Gyurcsi - Zalán György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1379.
| 2025.07.30 18:16 | Farkas György - szerki -- meo | No. 17-20
|
| Válasz erre | Értem, hogy mit akarsz mondani, de sztem versnek kevés. Langyos és keserű, ihatatlan, mint egy pohár sör másnap reggel, amit egy buliban, éjszakára az asztalon felejtettek. | 1378.
| 2025.07.30 17:51 | Farkas György - szerki -- meo | No. 16
|
| Válasz erre | Ha van frappáns "haiku", akkor azt Gyurcsi tudja megírni. Nem egy remekmű, mint vers, de hatásos, átjön az üzenet. Továbbra is fennálló formai aggályaim ellenére, ez most tetszik. Marasztalom. | 1377. 1376. 1375.
| 2025.07.27 16:32 | Farkas György - szerki -- meo | kilenc
|
| Válasz erre | Önironikus, és lemondó, de versnek kevés. Kedves Gyurcsi, ne zárkózz be, annál többre vagy hivatott. Hozd azt az életigenlő attitűdöt, amit korábban oly sokszor! | 1374. 1373.
| 2025.07.27 14:00 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | No. 1 (gyuriku)
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Rita! :)
Nekem bizonyítékom van arra, hogy ez vers, hiszen amikor feltettem, mindenben az utasításoknak megfelelően jártam el.
VERSEK / VIGYE FEL SAJÁT VERSEIT A DOKK ADATBÁZISÁBA! - és felvittem, és a gép elfogadta. Mondhatnám, hogy nekem papírom van arról, hogy verset írtam, sőt, ha minden igaz, örökké a versek között lesz a Dokk adatbázisában, azt hallottam, hogy még kérésre se törlődik.
Azt meg nem hiszem el, hogy igazán értenéd, majd úgy negyven év múlva talán!
De a lényeg, hogy a világ legaranyosabb öregasszonya ma este - tíz nap után - ismét csak az enyém lesz, gyakorló nagymama volt Angliában, én délután vagy három órán keresztül nem veszem le a szemem a monitorról, a Flightradaron méterről méterre izgulom végig a hazaútját, már elmosogattam, kiganajoztam magam körül, előkészítettem a vacsoráját, hányat alszunk még ma estig?!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1372. 1371.
| 2025.07.26 20:41 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | No. 15
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gyuri, kedves Nikolett!
Ebben valóban nincsen semmi vicces, sőt.
A „szigetüzemmód” - ahogy az elnevezés utal rá – azt teszi lehetővé, hogy egy energetikai egység önállóan működjön, mert helyzetéből adódóan kívülről nem jut energiához.
Természetesen ez szinte mindig szükségmegoldás, hiszen csúcsfogyasztásra kell tervezni. Sokkal kényelmesebb egy konnektorból annyi ménkűt kivenni, amennyi éppen kell, és CSAK azt kifizetni, mint akkora saját termelést kiépíteni, ami a legmagasabb felhasználást is elbírja, hiszen akkor az idő nagyobb részében a hardver kihasználatlan.
Éppen ezért ennek az üzemmódnak szükségszerű velejárója az akkumulátor, egyenletes és átlagos energiatermelés mellett a per pillanat felesleget tárolja, ha pedig szükség van rá, beadja a termelés mellé.
Ez az egész buli rettentően drága, feljebb már írtam, szükségmegoldás. Ha a távvezetékeket lehetetlen – vagy nagyon drága - kiépíteni, egy meglévő vezetéken már valamiért nem jön többé áram, számtalan oka lehet, de sose jókedvében dönt valaki a szigetüzemmód mellett.
Ezt a „maikut” március 4-én írtam.
Az akkori hírek közt tallózva számtalan olyat találhatunk, amik azt az érzést erősítették bennem, hogy elszigetelődni nem csak a tenger közepén lehet, hogy a kapcsolatok a környezettel nem korlátozódnak pusztán a villanydrótra. A kiközösítés tengere sokkal viharosabb, ráadásul jobban erodálja a partot, mint az igazi hullámok, nincsenek ez ellen gátak, és a kerítés az nem gát.
Aztán az utolsó sor megint nem vicces, akkumulátor-nagyhatalom vagyunk, de milyen áron?
Kedves Gyuri!
Méregből és elkeseredésből írtam ezt a három sort, valóban nem várható el, hogy hasonlóan rezonáljanak rá mások, nem sok esély van, hogy valaki pont úgy lássa az eseményeket, ugyanúgy legyen műszakilag is „bekötve” mint én, ez tulajdonképpen nem is vers, hanem egy szűkszavú naplóbejegyzés, engem a maga tömör mivoltában is emlékeztet arra, amit sose szeretnék elfelejteni – és elnézni -, nem sok értelme volt beküldenem. De azért nem bánom, így legalább kénytelen voltam magamnak is összeszedni, egységbe foglalni gondolataimat.
Köszönöm munkátokat, köszönöm, hogy olvastátok!
| 1370. 1369. 1368.
| 2025.07.25 21:39 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: Re
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gyuri! Isten'ments, hogy veled, vagy bárki mással legyek szarkasztikus, magammal szemben vagyok az!
Egy ilyen célból, ilyen körümények között és ilyen összecsapva írt versike ighazi megfontolást nem érdemel, mindössze ezt fogalmaztam meg kissé sután, bocsi!
Viszont az tény, hogy minden alkalmat megragadok, hogy gondolataimat kifejtsem, nejem kint van Angliában unokázni, már egy hete magam vagyok egy bazinagy házban, hiányzik az emberi szó, provokálok... :D
Tényleg, ez a versike betöltötte a célját, feltehettem vele egy fényképet, írhattam hozzá vagy másfél oldal önfeledt agymenést, semmi mást nem vártam tőle!
A "fapados" kifejezést se kicsínylően használtam, gyerekkoromban legtöbbször a másodosztályon utaztunk, az ellentétben a "párnással" tényleg fapados volt és ugyanoda jutottunk vele, itt a múlandó helyett használtam, némelyik múló versemet közel kétezren olvasták, melyik verseskötet jelenik meg ekkora példányszámmal?
Na, már megint bejött a provokáció, újra írhattam vagy fél oldalt...
Összefoglalva, tényleg nem írtál bántót, de én se akartam! | 1367.
| 2025.07.25 21:10 | Farkas György - szerki -- Re
|
| Válasz erre | Kedves Gyurcsi! Tök jó fej vagy, bírom a kommentjeidet. Jelen esetben egy komplett novellát írtál az én észrevételemre, tetszik. De a záró mondat második része nem tetszik, ne legyél ennyire szarkasztikus felém és a többiek felé. Semmi roszat, bántót nem mondtam. Igaz, jogod van hozzá, hogy mond, amit gondolsz. Tisztelettel: Gyuri. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1366.
| 2025.07.25 19:59 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | No. 1 (gyuriku)
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves György!
Igazad van, a „szerűség” -en van a hangsúly. Ezért írtam a címébe a gyurikut, ezzel némileg csökkentve a hozzá fűződő elvárásokat.
Igazad van abban is, hogy jobb poénnal bírna a te változatod, azonban ez ütközne az én logikámmal.
A következőket nem a versike védelmében írom, magam se tartom munkásságom kiemelkedő darabjának, de talán érdekes lehet, milyen gondolatok foglalkoztattak íráskor.
Fiatalon – 21 évesen – nősültem, így szívfellángolásaimról csak az azt megelőzően történtekről (akarok) tudok írni, magyarul a kamasz- és a fiatalfelnőttévekről, és azt hiszem, nem kell kifejtenem, fellángolásim tárgyainak túlnyomó része nem is tudott arról, hogy mit váltott ki belőlem. Okozott aritmiát a kisközért eladója ugyanúgy, mint a már nyolcadikos szépség, aki még akkor se nézett volna ki a nálam nagyobb fiúk gyűrűjéből rám, ha tótágast állok, de Amanda Learről se gondolom, hogy őrizgetné fiatalkori képeimet, pedig volt, hogy egy nap ötször is meghallgattam a Fever-t meg a Follow me-t, mázlim volt, nekem ezek a számok tovább tartottak, mint másnál, húszkilós Terta-magnóm nyújtotta a szalagot. Ja, Amanda már biztosan nagyonis öregasszony lehet, egyes adatok szerint 37-ben született, de azon a poszteren, amit féltve őrizgettem, nem volt ilyenre még utalás sem.
Ja, a kisközért eladóját legalább meg mertem szólítani, húszdeka parizert szeletben – azért úgy, mert szeletelés közben mozgott a melle -, aztán apróban fizettem, amíg azt számolta, addig is csodálhattam.
Úgy huszonötéves lehetett, ha még el, mennyi lehet, nyolcvan?
Aztán a tenger. Hetek, sőt néha hónapok telnek el két kikötő között, a kabinfalakon saját és ez előző lakótól örökölt poszterek, egyiken se Sean Connery, de majdnem mindegyiken mandulaszemű szépségek, egy részük szerintem azt se tudta, hol laknak a magyarok, és még az is lehet, hogy már akkor se voltak fiatalok, amikor az én falamra kerültek.
Igaz, a hajón futottunk néha vakvágányra is, amikor meló közben a hangszórókon hallgattuk a Stylistics számait, szinte mindenki erotikus tartalommal nyilatkozott az énekes hangját illetőleg, aztán Bejrutban egyikünk vett egy lemezt tőlük, nagy csalódást okozott a lemezborító, öt benga fekete férfi, be is rúgtunk rendesen.
Szóval az a lényeg, hogy íráskor eszembe se jutott, hogy mások észreveszik-e rajtam az öregedést, de az biztos, hogy a versike születése előtt félórával beszéltem egy volt osztálytársnőmmel WhatsAppon, nagyon szép lány volt, de akkoriban a lányok fejlettebbek voltak a fiúknál, ha figyelt is rám, csak azért lehetett, mert én voltam az osztály bohóca, a lényeg, hogy ő most is szép, egy szép nagymama, nála szebb nagymamát csak egyet ismerek lánykora óta,
Ez utóbbiból kiindulva már tudom, hogy az idővel az évek száma nőhet, de ez nem oltja el a lángot, és nagyon boldog vagyok, hogy együtt leszünk maholnap százötvenévesek, és nem tartom betegesnek, hogy ő meg egy öregember iránt érez így.
A versre visszatérve: - aljas módon éltem vissza a Dokk-nyújtotta lehetőséggel, akkor kaptam nagyobbik unokámtól egy fotót, légikísérő a kislány a Ryanairnál, fényképet viszont csak verssel együtt lehet feltenni, még kavarogtam bennem a gondolatok osztálytársnőmmel való beszélgetés után, hát ez jött ki belőle, ha a vers múlik is, unokám képe marad.
Köszönöm a meót, a törődést, a tanácsokat, és azzal, hogy írtál, megkönnyítetted a többi szerki dolgát, nekik már elég csak szavazni, a gyuriku elfoglalhatja méltó helyét a fapadosban.
Még egyszer: Köszönöm!
| 1365.
| 2025.07.25 15:58 | Farkas György - szerki -- meo | No. 1 (gyuriku)
|
| Válasz erre | Már megint egy haiku-szerűség. Legyen benne poén, pl. így:
Akikért szívem
valaha lángolt eddig:
látják, öregszem.
Ez sztem önironikusabb, mint az eredeti, mivel a költőre reflektál és nem a külső jelekre. Értem, hogy magadról írtad, de így sztem személyesebb, mert magadról írtad és nem róluk, hogy ők is megöregedtek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1364.
| 2025.07.21 14:19 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | Még a Nap is
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gyula, kedves Mária!
Egyszerre szembesültem a két meóval, engedelmetekkel mindkettőtökre reagálok.
Nem védeni szeretném a verset, húszévesen már védje meg magát, ha akarja – vagy tudja -, ennyi idő után már én is csak egyszerű olvasóként tekintek rá, de empatikus emberként teszek egy kísérletet, miregondoltakőltő?
Gyulának: - színvonalát tekintve tényleg. Bár ismerve a szerző kapcsolatát szüleivel, kötve hiszem, hogy ilyen érzéseket őszintén vonultatott volna fel volna anyjának egy versben, nem véletlen, hogy nagykorúvá válva még az országból is kiszaladt. Így aztán még az se menthetné meg a verset, ha egy köszöntőnek tekintenénk, egy köszöntő is akkor jó, ha szívből jön, de az sem elég ahhoz, hogy jó legyen, a lényeg, hogy ez a versike biztosan nem kerül ugyanabba a szöveggyűjteménybe, amelyikben a Mikor az uccán benne van,
Kedves Mária! A lombok között átsütő Nap ugrál. Ahogy a szél fújja a lombokat, ahogy mozognak a levelek, nézz fel, mindig más- és más ágak, levelek között csillan meg egy-egy fénypászma, nem látni egyben a Napot, mindig csak pici részeket belőle, de ugyanezt látod, ha autóval egy olyan fasor mellett haladsz, amin át-áttör a fény.
Aztán a csillagászok. Szerintem sokan közülük visszakérnék az iskolapénzt, ha egyszer megállni látnák a Napot egy percre… Cipősarokkal zúznák cserepekké a drága periszkópok tükreit, és – bár tudjuk, hogy a csillagászok türelmes emberek – mondanának pár keresetlen szóval tűzdelt mondatot, attól kezdve kiskorúakat be se engedhetnének jó szívvel a Planetáriumba.
Középkorú a Nap? Nincs igazán összehasonlítási alapom, a többi csillag olyan messze van, hogy nem látom a ráncaikat, de ha abból indulok ki, hogy én már öreg vagyok, és a Nap már kiskoromban is úgy nézett ki, mint most, akkor csak öreg lehet.
Aztán a végén írtál két idegen szót, most nem gúglizom ki azokat, érzem, hogy agyamból úgy zubog le a vér emészteni, mint amikor kihúzzák a káddugót, és hiába vagyok picit fiatalabb a Napnál, én délután is aludni szoktam, nemcsak este, mint ő.
Köszönöm szépen meóitokat! :) :)
| 1363.
| 2025.07.21 13:02 | Fűri Mária - szerki -- meo | Még a Nap is
|
| Válasz erre | Kedves Gyurcsi!
Ez egy szerelmes vers, és ez rendben is van. A vers kerek egész, ez is rendben van. A szerelmes érzület kifejtését már nem tartom annyira szerencsésnek. Az ágról ágra ugrál behoz egy szökdécselő madár képet, ami itt nem stílusos. A csillagászokat is mellőzném. A végén a szökdécselő madárból öreg madár, akarom mondani csillag lett (én úgy tudom, középkorú). Tehát képileg kicsit eklektikussá válik.
A harmadik versszakig nagyon tetszik, az sem zavar, hogy az indító kép antropomorf, szépen átmegy transzcendensebb képekbe. A réten átfolyó fény akár a szerelmi szál alapja is lehetne. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1362. 1361.
| 2025.07.20 14:21 | gyurika@zalangyorgy.hu -- Még a Nap is
|
| Válasz erre |
Mikor az uccán átment a kedves
Suhanckoromban olvastam először, nem emlékszem, hogy az iskolai szöveggyűjteményben vagy az anyámnak előfizetett Nők lapjában, de az biztos, hogy megcsikordultak agyam kerekei a sínen, írtam én már verseket, rengeteg paródiát, bökverset, de azokat Petőfi és Arany stílusában, a ritmus, a rímképzés négy-ötéveskoromban égett belém a diafilmek révén, de hogy egy kamasz fiúlétére elérzékenyüljön, na, az addig még nem volt.
Hogy egy férfi így kiadja magát? Se Klíntísztvúdtól, se Szájmontemplártól nem láttam ilyet, persze, írtam már szerelmesverset párat -, azokban elég volt e neveket cserélgetni, attól függően, hogy éppen melyik leányzót akartam levenni a lábáról -, de nem igazán érzelmekből, inkább számításból indítva.
De a Mikor az uccánhoz vissza-visszatértem. A Még a Nap is című mégis sokat váratott magára, elsőszülöttünk már harmincéves volt - és ennek is húsz éve -, így aztán két irányból is lehet, hogy lecsúszik a dobogóról, ha most nem értek a költészethez, hát húszéve mégannyira se, ráadásul az ilyenekben még a rutin se segített.
Mégis előszedtem. Vénségemre hajlamos vagyok az elérzékenyülésre, azon kapom magam, hogy néha az időjárásjelentésen is meghatódom, de könnyeztem már meg lottószámokat is, szóval olvassátok szeretettel és mehet a múlóba!
| 1360.
| 2025.07.20 14:05 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | mikepércsi anyák
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mária!
Gyurcsiország most nem vonzó. Káprázatosan okos és celebszépségű feleségem három napja lányomékhoz utazott - unokázik, iskolai szünet -, és még egy hétig ott lesz, nagyon elárvulok ilyenkor...
Meg aztán a szokatlan feladatok! Virágot locsolni... Harminc éve mondom, hogy egy kertes házban olyan a cserép, mintha a keszonban a búvárok akváriumot tartanának, nevetséges, de három nap után kénytelen vagyok locsolni, állítólag a növények is tudnak kommunikálni, még képes lesz valamelyik bemószerolni! :)
Köszönöm a meót!
| 1359. 1358.
| 2025.07.20 10:31 | Fűri Mária - szerki -- meo | mikepércsi anyák
|
| Válasz erre | Vonzó ez a gyurcsiország. Hogy milyen, ahhoz figyelni kell végig, mert a szellemes megoldásokat, ha nem is érthetetlenek, érteni kell. Az egyik kedvenc versszakom:
"kintről húzzák magasabbra
toldott-foldott kerítésem
félnek tőlem pedig önként
nem másznék át azon én sem" | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1357.
| 2025.07.19 21:05 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | kifestőkönyv
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mátyás!
A különböző megközelítések egyikét meg is tudom mutatni, hiszen ezt a verset már két nappal előbb felmondtam a Jútyúbra, minthogy a Dokkta beküldtem volna. Ezen a linken meg tudod nézni:
https://youtu.be/nqfi1MQZVRI
Ötvenhárom év után is kiszakadnak belőlem ilyen vallomások - még ha verstanilag nem is értékelhetőek - talán kompenzáció, azt hiszem, nem mutattam elégszer a hálát, fiatalos gőgömben természetesnek vettem szeretetét, és csak az utóbbi néhány évtizedben tudatosult, hogy nélküle milyen sivár lenne az életem.
Köszönöm a meót! :)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 1356.
| 2025.07.19 20:02 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | kifestőkönyv
|
| Válasz erre | Nagyon sokat bíz rá a 'színek vs szürkeség' toposzára, ami erősen anyagtalanná teszi a verset. A fogalmazásmódja aránylag sokat ki tud hozni belőle, képes érzékeltetni egyfajta sérülékenységet, kiszolgáltatottságot, indulatot. Nem tudom, különböző megközelítések szerint szavalva milyen hatása lenne. De ugyanezt a beszédmódot sokkal erőteljesebb, sajátabb anyagon is ki lehetne bontani, ezért múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1355.
| 2025.07.14 22:09 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: Miért?
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gyula!
Nekem a Dokkon belüli pályázatokkal van egy kis rossz érzésem.
Itt nincsen verseny, illetve szerintem a szerzők csak önmagukkal versenyeznek, hiszen mindenki jobb szeretne lenni, mint amilyen addig volt. Ahány szerző, annyi pálya, Szergely Bubka jutott eszembe, aki vagy tíz éven át csak a saját csúcsait javította, így lett a magasugróvilág legfényesebb csillaga.
Itt a versek jó része egy közösség segítségével készül, meók, társak javaslatai segítenek, és akik a részvevői a folyamatnak, együtt örülnek egy sikeres alkotásnak.
Ha az itteni közösség tagjait egymáshoz mérik, az más megvilágításba helyezi a tagok teljesítményét.
Ha egy pályázaton kialakul valamilyen sorrend, óhatatlanul kellemetlen gondolatokat gerjeszthet. Biztosan öszeráncolnám a homlokom, ha más nyerne, hiszen az én versem jobb – nem csoda, mindegyik jobb a mások verseinél -, keresném a győztes versben a hibákat, naugye, hogy nem jó ezért-amazért, toll a fülébe annak, aki elbírálta stb, Gyanítom, ha én nyernék, a vesztes hasonlókat gondolna.
Nem lenne semmi nyűgöm azzal, ha idegenekkel mérném össze magam, nem okozna törést bennem olyanok miatt mérgelődni, akikhez semmi közöm, de itt barátaim is vannak, olyanok, akiknek szorítok, hogy minél sikeresebbek legyenek, sokan közülük bizonytalanok, lehet, hogy egy csalódás a kedvüket szegné.
Viszont József Attila nem hagy hidegen, sőt, a téma is felcsigázott, írtam, feltettem a Jútyúbra. Ott csak barátaim, ismerőseim látják, semmi verseny, akinek tetszik, nyom egy lájkot, akinek nem, az meg átkattint egy másik videóra, a magam részéről megtettem mindent azért, hogy gyerekeim, unokáim láthatnak másfél percig, ha akarnak – mert, hogy a Dokkon nem keresnek rám, arra leteszem a nagyesküt -, ennyi.
Egyébként így jártam el a másik pályázati témával is, videó, néhány utalás a naplómban, az okok ugyanazok.
Aztán a videófeltöltő stúdiójában azt láttam, hogy a horgerantalos verset kétszerannyian nézték és lájkolták, mint a többi versemet ugyanennyi idő alatt. Lehet, hogy nem csak nekem tetszik? Lehet, hogy ez versként is megállná a helyét, érdemes lenni a Dokkos archívumba is feltenni, ha csak a fapados polcra, akkor is?
Azért benéztem a pályázatba is, hát egy kicsit megrendültem. Úgy látszik, a téma nem mozgatott meg tömegeket, sőt, összesen egy „vers” született – jó, az viszont kétszer -, és az is csak megcsúfolja J. A. költészetét, életét. Így a pályázaton végképp’ nem vehetek részt, ha csak ketten maradnánk, az a vers akkor is dobogós lenne, remélem, az a pályázat nem kerül értékelésre, jobb lenne elfelejteni az egészet!
Összefoglalva: - A pályázatok lehetnek hasznosak, lehet, hogy pezsdíti a Dokk életét, az, hogy nekem rossz érzéseim vannak, ne zavarjon senkit, a tökfőzeléket se szeretem, mégsem beszélem re róla a kedvelőit. De a horgeres pályázat miatt viszont szomorú vagyok, bár gyanítom, hogy ennek sincs igazán jelentősége.
A fentieket annak tudatában olvassa bárki is, hogy nem vagyok képzett irodalmár, tévedhetek, de ahhoz viszont jogom van.
| 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 |
|
