Doktor VirágDoktor Virág költőnek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
51. 50.
| 2026.04.10 15:19 | Siska Péter - szerki -- meo | Határpillanat
|
| Válasz erre | A beszédmód közvetlen, személyes, de az olyan kijelentések, mint pl. "nem találok nyugalmat" vagy "visszhangzik a fejemben", "pergő perceim" nyelvi sablonok, panelek, ezek többet vesznek el a szövegtől, mint amennyit adnak neki. Az identitás szétesésének élmenye erős alapanyag, de az alapvetően köznyelvi regiszter, a sűrítés helyetti pszichologizálás miatt számomra ez a verzió önreflexív beszámoló marad. | 49.
| 2026.01.13 09:10 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Egyszerű lenne
|
| Válasz erre | Kedves Virág, nagyon tág ez a versvilág, fogalmai túl nagyot merítenek, olvasóként kevés a kapaszkodó - szükség lenne a konkrétumra, a nagy szavakkal operáló megállapítások (pl. mintha a megítélés mérőeszköz volna, biztosnak hitt egész, a várakozás megelőzi az eseményt, a hitet, ami egykor bennünk lakozott stb) helyett az érdekelne, ahogy a versbeszélő megélte ezt a helyzetet, pontosabban, ami kiváltotta a fenti sorokat - ásson nyugodtan a görcsök, megítélések, arcrándulások mélyére, és mondja ki, ahogy van. Engem ez érdekelne, a szerzőnek abszolút megvannak hozzá a nyelvi eszközei. | 48.
| 2026.01.12 22:56 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egyszerű lenne
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Érdekes a mondanivaló, legalábbis amit én érteni vélek. Sokan vagyunk, akik folyton folyvást mások megítélésétől félünk, emiatt állandó görcsben, aggódva létezünk, gyanakszunk, ha nem is mondatik ki ellenünk semmi, figyeljük a 'jeleket', 'nincs levegőnk'. Elfelejtettük a bizalmat, ami feltétele lehetne egy felszabadultabb életnek. A zárlat kicsit elrontja, az utolsó versszak kicsit unalmasan patetikus; kár érte, mert egyébként lendületes és izgalmas szöveg, pontos megfigyeléseken alapul. | 47. 46.
| 2026.01.10 21:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Egyszerű lenne
|
| Válasz erre | Széles elérésű, kortárs problémafelvetés, kicsit pszichologizálva, de sehol sem túlságosan. A szöveg végig erősen elvont marad, márpedig ilyenkor fennáll a veszélye annak, amire Schiller is figyelmeztet a naiv és szentimentális költőkről írt esszéjében; egy állítás mélysége fordítottan arányos az általánosíthatóságával. Az a kérdés itt, hogy a szövegben mennyire sikerült a megállapításokat- ha nincsenek színező, testesítő konkrétumhoz kötve, nyelvi innovációval távol tartani az önismereti szólamok átlagos színvonalától.
Úgy érzem, a felütés, az "ahogy ráfeszülünk", a "mintha számítana/ ki mit lát belőlünk" és a "mintha a megítélés/ mérőeszköz volna" nemigen tudnak elemelkedni erről a szintről. A sorokban talán pont ezért sok mindenki magára ismerhet, de olyan szemszögből, ahogyan már eleve rengeteg kulturális tartalom engedi magára ismerni. Persze a szövegnek lehet az elsődleges célja a hozzáférhetőség, érthetőség, az életet segítő bölcsességek terjesztése, azonban egyénibb, újítóbb eszközök nélkül ezekbe az olvasó pontosan annyit láthat bele, amennyit szeretne, nem lesz kibillentve az élethazugságai komfortzónájából egyrészt, nem lesz megerősítve a szubjektív, megoszthatatlan élményvilága érvényességéről másrészt. Ezt az utóbbit úgy értem, hogy a költő a vakmerő egyediséggel akkor is adhat némi biztonságérzetet azoknak, akik nehezen fejezik ki magukat, ha a klasszikus értelemben vett "megértés" nem is valósul meg. Lehet, hogy lesz helyette más, a lezárt csatornák felszabadításának közös szenvedélye, ami legalább annyira tartalom, mint a 'megítélés nem mérőeszköz' tanítás például.
A "Mi pedig olvasunk..." versszak szerintem jól működik, szép retorikai szerkezetet vezet fel, ebben van annyi anyagiság is, hogy megerősítse a mondanivalót. "A tévedés ritkán szerepel a változatok között"- ez már benne van a "biztosnak /hitt/" kifejezésben. Ezen a versszakon sokat lehetne még faragni. A "test lassan megszokja/ a félhomályt" nagyon ígéretes kép, de az önmagunk mint fény kép egy kicsit közhelyes. Az utolsó versszak is szép, csak talán a "hit" szóra túl nagy hangsúly jut, pedig egy nagyon laza, nagyon szabadosan értelmezhető szó, jó lenne valami sajátabbat találni helyette. | 45. 44. 43.
| 2025.11.18 20:50 | kyramoon -- re: meo | Az éj szövete
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Niki,
Igen, egyetértek. :) Inkább játék volt ez a képekkel, fénnyel-sötétséggel, mintsem újszerű vagy különösebben mély tartalmú próbálkozás. Az éjjel témájához egyébként is gyakran visszatérek, de valóban nincs benne plusz. Ettől függetlenül, szeretek ebben a világban mozogni. Köszönöm szépen a véleményt. Elképzelhető, hogy jobban ki fogom majd bontani a témát a közeljövőben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kopriva Nikolett - szerki | 42.
| 2025.11.18 20:43 | kyramoon -- re: meo | Sóhajrétegek
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula,
Köszönöm szépen a megmentési kísérletet. Valós érzésekből táplálkozik, amelyek már egy ideje feszítenek, de nem törekedtem túldimenzionálni. Van olyan versem, amelyen talán jobban érződik, hogy inkább kísérletezés, játék a képekkel, szavakkal. Ez a vers viszont nem így született, és talán ezért hitelesebbnek is hat. | 41.
| 2025.11.18 19:48 | B. Dezső - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Van benne valami megszépítő, rejtett, aranyos őszinteség, ahol a sóhajrétegek között még túl sok az indokolatlan belső monológ, de ez idővel korrigálható. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kyramoon | 40.
| 2025.11.18 17:37 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Az első versszakot remeknek találom. Nehéz ilyen kezdéshez illő folytatást adni. Nem szabad elsietni az írást. Lehet, hogy csak két hét elteltével szabad egy új versszakot álmodni egy ilyen nyitáshoz. A második és a harmadik versszak első két sora jó, de nem mérhető a felütéshez. A negyedik versszakot én közepesen sikerültek találom, beillik pihenésnek, az ötödik versszak első két sora ismét emelkedés, újra visszatér a poézis aztán elhal. Sajnálom, mert csodálatosan nyitotta a szöveget.
Üdv.
Márk | 39.
| 2025.11.18 10:00 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Valamiképpen meg szeretném menteni ezt a verset, ezért kénytelen vagyok megindokolni, miért szavaztam maraddal:
Nem látom, hogy bonyolult képekkel akarna operálni a szerző, de ennek ellenére mégis több réteg és több szál bomlik ki az olvasásakor. Az elembertelenedett jelen helyzetet nagyon érzékletesen írja le. A megváltozhatatlannak hitt közéleti anomáliák miatt eljut ahhoz a záráshoz, mint ami egy JA vers címe: LEVEGŐT!!!
Én marasztalom épp ezekért az erényekért. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kyramoon | 38.
| 2025.11.17 20:35 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Kedves Virág, korrekt vers, tiszta és sallangmentes versbeszéddel. Viszont Péterhez hasonlóan azt érzem, túl kényelmes világban mozog.
Éjszaka, hajnal, csend, árnyak stb - jó lenne ezeket más irányból megragadni. Az éjszaka-hajnal páros ugyan erős hangulatteremtő elemek, valójában rendkívül unalmasak tudnak lenni, ha nincs bennük valami plusz. Azt a bizonyos "szövetet" ezért lenne érdemes kibontani, vagy például azt a sort, hogy "amikor már nincs hova bújni". Mindenképp dolgoznék vele, érdemes. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kyramoon | 37.
| 2025.11.17 11:54 | Simon Adri - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Most megakadtam azon, hogy a sötét és a hajnal előtt közt mi van, hol képződik meg ez a furcsa csend?
Jó vers, de lehetne még élőbb, lélegzőbb.
Hullanak helyett talán szebb lenne itt a 'hullnak', az utána következő szertefoszlanak miatt is. | 36.
| 2025.11.16 23:10 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Az a baj a dolgok logikájáról írt irodalmi szövegekkel, hogy aminek a logikájáról írni tudunk, az a művészet számára már halott anyag.
A művészet számára az az izgalmas, ami a tudatosságunk határán áll, amire még nincsenek szavaink, amire nincsen fogalmunk, nem tudjuk meghatározni, hogy micsoda, de mégis érezzük, hogy hatalmas hatást fejt ki az életünkre. "Nyelvem határai a világom határai"- írta Wittgenstein; amennyiben pedig az irodalom képes tágítani a nyelv határait a kifejezések váratlan, formabontó, nem rendeltetésszerű használatával, meghódíthat az értelmünk számára addig homályos jelenségeket.
Egy jó metafora, egy jellemző szimbólum ereje általában abban rejlik, hogy egymástól távol álló dolgokat köt össze, amikről viszont nyomban felismerjük, hogy mélyen együvé tartoznak, mégpedig általános jelleggel. A művész üstökön ragadta a lappangó törvényszerűséget, nevet adott neki, az embereket pedig felhatalmazta arra, hogy ezentúl kihasználhassák ezt a törvényszerűséget, illetve felismerjék, ha ellenük akarják kihasználni. Lásd mennyit szoktak Orwellre hivatkozni, amikor a zsarnokság kiépülésének finom nyomait szimatolják!
De mi értelme a nyelvet kreatívan, nem rendeltetésszerűen használva írni arról, amiről már vannak bejáratott fogalmaink? Ebben az esetben bizony felesleges ködösítés az irodalmiasság. Ha az embereket felvilágosítani, edukálni akarjuk, akkor legcélszerűbb forma a végletekig lecsupaszított, receptszerű közlés vagy az infografika. Csak arról érdemes irodalmi szöveget készíteni, amihez képtelenek vagyunk ilyesmit készíteni, illetve ha megpróbálunk, magától is irodalmi szöveggé válik valamelyest, sőt, szükségszerűen azzá kell hogy váljon.
A halogatás pszichés mechanizmusairól már igen sok mindent leírtak, annál többet is, mint ami ebben a prózában van, érdemes utánanézni egyébként. Ezek után egy ilyen mű legfeljebb illusztrációként működhet, ismeretterjesztő, magyarázó segédletként, de úttörő semmiképpen sem lehet. | 35.
| 2025.11.16 19:09 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Kedves Doktor Virág!
Remekül megfogalmazott írás, de a végére nem mond semmit. Már a cím félrevezető: a szöveg inkább a soha be nem teljesülő ígéretekről szól, mintsem a halogatásról. Vagy legfeljebb az Ügyosztály (vagy az általuk képviseltek) halogatásáról - de semmiképpen sem a halogatásról általában, ahogy a cím sugallná. A vége pedig kimondottan lapos: csak azt írja le, ami közismert, és nincs benne semmilyen csavar, csattanó, humor vagy új meglátás. A mélyebb tartalom hiányát pedig a jó megfogalmazás sem tudja kompenzálni.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 34.
| 2025.11.16 17:53 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Kedves Doktor Virág,
többször is elolvastam, többször is alaposan átgondoltam, összevetettem még a relativitáselmélettel is, aztán rájöttem, egyetlen baja van, hogy a végén mindent konkretizál, s ez által mintegy önmagát égeti ki. De nem szavazok, érdeklődve várom a kollégák hozzászólását is, s akkor voksolok.
Továbbá annyit még hadd jegyezzek meg: nem árt az írásnak a titokzatosság.
Maradok tűnődő kíváncsisággal,
MSzI | 33.
| 2025.11.15 02:11 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Péterrel ellentétben nekem igencsak tetszik. Az első és utolsó strófa átélhető, azonban az tény, panelekből építkezik. gondolatok súlya, nappal fénye. Hol a költészet, a költő mögüle? Jó vers lehetne | 32.
| 2025.11.14 14:16 | Siska Péter - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Van atmoszférája, de túl biztonságos, túlságosan ismerős panelekből építkezik. A címben szereplő "szövet" nem igazán dolgozik a versben, inkább az absztrakt általánosságok (pl. "keresem a válaszokat") és a narratív statikusság uralja azt. Sokkal jobban kinyílna, ha személyes, konkrét mozzanatokból bontakozna ki, vagy ha pl. a hajnali csönd és a fekete vitorlák közti távolságot feszültséggé emelné.
Egy bátrabb, koncentráltabb, kevésbé magyarázó poétika felé kellene elmozdítani ezt a szöveget. | 31. 30.
| 2025.11.11 12:23 | virag.dr78@gmail.com -- re: meo | Szóköz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett,
nagyon köszönöm, hogy átnézte a versemet és megosztotta a véleményét. Ahogy egy korábbi kommentemben is írtam, most az inspiráció és a gondolataim gyors kifejezése fontosabb volt számomra, mint a vers letisztítása és a képek finomítása. Tudom, hogy a „keserű kávé” elcsépelt kép, mégis ragaszkodtam hozzá — talán mert valóban egy cukor nélküli kávé mellett született az ötlet, és szerettem volna megtartani ezt az első, nyers impulzust.
Érzem, hogy a szövegen még van mit formálni. Mostanában kezdtem el modern hangvételben írni, korábban inkább klasszikusabb stílusban alkottam, és valószínűleg ezért még átszűrődnek bizonyos patetikusabb elemek is. Igyekszem majd jobban megtalálni az egyensúlyt a képek és a letisztultság között.
Nagyon köszönöm, hogy időt szánt a versre és ilyen figyelmesen olvasta.
Baráti üdvözlettel:
Virág | 29.
| 2025.11.11 12:05 | virag.dr78@gmail.com -- re: meo | Szóköz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves TGF,
nagyon köszönöm az értékelést és a jószándékú, őszinte kritikát. Igaza van. Az inspiráció és a gondolataim kifejezése ezúttal sürgetőbb volt számomra, mint a vers letisztítása és képek finomítása. Érzem, hogy még van mit formálnom a szövegen, és mindenképp el fogok gondolkodni a javaslatain — különösen a képi pontatlanságokon és a sűrítés lehetőségén.
Köszönöm, hogy időt szánt rá és ilyen figyelmesen elolvasta.
Baráti üdvözlettel:
Virág | 28. 27.
| 2025.11.10 10:43 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Szóköz
|
| Válasz erre | Kedves Virág, ígéretes, viszont ebben a formában nem tudok a maradására szavazni. A keserű kávétól óvakodjunk, iszonyatosan elhasznált. Szabadság, igazság, nyelv, némaság, fájdalom stb. - nagy szavak, és valóban izgalmas témákat érint a vers, viszont nem érzem, hogy igazán kibontaná őket. Javaslom, a nyers kimondás helyett ásson mélyebbre, a felszín mögöttit mutassa meg.
"szavaink fénye / idegen törvények / árnyékában dereng", "a fájdalom némán kering" - patetikus, sok. Az ilyen kijelentéseket javaslom kigyomlálni, átfogalmazni.
A nyelv sebeinek képe nagyon tetszett, a versnyelv, a hang is letisztult, szép. Megérdemelné a vers a csiszolgatást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: virag.dr78@gmail.com | 0 25 50 |
|
