Babiczky Tibor

72.

2010.12.16 14:14	B.Tóth Klári -- Elegy
Válasz erre	Jó, csak a végén egy kis optimizmus kéne még...egy kis pozitív fordulat,egy kis hit.

71.

2009.08.13 20:27	iphone-user -- Amit lehet még, La Route
Válasz erre	egy olvasó 9 pontra értértékelte a versedet a 10-es listán Mi ez?

70.

2008.05.29 18:06	babiczky -- re: BéTé: versek
Válasz erre	Kedves Tamás, legközelebb találkozhatunk az Allewelt téren is... :) Szintúgy örültem. Üdv, T

69.

2008.05.28 17:40	BéTé -- versek
Válasz erre	Kedves Tibor, örülök, hogy "szomszédok" lettünk! No, nem az Allewelt téren:), hanem a legújabb Holmiban, Várady Szabolcs döntése alapján. Üdv.: BéTé

68.

2008.01.26 13:33

NOL -- 860126

Válasz erre

Babiczky Tibor: Hajnali rész Felriadtam tegnap éjszaka. Talán repülõgép zaja volt, talán a pokol nyílt meg álmaimban - nem tudom. Nem zavarta szívem negyven cigaretta. Csak húsz talán. S mind szõke lights volt. Felültem az ágyban - te aludtál - s hirtelen nem ismertem a házam. És csak hallgattam, ahogyan kusza szívdobogásom elvegyül egy másik, egy valódi álom szuszogó hangjaival. És akkor már tudtam, hogy nem pokol és nem repülõgép, tudtam, hogy egyszerûen csak hazaértem legbelül és megriasztott ez az ismeretlen és régóta várt érkezés, hogy nekem most már csak így, a közeledben, csak így van otthonom.

67.

2007.11.27 17:44	babiczky -- RE: BéTé: Leveg?vétel
Válasz erre	Kedves Tamás, nagyon köszönöm. Örülök, hogy tetszik.

66.

2007.11.27 10:47	BéTé -- Leveg?vétel
Válasz erre	Szervusz, Tibor, megvettem a levegõvételt; pár óra alatt el is olvastam, gratulálok, jó versek!-BéTé

65.

2007.07.08 17:28	t.enmagam -- re: :)
Válasz erre	Az utolsó mondanál term. Istenre gondoltam, nem VLM-re. :)

64.

2007.07.07 09:48

rec -- Ferencz Gy?z?

Válasz erre

Szavak esti terasza Babiczky Tibor: Levegõvétel Népszabadság • Ferencz Gyõzõ • 2007. július 7. Fiatal költõt két dologgal lehet felingerelni: ha a kritika hangsúlyozza fiatalságát és ha felsorolja, ki mindenki hatott rá. Az elõbbivel ugyanis az irodalom tanulószobájába utalja, az utóbbival pedig önálló költõi létét vonja kétségbe. Babiczky Tibor új könyve kapcsán mégis meg kell említeni, hogy nagyon fiatalon, gyors egymásutánban két kötetet adott ki, és ezekkel szép szakmai sikert aratott. A mostanival azonban hat évet várt a még mindig csak huszonhét éves költõ, vagyis a lendületes áttörés után lelassított, hogy megnézze, hol is tart voltaképpen. A jelek szerint tehát elvesztette ártatlanságát: tudja, vagy legalábbis tudni akarja, hogy mit csinál. A mintákból, hatásokból például intertextuális utalásrendszert. Ahhoz ugyanis nagyon naivnak kell lennie ma egy költõnek, hogy a kritika hatásokat mutasson ki verseiben. A vendégszöveg, allúzió, pastiche és más poétikai alakzatok sokasága áll a költõ rendelkezésére, hogy ironikus önreflexióval jelezze, nyelvjátékaival csak mintegy bejelenti igényét a kanonizációra, felrajzolja magát a kortárs líra térképére. Babiczky Tibor verseiben egész példatárát találjuk az efféle játékoknak. Mindjárt a kötet elsõ verse Kukorelly Endre redukált nyelvi versépítkezésére utal: "Itt kinézhetünk. Ez az ablak. / Az ott egy üres / kert. Az vagyok." Rajta kívül Kemény István (El), Parti Nagy Lajos (Februári kisiklás), Térey János (az Allewelt-ciklus), Tóth Krisztina (Áramszedõk) és beszédmódja idézõdik meg a versekben; és posztmodern szövegrontással klasszikusokat is bevon a szövegek terébe, az Allewelt térben például egy Vörösmarty-sort deflál: "midõn ezt írtam tészta volt az ég". Azonban sem az ég, sem a versek nem tésztaszerûek ebben a kötetben. Az ég többnyire késõ nyári és kora esti, a versek pedig rövid, áttetszõ dalok. "Végül elveszítünk mindent a nyárból / Nem látjuk többé az aranyban úszó / Régi utcákat sem a kávéházak cégéreit / A kerti asztaloknál üres marad a székünk", írja a Dal címû versben. Az Aranykort pedig így kezdi: "A Kezdet idején már este volt / a Szabadság hídon mentem át / néztem az aranyló lámpasort / miféle sejtrács õrzi a lélek ágbogát". Ez persze sokkal inkább ezüstkor: a József Attilán átszûrt nyugatosság posztmodern párlata. És halk Rilke-utórezgés: "Uram, te kitépsz engem." Ez az ifjúkorian túlérett melankólia, a hervadás szépségének ez az enyhe ironiával kezelt dekadens kultusza azonban nemcsak a Babiczky verseiben megidézett mintákra emlékeztet, hanem a tizenkilencedik század végének hajlékony, kecses, és korántsem önreflektálatlan lírájára, mondjuk Ignotus ifjúkori verseire. De mondhatnám Makai Emilt is. Nem szokás hivatkozni rájuk, pedig a mulandóság és a lírai én viszonyát idõtálló dalokban verselték meg egy olyan korban, amely nem találta, csak kereste, hogyan szólaljon meg. Babiczky verseinek is az idõ és az identitás a legfõbb problematikája. Az irodalmi utalások és nyelvjátékok sokszoros fénytörésében úgy képzõdik meg a beszélõ identitása, hogy azonnal fel is számolódik. A kötet elsõ verse egy üres kertre nézõ ablakot nyitott ki; az utolsó versben pedig a magasba tekintõ szem továbbra sem lát semmit. Viszont felismeri, hogy "amit látni / akartunk, mindvégig az volt, ami néz". A lírai én feloldódott az önreflexivitásban. Én mégis azt hiszem, ha Babiczky Tibor kilépne az õszi terek és teraszok nyelvi díszletei közül, az öntükrözõ nyelvjátékok káprázata mögött megpillantaná saját markánsabb képmását. Amelynek körvonalait oly pontosan kirajzolják versei.

63.

2007.05.28 00:04	(t) -- :)
Válasz erre	Azt tudom, hogy régebben mi járt a rossz hír hozójának, de azt nem, mit csináltak vele, mikor jó hírt hozott valaki. Gondolom, nagyon örültek neki, akárcsak a hírnek. Én is örülök mindkettõnek most. Annak külön örülök, hogy VLM-nél ritka a dícsérõ szó és mégis. Az emberrel néha történik valami jó is. csak tudnám, hogy ha néha ilyeneket osztogat, akkor "mit szórakozik ez velünk?"

62.

2007.04.18 12:04

literáról -- Leveg?vétel

Válasz erre

Babiczky Tibor: Levegõvétel Bodor Béla recenziója A Levegõvétel, Babiczky Tibor új kötete, már a harmadik verseskönyve a fiatal költõnek, nem számítva az antológiákat; huszonhét évesen ez még ma is figyelemreméltó. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy sûrûn követnék egymást a publikációk. Igaz, nagyon korán kezdte, húszéves sem volt, amikor Püski kihozta tõle az Istenek vagytokat, 1999-ben, aztán Turczi Istvánnál jelent meg 2001-ben A felvezetõ kör, a Parnasszus Könyvek Új Vizeken sorozatában. A kiadó elsõ fecskéi közé tartozott. Sajnos egyiket sem ismerem. Persze komolyabb összehasonlításokat tér és idõ híján amúgy sem tehetnék. Több helyen is úgy ajánlják a Levegõvételt, mint Parti Nagy Lajos költészetének folytatását, újjászületését vagy legalábbis rokonát. Én ennek nyomát sem látom. Igaz, van egy neki szóló ajánlás, de ez minden. Babiczky szójátékai, rontó-javító nyelvi transzformációi roppant messze vannak Parti gyakorlatától. A szóban forgó vers így kezdõdik: „Odakint csattog a klónosesõ / leszek az örök második / szívem ma jajbeton keverõ / a város elmacskásodik”. Persze lehet, hogy van, akit ez emlékeztet az „A Duna csak folyt és plaza” típusú „calembour”-okhoz, de valójában alapvetõen másról van szó. Az ónosesõ/klónosesõ íráshibás helyettesítõ paragrammája elsõsorban magára a nyelvre mint fonémarendszerre mutat, míg Parti játékai mindig egy szociálisan és történelmileg meghatározott közösségi szférát vonnak az értelmezés terébe. Babiczkyt a referencialitásnak ez az ironizáló fajtája nem látszik érdekelni. Ezzel szemben roppant sokféle irodalmi hagyományt szólít meg idézetek, visszhangok, stilisztikai áttûnések révén. A legfontosabb mester persze alighanem Kosztolányi (akárcsak Partinak; talán ez látszik rokonságnak). De mások is vannak. Mondok pár példát. A Menetrend címû vers ezzel a szakasszal kezdõdik: „Vége a napnak. A nyár halott. / A kert is halni készül. / A fákról leszédült a lomb. / Végül minden szétesik. / Leszáll az este végül.” Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ebben Apollinaire cseng vissza: „Letépem ezt a hangaszálat…”. Az Áramszedõk: „Így kellett volna szépen élni / egy fekete troli elvezet / még áramszedõk az éjszakák / milyen szép halott leszek” negyedik sora szó szerint idézi Adyt (Az utolsó mosoly), de ennél fontosabb a képek egybecsengése: fekete troli – fekete zongora; áramszedõk az éjszakák – csillag-szórók az éjszakák (Intés az õrzõkhöz). És így tovább. A sokféle megidézett versvilág sokszor egy versen belül is ütközik, és ezek az ütközések olykor nagyon izgalmasak. A Matt címû verset (már ebben a címben is milyen távoli két dologra mutat a homonima!) az egyszerûség kedvéért egészében idézem: Alkonyodik mint egy teafilter gyújts lámpát szétázik a nap a város az ég csupa flitter a sötét a fehérbe harap este lesz langyos kései earl grey sakktábla a város az alkonyatok szürkéje mögül kirajzik az éj sötét mezõkön matt alakok s a felhõk cukra az estbe vegyül a fehér a sötétbe harap egy férfi fehér szekerére felül s megugraszt négy óriási lovat Nem sorolom, mennyiféle hagyomány villan meg a rövid szövegben, egyrészt költõileg, másrészt jelentéstanilag; de érdemes megfigyelni, ahogy végig megtartja a sakkjátékra történõ utalásokat, mintegy allegorizálva a játék kettõs természetét: a fenyegetést és a mozdulatlanságot. Hangulatilag akkora ívet ír le a vers, ami már-már tarthatatlannak tûnik, az égi flitterektõl a fehérsége dacára apokaliptikus asszociációkat keltõ gigászi kocsiig. Mert persze Héliosz (vagy tán Phaethón? ki tudja) ül fel a kocsira, hogy a Napot vigye a magasba, de mit keres õ este az égen? Szóval sokféle gondolati és mûvelõdéstörténeti asszociációt fog össze a vers, ha azt, hogy mirõl szól, nem is tudom megmondani. Azt mondanám, hogy sokkal figyelmesebben olvassuk Babiczky könyvét, mint amennyit elsõ ránézésre szánnánk rá. Tehetséges ember ígéretes versei ezek. Talán még nem mindig jók, sokszor az az érzésem, hogy a költõ maga sem tisztázta teljes mértékben, hogy mit is akar a verssel, és az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy ezek a költemények magukban sokkal erõteljesebbek, mint ciklusokba fogva. Így sokszor kioltják egymás hatását. Az sem biztos, hogy mindig valami extrát, különlegesen kimódolt megoldást kell produkálni. Kevesebb, visszafogottabb, de precízebb és odaillõbb szókép vagy szerkezet talán kevésbé lenne elkápráztató, de pontosabban fejezné ki, hogy mirõl is van szó. Igaz, azt is, amikor semmirõl. Vagy valaminek a hiányáról. Ahogy az Hommage mondja: „végleg önmagára pusztul le minden / tégem kereslek enged keresel / mégis mégis maradnom kell innen”. De nem szeretném ellenvetésekkel zárni a szemlét. Inkább értelmezés és elemzés nélkül idézem a könyv utolsó versszakát. Szofisztikus játéknak, szócsavargatásnak tûnik, de mély és megrendítõ gondolat ez: Szemünk a magasba tekint, de nem lát semmit. Az õsz ez itt. Nehéz. Ez már így marad. Sötét lesz. S amit látni akartunk, mindvégig az volt, ami néz.

61.

2007.04.16 18:42	BéTé -- re: BéTé: olvasói levélhez
Válasz erre Előzmény	Szia, nevem Beck Tamás, dögcédulám száma 760404:) Viccet félretéve, "kollégák" vagyunk, a Magyar Hírlapban olvasói leveleimet, a Holmiban, Mozgó Világban, ÉS-ben, Mûhelyben pedig verseimet olvashatod. Üdv.: BéTé

60.

2007.04.16 14:29	babiczky -- RE: BéTé: olvasói levélhez
Válasz erre	Szia, köszönöm. Bár igazság szerint én egy beszédmód ellenében írtam, amit írtam, és ezt a beszédmódot használta valaki most éppen Parti Nagy Lajossal szemben. Ez lehetett volna más is. Egyébként - már bocsánat a kérdésért, de - személyedben kit tisztelhetek? Üdv, Babiczky
	A fenti posztra érkezett válaszok: BéTé

59.

2007.04.13 08:50	BéTé -- olvasói levélhez
Válasz erre	Szia, Tibor! Csak gratulálni szeretnék olvasói leveledhez a Magyar Hírlapban! (Amit Alexa Károlynak címeztél, és Parti Nagy Lajos védelmében írtad.) Teljesen egyetértek veled. Egyébként az új MH-ra jellemzõ, hogy a rovatszerkesztõnek 4 napjába került, míg kijárta, hogy leveled megjelenhessen... Üdv.: BéTé

58.

2007.04.12 13:06	babiczky -- RE: Á.: érdekl?döm
Válasz erre	szia, bocs, most vettem észre, hogy. lesz, van: minden hónap második szerdája, legközelebb május 9-én Garaczi, ha megírod az emil-címed, küldök meghívót. egyszóval várunk szeretettel.

57.

2007.03.17 16:30	Á. -- érdekl?döm
Válasz erre	Szia! a napokban olvastam a Nyitott Mûhelyben rendezett estrõl, melyet ha jól értettem, te is szervezel. kérdeném, hogy lesz máskor is? ha igen mikor és kivel? Válaszodat köszönöm elõre is! üdv.

56.

2007.01.31 13:59	babiczky -- re: paul can there_2
Válasz erre	Most jövök rá, hogy ki vagy. Írd már meg nekem a gmail-es emil-címed; nincs meg. És sört is ihatnánk valamikor.

55.

2007.01.30 11:30	babiczky -- re: paul can there
Válasz erre	The Cure: The Walk Hogyan is jön ez ide? És mihez?

54.

2007.01.29 22:42	paul can there -- Dall
Válasz erre	válaszdal :(contemporary english poetry: a songg) "We walked around a lake and woke up in the rain everyone turned over troubled in their dreams again" ---(guess who!)

53.

2006.10.07 08:26

mizs -- pontosítás

Válasz erre

Sajnálom, hogy félreérthetõ voltam, s rossz helyzetbe hoztam - nem a verset - a vershelyzetet. (Tautológia - mondaná Anti.) Pontosítok. 1. Nem azt mondtam, hogy "nagyszavak, közhely, miegymás", hanem hogy "szoktuk mondogatni". Olyan témák/dolgok tehát, melyekrõl nehéz újat mondani, vagy oly módon, hogy az érdekeljen bárkit. (A "szét" esetében a széthulló világra gondoltam, tehát jó, hogy Vanda beállította a sorba.) 2. A "s amikor mégsem" homályos kifejezésével az Elegyre gondoltam. Tehát nagyjából Tocó véleményével értek egyet: a különben közhelyes témákat sikerült számomra megeleveníteni. Megtörténtté tenni. Ez a naplóíró kategóriái között a legnagyobb dicséret. Ezzel a dicsérettel kívántam élni. 3. Nem akarom most elemezni, hogy a kiemelt szavak miért kerültek helyzetbe nálam. Egyszerûen helyzetbe jöttek. Vannak.

52.

2006.10.07 07:16	vanda -- re: helyzetek
Válasz erre Előzmény	jaj, t +(), a szét megy az utolsó sor, az utolsó sorok kiváltságaival, de nézd meg a mondat mivel kezd: világ. illig a sorba nem? (mindezt ki se mondtam)

51.

2006.10.07 07:15	(t) -- re: próbálkozás
Válasz erre Előzmény	Egyébként jó benne a gyászpincér(éjszaka), meg az (óriás) osztriga hold, amire nap süt még az elsõ versszakban, akkor még tányéron, azután már az ûrben.

50.

2006.10.07 07:11	(t) -- re: helyzetek
Válasz erre Előzmény	Kedves Mizs, sztem a nap, meg a hold nem nagy szavak, hanem égitestek tulajdonnevei (az elsõ asszem idõhatározó is). Nem igen lehet máshogy hívni õket, ha róluk beszélünk. (Illetve lehet, de akkor nagyon résen kell lennünk, hogy ne legyen görcsölés a vége, mert már próbálták sokmindennek hívni õket, égõ sziszifuszi kõnek, lángoló óriásnak, a másikat meg sápadt tüdõbetegnek, stb) Inkább az a nagy szó, ha valaki képes ezekrõl nem a banális közhelyek kitaposott útján beszélni (képzavar!). A gyász sem nagy szó önmagában, csak nagy dolog, amirõl jutott már eszébe íróknak pár sor. Szóval ez is nehéz. A szét(megy) meg sztem nem nagy szó. Mégcsak szép sem. Pont ezért nagy szó, hogy ilyen szépet lehet vele elmondani.
	A fenti posztra érkezett válaszok: vanda

49.

2006.10.07 05:12	mizs -- helyzetek
Válasz erre	Nézzétek meg a vers végszavait: nap - hold - gyász(elõadás) - szét Nem ilyenekre szoktuk azt mondogatni, nagyszavak, közhely, miegymás? S amikor mégsem, akkor egyszerûen csak megtörténnek ("nem csak magamnak"), itt vannak elõttünk. Nemcsak rímhelyzetben, lét- és véghelyzetben is.
	A fenti posztra érkezett válaszok: (t)

48.

2006.10.06 23:17	babiczky -- re: mindenki
Válasz erre	Erre nem számítottam. Mindenkinek köszönet.

0 25 50