szárnypróba

vesd bele magad az engedékenységembe,
és ne tudd, hogy tetőtől talpig megbocsátok.

hallgatok: milyen hazug a gyakorlati élet.

semmihez sem értek. mindent túl tudok.
már elég lenne csak az arcokat figyelnem.
csak a testtartásokat lesni, az ujjak nyugtalanságát
az asztalon, térdeken. elég lenne a talpra esettek
dübbenésétől rémüldözni, nyelvek idegen dallamaitól.
tudni, hogy zárva az ablak, szekrény, nincs többé huzat:
repülni tanulnak a fiókok.

vesd bele magad a hiszékenységembe,
és érezd, ahogy a bizalmamban gázolsz.

hallgatok: csak a gyakorlati élet igaz.

semmihez sem értek. mindent túl tudok.
már felesleges az arcokat figyelnem,
testek puha nyugtalanságát lesni,
ujjak perceit asztalon, térdeken.
elég ismételgetni, amit még apám
veszített el. teremt a motyogás.
tudnom se kell, hogy kulcsra az ajtót,
ruhásszekrényt. önismétel. önismétel,
aki elakad. győzködnek az igyekvők,
a szünetekben van még kegyelem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-05 10:01:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-05 10:01:53