Dobi Ádám
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
43.
| 2007.08.23 03:19 | kovacske -- felteve, de nem megengedve
|
| Válasz erre | hogy ha te vagy /nyulacska/, akkor lfs. ha nem, akkor tudd be a nevvalasztas hibajanak ezt most. | 42.
| 2007.08.01 09:21 | Dobi Ádám -- a valóban nyúl
|
| Válasz erre | A kérdés engem éppúgy érinthetett, mint bárki mást a Dokkon. Fogadatlan prókátor nem lehettem, mivel nem védtem semmilyen ügyet. Fogadatlan provokátor sem lehettem, mivel nem támadtam semmilyen ügyet. Kinevetendõnek sem tartom. Következtetésed helytelen volt. A répát valóban szeretem, így a kívánságot jó szívvel veszem.
A túltengés megítélésére ajánlom figyelmedbe a terjedelmet, amiben ki-ki megnyilvánul e helyen.
Ha a báj szónál kitetted az ékezetet, a szövegeid többi részében is megtehetted volna a könnyebb olvashatóságért.
Nem védekezem, hiszen a szavaimnak tulajdonított értelemmel, vagyis inkább szándékkal van/volt problémád, amihez nekem nincs közöm. Gyorsan alkotsz ítéletet, ráadásul elõítélet alapján.
Az én nyúlságom semmivel sem hiteltelenebb, mint a te álneved. Én Dobi vagyok és bizony nyúl, te nem vagy Kovácske, vagy csak annyiban, amennyiben én nyúl.
Azzal, hogy emberségem elvitattad, sokat segítettél, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül elveszítselek magam számára, mit akármilyen társaságot. A kölcsönösségben erõsen bízom. | 41.
| 2007.08.01 03:00 | kovacske t. -- sulytalan
|
| Válasz erre | jut eszembe: sulytalan - mert k.e.-nek nem elet-halal kerdes. azt hiszem pontatlanul hasznalod a "sulytalan" fogalmat. csak mert nem elet-halal kerdes valaki szamara, meg nem sulytalan, hogy van-e munkaja, elnek-e szulei, van-e csaladja, gyereke, ellopjak-e a cipojet amig a strandon van, lekopi-e egy ismeretlen, es meg sorolhatnam. sajnalom, de sulytalan az, amiket atgondolatlanul osszehordasz, holott egy VALOBAN sulytalan ugyhoz csak egy dolog illik: hallgatni rola es elfelejteni. ebbe pedig meg az sem fer bele, hogy ironizalva hozzaszoljon az ember egy mas altal, masoknak felvetett kerdesre, amiben egyebkent nem erintett, mondhatni fogadatlan prokator a tultengo ironiaval megaldott hozzaszolo. | 40.
| 2007.08.01 02:54 | kovacske t. -- reinkarnalodo tanfolyam
|
| Válasz erre | valahogy emilben jobb hangnemet talaltal el. ez persze csak affele belso morfondirozas, nem revolverezni akarlak vele. agodalmad maganugy, nincs mit valaszolnom ra, nem vagyok sem a papod, sem pszochologusod, sem baratod, aki erzeseiddel kapcsolatban erdemben mondhatna valamit.
ironia? am legyen. de csak azert, mert egy adott ugyhoz\temahoz hozza lehet allni ironiaval, meg nem szukseges ironizalni rajta. az, hogy mit valasztasz ironiad celpontjaul mar maga is sokatmondo dontes lehet. hogy konkretan k.e., vagy a dokk, vagy a trollok lete volt az ironia targya, nem derult ki.
nem felremagyarazas felreerteni egy felreertheto gesztust. hanem johiszemuen is vetkes konnyelmuseg felreerthetoen ironizalni egy olyan temaban, ahol egyaltalan nem mindegy, mit tart valaki kinevetendonek.
ugyan mi a virtualis ter, ha nem "az elet terepe"? talan a "halal terepe"? (ironia)
ahol elo ember van, azaz el, ir, beszel, alszik, stb. az terepe az eletnek. ugy is mondhatnam, az elet nem szorithato ki egyetlen tereprol sem. vagy csak azt akartad (kisse kormonfontan) mondani, hogy a monitoron megjeleno szoveg annyira nem fontos, hogy azzal torodni mar ciki? mert akkor hitelesebben fejezted volna ki ezt a velemenyt azzal, ha egyaltalan nem irtal volna. szerintem nem gondoltad at mielott leirtal egy jol hangzonak tuno ertelmetlenseget. (nem szemelyeskedes)
tovabbra is azt gondolom, hogy a k.e. temaban fontoskodo es legjobb esetben is ertelmetlen (rosszabb esetben kartekony, mert serto) hozzaszolas volt az emlitett ironizalas.
jobbulast, nyul-alakbol emberkent ujjaszuletest, addig sok repat. | 39.
| 2007.07.30 08:59 | Dobi Ádám -- re: tovabba
|
Válasz erre
Előzmény | Irónia? Az egész ügy súlytalan. Kukorellynek ez nem élet-halál kérdés. Szerintem jól döntött.
Nem elõírás kedvelni, vagy érteni a humoromat, de félremagyarázni fölösleges moralizálással aránytévesztõ és érthetetlenül személyeskedõ.
Valahol megtisztel ez a figyelem, ugyanakkor aggódom. Ugye tudod, hogy ez a virtuális tér nem az élet terepe? Számomra legalábbis nem. | 38.
| 2007.07.29 23:02 | kovacske -- tovabba
|
| Válasz erre | kb elfogadhatonak tunik amit az amatorsegrol modasz, bar nem gondoltam, hogy definialni kell. a kepesseg elso feltetele a gyakorlas, a gyakorlase a batorsag. ezek meglete eseten nyilvan stilus es kepesseg mar egyedileg nyilvanul meg, de csak ezek utan.
mellesleg az iras szellemi elfoglaltsag, tehat kisebb-nagyobb mertekben muveloje altalanos szellemi allapotara kovetkeztetni enged. ahogy barmely fizikai tevekenyseg is tobbe-kevesbe arulkodik az ember altalanos fizikai allapotarol. hogy mi szakma es mi nem, az igen relativnak tunik. a gyurun fuggeszkedes nem tunik szakmanak, egy olimpikon eseteben megis lehet az. szakma amivel a kenyeret keresi valaki, gondolom.
most pedig a forumra valasz: "gondolom onkent tavozott, bar aligha dalolva" arra a kerdesre, hogy miert kellett eltunnie nemtomkinek, valami ironak a dokkrol.
talan tudod, milyen elozmenyek hatasara tunt el az illeto. ez esetben pedig korektebb valasz lett volna azt mondani, hogy mert megsertodott azon, hogy egy troll a nevevel visszaelve lejaratta. annyival korrektebb lett volna ezt felelni, hogy az amit ehelyett feleltel gyalazatosan inkorrekt. nem tunsz ostobanak, sem kartekonynek, ugyhogy nem ertem mi az ok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám | 37.
| 2007.07.28 08:54 | Dobi Ádám -- re: Sztrájktör? szonett
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a választ. Én egyiküket sem ismerem futólag sem, így csupán a versekbõl, hozzászólásokból nyerhetõ benyomásokra hagyatkozhatom. A minõsítéseket ilymódon magam is kerülöm. Szerintem nincs vita. A nickvédelem sosem volt egy struggle for life. Inkább tekintély- vagy hiúságpárbajok vannak.
Ami a versemet illeti, nekem egyre idegenebb, pedig tavaly írtam.
Nem tudom, mi az amatõrség per definitionem. Szerintem nem arról van szó, hogy az írás nem professzió. A határt inkább a képesség és sokszor a bátorság mértéke vonja meg. | 36. 35.
| 2007.07.28 02:37 | kovacske t. j -- Sztrájktör? szonett
|
| Válasz erre | megkaptam, valasz ide jott volna, de elszallt.
a vers most tetszik, inkabb izgalmas szovegnek hat, mit tokeletlennek. nyilvan nem olvas az ember ketszer ugyanolyannak egy verset sem. no meg minden megszokas kicsit megbaratkozas is.
sm: nem all modomban minositeni, meltatlan volna, ha azt szavakba ontenem. ettol fuggetlenul ketsegtelen vannak pozitiv kvalitasai.
paloczi kisse inkvizitorian tulbuzgo es vakhituen egyszolamu a vitaban, de jelenleg inkabb felig egyetertek vele, mint felig nem.
jtom passziv moderatori jelenlete szerintem inkabb a dokk kozossegbe vetett hitbol vezetheto le, mint a kapacitashianybol - az utobbi ketsegtelen meglete mellett is.
kolto magam is aligha leszek valaha - ha ez profizmust jelent. amatornek lenni azonban szinten nem minden baj nelkuli, s talan tobb orommel jar.
udv | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám | 34. 33.
| 2007.04.29 11:27 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | harang
|
| Válasz erre | nagyon modorosnak érzem. az ilyenektõl kiráz a hideg: "zsongás gonghatalma fog"
a "mozdulatlan a zakabinban" viszont szép.
formaérzék van. erõ kéne, sokkal több. és jóval kevesebb retorika. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám | 32.
| 2007.04.28 07:00 | mizs -- re: harang
|
Válasz erre
Előzmény | Persze, hogy rendjén való. Épp ez a rendje, a kifejezhetetlen körbejárása, -táncolása újra meg újra, miközben talán pont a ki nem mondottban, a negatív formában rejlik a közlés fókusza. Ezért szeretem kevésbé a telített formákat, nem hagynak helyet a negatívnak. De ha egy zene betölt, sõt túlcsordul, azt engedni kell. Hadd áradjon, Ravelként akár. Még ha nem is megbecsült manapság, és süket fülekre talál. Legfeljebb magadnak zenélsz. Gondolj csak bele, egy zenész mennyit gyakorol, saját örömére. Mert ha nem örömbõl teszi, alapvetõen, régen rossz. Akkor ne is legyen zenész. És abban is biztos vagyok, hogy a diszharmóniát élõ modern zene belsõ szobájában is ott a harmónia. Talán egy másik, egy rejtett, dédelgetett. Ebbõl szûrõdnek át a felületes hallgatónak kontrasztos hangok, a „hangzavar”. Vagyis, hát, zavarodott létünk így hitelesebb hangjai.
Pengeélen zenélni, vagy fordítva, egy penge élével zenélni, anélkül, hogy keresztül vágnád a húrt, ahhoz sokszor meg kell vágnod a lábad, és sok húr használódik el. Nem megy másképp. És igazad van, a belsõ harang áthallatása többféle irányból lehetséges.
Megint találtam egyet, és verseim közé felteszem saját harangomat, amit Tolnai nyelv nélküli harangja mozdított tovább. Nem leuralás céljából, hanem a többféle irány és hang miatt.
Yvon Givert:
A HARANG BELSEJÉBEN…
A harang belsejében
semleges térdarab
csöndcsücsök melyben elférünk összekuporodva
A városok elbillennek
Seregélyrajok nyilallnak a jegenyék körül
Egyedül maradunk
közömbösek
mint mag mélyén kuporgó törpe fácska
(Lackfi János fordítása)
| 31.
| 2007.04.27 23:01 | Dobi Ádám -- re: harang
|
Válasz erre
Előzmény | Ami a hallgatást illeti, elsõdleges oka, hogy betegeskedtem, ám az is közrejátszott benne, amire ráéreztél. Ez a beszédmód valóban kötélen egyensúlyozás, és sokszor megingok. Újra és újra az arány problémájába ütközöm. Ennek tartani nem tudása abba a jelenségbe futhat, amit te pátosznak nevezel.
Amikor sok, keresett, vagy ilyen hatású egy-egy sor.
Az irányultságomat is a képességhez kellene szelídíteni. A "nagyság" akarása helyett, természetesen a cél értelmében, a teljesíthetõt keresni. De az engedményeim elégedetlenné tettek, vagy ami rosszabb, érdektelenné.
"Nagy kihívás áthallatni egy belsõ harang hangjait." Talán nem is lehet, ahonnan én próbáltam.
A zene felõl indultam, szinte mindig, ezért van ez a szinesztéziás sûrûség, ami türelmetlenné tehet levegõsebb szépérzéket, olykor eltöm. Én érzékelem ezt a kényes határsávot, gyötrõdöm is miatta.
Finom megfigyelés, hogy szerepvers és alanyi líra egymásba van bújtatva, de a szemérmességem leleplezéséért külön hálás vagyok. Van egy távoli utalás Tarkovszkijra, illetve Rubljovra, de ez a harang belül szól és megkettõzöm a hallás "felelõsségét". Itt a primér élmény érzékelés, de a beavatottság megélése is szenzuális. Kerülöm a hit fogalmát, mert félrevisz, szó sincs miszticizáló törekvésrõl.
A gyöngeségeket ugyanott érzem - még tanulnom kell "kezdeni", bevonni a vers világába, és kivédeni a torlódásokat. Még mindig nagyon kevesen hallják ezt a zenét, alig szûrõdik ki. A film, a kép hatalmas elõnye, hogy sokkal passzívabban szerezhetünk közvetlen benyomást. A szöveg az elsõ szónál elvesztheti az olvasót, mert a felületes befogadás is szellemi munka.
Képet készíteni eltalált arányokkal, megfelelõ távolságból és fényekkel nagyon nehéz gépi eszközzel is, de mindezt egy másik szubjektum elméjébe belevetíteni írott szavakon keresztül, az lehet a költészet.
Megdöbbentem, hogy nemcsak olvastad ezt az írást, hanem olvastál benne. Igyekszem nem "melléütni a szegnek". Köszönöm figyelmedet és segítõ bírálatodat.
Üdv
Utóirat: Mennyi mindent nem tudtam kifejezni, de ugye ez rendjén való? :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 30.
| 2007.04.27 17:07 | Dobi Ádám -- re: Sztrájktör? szonett
|
Válasz erre
Előzmény | Szervusz Mizs, örülök, hogy újra van szerencsém Hozzád!
Ezt a játékos pár sort baráti társaságban ülve írtam fejben, miközben egy külföldi tévéadón valamilyen demonstráció képeit mutatták. Egy kedves lánynak lekörmöltem és megkért, tegyem fel ide.
Kovácske alább nagyon találóan fogta meg a vers hibáját és a te észrevételeidben is visszaköszön összes gondom vele. Olyan, mint egy alaposan gerendázott tetõ, amire hanyagul dobálták rá a cserepet. Nincs a szövegnek lelke, ügyeskedik, sorról sorra túlél. Nem teljesen személytelen, mert sajnos sokszor fújtam a spirometrián, de inkább helyzetkomikum, amire ránehezül egy, a századelõ kurizálására utaló modor. A Ravellel ugyanez a problémám, az avatottság érzetét kelti, pedig a sznob csábítási ajánlat paródiájának szánódott.
A vers értéke szerint nyert elbírálást.
A másik hozzászólásodra részletesebben válaszolok, mert nagyon elevenemre tapintott. Igyekszem átgondolni, számomra ennek súlya, tétje van.
Üdv | 29.
| 2007.04.27 16:15 | mizs -- harang
|
| Válasz erre | Örülök Rabbit, hogy hallom újra a hangodat, bár látod, a sztrájktörõs versedet is csak most vettem észre. Tetszenek, mindkettõt érzem, bár veszélyeivel együtt. Nincs és nem is lesz könnyû dolgod elfogadtatni egy ilyen érzelmes és szemérmes lírát. Szerepversként sem. Amit tehetsz, hogy megpróbálsz végigmenni a penge élén. Szóval, még csak nem is kötélen.
A „vert moraj kallódik” rögtön az elsõ sorban nekem gyenge indítás. Inkább pátoszos, mint szellemes, még áthallásként sem tudom elfogadni, mint a következõ sorok rímszavait. Az „én meg a harangöntõ gyerek” viszont nagyon szép. Számomra szerepvers és alanyi líra finom egybejátszását hozza. Amikor az alanyit szerepbe öltözteti a szemérem. Szerepversként Rubljov belsõ monológjaként (is) olvas(hat)om. Rá is utalhat az aranypor. Az õ kontextusából egyedül a „zajkabin” lóg ki, hozzá inkább fülkét, cellát asszociálok (persze úgy nem cseng össze).
Miközben érzem a zsongás-bongást, zsúfoltnak, túlírtnak tûnik ez a két sor: „míg a zsongás gonghatalma fog // mozdulatlan a zajkabinban”. Aztán az „áram támadt felszabadított / mindig várnak visszük a titkot” kicsit a mozgalmi költészetre emlékeztet, még ha annak vallásos változata is ugrik be rögtön: „Szeret az Isten, megszabadított”. S a végén, majdnem egy sorban az árny a mély a csend és a hasadék, mikor ezekbõl kevesebb is elég necces, sok. És ezért kevesebb, mint lehetne.
Nagy kihívás egy ilyen verset megírni: a hangot és a csendet, ne add fel, és ne vedd zokon, ha most nem ültem le veled csak úgy, hallgatózni.
Nagy kihívás áthallatni egy belsõ harang hangjait.
Tolnai Ottó: Nincs nyelve c. verse jutott eszembe (a Balkáni babér c. kötetbõl). Belõle néhány sor: „Igen a legszebb hangú / jóllehet a leghalkabb / legvékonyabb hang volt az / a legszebb hangú harangot / abban a murteri kis városban / hallottam” – aminek „nincs nyelve / azért szól olyan tisztán”.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám | 28.
| 2007.04.27 15:17 | mizs -- Sztrájktör? szonett
|
| Válasz erre | Van sütnivaló hús, és van prézli bõven, „ropog a… prézlibunda”. Ahogy ropognak az er-ek. Ilyen ropogós bundának érzem az egész verset, ami eltakarja, mégis ínycsiklandóbbá teszi a húst, hogy beléharapjunk. És könnyed marad, persze. Ilyen a prézli és a panír természete. Mert a húst (a kemény eledelt) így egészíti ki. Különben abroncs lenne rajta, ami nem húsra való. Azért sem zavar itt ez a könnyedség, mert szellemes, fordulatos. Mint a „szél ha bélel / is, én” – minek nyomán megképzik bennem egy széllel bélelt én, egy olyan asztmagyanús ego, aki bár sír a spírometrián, ahogyan távozik tüdejébõl a levegõ, és egy követ fúj a sztrájkolókkal: „Levegõt!”, tudja, szabad akkor lehet, ha játszik.
Ami engem zavar, hogy a formaelegancia néha mégis szûkössé, ráerõltetetté teszi azt a bundát, vagy inkább kosztümöt, amit pedig jó lenne utána levenni. Kissé kényszeredett nekem az „ehelyett minket tandem szép idõben / ligetbe vinne”. Pl. így már jobban gördülne: „tandem helyette minket szép idõben / ligetbe vinne”, vagy valami hasonló szórendi variáció. (Bár értem, hogy az egész mögöttes szituáció kényszeredett, de olvasóként akkor is megakadok a tandemen.)
A másik, ami újra és újra nehézkes nekem: „ha Ravelt / lejátsszuk”. Mintha léteznie kellene valami elõzetes tudásnak Ravelról, egy közös titoknak, amit csak Kisasszony meg én, a széllel (levegõvel, mint a szél impressziójával) bélelt tudunk, de mit sejthet ebbõl az olvasó. S bezavar, hogy egy elõre eltervezett sakkpartit szoktak lejátszani. Vagy ilyesmire gondoltál mégis? Ha nem, lehetne pl.: „ha Ravelt / játszunk, s én húst sütök”.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám | 27.
| 2007.02.02 08:30 | Dobi Ádám -- re: kovácske
|
| Válasz erre | Meglehet feslett, mármint szakadozott varrása mentén.
Inkább remegõ kéz öltögette. Nehéz egy hölgyet megszólítani a tömegben, még egy szövegben is. :)
Köszönöm az észrevételt.
Üdv | 26.
| 2007.02.01 18:16 | kovácske -- Sztrájktör? szonett
|
| Válasz erre | mintha minden sor, minden versszak hibátlan lenne, mégis zavaró érzés: mintha valahol kifeslett volna a szál, csak nem tudni, hol. mintha túl könnyû kézzel volna a szöveg gondolati váza szõve, szétfeslik? | 25.
| 2007.02.01 17:41 | Dobi Ádám -- re: Recepció
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm Mizs.
A Magna Mater kivételével nagyjából így gondoltam.
Az idézet valóban egy könyvtárostól való a FSZEK-bõl, aki magyarázta a mechanizmust egy diáklánynak.
Valahányszor a segélykérésre megindult a fénymásoló irányába, az mûködni kezdett (talán tréfa volt), és... az anya tényleg mindig biztos.
Üdv | 24.
| 2007.01.22 05:37 | mizs -- re: Itt van
|
Válasz erre
Előzmény | Mi lenne ha:
"hideg fehér csempén..." - jégopál csempén - csempe jégtükrén - hófehér kövön
"Fülemben süket/éles csend fûrészel" - fülemben csak a csend fûrészel | 23.
| 2007.01.22 05:30 | mizs -- Recepció
|
| Válasz erre | Erõs vers, próbára teszi a recepciót. Nemcsak a több és többletjelentésekkel, amelyek mint pikkelyek fedik a vershelyzetet, hanem a helyzet maga. Mert úgy érzem, ebben van a befogadás kulcsa. Ki itt a Szõranya (pótanya egy majomkísérletben? Nem olvastam Peer Krisztián verskötetét, de azt is érzem, nem ez a lényeg. Befogadóként és befoghatóként egy majomkísérletbe keveredtem. Vagy rovarkísérletbe? Ráadásul latinul se tudok, amit kibogarászok, az kábéra elég: az anya a tuti, az apa nem): a „fakó darab nõ”, vagy a recepciós a „helyzet magaslatán”? Szerepcsere. A recepciós (férfit sejtek az „esztéká-keretes esztéta” mögött, már csak a verslogika szerint is: mellettem nõ, felettem férfi) válik Magna Materré, aki mindent tud és ad, még csodát is tesz (ki veszi észre, ha nem egy rovar), pedig csak egy fénymásol(at. Annak is a másolata.) De hát a gép addig hazudik, míg másol. Ha kikapcsolják, oda a recepció. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám | 22.
| 2007.01.15 12:10 | rabbit -- re: Itt van
|
Válasz erre
Előzmény | Legyen "hideg fehér csempén...", a "frigid" valóban
sok, félreérthetõ. Bár olyan, mint egy összetapogatott, érzéketlen nõi hát.
A végén pedig "süket" helyett inkább "éles" (mint a fûrész)... (?) Bár állítom, az a csönd süket.
Egyébként eleve reménytelen az utolsó elõtti pillanatot leírni az eszméletvesztés elõtt. Talán prózában Dosztojevszkijnek sikerült.
"Ám abban, hogy ez valóban az élet legfelsõbb szintézise, nem kételkedhetett, sõt fel sem tételezte, hogy ebben kételkedni lehet. Hisz abban a pillanatban nem holmi álomképek tûntek elébe, mint amilyeneket a hasis, az ópium vagy az ital okoz, az értelmet lealacsonyító, a lelket eltorzító, nem normális és nem létezõ látomások. Az a pillanat éppenséggel csupán az öntudat rendkívüli erõfeszítése volt... és egyúttal a legeslegközvetlenebb életérzésé is.
Bizonyára ez az a másodperc, mely alatt ki se folyhatott a víz abból a korsóból, amelyet Mohamed feldöntött, és õneki az alatt a másodperc alatt mégis sikerült végigtekintenie Allah valamennyi lakóhelyén..."
| | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 21. 20.
| 2007.01.06 02:49 | anti -- re: Itt van
|
Válasz erre
Előzmény | Na, és én meg milyen késõn fekszem?! Nekem is a mikroszkóp alatt tetszett a legjobban, de a másik kedvencem a gyufacsonkos két sor. És a Mik-rossz-kópé, mint a mikroszkóp továbbfejlesztett verziója, szuper. Na, ki a Zoom a háznál? :) :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 19.
| 2007.01.03 11:53 | Dobi Ádám -- re: Itt van
|
Válasz erre
Előzmény | Húú, korán keltél! Köszönöm szépen az észrevételt. Javítani fogom a gyöngébb részt.
Üdv | 0 25 |
|
