros, meglepően mély képe (hiszen idővel rájövünk, hogy szinte az összes ideálképünk látszat volt csupán vagy megtévesztés...) még nem foglalnak állást a lírai én részéről túl sok mindenben. A második versszak gondolatai már nem ennyire érdekesek, széttartóak is. A betetőző "ha van isten nem engedne/ semmi rosszat vélik egyre", Babits 'Zsoltár gyermekhangra' versére emlékeztet, a teljesen kiszolgáltatott gyermek mégis-morálját idézi meg. Ennek a boncolgatásában komoly expresszionista lehetőségek rejlenek, ám a szöveg itt egy nagyvonalú ugrást tesz: egyrészt állítja, hogy mivel az emberek nem hisznek istenben, nem átallanak gonoszul cselekedni; a gonoszságukat viszont úgy ábrázolja megátalkodottságként ("halott lelkek embergépek/ bár erősek és lám szépek/ mégis látni rajtuk közel/ a haláluk az ítélet") hogy az feltételezi az isteni rend létezését. És innentől ez az alaphang uralja le a szöveget, elvész a kezdeti nyomozói finomság, a reflexív hajlam.
Az "önmagukat ítélték el..." versszak szerintem nélkülözi, ami a vers többi részét méllyé és izgalmassá teszi, a következő versszak pedig a harsány aktualitásokkal egyáltalán nem emeli fel a didaktikusságát. A "vagy alattuk mert nem tudják/ merre van fenn merre van lenn/ alattuk a kicsi porszem" képes újra saját nézőpontból tárgyalni gondolati mélységeket. Ezt követően viszont ismét gyengül a szöveg originalitása, és az utolsó előtti versszakban az sem tesz neki jót, hogy a "talán az istent tán a lelket/ nevezhetnénk segítségnek" olyan egyértelműen fejezi ki a lírai én álláspontját (aki pont ilyen részek miatt kirajzolódik a kezdetben tárgyiasnak ígérkező költeményben). Az átgondolatlannak tűnő váltás és a második szakasz didaktikussága miatt múlikkal szavazok. Ezeket az érzelmi világokat most már sokkal változatosabb eszköztárral közelíthetjük meg, illetve muszáj is őket változatosabb eszköztárral megközelíteni a régi formák ilyen-olyan kompromittáltsága miatt. Az ilyen megoldások legfontosabb jellemzője talán pont az állásfoglalás hiánya, az ambivalencia- ez működteti Babits 'Zsoltár gyermekhangráját' is. Ez a fajta határozatlanság, illetve narratívák közé beszorultság jellemzi még például Borbély Szilárd Halotti Pompájának számos szövegét is, amik elképesztő erővel tudják megeleveníteni a vallásban tobzódó kételyt és a morózus ön-és emberiségostorozást. | 1469. 1468. 1467.
| 2026.02.24 22:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Egy a csónak
|
| Válasz erre | Tempós, nagy lélegzetekkel haladó szöveg, a csónak-látomásból több irányba is allegóriákat épít, első olvasásra széttartóan. Az első versszakban a dolgok változandósága és a "kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba" bölcsességével kombinálva, nomeg az önismeret akrobatikája jelenik meg. A második versszak a természet nagyszerűségén csodálkozik, némileg elvárásokat támasztva, feltételeket szabva, ami nem biztos, hogy segít kifejezni a túláradó természetélményt. Viszont ez a tónus megelőlegezi a vers későbbi társadalmi felelősségről szóló passzusait.
Ezt követően ugyanis az elemeknek kiszolgáltatott létformák teherbírására irányul a figyelmünk; az "elgondolkodtatót" a sorvégről egyébként mindenképpen húznám, egy vers attól vers, hogy minden sora (vagy minden második) elgondolkodtató. Ennek a kiírása bejegyzésszerűvé, esetleg anekdotikus vagy publicisztikai hangoltságúvá teszi a verset, kibillentve az olvasót.
A negyedik versszak szervesen emelkedik ki ebből az előbbi gondolatvilágból, hangsúlyoz társadalmi felelősséget, demokratikus elveket, teljesíti a cím elvárásait. Ez nemigen fér össze az első és második versszakkal, bár a felütés esetében kapcsolódási pont a hasonlóság/ különbözőség- mi VS mások relativizálása (ha a személyiségünk is ennyire képlékeny, mi jogon vonunk határokat magunk és mások között?). De a második versszak természetélménye szervesen nem illik ebbe az ívbe. | 1466. 1465.
| 2026.01.31 19:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Számomra ez inkább próza, nincs a mondatoknak olyan elmosódó többértelműsége, vagy csak sorokba tört lélegzéssel kihozható többlete, ami megindokolná a tördelést, a beállításokban, gondolatszálak vezetésében sincs olyan nem konvencionális elrendezés a központozás hiányán kívül, ami kibillentene abból az érzésből, hogy egy naplóbejegyzést olvasok. Kivételt képez talán a harmadik versszak. Ezt a hangulatot lehetne megtartani végig, de korántsem úgy, mint ahogyan a negyedik versszak képez folytatást pusztán gondolatilag. Az asszociációk lazaságában, a gondolatok összeöltésének sebességében. Például azt a felvetést, hogy "a túra jól sikerült mindent láttunk/amit kell (erdőket fákat madarakat gombákat/ vízátfolyást és göröngyöket emelkedőt és lejtőt/ várat [...]" azzal folytatni, hogy "s az emberi munka hihetetlen kitartó/ eredményét 440 méter magasan)" túl szűk lépés, túl bejegyzésszerű, túl kiszámítható.
A csattanó a végén ugyancsak a karcolat, anekdota irányába viszi el a szöveget. Bárminek is vesszük viszont, lehetne húzni belőle, akár olyan részeket, mint hogy "a és láttuk a mohovcei atomerőművet is/ a ragyogó napsütésben a távcső szépen behozta/ magát az erőművet is nem csak a hűtőtornyokat)", akár az egész negyedik versszakot. Múlikkal szavazok. | 1464.
| 2026.01.23 22:40 | Siska Péter - szerki -- meo | Korán
|
| Válasz erre | Valódi anyagból készült ez a vers, számomra a legérettebb rétegei a finom elbizonytalanodások (pl. "sámánnak is képzelő", vagy a Mátyás által is említett zárás), és ott gyengül, ahol magyarázni kezdi ezeket (pl. "értéktelenné vált", vagy "fény és árnyék szent és profán az ember"), vagy tanulságokat fogalmaz meg, ezeket visszanyesném. | 1463.
| 2026.01.23 21:30 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Lefagyott ország
|
| Válasz erre | Kedves Gyula, működő versnek érezném, ha kikerülnének belőle a felesleges, kilógó sorok.
"a hó végi kényszeres matematika
az állandó megvetettség érzése
(...)
a lózungokkal spékelt politikasült
az hogy más mennyit is keres
a kuncogó malacpersely koppanása" - ezeket húznám, kicsit megindult, de valójában végig ugyanazt mondja. Annál a hangvételnél, képhasználatnál maradnék, amivel indított, s amit az otthon tárolt anyai hamvakig meg is őrzött.
"az áramszünet szokásossága" - picit csúnya a "szokásossága", átgondolnám. A következő sorból húznám a "nagy"-ot (a mérhetetlenben már benne van), a "mellkas..." kezdetű sor a "folyamatos" nélkül szerintem erősebb lenne.
Az utolsó sor remek. | 1462.
| 2026.01.20 17:59 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Korán
|
| Válasz erre | Nagyon éles- körvonalas, tökéletesen követhető vers, távol tartja magától az irracionális birizgálását, a nyersen érzékileg-érzelmileg hatni akaró költői képeket. Érdekes viszont, hogy az utolsó versszak végül is úgy állítja be ezt az egész sajátságosan megcsinált látomást, mint ami az "álomtól szabadult elme csapongásának" játéka csak- mintha az első négy versszakban kifejtett világkép mesebeli kereksége ('székely himnusz- kereszt- háziáldás' mint az "Isten-haza-család" szentháromsága; "fény és árnyék szent és profán...") a rögvalósággal szemben illékony, átmeneti menhelyet jelentenének. Én ezért az önfelszámoló, reflektív keretezésért szavazok inkább maraddal. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 |
|
