Duma György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
824. 823. 822.
| 2025.09.19 20:23 | Duma György -- Sic
|
| Válasz erre | Legyen!
Két napi tűnődés után arra jutottam nem hagyható szó nélkül, hogy az írni-olvasni tudók ily piciny közösségén belül ketten is vannak, ráadásul stallummal rendelkezők, akik képtelenek dekódolni a “kémény, melynek füstje füstté vált” képet, és nem csak “zavarosnak” tartják, hanem kioktató jelleggel még számon is kérik a szerzőt!
Ez elgondolkodtató, reakcióra sarkalló indolencia.
Be kell látni, néha a hivatal egymagában jár… | 821.
| 2025.09.17 10:07 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Sic transit
|
| Válasz erre | Kedves György, rengeteg a töltelékszó (ami már, ami, amely, mely, már stb. mindegyik sorban). Ugyan vannak esetek, amikor nyomatékosítanak, itt érzésem szerint úgy fellazítják a versszövetet, hogy az csaknem teljesen megsemmisül.
Csak próbaképp: "Egy ige - már nem jellemez téged, egy ajtószárny - röpképtelen". Talán működhetne nélkülük is.
Emellett felülvizsgálnám az elhasznált, gyenge képeket is: kulcs, mely nem nyit már semmit; ablak, mely mögül már nem integetsz; egy ismerős ház, mely elidegenedett.
Kémény, melynek füstje füstté vált - egészen zavaros. | 820. 819. 818.
| 2025.09.16 20:11 | Farkas György - szerki -- meo | Sic transit
|
| Válasz erre | Lehet, bennem a hiba, de az egész verset nem értem, miről is szól? "Egy kémény, melynek füstje füstté vált". ?. Az olvasóra is gondolni kell, hogy nagyjából értse, sejtse az élményeinket, gondolatainkat. Máskülönben csak szavak halmaza marad, egy magánmítosz, ami felfejthetetlen. | 817.
| 2025.09.10 12:11 | Duma György -- re: meo | Élek
|
Válasz erre
Előzmény | Kezdem a “testvér”-séggel, mert ebben egyetértünk.
És nem csupán azon irányokból, amire te is gondolsz.
A minap olvastam egy érdekes szakcikket, amely a Kárpát-medence génállományát elemzi, és arra az érdekes matematikai eredményre jut, ha elég sokat megyünk vissza az időbe, ha jól emlékszem, hétszáz évről beszél, akkor eljutunk oda, hogy minden akkor itt élő ember, akinek volt leszármazottja, minden ma itt élő embernek közös őse volt.
De, természetesen ez sokkal kevésbé ok, mint amikre te is célzol.
Hogy az emberek általánosságban ne akarnának nyomot hagyni? Lehet, naiv vagyok, de szerintem igen.
És ez nem nagy filozófia. Persze nem gondolok túl nagyra, hogy mindenki Ehnaton, vagy Edison, vagy Esterházy szeretne lenni, de amikor elültetsz például egy fát, nincs-e ott a szándék, hogy valami olyat hozz létre, ami túlél?
Magára a versre visszatérve, igazad van, honnan a fenéből is kéne tudnia az olvasónak, hogy nem magamat képzelem duzzadó mindenségnek?
És mégis! Minden eddigi hozzászóló jónak érezte a záró sorokat. Akkor csak elvitte őket valahogy eddig a rezonanciáig a szöveg!
Ennél én nem kívánok többet.
Tényleg nem.
(Abszolút zárójelesen jegyzem csak meg, hogy az alapötletet Karinthy Frigyes “A költő”- je adta, csak aztán másfelé kanyarodott a hajó.) | 816.
| 2025.09.10 08:40 | Karaffa Gyula - szerki -- re: meo | Élek
|
Válasz erre
Előzmény | Szép szándék, de... szinte semmi nem utal erre, csak a szerző mostani megnyilatkozása. Az emberiség nagyon nagy részét egyébként nem érdeklik ezek a nagy "filozófiai" kijelentések, így a zárás kérdése sem: sokan azt sem tudják, mit jelent embernek lenni. Igaz, a szerző, a költő épp azért is van, hogy erre "rávezesse" az embereket, de az emberek nem hagyták magukat eddig. Az emberiség még azt sem ismerte fel, hogy bármelyik irányból nézzük is az ember "teremtését", testvérek vagyunk. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 815.
| 2025.09.10 06:10 | Duma György -- re: meo | Kérdés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter, van megoldásom a közvetlen artikuláció elkerülésére is, de talán tegyünk előbb pontot (!) ennek a variációnak a végére! :-) | 814.
| 2025.09.09 20:58 | Siska Péter - szerki -- meo | Kérdés
|
| Válasz erre | Az indítás azonnal erős intertextuális mezőt mozgósít, a cseresznyevirág ugye az egyik (ha nem a) legtipikusabb japán haiku-kép, viszont ezt egy nagyon is nyugati gondolat követi. A gond szerintem a kulturális kódok keveredéséből fakad, a nyugati létkérdés ilyen jellegű kimondása nem igazán illeszkedik a keleti hagyományhoz, disszonáns hatást kelt. Szerencsésebb lenne, ha a közvetlen artikuláció helyett valamilyen érzékletes kép mögött sejlene fel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 813.
| 2025.09.09 13:00 | Duma György -- re: meo | Élek
|
Válasz erre
Előzmény | Pontosan látod, Gyula, a felsorolásból nem ismerhetsz RÁM! De ha pont ez a cél? Hogy nem magamat szeretném megmutatni? Ha általános érvényűvé szeretném tenni, minden emberre vonatkozóan, azt a kérdést, amit viszont én teszek fel? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 812. 811. 810.
| 2025.09.09 10:42 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Élek
|
| Válasz erre | Az ellentétpárok használata még nem jelenti azt, hogy a szerzőt megismerhetnénk belőlük, mert általában az ember ilyen. Hogy mitől más a szerző, az nincs benne a versben. A zárás örök kétsége/kérdése sem teszi maradandóvá a fentiek miatt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 809.
| 2025.09.08 18:40 | Farkas György - szerki -- meo | Élek
|
| Válasz erre | Sok a "vagyok a". Húznám a gyengébb képeket, amik rontják a verset. Dolgoznék még rajta, mert szerintem a zárás jó. Gondolkozz rajta. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 808. 807. 806.
| 2025.09.08 17:18 | Duma György -- re: meo | Élek
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Először is köszönet az olvasásért, a véleményért.
Annak is nagyon örülök, ha a mondanivalót borzongatónak érzi, hisz, akkor „átment”!
Amit most fogok mondani, az lehet, hogy nem lesz szimpatikus, és nem is tudunk valami közös nevezőre jutni, de azért mondom.
A borzongató, vagy ahogy Mária fogalmaz „megszólító” rész önmagában nyilvánvalóan elégtelen, nem vers, legfeljebb valami aforizma-féle. Még akkor is, ha, meggyőződésem, minden, (szinte minden) emberben ott munkál a kérdés, képes vagyok-e bármiféle nyomot hagyni a világban?
Tehát, kell valami felvezetés, aminek a környezetében ez a kérdés elnyerheti az őt megillető mélységet. A felsorolás, ami a vers bevezető része, csupán egy lista, öt (na jó, legyen tíz) perc alatt írtam, pont azzal a megfontolással, hogy akár bárki is írhatta volna. Meggyőződésem, hogy bárki, aki jelen van ezen a portálon, hasonló idő alatt hasonló „mélységű” lista megírására képes.
Azaz, ez a lista NEM ÉN vagyok, hanem egy általános én, egy ember.
Ez alól egyetlen kivétel van, és örülök, hogy Nikolett is rátalált, a kilincs-ajtó, mert ez az egyetlen kép, amit a magaménak érzek, ami valamennyire is -remélem- eredetinek mondható.
Épp ez volt az oka, hogy a szövegalkotás során többször is kihúztam, aztán mindig visszaverekedte magát, mint a kedvenc gyerek, akit aztán végképp nincs szíve a szülőnek halálra ítélnie.
Már egyértelmű számomra, hogy hiba volt benne hagyni, el kellett volna tenni szebb napokra.
És, hogy miért mondom mindezt?
Tudom, minden példa, és hasonlat sántít, de nem tudok ennél szemléletesebbel előhozakodni.
Ifjúkorom egyik legmeghatározóbb, a mai napig is erősen ható olvasmánya volt Karinthy Cirkusza.
Sok évig tudtam fejből a teljes szöveget, és bizony, imádták a csajok.
Nyilván ismeri jól Nikolett is, de hadd foglaljam össze pár mondatban a lényegét, vagy legalábbis azt, amit számomra jelent.
A szerző, még ifjúkorában alkot egy gyönyörű dallamot, és azt szeretné megmutatni a nagyvilágnak.
Végül, évtizedekkel később, egy cirkuszi porondon, egy lélegzetelállítóan ingatag építmény tetején eljut odáig, hogy a publikum elé tárhatja a melódiát, amit „régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben.”
De közben telnek, múlnak az évek, megöregszik, és annyi, de annyi felesleges, sőt, utálatos dolgot kell megtanulnia, megtennie, hogy azt az egyetlen, piciny csodát átadhassa.
Az én melódiám ebben a versben az utolsó három sor, és ha őszinte akarok lenni, nem igazán érdekel, mi az az út, amin keresztül eljuthatok odáig, hogy el is mondhassam.
| 805.
| 2025.09.08 15:33 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | A hegyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves György!
Ebben az új változatban nincs benne, amit én az előző változatba beleláttam. Azt mondja, amit prózában is közölsz velünk, amit valóban mondani akarsz. És ez a mondandó is érdekes. Tedd fel javított változatként, vagy várj még a többiek véleményére, belátásod szerint. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 804.
| 2025.09.08 14:55 | Duma György -- re: meo | A hegyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Először is köszönet a marasztalásért.
Részleteiben. Az írási folyamat közben nem jelent meg előttem konkrét madár, lehet bármilyen, ami hús/minden- evő. A varjú csak egy későbbi azonosítás, mint lehetséges faj. Egyetértünk, hogy a madár tényleges faja közömbös, és abban is, hogy a madár képe szorosan kapcsolódik a későbbi, küszöbről küszöbre szálláshoz.
Már korábban is jeleztem, hogy a horror szándéka egyáltalán nem jelent meg a fejemben, mindössze egy (három) naturalista képet szerettem volna sorba rendezni, a helyszín és a történet egyértelmű azonosíthatósága érdekében.
Számomra ezen azonosító képek pontos milyensége másodlagos kérdés, ha némelyik túl véresnek tűnik (erre még hadd térjek vissza),
akkor szívesen használok helyettük szelídebbeket, ha az alapfeltételnek ugyanúgy megfelelnek.
Abban is egyetértünk, hogy a madár ennek a képnek nem fokozója, és abban is, hogy a testközelbe hozás eszköze. Viszont, szándékaim szerint ennél nincs benne több, bizalom és áldozat elfogadás nem képződött meg bennem.
Leegyszerűsítve, bárki is legyen ott, a kereszten, a madárnak ez közömbös, számára csupán egy romlékony test, táplálék.
Ez a felfogás állítható legkontrasztosabban szembe a kétezer évvel.
Kíváncsi lennék a véleményedre, hogy az általam legutolsónak, tovább már nem faraghatónak gondolt változatról mit gondolsz, javult, vagy épp romlott az eredeti verzióhoz képest.
Nehéz ennyi véleményformáló különböző szempontjainak megfelelni, és nyilván van/lehet olyan részlet, ami jobbá lesz/lehet általuk, de a mondanivalót nem lenne szabad engedni átformálni (vö. Sz.K. legutóbbi verse, mert ebben is egyetértek, ez már egy másik vers.)
Hogy ne kelljen keresgélni, íme:
A hegyen
A madár is a gerendán.
Csíp egy darabot a felhorzsolt vállból,
a tépett hátból, a tövisek közül.
Szerencsére, ez csak a hús.
Így marad annyi,
hogy a történet küszöbről
küszöbre szálljon.
Nap nap után,
kétezer éve.
Visszatérve a túl véres megközelítésre. Vélhetően láttad Mel Gibson Passió-ját.
Én is láttam, Ildivel (igen, azzal az Ildivel), és a filmet követően nagy vitánk volt, jó film-e ez, vagy sem. Minden szeretetem Ildié, de ebben nem tudtunk egyetértésre jutni. Az ÉN Jézusom kikergette volna a kufárokat a moziból, akik gyűlölettel telve, vagy, ami talán még rosszabb, puszta kapzsiságból csináltak ilyen velejéig gonosz és elvetemült, dehumanizált embereket mind a zsidókból, mind a rómaiakból. Meggyőződésem, hogy ez a feldolgozás abszolút méltatlan a történethez.
Ezért is érzem úgy, hogy a cafatos hát, valóban alkalmas lehet már olyan ellenérzések keltésére, ami legkevésbé sem állt szándékomban.
Bocs, ha kicsit hosszúra sikeredtem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 803.
| 2025.09.08 12:55 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Élek
|
| Válasz erre | Kedves György, a mondanivaló borzongató, viszont Marihoz hasonlóan érzek - helyenként túl nagyot mond (pl. zabolátlan paripa, örök visszatérés, humusz gyermeke), máshol sallanghatáros (pl. kibomló tavasz, olvadó nyár).
A sok nagy szó (keresés, végzetek, mindenség, semmitől duzzadó) együtt hajlamosak kioltani egymást, és a verset is.
"Vagyok a kilincs, az ajtó, / s a terem, ahová nyílik"- ez pl. egyszerűségében szép. Több hasonló sort olvasnék. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 802.
| 2025.09.08 11:43 | Fűri Mária - szerki -- meo | A hegyen
|
| Válasz erre | Kedves György!
Már régebben marasztaltam ezt a szöveget, most meót is írok hozzá. Nem képzeltem madárként sem keselyűt, sem varjút, inkább egy nem beazonosított kisebb madarat, ami felkelti azt a képzetet (vagy fordítva), hogy a történet küszöbről küszöbre száll. Inkább bizalmas együttlét ez számomra a szenvedővel, nem valami horror. A cafatos hát és a feltárt szív jelzi azért a véres eseményt, ennyi jelzésre feltétlenül szükség is van, hogy értsük, miről van szó. A madár nem ennek fokozója, hanem a testközelbe hozás eszköze, a bizalomé, az áldozat elfogadása, szelíd birtokba vétele. Nem első olvasásra, de nem is hosszú töprengés után ezt mondja nekem a vers -- megérintett. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Duma György | 801.
| 2025.09.08 09:35 | Duma György -- re: meo | Élek
|
| Válasz erre | Kedves Mária, örülök, ha az utolsó három sor megszólít.
Jelen esetben ez szerintem több is, mint elég.
Az előttes szöveg egyetlen szerepe, hogy elvigye az olvasót, ha sokat, ha keveset mondóan, oda, ahonnan a zárás már belátható, befogadható.
Nem mellékesen, mintha mondott volna valaki valami olyasmit, hogy “…semmi sem idegen tőlem, ami emberi.” :-)
Köszönöm a jelzést | 800.
| 2025.09.07 21:23 | Fűri Mária - szerki -- meo | Élek
|
| Válasz erre | Kedves György!
Az utolsó három sor megszólít, a többi idegen marad. Az ismétlés van amikor hatásos, itt a vagyok-ot követő képek nem igazán meggyőzőek. Kicsit nagyotmondóak, vagy az ellenkezője. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 |
|
