Gerle Kiss ÉvaGerle Kiss Éva költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
82.
| 2025.11.10 01:10 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | A domb alján
|
| Válasz erre | Szép, mert emberi. Nem akar a vers. Ez a fajta triviális fogalmazásmód azonban veszélyeket tartogat magában, hogy finoman fogalmazzak. Például nem eléggé költői..? Pont a szöveg prózai fogalmazásmódja tartogat magában rengeteg lehetőséget arra, hogy ezt költőibbé, versszerűbbé, veretesebbé tehesd. Amúgy ez nem nagy meló. Érezni kell a határokat. | 81. 80. 79.
| 2025.11.09 17:05 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A domb alján
|
| Válasz erre | Kedves Éva, mindenképp másképp tagolnám a verset, hagynám lélegezni. Sok benne a töltelékszó, azoktól is megtisztítanám, pl. első sor - "én", második sor - "akkor", negyedik sor - "egy", ötödik sor - "mindig újra", hetedik sor - "azután", és így tovább. Javaslom, minden szót vizsgálj felül - feltétlenül hozzátesz az adott szó a vershez, vagy megvan az nélküle is?
Olykor körülményes a megfogalmazásmódja, pl: "a dombról lesiklani, úgy, hogy te az alján állsz, és várod, hogy eléd csússzak" - tisztáznám, egyszerűsíteném.
"gyűrted a hétköznapok hullámterét" - picit zavaros, átfogalmaznám.
"sziszifuszi út", "mint akasztott ember a lámpavason", "pillanat eksztázisa" - túlzóak, nem indokoltak, utóbbi sallangos. Az utolsó sorban a "rideg" szó hatásvadász kicsit.
Megérné dolgozni a verssel - mind a hangulat, mind a téma igazán megnyerő és őszinte. "időnként a fényérzékeny papírra írtad magad, kivetüléseid lógtak a ruhaszárítón" - ez pl. nagyon izgalmas. Nem engedném el. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 78.
| 2025.11.09 17:01 | gerle.kiss@gmail.com -- re: meo | A domb alján
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves György,
Köszönöm az olvasást, és a meglátásokat, helyenként átírtam a szöveget.
A versben szereplő hely, a József Attila lakótelepen van, ott nőttem fel.
A domb alján
a szánkón húztál, én elaludtam,
rólad dőlt a veríték,
térdig hóban gázoltál,
a Nyúldombra mentünk,
a panelek közötti sziget volt akkor
a mennyország,
a dombról lesiklani, úgy,
hogy te az alján állsz, és várod,
eléd csússzak.
a pálya íve, akár az életed,
így indultál neki mindennek,
házasságnak, apai létnek,
hogy azután a lelkesedés
eseményhorizontjára zuhanjál
a fényérzékeny papírra
írtad magad,
hogy fixáld létezésed,
kivetüléseid azután lógtak
a ruhaszárítón,
mint akasztott ember
a lámpavason
később termek falain,
a csodálat tárgya olyankor
is te magad voltál,
megnyerted a pillanat eksztázisát.
és csak akkor
szembesültél a miértekkel,
amikor végleg leakasztottad
a képeidet a rideg falakról.
| 77.
| 2025.11.08 15:08 | Farkas György - szerki -- meo | A domb alján
|
| Válasz erre | Jól indul a szöveg, van hangulata, de a "sziszifuszi" jelző lerontja, kockázatos, elcsépelt, akaratlanul is Camus ragyogó esszéje ugrik be, de az lényegesen másról szól, nem illik ide, ezt mindenképp máshogy kéne megoldani. A "gyűrted" szót is cserélném. Összeségében nem rossz, de hiányolom az emelkedettebb hangot, a váratlan költői képeket, ízeket. Átdolgozásra javaslom.
Ez a domb nem Óbudán van, a Szél utca mögött, a piac mellett? | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 76.
| 2025.11.07 20:39 | Simon Adri - szerki -- meo | A domb alján
|
| Válasz erre | Javaslom, hogy tagold a szöveget. Úgy érzem, több önálló mondatként jobban működne, mint egyetlen nagy körmondatként és a végén egy rövid, esetlegesen elválasztott külön mondatként. Jó az alapötlet, a gyermeki emlék és a felnőtt életút párhuzama, viszont a Sziszüphosz-hasonlatot, amit az újra és újra ismételt, hiábavaló munka metaforájaként értünk, itt pontatlannak és kicsit erőltetettnek érzem, az akadályokkal teli, de korántsem értelmetlen út jellemzésére talán kevésbé alkalmas.
A hétköznapok hullámterének gyűrése képzavarnak tűnik, és az akasztott emberes hasonlat sem tűnik itt jónak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 75. 74. 73. 72. 71.
| 2025.10.18 10:40 | Siska Péter - szerki -- meo | Miatyánkközepe
|
| Válasz erre | Azokban a versekben, melyek olyen tematikus kódokat mozgatnak, melyek eleve telítettek érzelmileg, mindig fennáll annak a veszélye, hogy inkább az empátia vigye azokat a poézis helyett. Ez a szöveg szerintem ezt elkerüli, de a nyelv kicsit erősebben is átdolgozhatná magán. A vers zárása hatásos, ott a "meddig tart" ontológiai súlyt is ad. | 70.
| 2025.10.18 09:03 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Miatyánkközepe
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Ritkán mondok olyat egy versre, hogy "szép" - hisz a szépség nem kritériuma a minőségnek -, most mégis ez az első kifejezés, ami eszembe jut.
Kopriva Nikolett-tel egyetértek abban, hogy a töltelékszavakat ki lehetne hagyni, így tovább tisztítani a szöveget.
Ezek ellenére a vers maradására szavazok, mert a család kettészakadását olyan finoman és különleges módon közelíti meg, és mert a vége rendehagyóan hagyja nyitva a kérdést.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 69.
| 2025.10.17 21:49 | B. Dezső - szerki -- meo | Miatyánkközepe
|
| Válasz erre | Szép, mélyreható és őszinte vers - azonban az első szakaszban "a szalámis kenyér nem /kérdezi, hétfő van -e vagy kedd",a másodikban a "mint a centit vágja a héjat" - sorok különlegesen / különösen hatnak, nem csak szövegkörnyezettől függetlenül. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 68. 67. 66. 65.
| 2025.10.17 08:18 | gerle.kiss@gmail.com -- re: meo | Miatyánkközepe
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária,
Köszönöm szépen az olvasást és az értékelést! A versben leírtak személyes tapasztalaton alapulnak, egy kislány történetét írtam meg, aki soha nem ebédel a többiekkel, mert nincs befizetve, Sajnos van ilyen,(és nemcsak ő a kivétel.)
A töltelékszavakat gyomlálom.
Szép napot kívánok,
Éva | 64.
| 2025.10.16 17:50 | Fűri Mária - szerki -- meo | Miatyánkközepe
|
| Válasz erre | A szülők elváltak, a lány az apánál, a fiú az anyánál, egymásról nem tudnak semmit. Az apa gondoskodik a lányról, ahogy tud: mindennap csomagol neki szalámis kenyeret, mindig ugyanazt, ugyanolyat. Mintha az ebédet már nem tudná befizetni; a lány távolabb ül a többiektől, hogy ne is érezze a leves páráját. Engem ez a rész zavar, a valóságtartalma. Ezt elnézhetik az iskolában, hogy a gyerek napokon, heteken át nem eszik? Ezt leszámítva a realista -- szomorú vers pontosan megidézi a helyzetet.
Kopriva Nikolett szó-gyomlálási javaslataival (és, de, az kivétele a jelzett helyeken) egyetértek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 63.
| 2025.10.16 10:14 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Miatyánkközepe
|
| Válasz erre | Kedves Éva, érzékeny szövetű vers. Helyenként meg lehetne tisztítani a töltelékszavaktól, pl: második és negyedik sor "és", negyedik sor "de", második versszak negyedik sor "az".
"nem szeretné, hogy tudja az apja, / hiába csomagol neki - körülményes megfogalmazás.
Az első versszak utolsó három sora kivitt a vers sodrásából, nem egészen egyértelmű, kicsit felvezetetlen.
A második versszak valóban tisztább.
Érzésem szerint lehetne még mélyíteni a versen, többet időzni a felszín alatt (akár 2-3 plusz sor erejéig). A cím nagyon jó. | | A fenti posztra érkezett válaszok: gerle.kiss@gmail.com | 62. 61.
| 2018.12.17 23:31 | Papp Gréta - szerki -- meo | Van ilyen
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Nagyon túl van írva ez a szöveg. Rengeteg benne a felesleges mondat. Viszont van néhány sor, amivel érdemesebb lenne dolgozni szerintem. Pl.:
Felsír a hajnal.
Ágya köd, s benne jó adag vér a nap.
Sugarai beléd marnak... | 60.
| 2018.11.03 09:49 | Papp-Für János - szerki -- meo | Csak a hang, a szél (jav.)
|
| Válasz erre | Csak a hang, a szél (jav.)
Csak a hang, a szél,
az utcazaj mögül,
mintha betagozódnál
a tájba, mint futó
mellett robogó relatív világ,
tájékozódási pont nélkül is
visz előre az ösztön.
Mintha lenne valami más,
ne csak a föld húzza lábaid,
a lebegés az egyedüli valóság,
illúzió a lebegés,
hagyod, hogy
gravitáció nélkül létezz,
fejben tökéletes
a technika, fölé- és alá-
nézni mindennek, amit vársz.
Odamenni hozzá, vagy magadhoz
hívni, a telekinézis létező,
csak ne a megszokott reggel,
kávé, meleg paplan, csak ne az este,
tévé, távirányító.
Csak ne úgy, ahogyan kell, és illik,
ahogyan az elvárható,
csak minden máshogy,
ez a mindennapi meghasonlás,
önmagad határai,
csak egyet kellene,
újrakezdeni.
Máshol és más korban,
amikor még hihető volt,
a feltámadás. | 59. 58.
| 2018.11.02 16:48 | Gerle Kiss Éva -- re: meo | Csak a hang, a szél (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibi,
Köszönöm, de most ezzel a meóval egyáltalán nem értek egyet.
Nem hinném, hogy egy versnek a retorika szabályai szerint kellene felépülnie. Ettől függetlenül, úgy vélem, ez a versem valahonnan indul, valahova tart, és közben is történik valami. Egyébként pont a tájékozódási pont lehetne a kulcsszó az értelmezéshez :)
Üdv,
Éva
| 0 25 50 75 |
|
