tavaszi fáradtság

tegnap még szerettem mára elhagyom
sovány gyalogutam fölveri a gyom
nézem ahogy billeg a járdaszélen
cipőm és falatnyi zsíros reményem

kétely gyötör és az álmatlanságom
felbosszant pedig nem kell bosszút állnom
hagynám ne a magány vigyen körről körre
szívemből vén folyó sodorjon előre

hővesztésre ítélt a tavaszi lázam
nem szánsz eléggé hogy szégyenem tárjam
fel előtted bár tudnál annyit róla
amennyit magától böffent fel a kóla

hiába ma rágó fagyi mogyi minden
nincs többé aki utánam legyintsen
sztorinak jó lenne hogy megcsaltál folyton
jogom lehetne úgy utánad szólnom







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -