Az öreg hölgy

Minden hazaérkezéskor
ismeretlen lábnyomok
a konyha kövén.
Meg az édes bizsergés
ami ilyenkor végigfut
a kiszolgált szőlőkarón,
elszáradt testén.

A forgatókönyv mindig
ugyanaz: rendőrért kiáltani,
könnyezni, érzeni a tarkón
a rémes szorítást.
Jelenetet rendezni önmagának.
Közönsége körülötte sündörög:
egy másik aszott karó,
a nyivákoló vén kandúr.

A hölgy tíz percet ad magának.
Tíz édes percet.
Majd a forgatókönyv következő része:
homlokára csap,
látványosan megkönnyebbül,
megsimogatja aszott keze folytatását,
a vén kandúr hátát,
hálát ad (nem tudni kinek) a felismerésért,
hogy ő hordta be a koszt,
amikor kiment a postaládához,
vagy zöldségért a kis kertbe.
Feltörli a koszos lábnyomokat,
tettetett vidámsággal,
élénk mozdulatokkal,
de nem tudja megállni,
és könnyekkel arcán
a macskába rúg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-11 15:11:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-11 15:15:01