Francesco de Orellana
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
914.
| 2026.08.18 23:20 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | messziről is játszik
|
| Válasz erre | Kedves Francesco!
Szerki társaimmal ellentétben én támogatom ezt a verset. Frappáns, velős megoldásokkal működik végig, eredeti ötletek, nem fáradnak el. Én a húszon nem is gondolkoztam, nekem egyből az életkort jelentette (ha az, ha nem), gördültem tovább és kaptam sorba a meglepetéseket. Abban egyetértek a többiekkel, hogy a harmadik vsz. a leginkább költői, de emiatt nem lóg ki a versből, mert finoman belesimul ebbe az intelligens humorba, ami a szöveg sajátja. A vége pedig ragyogó lezárás! Ez a tévedés és az eltávolodás legegyszerűbb, legegyértelműbb leírása. Nincs benne nagy dráma vagy sírás-rívás: nem fogunk odaérni, mert egyszerűen nem abba az irányba tartunk. Ennyi.
A ritmus és a forma is kiváló. Végig megtartja a feszes, négyes/ötös lüktetésű dalformát. A rímek tiszta, játékos rímek (hús/húsz, megy/egy, haza/laza, helyünk/megyünk), amik nem hatnak erőltetettnek, mert a játékos regiszter elbírja, sőt megköveteli őket.
Nekem kimondottan tetszik ez a vers!
Üdvözlettel: TZ | 913. 912.
| 2026.08.01 00:36 | Simon Adri - szerki -- meo | messziről is játszik
|
| Válasz erre | Egy szürrealista képpel indít a vers, ami aztán nem épül tovább, viszont bizonytalanságban hagy afelől, miféle húsz nem jön ki. A második strófa önironikus hangvétele szimpatikus számomra, de itt sem érzem még beröffenni a szöveget, inkább csak önmaga körül kezd el keringeni, illetve itt már kicsit irritál a saját bizonytalanságom is. A harmadik strófában megszólal valami, ami túlmutat a többi versszak dalszövegszerű, slamszerű dikcióján, és felcsillan benne a költészet, de az utolsó strófa megint visszaejt oda, ahonnan elkezdtem felkapaszkodni. Az utolsó két sor akár az olvasói tapasztalatot is tematizálhatná, az olvasóét, aki az olvasás során nem ért oda, ahová indult, de nem is tudja igazán, hová kellene eljutnia.
A jó homály mögött általában érezni lehet egy nagyon határozott belső szervezőelvet. Nem magyarázatot szeretnék feltétlenül, csak visszatérő erővonalakat. Ennél a versnél én ezeket nem látom olyan tisztán, mint szeretném. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 911. 910.
| 2026.07.31 20:33 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | messziről is játszik
|
| Válasz erre | Jól 'dumál' a vers, minden fordulata legalábbis megmosolyogtató, elgondolkodtató, de különösen a harmadik versszaknál többé válik. Jellegzetes az első látásra teljesen elvont beszédmód, amit a frázisosság, élőbeszédre hajazó fordulatok mentenek meg az anyagtalanság és teljes elrugaszkodottság érzetétől, sőt, a különleges elegy egzisztencialista tájakra kalauzol, híven vall egyfajta posztmodern létbe-vetettségről, légörvények közepén egy helyben forgó ikaroszi zuhanásról. De szerintem itt igazán csak a harmadik versszak képei válnak verssé, ezek hordoznak igazán súlyt. A múlik felé hajlok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 909.
| 2026.07.27 08:39 | Francesco de Orellan -- re: meo | szétszórmány
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meot!
Én mindig azt gondoltam ha konkrétan beleírom a "saját viszketéseim", azzal pont kizárok mindenkit (vagy legalábbis sokakat), mert "mindenkinek viszket, csak máshol", így mindenki behelyettesítheti a sajátját :)
Persze lehet hogy ez csak "alibi" hogy ne kelljen leírnom pontosan a saját nyűgömet.
Nem éátom hogy ezen a rossz(?) szokásomon kapásból változtatok (a konkrét versnél már nem is lenne egyszerű, mert természetesen nem emlékszem hogy pont akkor épp mi viszketett :)), de egy következő hasonlónál ott lesz a fejemben, úgyhogy valószínűleg majd csal beszivárog valami személyes is :) | 908.
| 2026.07.26 21:19 | Simon Adri - szerki -- meo | szétszórmány
|
| Válasz erre | Nekem az az érzésem, hogy a vers mögött egy nagyon erős, személyes vallomás húzódik, de ebből most inkább csak a kulcsszavakat kapjuk meg. Sok fontos állítás és erős kép villan fel, mégis hiányzik az a konkrét tapasztalat, az a "sebhely", amelyhez az olvasó kapcsolódni tudna. Talán egy személyesebb részlet, egy konkrét emlék vagy tárgy nagyobb erőt adna ennek a szétszórtságnak is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellan | 907. 906. 905.
| 2026.07.26 19:17 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | szétszórmány
|
| Válasz erre | Igen egységes hangnemben sikerült megközelíteni, hogy a hétköznapi elmeműködésben milyen nyomot hagyhatnak a gyermekkori tapasztalatok, a pszichologizáló nyelvezet szerencsés elkerülésével. Első látásra igénytelenebb, visszafogottabb kifejezésmód uralja a verset, de például a "színek nagyon halkak"-ban megmutatkozik a szerző képessége finom árnyalatok tömör és velős megragadására. Ezt viszont hiányolom a "hozták amit elloptak"-ból, az elvarratlannak érződik, bár van bennem pár értelmezés. Az "utánam jött a falka" ebben a kontextusban felidézi Kemény Istvántól a 'Koboldkórus délelőtti dalát' ("[...] Nőni, nőni, különben mi növünk, / előrefutunk, és megvárunk a kölykeinkkel..."), ezzel egyébként érdekes összevetni az itteni hoztak-loptak mérleget.
A "visszavontak" tudomásom szerint egybeírandó, javíthatom? Egyébként csatlakozok a három maradásra szavazó szerkihez. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 904. 903.
| 2026.07.26 19:04 | Simon Adri - szerki -- meo | döglött dal
|
| Válasz erre | Igen, a második versszakhoz kellene felhúzni az egész verset. Ott már megjelenik valami sokkal érdekesebb és személyesebb. Talán akkor állna össze igazán, ha a rímelés is követné ezt a szintet: a nagyon kézenfekvő rímek (örvény-törvény, porban-sorban) gyengítik azt az erőt, ami a jobb sorokban már benne van. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 902. 901.
| 2026.07.25 08:43 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | döglött dal
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Francesco!
Igen, nagyjából ezt akartam írni, de az utolsó versszakot végig átgondolandónak érzem, mert ugyan kapcsolódik, mégsincs olyan intenzitású, színvonalú mint a közepe. A halas-medvés sorpárnak nagyon rafinált humora van, de mégis alámegy annak a rétegzett elégikus tónusnak, amit a második versszak megüt, az allegórikussága pedig számomta túl kényelmesen jön. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 900.
| 2026.07.25 06:10 | Francesco de Orellana -- re: meo | döglött dal
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meot.
Akkor röviden összefoglalom: a közepe ami az eredetiből lett átemelve az jó (tekintsük stabilnak), az eleje használható de nem ide illik (megy a roncstelepre, hátha jó lesz máshol), a vége a medveig ideillik, az utolso ket sor nem annyira.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 899.
| 2026.07.24 22:02 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | döglött dal
|
| Válasz erre | Az első két sort szerintem kényszeredetten kapcsolja az eredeti anyaghoz a "nem a víz zavaros a fejed nem tiszta" sor. Nem indokolt így a helyük a kompozícióban, elindulnak egy bizonyos irányba, csak hogy pillanatokon belül a vers az ellenkező irányba forduljon. Pedig mindkettő egészen érdekes, különösen a másodiknak vannak a posztstrukturalista- posztmodern filozófiákkal egybecsengő rétegei, ha a "törvényt" tágan vesszük, mint akár természeti törvényeket: mi van, ha a valóság csak azért kényszerítő, jelenvaló, mert "kőbe vésték", vagyis intézményi hatalmat rendeltek hozzá, és a 2x2 valóban csak attól 4 vagy 5, hogy a Nagy Testvér úgy akarja, és csak ezzel lehet az emberi viszonyok között elboldogulni?
Ami a "nem a víz zavaros..." után következik, amit sokkal inkább tudok az eredeti anyag újradolgozásaként venni, következetesebben van összeszőve, talán lehetne a "beléd van drótozva az egyetlen folyó"-tól kezdeni a verset. A "vízesés majd balról kerüld a lazacot/ a medvét ezalatt jobb ha nem zavarod" nagyon- nagyon finom humorral operál; az olvasóban a "medvét ezalatt jobb"-ot olvasva élénken él az az elvárás, hogy az előző sor "balról"-jával szemben itt az újabb akadály ugyancsak egy irány-instrukciót kap, ám a folytatás ezt intelligensen fokozza- a medve olyannyira veszedelmes jószág, hogy már egészen más szinten kell elkerülni. Bármennyire is legyen azonban sikerült ez a tréfa, ez a versszak már jóval kisebb fordulatszámon pörög, mint az előzőek, de mint írtam, elég koherens a második versszakkal. A középső rész valahogyan tökéletesen eltalálja az egyensúlyt aközött, hogy a folyót és úszást univerzális toposzként ragadhassa meg és mégis felruházza érzéki tapasztalattal- a "víz meg lereszel" kulcsfontosságú ebből a szempontból, de a "beléd van drótozva az egyetlen folyó" is varázslatos; el tudnám ezt képzelni a legérzékenyebb kesergő elégiákban is. A "ha úszol erősödsz közelebb nem leszel" pedig igazán méltányolható kis aforizma. Azért akarok szigorú lenni a verssel, mert ez az anyag megérdemli a lehető legelőnyösebb elrendezést.
A harmadik versszak túl allegórikusan, ebből adódóan mechanikusan ragadja meg az élet-mint-úszás/ folyó tematikát, már nem tud igazán rétegzett lenni, az olvasóból a "bohókás" jelzőt hívja elő. Múlikkal szavazok, ezzel együtt a középső részt nagyon erősnek tartom, szerintem az már nem igényel farigcsálást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 898. 897. 896. 895.
| 2026.07.18 08:50 | Francesco de Orellana -- re: meo | KiBeVonat
|
Válasz erre
Előzmény | Nemi rágcsálas után faragtam egy alternstív elejét
a villamos megunta és hazament
mennék én is ha tudnám hol van
valahol eldugtam idebent
a köd mögőtt eltűnik folyton
ne aggódj megvár mindenképp
akárhogy is kerülöd
gondold azt hogy jutalom
a többit meg majd leülöd
de hogy ettől jobb lesz-e vagy bal? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 894.
| 2026.07.16 13:51 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | KiBeVonat
|
| Válasz erre | Kedves Francesco!
A vége frappáns, de az eleje nem lett annyira ütős, és úgy érzem, törik a ritmus "a köd mögött" kezdetű sorban. Ha meg akarod tartani a végét, azt javasolnám, doglozd át az elejét.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Francesco de Orellana | 893. 892. 891. 890. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 |
|
