Kovács Éva
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
26.
| 2007.08.28 16:25 | Éva -- re: meo-üzenet | Cellában
|
Válasz erre
Előzmény | köszönöm, e kritikával már megyek valamire | 25. 24.
| 2007.08.16 01:42 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Cellában
|
| Válasz erre | Van benne egy-két jobb rész, de monoton és sematikus. ez így nem jó:(
veszélyesebben kéne fogalmazzon.
miért pont CELLA az istenke szerelmére? egy télikertben, egy kocsiban, egy szekrényben nem hitelesebb lenne? ki a bánatot zárnak ma cellába?
jeleket ne mázoljon, mert ha ilyeneket ír, azt kell higgyem, hogy át se gondolta, mi ez, csak begépelte. mázol? nem mázoljon. kérem. ne.
az "arcod az ablakom" nagyszerû felütés, csak úgy van hagyva. ki kéne aknázni. egy ablak mindig valamire néz (vagy valamire épp nem) - DE ez a zédes mosoly, ez övön aluli, ehhez a jó ötlethez képest.
zöldeLLõ
és innentõl teljes K.O. - és az "knock out", nem "Karafiáth Orsolya".
ha az elõbb még mindenféle édes, elérhetetlen mosoly volt, akkor most ne szárnyaljon fennen, mert én lövöm le onnan. a "csótánylét" szókapcsolat komolyanvehetetlen. az, hogy ráadásul még csövei is vannak ennek a bizonyos létnek, hát az végképp kész. ilyeneket ne. Szépen kérem.
és akkor idekeverni a "tengerszemet". az tagadhatatlanul szép, csak itt újabb csavarás az elõzõ combos képzavaron. ráadásul már kitalálták ezt önelõtt, higgye el.
az elkeseredést mint érzést, bármikor tiszteletben tartom. az errõl születõ írásmûveket nyilván nem.
legyen szigorú magához. közhelyek nélkül, átgondolt jelzõkkel, sajátmagát megírva.
Kérem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 23. 22.
| 2007.08.14 18:31 | Éva -- re: öröm
|
Válasz erre
Előzmény | Jölesik Márti, hogy együtt örülsz velem!
Hát akkor jöjjenek a következõk és az arcom is! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti (nv) | 21.
| 2007.08.14 18:30 | Éva -- re: meo-üzenet | Depresszió
|
| Válasz erre | kedves Dokk Szerki! Nekem mondod? Én már csak tudom. És örülök, hogy sikerült megírnom. Így most enyhébb. | 20.
| 2007.08.13 19:09 | Márti -- öröm
|
| Válasz erre | Elmegy az ember két napot és mik nem történnek!
Ez igazán antidepressziós hír! Gratulálok, Éva! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 19.
| 2007.08.11 10:56 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Depresszió
|
| Válasz erre | Majdnem biztos voltam benne, hogy ezzel a címmel nem lesz jó a vers. Tévedtem. Tényleg depresszió. | 18.
| 2007.07.25 00:41 | Márti -- Völgy
|
Válasz erre
Előzmény | Még nem néztem a programokat részletesen, de remélem, találunk olyat, amire közösen el tudunk menni.
A DOKK-est, pl. | 17.
| 2007.07.24 10:32 | Éva -- re: Hiába
|
| Válasz erre | Örülök Márti, hogy tetszik a vers...hiába szomorú, mégis szeretem. Ott leszek a Völgyben! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 16.
| 2007.07.21 23:51 | Márti -- Hiába
|
| Válasz erre | Szia Éva!
Remélem, nem írok "Hiába". Rég jártál errefelé.
A versed persze ugyanolyan jó így is. Szomorú, szelíd fájdalom. Nem kiált, nem követel, csendben fázik. Érdekesek a sortöréseid.
"Az utca kövére sült rövidülõ árnyéka."
Éppen tegnap beszélgettem valakivel Hirosímáról, ahol csak az aszfaltra sült "árnyéka" maradt meg az embereknek.
És szeretném ezt is úgy írni, hogy ne legyen hiába: Találkozzunk a Völgyben! | 15.
| 2007.05.27 20:36 | Márti -- re: Megszokás
|
Válasz erre
Előzmény | "A mi társadalmunk még nagyon messze van attól, hogy bármilyen másságot elfogadjon."
Sajnos sok jót nem jósolok ezen a téren. A gyerekeknél sokszor fokozottabb az el nem fogadás. Nagyon sok munkát kell végeznünk, hogy ez egy kicsit javuljon. | 14.
| 2007.05.26 18:31 | Éva -- re: Megszokás
|
Válasz erre
Előzmény | A mi társadalmunk még nagyon messze van attól, hogy bármilyen másságot elfogadjon. Hamvas Béla írja, hogy az emberi minõség változása a leglassúbb a változások közt.
És nehéz a bajban lévõ emberrel a legközelebbi embereknek is, sõt, tapasztalataim szerint nekik a legnehezebb éppen a közelség és a bevonódás miatt.
Nekem már nincs idõzített bombám, felrobbantottam. Kívánom neked is, ha teheted.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 13.
| 2007.05.26 18:25 | Éva -- re: Depresszió
|
Válasz erre
Előzmény | Igen, ezek nagyon nehéz érzések és valóban meg kell velük barátkozni és elfogadni. A nehezén én is túl vagyok és kezdek jól lenni. És ismerõs az emberiszony is. | 12.
| 2007.05.26 18:23 | Éva -- re: Hiába
|
Válasz erre
Előzmény | Örülök e mondataidnak Papi /szólíthatlak így?/. Jó olvasni, hogy nem határoz meg a bírálat, ez így okos, a magunk útját járni a versben is. Én akkor sem kenõdtem el, amikor az enyémet is szó nélkül süllyesztették el. Csak jó lett volna tudni, hogy miért, hiszen ezért van itt az ember a dokkon elsõsorban. | 11.
| 2007.05.26 14:00 | Papi -- Megszokás
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Félszavakból is megértjük egymást. Az idõzített bomba, ami már rég ott ketyeg bennem. Hogy ki és mikorra állította be az idõzítést, nincs jelentõsége. Mások elõtt nem beszélünk róla, tabu, az emberek megbélyegzettként kezelik az érintetteket. A családon nagyon sok múlik, sajnos õk sem igazán tudnak mit kezdeni velünk. Mi csak egyet tehetünk, átértékeljük életünket és az igazán fontos dolgokkal törõdünk, megpróbálva túlélni mindennapi halálainkat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 10.
| 2007.05.26 13:43 | Papi -- Depresszió
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Nem jelölöm kedvenc versemnek, azért mert amirõl írsz, senkinek nem lehet kedves, boldogságtól sugárzó. De magaménak is érzem. Az a végtelen, reménytelen magány, amelyet kiérzek a versbõl, engem is állandó fogságban tart. Ha egyedül vagyok, vagy akár emberek vesznek körül. De nálam ehhez még párosul bizonyos ember iszony, amikor menekülök mindenki elõl, mint egy autista, amikor megzavarják saját kis világában. Beletörõdtem, igyekszem így alakítani életem. Már nem ijedek meg magamtól, mint ahogyan az elsõ idõszakban megtörtént velem, hogy pánikba estem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 9.
| 2007.05.26 13:23 | Papi -- Hiába
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Ismerõs az érzés, a hangulat, melyrõl írsz. Válságos pillanataimban még annak ellenére is érzem, hogy egy szeretõ család vesz körül. Ezeket a verseket még akkor is saját gyermekünknek érezzük, ha a kritika élesen bírálja. Én a bírálatoknak mindig örülök, mert egy olvasó véleménye, aki ráadásul bizonyos szakmai szempontok alapján értékel. Csak akkor vagyok csalódott, ha minden észrevétel nélkül kerül valamelyik versem a süllyesztõbe egyik napról a másikra. Igyekszem írásaimban sokmindent kipróbálni, utakat, módszereket keresni, mint ahogyan egy festõ palánta teszi, amíg önmagára talál. A véleményeket mindig köszönettel meghallgatom, de a magam útját járom, még akkor is, ha azok kacskaringósak is, vagy zsákutcába vezetnek. Mint amikor saját sorsunkat próbáljuk kézben tartani. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 8.
| 2007.05.25 21:11 | Éva -- re: Versgyilkolás helyett
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves József!
Köszönöm a jókívánságodat.
Engem érdekelne az "ördöggörcsöd" és az idõzített boömbád is, a verseid is, prózák is, vagyis te.
és az sem zavarna, ha az írásaimról írnál. Elfogadó és tanulékony szerzet vagyok, úgyhogy várom, ha kedved van ezekhez.
Sok örömet neked!
Éva
| 7.
| 2007.05.25 19:15 | Papi -- Versgyilkolás helyett
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Versed szakmai bírálatát meghagyom dokkszerkimeónak. Az okostojás szerepében sem szeretnék tetszelegni. Egyszerûen együtt érzek veled.Én magam is hosszú évek óta folytatom az öngyógyításnak ezt a módját. Kötetszám írom versben és prózában az én " Ördöggörcsömet ", egyenlõre az a tapasztalatom, hogy a kutyát nem érdekli az én idõzített bombám. Tudom, a legtöbbet saját sorstársaim segíthetnek, illetve saját boldogságkutatásaim tapasztalatainak megosztásával én magam is segíteni tudok. Most zárult az Íróakadémia mesterkurzusa, nagy hatással volt rám Szilágyi Ákos tanár úr elõadása, melyet: Lehet- e nevetni a Kárpátok alatt? címmel tartott. Azóta igyekszem másokat nevettetni, talán rám is ragad valami a jókedvbõl. Ismeretlenül is jókívánságait küldi Áncsán József. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 6. 5. 4.
| 2007.05.24 23:26 | Éva -- re: 23.kép
|
Válasz erre
Előzmény |
Szia Márti!
Erre itt nehéz válaszolnom, túl intim...bár mér'is ne: hipnózisképekrõl van szó. Hipnózisban született képekrõl. amiknek még nem adtam címet, lehet, nem is fogok, hanem egy ciklus lesz majd, ha a végére érek.
Ez a vers a 23. kép élményeibõl született és valóban el tudtam engedn utánai a félelmet, és elengedett a félelem, ami hajdanán a nagyapámhoz kötött.
Igen, megmutattam Tamásnak és õ nagyon érzékenyen és számomra jólesõen reagált e versre, Valódi önismerettel ér fel, amit mond.
Számodra most mit jelent e vers, mi érintett meg? Persze, ha lehet errõl beszélni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 3.
| 2007.05.24 23:08 | Márti -- 23.kép
|
| Válasz erre | Szia Éva!
Olvastam Jónás Tamásnál a beszélgetéseteket, kíváncsivá tett. Ez a versed is úgy látom olyan, mint amit Tamásnak megmutattál.
Engem nagyon mélyen érint most ez a versed. csak azt kérdezem: mit jelent a szám? Miért 23-dik? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Éva | 2.
| 2007.05.23 22:19 | Éva -- re: Egyszemélyes
|
| Válasz erre | Szia Márti!
Kösz a kérdést és örülök, hogy "siratod" a vers dokkos elmúlását.
A kérdésedre válaszolva: valami olyasmibõl fakad a vers, mint a szólás: színház az élet, az egész világ és színház van belül is néha, ha nem tudunk õszinték lenni magunkhoz, vagy játszunk magunk elõtt is, nem beszélve a maszkos elõadásainkról. És igen, néha meg is játszom magam. Van úgy, hogy nem is látok rá, de van, hogy tudatosan teszem.
Amúgy meg a két felem közti játékról van szó, a felettes én és a gyermeki, vagy a szülõi énem és a gyermekim, de lehet ez a játék a felnõtt énrészeim közt is az agyamban. Mindenképpen a magányról szól, egy mini monodráma.
Egyébként egy pályázatra született, a hívószó a "színház" volt. | 0 25 |
|
