Doktor VirágDoktor Virág költőnek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
36.
| 2025.11.16 23:10 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Az a baj a dolgok logikájáról írt irodalmi szövegekkel, hogy aminek a logikájáról írni tudunk, az a művészet számára már halott anyag.
A művészet számára az az izgalmas, ami a tudatosságunk határán áll, amire még nincsenek szavaink, amire nincsen fogalmunk, nem tudjuk meghatározni, hogy micsoda, de mégis érezzük, hogy hatalmas hatást fejt ki az életünkre. "Nyelvem határai a világom határai"- írta Wittgenstein; amennyiben pedig az irodalom képes tágítani a nyelv határait a kifejezések váratlan, formabontó, nem rendeltetésszerű használatával, meghódíthat az értelmünk számára addig homályos jelenségeket.
Egy jó metafora, egy jellemző szimbólum ereje általában abban rejlik, hogy egymástól távol álló dolgokat köt össze, amikről viszont nyomban felismerjük, hogy mélyen együvé tartoznak, mégpedig általános jelleggel. A művész üstökön ragadta a lappangó törvényszerűséget, nevet adott neki, az embereket pedig felhatalmazta arra, hogy ezentúl kihasználhassák ezt a törvényszerűséget, illetve felismerjék, ha ellenük akarják kihasználni. Lásd mennyit szoktak Orwellre hivatkozni, amikor a zsarnokság kiépülésének finom nyomait szimatolják!
De mi értelme a nyelvet kreatívan, nem rendeltetésszerűen használva írni arról, amiről már vannak bejáratott fogalmaink? Ebben az esetben bizony felesleges ködösítés az irodalmiasság. Ha az embereket felvilágosítani, edukálni akarjuk, akkor legcélszerűbb forma a végletekig lecsupaszított, receptszerű közlés vagy az infografika. Csak arról érdemes irodalmi szöveget készíteni, amihez képtelenek vagyunk ilyesmit készíteni, illetve ha megpróbálunk, magától is irodalmi szöveggé válik valamelyest, sőt, szükségszerűen azzá kell hogy váljon.
A halogatás pszichés mechanizmusairól már igen sok mindent leírtak, annál többet is, mint ami ebben a prózában van, érdemes utánanézni egyébként. Ezek után egy ilyen mű legfeljebb illusztrációként működhet, ismeretterjesztő, magyarázó segédletként, de úttörő semmiképpen sem lehet. | 35.
| 2025.11.16 19:09 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Kedves Doktor Virág!
Remekül megfogalmazott írás, de a végére nem mond semmit. Már a cím félrevezető: a szöveg inkább a soha be nem teljesülő ígéretekről szól, mintsem a halogatásról. Vagy legfeljebb az Ügyosztály (vagy az általuk képviseltek) halogatásáról - de semmiképpen sem a halogatásról általában, ahogy a cím sugallná. A vége pedig kimondottan lapos: csak azt írja le, ami közismert, és nincs benne semmilyen csavar, csattanó, humor vagy új meglátás. A mélyebb tartalom hiányát pedig a jó megfogalmazás sem tudja kompenzálni.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 34.
| 2025.11.16 17:53 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Kedves Doktor Virág,
többször is elolvastam, többször is alaposan átgondoltam, összevetettem még a relativitáselmélettel is, aztán rájöttem, egyetlen baja van, hogy a végén mindent konkretizál, s ez által mintegy önmagát égeti ki. De nem szavazok, érdeklődve várom a kollégák hozzászólását is, s akkor voksolok.
Továbbá annyit még hadd jegyezzek meg: nem árt az írásnak a titokzatosság.
Maradok tűnődő kíváncsisággal,
MSzI | 33.
| 2025.11.15 02:11 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Péterrel ellentétben nekem igencsak tetszik. Az első és utolsó strófa átélhető, azonban az tény, panelekből építkezik. gondolatok súlya, nappal fénye. Hol a költészet, a költő mögüle? Jó vers lehetne | 32.
| 2025.11.14 14:16 | Siska Péter - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Van atmoszférája, de túl biztonságos, túlságosan ismerős panelekből építkezik. A címben szereplő "szövet" nem igazán dolgozik a versben, inkább az absztrakt általánosságok (pl. "keresem a válaszokat") és a narratív statikusság uralja azt. Sokkal jobban kinyílna, ha személyes, konkrét mozzanatokból bontakozna ki, vagy ha pl. a hajnali csönd és a fekete vitorlák közti távolságot feszültséggé emelné.
Egy bátrabb, koncentráltabb, kevésbé magyarázó poétika felé kellene elmozdítani ezt a szöveget. | 31. 30.
| 2025.11.11 12:23 | virag.dr78@gmail.com -- re: meo | Szóköz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett,
nagyon köszönöm, hogy átnézte a versemet és megosztotta a véleményét. Ahogy egy korábbi kommentemben is írtam, most az inspiráció és a gondolataim gyors kifejezése fontosabb volt számomra, mint a vers letisztítása és a képek finomítása. Tudom, hogy a „keserű kávé” elcsépelt kép, mégis ragaszkodtam hozzá — talán mert valóban egy cukor nélküli kávé mellett született az ötlet, és szerettem volna megtartani ezt az első, nyers impulzust.
Érzem, hogy a szövegen még van mit formálni. Mostanában kezdtem el modern hangvételben írni, korábban inkább klasszikusabb stílusban alkottam, és valószínűleg ezért még átszűrődnek bizonyos patetikusabb elemek is. Igyekszem majd jobban megtalálni az egyensúlyt a képek és a letisztultság között.
Nagyon köszönöm, hogy időt szánt a versre és ilyen figyelmesen olvasta.
Baráti üdvözlettel:
Virág | 29.
| 2025.11.11 12:05 | virag.dr78@gmail.com -- re: meo | Szóköz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves TGF,
nagyon köszönöm az értékelést és a jószándékú, őszinte kritikát. Igaza van. Az inspiráció és a gondolataim kifejezése ezúttal sürgetőbb volt számomra, mint a vers letisztítása és képek finomítása. Érzem, hogy még van mit formálnom a szövegen, és mindenképp el fogok gondolkodni a javaslatain — különösen a képi pontatlanságokon és a sűrítés lehetőségén.
Köszönöm, hogy időt szánt rá és ilyen figyelmesen elolvasta.
Baráti üdvözlettel:
Virág | 28. 27.
| 2025.11.10 10:43 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Szóköz
|
| Válasz erre | Kedves Virág, ígéretes, viszont ebben a formában nem tudok a maradására szavazni. A keserű kávétól óvakodjunk, iszonyatosan elhasznált. Szabadság, igazság, nyelv, némaság, fájdalom stb. - nagy szavak, és valóban izgalmas témákat érint a vers, viszont nem érzem, hogy igazán kibontaná őket. Javaslom, a nyers kimondás helyett ásson mélyebbre, a felszín mögöttit mutassa meg.
"szavaink fénye / idegen törvények / árnyékában dereng", "a fájdalom némán kering" - patetikus, sok. Az ilyen kijelentéseket javaslom kigyomlálni, átfogalmazni.
A nyelv sebeinek képe nagyon tetszett, a versnyelv, a hang is letisztult, szép. Megérdemelné a vers a csiszolgatást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: virag.dr78@gmail.com | 26. 25.
| 2025.11.09 22:34 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Szóköz
|
| Válasz erre | Kedves Virág,
pár versedet már olvasva azt tudom mondani, hogy nagyonis tehetséges vagy, izgalmas versvilággal, ezért kicsit szigorúbban szeretnék értékelni. A cím nem túl eredeti. Egy találó cím a verssel együtt születik, ha az amolyan semmilyen, semleges, erőltetett, nem a vershez illik, nem találtál jobbat, az talán arról árulkodik, hogy még nem elég kiforrott a szöveg. Talán számodra is idegen. Az első versszakban nem találok kivetnivalót. Jó a felütés, érdekes a téma. A második viszont már megbicsaklik, főleg képileg. ˝Az igaz szavak meg csak hullanak,\mint betiltott versek a hóra –\elolvadnak,\mielőtt bárki rájuk lehelhetne˝. Először is; az igaz szavak hullásán még csak-csak túl tudok lépni, egye fene ha te bennehagyod (mert milyenek is azok az igaz szavak... ergo önmagad felé a szigorú igényesség..) de hogy betiltott versek hullanak a hóra, az számomra sokkal zavaróbb. Mert ha már hó van, ez összemosható a hóhullással és versek csak úgy nem hullannak az égből. Szóval nem túl kidolgozott ez a kép és kérlek ne sértődj meg ezen, nem szeretném, ha gunyorosnak gondolnád a mondanivalót. Tényleg nem jó kép. A vers többi részében amúgy találni még jó versmondatokat, ötletes képeket, de az egész túlbeszéltnek tűnik, elnagyoltnak, sűríteni kellene. Ez egy jó alapanyag, de a vers még nincsen kész.
Baráti üdv; TGF | | A fenti posztra érkezett válaszok: virag.dr78@gmail.com | 24.
| 2025.11.09 09:26 | Siska Péter - szerki -- meo | A mulasztás leltára
|
| Válasz erre | A vers fegyelmezetten építkezik a Simone Weil-idézet köré, a tárgyias sorok ("mint a kilincs, a félhang, a só, / a figyelmen kívül esett ölelés") jól működnek, megvillan a konkrétum, megtelik velük az elvont szerkezet, de ezekből kevés van, a filozófia uralja a szöveget, nem a poézis. Szép, tiszta meditáció, de számomra ezért nem ad teljes versélményt. Ha beengedné az ellentmondást, a disszonanciát, a testet, az anyagot, ha a vágy, a veszteség nemcsak fogalom maradna, hanem tapasztalat, sokkal hatásosabb lenne, mert egyébként nagyon is érvényesnek tartom az alapgondolatot. | 23.
| 2025.11.08 16:14 | Farkas György - szerki -- meo | A mulasztás leltára
|
| Válasz erre | Hmmm, sokat gondolkodtam ezen a versen, ami nekem elsőre inkább filozófiai kijelentésnek tűnt. Ez sztem igaz is, de olyan jól van megírva és poétikai tartalommal bélelve, hogy költészetként kell tekintsek rá, hiszen Simone Weil írásai is telítve vannak költészettel. A vége, lehet, tényleg elhagyható. Nálam marad. | 22.
| 2025.11.08 15:25 | Farkas György - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Az első négy versszak remek. Az ötödik szerintem felesleges, az előzőek ezt mind elmondják. És a utolsó is, bár bombasztikusnak tűnhet, szerintem triviális, én kihagynám. Véleményem szerint ezek nélkül nagyszerű lenne. Nagyon kíváncsi vagyok mások értékelésére. | 21.
| 2025.11.08 12:08 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A mulasztás leltára
|
| Válasz erre | Variációk egy témára, eléggé következetesen felépítve. A második versszak, úgy érzem, Pilinszky hangulatainak irányába nyújtózkodik, de nem ez a legsikerültebb rész, hanem ahogyan Adri is leírta, a birtoklás és közelség összekapcsolása és az ebből fakadó kijelentések. Az utolsó versszak talán elhagyható lenne. De marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: virag.dr78@gmail.com | 20.
| 2025.11.08 11:48 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szóköz
|
| Válasz erre | Az első versszakot talán meg lehetne húzni, a két nyitó sor nem túl ígéretes, pedig rengeteg mindent ad aztán a vers. A második versszak sem túl energikus, túlságosan általános módon panaszkodik. Viszont onnantól kezdve néhány eléggé erőteljes megállapítást kapunk.
Ezeknek a versszerűségét persze lehet firtatni, de ne feledjük, hogy az ilyen firtatás mindig magával cipeli a hatalommal kötött kompromisszum mellékízét, illetve a szenvedések "mélyebb" lírai alkímiáját onnantól várjuk el, ha már lemondtunk a költészet iránymutató, agitatív szerepéről.
A szöveg szerintem a "pedig tudnunk kell" sortól működik a legjobban, de valamelyest visszaveti egy-egy megoldás, például a "szándékkal kevert álszavak" dagályossága, vagy a "ha szavaink fénye/idegen törvények/árnyékában dereng." túlírtsága. Ez azért is hat rosszul, mert parodisztikusan rímel az "ahol a fájdalom némán kering/a levegő zárójeles teste körül." képileg és retorikailag is.
Az utolsó versszak nagyon jó, bár a felvezető T/1-es kijelentés egy kicsit túl sok instapoetry-naivitást hordoz. Viszont az a gondolat, hogy "algoritmusok/[...] hallgatásunk titkát fürkészik/a szavak közti/üres szóközökben." kifejezetten árnyalt, sajátos, izgalmas.
Múlikkal szavazok, feltéve, hogy sikerül belőle egy feszesebb változatot írni, de egyébként hatékony szövegnek gondolom, mármint olyannak, amivel kapcsolatban egyáltalán felmerülhet a "hatékonyság" mint jelző. | 19.
| 2025.11.08 10:58 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szóköz
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Értékelem a szöveg társadalomkritikusságát és persze versnek is lehet nevezni, mert miért is ne. Viszont nekem zavaróan direkt és didaktikus a szöveg. Úgy is elmondhatná mindezt, hogy helyzeteket ábrázol, amelyekben megmutatkozik az igazságtalanság.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 18. 17. 16.
| 2025.11.08 09:53 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Szóköz
|
| Válasz erre | Nagyon szimpatikus versbeszéd számomra, szép hasonlatokkal, metaforákkal. A zárás evidenciája fájó, de nagyon is időszerű. Én marasztalom. | 15.
| 2025.11.08 01:37 | Simon Adri - szerki -- meo | A mulasztás leltára
|
| Válasz erre | A vers hitelesen jeleníti meg a tudatos figyelem hiányának következményeit: az elidegenedést és az újbóli rálátás lehetőségét. A 'mulasztás' fogalmát nemcsak hiányként, hanem tapasztalati térként, reflektív mozzanatként is kezeli, ami a legizgalmasabb poétikai, sőt filozófiai elem. A távolítás-közelítés dinamikáját kifejező kép - miszerint csak ha hátralépek, tudok újra közel kerülni a dolgokhoz - erősen rezonál a Weil-idézetre, érzékletesen jelenítve meg a birtoklás és a vágyakozás feszültségét. Formailag is sikerült lekövetni ezt a vibráló mozgást: a rövid sorokra tördelt versbeszéd és a középső strófa két hosszabb sora, mint a vers mértani középpontja, térbeli struktúrát teremt, és lehetővé teszi a szöveg lélegzését. | | A fenti posztra érkezett válaszok: virag.dr78@gmail.com | 14. 13. 12. 0 25 |
|
