Duma György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
725.
| 2025.07.05 18:22 | Duma György -- re: meo | Trip-tichon (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter!
Bár soha nem váltottunk még szót egymással, (egy nagyítózástól eltekintve), a verseidet eddig is figyelemmel kísértem, nem kis örömömre, és a (még) rövid életű szerkiségedet is pozitívan látom. (Jelen megszólalásodtól függetlenül is.)
Így különösen értékes számomra e művem alatt hagyott véleményed.
Köszönöm szépen! | 724.
| 2025.07.05 18:04 | Duma György -- re: meo | Trip-tichon (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Számomra fontos ez az írás, és helyes a meglátásod, nem csupán Anyunak kívántam vele emléket állítani, nekem is bizonyos értelemben megkönnyebbülést hozott, hogy "kiadhattam" magamból.
Köszönöm a véleményedet. | 723.
| 2025.07.05 17:58 | Duma György -- re: meo | A túlélés mestersége
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Nyilván ismered a mondást, "Ha már a harmadik szembejövő mondja, hogy részeg vagy, legjobb, ha hazamész kialudni a mámorod."
Ez alatt a szösszenet alatt is összejött a három, ha így, ha úgy, azaz, el kell engedni. De, ez jelen esetben nem is okoz különösebb drámát. :-) | 722.
| 2025.07.05 15:52 | Siska Péter - szerki -- meo | Trip-tichon (jav.)
|
| Válasz erre | Nemcsak az ember végső, testi-szellemi széthullását követi végig egyszerre naturálisan és érzékenyen ez a vers, hanem azt is, hogyan válik, hogyan olvad ez a rettenet lassan, méltósággal kegyelemmé, és ez bizony költészet.
Persze, itt-ott még mindig lehetne húzni rajta, sűríteni, de a vers működik, az ismételt motívumok biztosítják a kompozíció koherenciáját, a szöveg nem válik öncélúan líraivá.
"És magad is megnyugszol,
amikor a zihálás végre csitulni kezd,
már csak olyan, mint mikor a vonat
lassan bedöcög az állomásra."
Ezekre a sorokra emlékezni fogok.
Ahogy a zárásra is. Szinte gyermeknyelven szól, megrázó -- az "ott fogsz játszódni" pedig telitalálat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 721.
| 2025.07.05 11:13 | Fűri Mária - szerki -- meo | Trip-tichon (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Ami megállítja az embert, a halál naturalisztikus leírása. Nem vagyok fiatal, de nem láttam még haldoklót. A folyamatot a test küzdelmétől a lecsendesülésig. Minden szerettem kórházban, intézményben halt meg. A pontos leírás letaglóz. A verset jól felépítetted, az élők számára befogadható keretbe tetted, kicsit a magad számára is. Marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 720. 719.
| 2025.07.03 09:51 | Duma György -- re: meo | A túlélés mestersége
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri, üdv a fedélzeten!
Nyilván az én hibám, hogy sokadik olvasás után sem értem a bejegyzésedet.
A versbéli mondatom így szól, bocs, hogy magamat idézem:
“s a jelen semleges közönye elillan,
mint az alélt orra alá dugott kámfor.”
A kámfornak itt legkevésbé sem az élesztés a lényege, hanem az a tulajdonsága, hogy a szublimációs képessége okán, már szobahőmérsékleten is, közvetlenül gőzzé/gázzá tud alakulni, azaz, illékonnyá válik.
Kérlek, fejtsd ki más szavakkal, mire gondoltál. | 718.
| 2025.07.03 09:28 | Duma György -- re: meo | A túlélés mestersége
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett, először is köszönöm a törődést.
A régies képek használata jó eséllyel a régies :-) életkoromból fakad, ami közismerten nem érdem, csupán tény.
A szókincs nagy kincs, ebben egyetértünk.
Aranyról azt mondják, 20000-nél is több szót használt a verseiben. Mégis, élete alkonyán is megengedett magának ilyen sorokat is:
“Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:”,
mégsem az jut róla eszembe, hogy elhasznált lenne, noha nyilvánvalóan az volt, már 1877-ben is.
Tisztában vagyok azzal is, hogy a használt nyelvezet hatékonysága más és más minden egyes olvasó esetében. Van, akinek “bejön”, van, aki régiesnek, elhasználtnak érzi. Nincs ezzel semmi baj, tényleg.
Fajunk ereje a heterogenitásából fakad, őrizzük együtt!
További jó munkát itt, a Dokkon. | 717.
| 2025.07.01 04:19 | Simon Adri - szerki -- meo | A túlélés mestersége
|
| Válasz erre | A kámforos kép azért nem jó, mert a kámfornak nem az a lényege itt, hogy elillan, hanem az élesztés lenne. A hasonlatban az aléltnak kellene szerepelnie, akinek az orra alá dugták a kámfort. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 716.
| 2025.06.30 11:11 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A túlélés mestersége
|
| Válasz erre | Kedves György! A mondanivalót kidolgozásra érdemesnek találom, ebben a formában valahogy mégsem ér el hozzám. Vannak érzékeny, szép képei (összebólintanak a fák, zöldjük eléri az eget pl.), de a problémás részek vannak túlsúlyban. A "minő varázs ez?", "e kép" kifejezések régiesen, idegenül hatnak, használatukat nem tartom előnyösnek. Kerülném az "egykori szenvedély", "ostoba halandó" kifejezéseket is, mert túlhasználtak, elhasználtak. "a jelen semleges közönye elillan, mint" - szintén nem túl erős. Megpróbálnám ezeket valahogy másképp, kevésbé elhasznált kifejezésekkel megfogalmazni. Többszöri újraolvasásra is ugyanazt érzem: talán jobb lenne félretenni ezt a verset, egy másikban feldolgozni a mondanivalót. Nikolett. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 715. 714.
| 2025.06.24 18:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Tanyavilág(talanság)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves György!
Örülök, ha ösztönző visszajelzést adhattam. Nagyon érdekes és szép a kemencék sorvadó méhének képe, de mégsem nyúlnék bele a művébe, hiszen az már eléggé egyben van és az új változattal elveszne az a rendkívül fontos "kihűlt emlék-rég leölték" rím, ami a zárásnak olyan felemelő lendületet ad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 713.
| 2025.06.24 10:36 | Duma György -- re: meo | Tanyavilág(talanság)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás, kár is lenne vitatni, hogy az ominózus mondat “A kemencék hajdani
szelíd melege csak kihűlt emlék”, újdonság tartalma igencsak csekély. Azonban ezen sorok eleve csak töltelékek, hogy a “nem szűkös” igényt kielégíthessék, és elvigyék a kezdősort a záró képig. Hisz nem lenne szerencsés, ha a smonca überelné a rezümét. :-)
Ezzel együtt, ha túlságosan is elcsépeltnek, laposnak érzed az inkriminált szövegrészt, -és bírja is szimpátiádat- kérlek, cseréld ki az alantira:
“A kemencék sorvadó méhében
meg nem született cipók,”
Örülök megjelenésednek, és köszönet az írásomra szánt idődért. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 712.
| 2025.06.23 19:09 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tanyavilág(talanság)
|
| Válasz erre | Kedves György!
A befejező három sor és a vers senem szűkös, senem túl bő kiterjedése, meg a gyöngéden rímelő lélegzése jól megoldott, de a képek többsége nagyon általános, kicsit tompa. Nekem leginkább "a kemencék hajdani/szelíd melege csak kihűlt emlék" ilyen, de az "árva csend" -bár az eresz alatt topogva egy kicsit rehabilitálódik- hasonlóan az elhasználtság érzetét kelti. Talán ennél élénkebb, bonyolultabb képek nem is illenek egy ennyire komor szociofotóba, hiszen hozzáférhetetlenségük megcsúfolná a szociális irányt, de számomra a vers nagy része így mégis feledhető. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 711.
| 2025.06.10 08:21 | Duma György -- re: meo | A vándor batyuja
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, Gábor.
Az utolsó sor?
Magam is hezitáltam, hogy lenne szerencsésebb.
Elhagyni nem szeretném, összevonva kicsit kilógott.
Néha egyetlen rövid gondolat annyit mond, mint egy egész fejezet.
De a szemnek megakasztó, ezt kár is vitatni. | 710. 709. 708.
| 2025.05.30 22:36 | Duma György -- re: meo | Trip-tichon
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a jelzést, mindenestül.
(sokadjára) végigolvasva sejteni vélem, mind a “túlbeszéltség”, mind a “pontatlanság” érzetének okát, vagy, ha nem is ugyanarra gondolunk, akkor is látok benne magam is “fésülni” valót.
Ígérem, kézbe veszem újra.
(Számomra az egyik legfontosabb írásom, ami valaha kikerült a kezemből, nyilván megér még egy nekirugaszkodást.) | 707.
| 2025.05.30 02:12 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Trip-tichon
|
| Válasz erre | Namármost.. Ezt nevezem költészetnek.. Fontos vers, nem tudok elmenni mellette. Viszont fésületlen, néhol pontatlan (ezt gondolom furának tartod..) néhol meg igencsak éles, pontos és kifejező. De sok.. Ez egy jó vers, csak ki kell igazítani. Mert túlbeszélt. Kihagyni néha nagyobb erő és azt a fajta fegyelmezettséget megtanulni igazi kincs ha rutinná válik. A helyedben foglalkoznék még ezzel a jó verssel, ez egy piszkozat jelenleg. Mindegy hová kerül itt. A helyedben nem engedném el. Erős alapanyag. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 706.
| 2025.05.21 15:25 | Duma György -- re: Tanyavilág(talanság)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Janus!
Köszönöm, hogy benéztél, és annak is örülök, hogy valamely soraim közel kerültek a lelkedhez.
A versed -hisz, persze, hogy az- jól rímel a soraimra, bár a zárósorod más (és igen, bizony így van) irányba kanyarodik.
Ha csak ennek a képnek a megszületését sikerült inspirálnom:
"Az eresz, mint a fecskefészek
leverve hever, halott,
mint a kémény koronája is,
mely rég füsttel mulatott."
már megérte! :-)
És lám, lám, mi történik itt?
Beszélgetünk! | 705.
| 2025.05.21 14:47 | janusvers@gmail.com -- Tanyavilág(talanság)
|
| Válasz erre | Gondoltam, meglátogatlak én is, és miután elolvastam ezt a lelkemhez közelkerülő versedet, itt hagyok egy reflexverset ( nem biztos, hogy vers) :
Az elmúlás vonata fut,
kattogó órakerekek
robognak emlékváltókon,
mely mellet néhai gyerekek
kacagva integetnek,
mezítláb,ujjaik füttyöt formázva,
melyeken a kosz nyálcsíkon hintázva.
Fut, robog az elmúlás
kidőlt falak, elfeküdt tetők
bámulják, ahogyan merengek
a szaladó fák előtt.
Az eresz, mint a fecskefészek
leverve hever, halott,
mint a kémény koronája is,
mely rég füsttel mulatott.
Sóhajt a kemence szája
benne ezer emlékkenyér,
a kis cipó, a túrós béles,
és a kérő csöppnyi tenyér.
Galamb suhan, fészkére száll
egy tollpihe forog, pörög,
le a fűbe, hol nincs már nyáj,
csak fehérlő csont és a rög.
Az elmúlás vonata fut,
elhal a kattogás, oda a zaj,
halott a táj az embernek,
a természetnek újra diadal.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 704. 703. 702. 701. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 |
|
