a kert elhagyott
mint egy összedőlni készülő templom
a halott leveleken lépdelve
mintha egy beláthatatlan messzeségbe
vezető folyosón járnék
ahol az idő
és minden más megfagyott
és ha továbbmegyek
félek
hogy lezuhanok
valami hideg szürkeségbe észrevétlenül
akár egy harmatcseppek súlyától
elszakadt pókfonál
