Gyurcsi - Zalán György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1479. 1478.
| 2025.09.29 21:04 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | PRÓZA Bori
|
Válasz erre
Előzmény |
Csajozunk? De csak korlátok között. Sajnos a korlátok egyre magasabbak és egyre keményebb anyagból készülnek, némelyikben már áram is kering. Viszont jogom van dúdolni Bach fugáját akkor is, ha nincs egy deka templomi orgonám itthon.
Viszont érdeklődésem a női mell iránt egész életemet végig kísérte.
Akkor kezdődött, amikor eléggé el nem ítélhető marketingfogással úgy szoktattak rá a tejre, hogy ciciből adták! Tudod, hány évembe került, mire az értékeket helyesen kezelve át tudtam térni a borra?
A magyar nyelv egyébként csodálatos! Van néhány összetett szó, melyekben a „barát” a közös, a szürke-, a házi-, és a kebelbarát, egy férfiembert nem rázza ki a hideg egyik hallatán sem, az más kérdés, hogy már személyes érinthetetlenségemhez kétség se fér, de azért dúdolgatom a Bach-fugát, ha nem hallja senki.
Hogy Krisztina írása iránt fokozott az érdeklődésem, az a fentiek alapján talán érthető. Furdal a kíváncsiság, hogy mit írhat egy nő a női mellről!
A világ egyik felének a tapasztalataival bírok, de vajon milyen titkokat rejteget a világ másik, a szebbik fele?
Tudatos-e a számukra, hogy mekkora vitaelőnnyel, hatalommal bírnak? Derülnek-e azon, hogy uralkodnak agyunk egy részén? Hogy élnek vele, azt már tudom, hogy visszaélnek-e, azt csak gondolom.
Csajozok? Gábor, én szívesen beszélgetek minden okos emberrel! Persze inspirál, ha partneremet csinos, fiatal lánynak látom, nem tudom, hogy te milyen vagy, de nem tudnál olyan jóképű legény lenni, hogy versenyben maradj!
Nem tudom, hogy elég kimerítő volt-e válaszom, de én kimerültem.
:) :)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: gaborferenctesch@gmail.com | 1477. 1476. 1475. 1474.
| 2025.09.28 13:59 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | PRÓZA Bori
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Krisztina!
A „szemeit” helyett azt, hogy „szemét”, nevetés nélkül a hetvenes évek óta biztosan nem tudnám leírni!
Akkoriban történt, hogy egy barátommal közösen durván megtréfáltuk egy harmadik társunkat, és ő attól kezdve, ahányszor együtt meglátott bennünket, nem mulasztotta el, hogy a Hulló levelek című számból (Vécsey Ernő magyar szövege) azt a részt elénekelje, hogy
„A két szemét
még most is látom”
Nos, én halmozottan el vagyok átkozva hasonló becsípődésekkel, tartok tőle, hogy ezektől megszabadulni már nem tudok.
Viszont kellőképpen felcsigáztál, hol találom meg az Ikrek című írásodat? Nem szeretnék úgy kiköltözni az árnyékvilágból, hogy nem olvastam!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Hekl Krisztina - szerki | 1473.
| 2025.09.28 11:02 | Hekl Krisztina - szerki -- re: meo | PRÓZA Bori
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyurcsi! Köszönöm szépen, hogy tegeződhetünk! A szerkesztői instrukció úgy szól, hogy nem kategorizáljuk a próza szövegeket most, hanem hozzászólás formájában értékeljük.
A javítási folyamatról annyit, hogy szerintem a szerkesztő javasol valamit, és a szerző egy szűrőn keresztül átereszti a javaslatot, megfogadja belőle, amit jónak lát.
Mellesleg van egy szövegem, aminek az a címe, hogy ikrek és kebelbarátokról szól, ott én is indokoltnak éreztem a többesszámot. Azért írtam, mert a te szövegedben a ciciken kívül szemek is voltak, így bátorkodtam megjegyezni. A sok egy dinamikailag meg tudja akasztani a szépen folyó szöveget, pont úgy, mint például ha valaki túl sok rövid mondatot ír.
A te szöveged, a te szerzői szabadságod, persze, megnézem, hogyan lehet benne javítani. További jó alkotást kívánok! | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1472.
| 2025.09.27 23:19 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | PRÓZA Bori
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Krisztina!
Úgy értelmeztem TGF ide vonatkozó útmutatását, hogy ez az új rovat nem annyira meózásról szól, inkább véleményezésre – ezt most én bővítem -, véleménycserére, beszélgetésre indít, és ennek nagyon örülök!
Rögtön a te első félmondatodra reagálok, örülök a tegeződésnek, végre valaki észrevette a bennem már tömegével megbújó tizennégyéveseket, sajnos már öten vannak és a hatodikkal vagyok várandós.
Írtál a sok kilométerről a tollamat illetőleg, nem is tudod, mennyire így van, fiatal házasként – több, mint ötven éve – félévekig távol a fiatal, gyönyörű és imádott feleségtől tíz-húszoldalas leveleket írtam, közben a hajó, ha egymás után tennék a kilométereket, többször kerülte volna meg a Földet, mint Gagarin, akkoriban szoktam rá a prózára, megpróbáltam érdekesen és jól írni, egy kritikusom volt csak, viszont ő nem csupán gyönyörű volt, de okos is, ráadásul tudtam, hogy tízhónapos távollét alatt könnyű ám kiszeretni egy unalmas fasziból.
A páros testrészek egyesszámban való kezeléséről annyit, hogy természetesen igazad van - bár lehet, hogy MELLEK esetében ez ellen a férfiak vizuálisabb hányada minden idegszálával tiltakozik -, különösen, ha ŐK – szándékosan nem ezeket írtam - emlékeinkben külön életet éltek.
Írásomban egyébként is szó volt az egy és a kettő eltérő értékeléséről, így talán megbocsájtható szabályszegésem, különösen, hogy szegtem én már szigorúbban büntetendő szabályokat is, bár azokkal nem dicsekszem.
Írtál a felesleges „egy” -ekről, most visszaolvasva belátom, igazad van, arra gondolok, hogy íráskor az utánuk jövők jelentéktelenségét, átlagosságát. semmilyenségét hangsúlyoztam velük, „Egy egyszerű harmincas férfi”, lépcsőházanként húsz is volt, a melóból hazaéve ha a ház előtt összefutunk, biztosan nem a női divat a téma, nem vágunk egymás szavába a legújabb trendeket értékelve.
„Egy farmerszoknya”, „egy világos atlétatrikó” – a farmerszoknyánál már az értékelendő, hogy egyáltalán észrevettem az anyagát, de azt hiszem, azon se akadtam volna fenn, ha csak egy jutazsákot tekert volna a derekára.
Na, most majdnem kitettem a három pontot, tudom, ez a régi iskola, sajnos néha a verseimnél is használom gondolkodás nélkül, az izommemória a kezdődő demensek mankója, köszi, hogy szóltál!
Az egy atlétatrikóra visszatérve, néhány bekezdéssel lejjebb utalok is rá, annyira nem a trikón volt a hangsúly, hogy lehet, nem is az volt.
Javaslod a számok, a Forint kiírását, és igazad van!
Műhelytitok:
A Borit szerintem még a múlt században írtam, ott porosodott a vincseszterem egyik alsó polcán, amikor Ötvös Edit felhívta a figyelmemet egy novellapályázatra, újat írni nem volt kedvem, de eszembe jutott Bori, előszedtem, leporoltam. Igen ám, de túllógott a megadott maximális karakterszámon, húznom kellett, elég sokat, bekezdéseket, mondatokat áldoztam be - ha tovább mentem volna ezen az úton, az egész írás látta volna a kárát -, és még így is kilógott néhány karakter, na ennek a kétségbeesett farigcsálásnak lett a hozadéka, hogy a számot betűvel írtam, a pénzt meg rövidítve. Egyéb sintérmunkákat is elkövettem akkor, de azok nem ilyen látványosak, meg nem is emlékszem rájuk, restaurálhatatlanok sajnos.
Viszont szerkiként segíthetnél, kijavítod ezt a hibát?
Ami az írás végére vonatkozó részt illeti, nem hiszem, hogy nekiállnék! minden írásomon, versemen lehetne javítani, de szinte sose teszem. Ezek, ha jók, ha rosszak, én vagyok, illetve én voltam akkor, amikor írtam. Látnád a fényképeimet, kövér vagyok, lompos, szőrös, mégse fotosoppolok, akik kedvelnek, így szoktak meg, akik meg nem – jó, ők vannak többen -, akkor se tennék, ha 180 cm – illetve száznyolcvan centis – lennék és kékszemű (jaj, megint a három pont akart idetolakodni!).
Elismerésedért hálás vagyok, köszönöm!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Hekl Krisztina - szerki | 1471.
| 2025.09.27 20:48 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | PRÓZA Bori
|
| Válasz erre | Kedves Gyurcsi! Látszik, hogy sok kilométer van a tolladban (remélem, tegeződhetünk), jól írsz, kevés eszközzel, mégis kifejezően, redundanciamentesen. Van saját hangod. Néhány apró stilisztikai dolgot javítanék benne: a páros testrészeket egyesszámban írjuk, kivenném továbbá a felesleges "egy"-eket, a számot betűkkel kiírnám, a forintot kiírnám rövidítés helyett, kivenném a három pontot. Tetszik, hogy a szövegnek nincs csattanója, nem akar elemelkedni a sztratoszférába. Elolvasnám azonban ugyanezt más befejezéssel is, hosszabban megírva. Gratulálok! Kriszta | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1470.
| 2025.09.23 09:53 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Aki szegény, az a legszegényeb
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyurcsi!
Ez is fiatalkori verse József Attilának, de már saját hang. Szeretem nagyon ezt a versét, a címét is, talán ezért érintett most rosszul ez a parafrázisod, amelyekkel általában semmi bajom, nem egyet marasztaltam közülük, jókat gondoltam és írtam róluk. Azt hiszem, a legnagyobb bajom az volt most, hogy az eredetiben a szegénység részévé válik a költői alkotásnak, megemeli a vers, mint egy lehetséges, nyomorúságában is méltóságos sorsot. A te versedben ez a fajta hang csak az első versszakban van jelen. Más parafrázisaidban is aktualizálsz, sikeresebben. Rím- ritmus-ügyben nem szorulsz oktatásra, egyszerűen hiányzott most a műgond. | 1469.
| 2025.09.23 02:54 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | Aki szegény, az a legszegényeb
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Adri!
Attila verse az én értelmezésem szerint a százévelőtti városi szegényekről szólt, míg én az igazán szegényeket manapság a félig kiürült településeken látom, ahonnan a fiatalok jelentős része a közeli nagyobb városokba költözött albérletbe a munka miatt, a rugalmasabbak külföldön, maradtak az öregek meg akik egyéb okok miatt nem mehettek el, Posta a településen nincs, patika, háziorvos se, már a kisbolt és a kocsma is bezárt, van a közmunka néhány embernek meg az öregeknek a nyugdíj.
Van olyan falu, ahol az utcában egy közkút van, az ásott kutak vize a nitrát meg a coli miatt már mosdani is veszélyes, és amelyik házban még van villany, az úgynevezett feltöltős órával működik, ha valaki előre fizet valamennyit, az óra addig engedi az áramot, amíg pénz van rajta.
Ott senki nem kap gyerekek utáni adókedvezményt, se gyerek, se akkora munkabér, amit csökkenteni lehetne, nincs rezsicsökkentés a fűtésen, most néztem a gépen, Kölesd 24-ben összesen 89 köbméter tűzifát osztott szét a családok között, gallyfát, háztartási hulladékot tüzelnek el, rongyos ruhát, szőnyeget.
Ezekben a falvakban valaki - sokszor a polgármester - kéthetente-havonta beül a kocsiba, bevásárol az embereknek, feladja a leveleket, kiváltja a gyógyszereik egy részét, beváltja az öregek harmincezres utalványát – amit persze se gyógyszerre, se szappanra, se a villanyóra feltöltésére nem használhat fel -, közben olyan törvények korlátozzák, amiket az őket négyévente szelíd galambokként körülturbékoló - Attila szerint - arrogáns griffek hoznak. Ja, amikor az államot említettem, erre gondoltam.
És ugye a világ legmagasabb ÁFÁ-ja - ami a szegényember adója - ömlik a galambdúcba a griffeknek.
A vers végén én tekertem picit Attila hasonlatán, griffmadár helyett griffkeselyűt írtam, természetesen meg tudom indokolni, de ez már szétfeszítené egy válasz kereteit.
Kedves Adri, köszönöm a meót!
| 1468.
| 2025.09.23 01:07 | Simon Adri - szerki -- meo | Aki szegény, az a legszegényebb
|
| Válasz erre | Nekem nincs bajom a parafrázisokkal, sem az erre utaló címekkel, de ez a versed valóban gyengébb az előzőeknél. Nem világos a patikától való távolmaradás és a feltöltős óra kapcsolata nekem, a bejutó állam pontatlannak érződik az állam elvontsága miatt, bár a közbeszédben gyakran használjuk így megszemélyesítve, de versben bumfordinak tűnik. A galambdúc mint feneketlen katlan sem tűnik jó hasonlatnak, ha a lakói galambok helyett griffmadarak. Szoros olvasásban ezeket mindenképp átgondolnám. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1467.
| 2025.09.22 23:26 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | Aki szegény, az a legszegényeb
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mária!
Azt, hogy ez egy gyenge, sőt rossz vers, már tudom, hiszen már két írástudó is elmondta.
Persze amikor írtam, én jónak hittem, én minden versemet annak gondolom addig, míg a szakemberek rá nem mutatnak a hibákra, és nem is vitatkozom ilyen értelemben, elfogadom a nálam okosabb és képzettebb emberek véleményét.
Viszont kérdések fogalmazódnak meg bennem, például nem tudom felháborodásod okát!
Nem derült ki a versből, hogy ez parafrázis? Lehet, hogy a címből ezt a szót kihagytam, de pont a gyönyörű vers mindenki által ismert címe nem utalt erre? A videó indexképén baloldalt alul ott van Attila portréja, de hát a videóimat mindenféle emberek nézik, nekik kell egy picit segíteni, de itt?
Egy vers lehet gyenge, lehet rossz, sőt bűnrossz is akár, mások és én is követtünk márt el ilyet, a parafrázis az kivétel?
Használtam a vers címét. Igen, mint ahogy a Dokkon már maradósnak ítélt Ars poetica, a Végül és a Reménytelenül parafrázisoknál is. Akkor most szabad egy vers címét - ami gondolatokat ébreszt bennem – használnom, vagy sem?
Elolvasok egy verset, gyönyörködöm benne, ízlelgetem, jó esetben pontosan értem – de ha nem, akkor is -, és közben bennem is megfogalmazódik valami, leírom.
Érthetem én azt a verset félre is, nincs két olyan ember, aki akár csak egy acélgolyó láttán ugyanazt gondolná. Nekem az Aki szegényről ez a vers jutott eszembe, leírtam. Volt néhány sor, szókapcsolat, amit szinte változatlanul emeltem át az eredetiből, jellemzően azokat, amik megérintettek. Hogy ez most parafrázis-e, arról igazi tudásom nincsen, ha az, akkor lehet egy rossz parafrázis, ha nem az, akkor csak egy rossz vers. A felháborodásod okát nem értem igazán, hiszen egy tanodában jogom van buta diáknak lenni.
Természetesen igazad van abban, hogy a harmadik versszak gagyi, különösen a második sor, ezt a verset csak másnap mondtam fel a videóra, tán még rimaszoltam is, amikor odaértem. A szótagszámra figyeltem íráskor, de a ritmust nagyon elcsesztem.
Azt viszont nem értem, hogy „félremegy”. Honnan és merre? Attila versétől félre? Persze, hiszen nem ő írta. Hanem én. Tőlem viszont nem ment félre, ha mást akartam volna írni, hát mást írok. Lehet, hogy pont ezért gagyi a vers, de hát ez a gyucsigyerek nem egy József Attila, célzás nélkül söréttel lő a jégen alvó vadkacsákra, egyet-kettőt eltalál, sokat megsebesít, a többi csak felriad.
A negyedik szakaszon viszont sokat gondolkodtam, szerintem ez nem ment félre, pont oda ment, ahova szántam, csak az utolsó sor nem tiszta teljesen előttem. Próbáltam értelmezni, életemben először a Gúglin verselemzéseket is kerestem, a „hollónép” egyedül Attila versében szerepel – meg most már az enyémben -, segítséget nem találtam, de olyan hangulatot keltett bennem, hogy illőnek találtam átvenni, már csak J. A. iránti tiszteletből is.
Összegezve, két ügyben kérlek, hogy segíts, a felháborodásod okát keresem, illetve a hollónép megértésében vagyok tanácstalan!
Köszönöm a meót!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1466.
| 2025.09.22 12:46 | Fűri Mária - szerki -- meo | Aki szegény, az a legszegényebb
|
| Válasz erre | Kedves Gyurcsi!
Ne haragudj, de felháborítónak tartom, hogy József Attila gyönyörű versének címét direkt módon felhasználod. Az első versszak amúgy fogja a JA vers hagütését, a második kevésbé, de a harmadik, negyedik teljesen félremegy. A harmadik versszak ritmikailag sem jó. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1465.
| 2025.09.22 08:37 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Aki szegény, az a legszegényebb
|
| Válasz erre | Kedves Gyurcsi, ezt a versedet nem tartom annyira jónak. Nehéz volt megfejteni először, hogy miért? Miért idegenkedek tőle egy kicsit, bár ugyanazok a közéleti utalások, ugyanaz a lefelé/depresszió irányába tendáló korhangulat (sokaknál, talán a többségnél), és mégis, valami miatt "ellenkezik a szem. A videódat is láttam, abban az előadásodban a te szándékod hangsúlyozódik (rossz magyarsággal mondva), ám a versnek ahogy te is sokszor mondod, akkor is meg kell tudni élnie, ha a szerző nincs ott, ha csak az olvasószoba magányában a vers és az olvasó van jelen.
Talán a címadás. JA versének címét ennyire "direkt" módon szerintem nem szabadna felhasználni, inkább más címet kellene adni és utalni rá, hogy ezt JA ilyen című verse ihlette. Talán azért, mert nagyon sok szegény van az országban, de olyan/annyira szegény, mint JA korában nincs! Ma akinek lakása van, már sokszoros milliomos. Akinek fürdőszobája van, naponta kétszer-háromszor étkezik, netezik, tévét néz, az nem olyan értelemben szegény. (Ezt direkte írom így, mert sok faluszéli házon látszik a nyomor, de mégis parabolaantennák vannak rajtuk, az udvaron (igaz) nagyon olcsó autó áll, és a boltot, vagy a kocsmát is tudja a tulajdonos látogatni. NEM ROSSZINDULATBÓL ÍROM EZT.) A versben szereplő szegénységet csak a hajléktalanok érezhetik igazán.
A leszakadó néprétegek sorsa elkeserítő, és minden jóérzésű embert megrendít. Társadalmi robbanás várható, mert az éhes ember, vagy az, aki ebből a "szegény gazdagságból" nem tud kitörni, annak nem lesz veszítenivalója.
Visszatérve a vershez: FORMAILAG SEMMI BAJOM, BÁR A VERSMONDÁSOD IS MUTATTA, HOGY A KÖZPONTOZÁSSAL AZÉRT VANNAK BENNE PROBLÉMÁK. Több mondatra szakítva mondtad, hiába írtad egy hosszú, vesszőkkel elválasztott sorba sok helyen. Igazi rím kevés (talán egy-kettő) van benne, de ze nem olyan zavaró. Szóval, formailag nem lehetne annyira belekötni.
Akkor miért mégis az idegenkedés a maradandokkosításához? Mert ez gyengébb az eddigi ilyen (JA verseire) írtakhoz képest, bár az utalása sokkal rafináltabbak. Talán épp ez is adja azt, hogy elsőre idegennek tűnik.
Az utolsó szakot nem tudom, vagy talán nem akarom értelmezni, vagy elfogadni(?), bár értem. (A lelkem tiltakozik ellene.)
Összegezve: kevésbé sikerült közéleti versednek tartom ezt, az átlagos műveltségű olvasó csak a reménytelenség üzenetét venné észre belőle, és nem értene meg minden utalást. Ami talán nem baj, mert ilyenek lettünk. | 1464. 1463. 1462. 1461. 1460. 1459.
| 2025.09.21 10:56 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: Válasz
|
Válasz erre
Előzmény |
Még 1971-ben olvastam Isaac Asimov Alapítvány-trilógiáját, és abban a pszichohistória tudománya azzal foglalkozott, hogy évezredekre előre jósolta meg az emberiség jövőjét.
Asimov ezt még a negyvenes évek elején írta, egy logikusan és részletesen kidolgozott tudományt vízionált, de attól tartok, hogy a Világ szélsőségesebb befolyások alatt áll annál, hogy akár csak rövid távon is előre lehetne látni bizonyos eseményeket, történéseket, változásokat.
De hát még mindig jobb, mintha unalomba fulladnánk, nem?
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1458.
| 2025.09.21 10:46 | Bak Rita - szerki -- Válasz
|
| Válasz erre | A longitudinális kutatás (vagy longitudinális felmérés vagy panel kutatás) egy olyan kvázi kísérleti elrendezés (a véletlenszerű csoportba sorolás hiányával), amely ugyanazon változók (például emberek) ismételt megfigyelését, mérését jelenti hosszú időn keresztül, amely gyakran több évtizedes utánkövetést jelent. A longitudinális kutatás gyakran megfigyeléses vizsgálat, habár kialakítható longitudinális randomizált vizsgálatként is.
A longitudinális kutatásokat leggyakrabban a pszichológiában használják, hogy életen át tartó fejlődési mintázatokat vizsgáljanak. A szociológiában életesemények vizsgálatára használják az egyén életén vagy akár generációkon keresztül.
Persze ebben az estben is lehet vizsgálni esetleg, hogy ezek a szavak mennyi ideig használatosak majd. Ez természetesen nem pszichológiai vagy szociológiai vizsgálat lenne értelemszerűen. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 1457.
| 2025.09.21 10:36 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Diszpléj
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyurcsi!
Haha, igaz.
Igazad van, mindenesetre a tudományos életben léteznek vizsgálatok, például a pszichológiai kutatásoknál, ahol több generáción át kutatnak egy viselkedést, egy jelenséget, tehát létező dologról írok.
Üdv,
Rita | 1456.
| 2025.09.21 10:28 | gyurika@zalangyorgy.hu -- re: meo | Diszpléj
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Rita!
Ezt a vizsgálatot csak úgy tudom elképzelni, hogy amikor felkerülök a Mennybe, néhányszáz évet majd azzal töltök, hogy egy felhő szélén ülve lóbálom a lábam, az Élet fájának tizenkét gyümölcsét majszolva figyelni fogom a magyar nyelv használatát, ha bejönnek jóslataim, iszom egy nagy pohár száraz vörösbort – ha az esetleg nem lenne a Mennyországban, akkor nagyot csalódnék -, ha meg nem, akkor olyat mondok, amit a fenti szerkik bizonyosan moderálnak…
A lényeg, hogy te még gondolkodhatsz évtizedekben, de én már sose tudhatom meg az igazat.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1455.
| 2025.09.21 09:49 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Diszpléj
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyurcsi!
Jó felvetés, érdekes lenne megvizsgálni , hosszú távon mely szavak maradnak fenn és melyek válnak érthetetlenné, mindenesetre most értjük a verset, most tudjuk elemezni, ez a lényeg. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gyurika@zalangyorgy.hu | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 |
|
