DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2795 szerző 35925 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szentmártoni János
  Összefoglalás
Új maradandokkok

Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 2 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Frady Endre 5 órája
Pálóczi Antal 5 órája
Csapó Angéla 18 órája
Szakállas Zsolt 23 órája
Budai Zolka 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Iványi Mónika 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Nagyító 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Berki Barbara Izabella 2 napja
Dezső Ilona Anna 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 2 órája
mix 2 órája
Játék backstage 3 órája
JÓ ÉJT! 3 órája
Gyurcsi 4 órája
Frady Endre 4 órája
nélküled 6 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 12 órája
Conquistadores 1 napja
Minimal Planet 1 napja
leállósáv 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Apa levelei 2 napja
Baltazar 2 napja
Volt egy pillanat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete
Legutóbbi olvasó: 2019-02-20 14:46 Összes olvasás: 3760

Korábbi hozzászólások:  
58. [tulajdonos]: R.I.P.T.D.2019-02-13 20:50
A fehér mancs

Válasz A képzelt idő című versére Tandori Dezsőnek

Ha nyári égből hullnak tollpihék,
s „negant redire quemquam” - hallani,
az ember hű volt addig bármiképp,
jövőjét kénytelen beosztani.
Hű volt? Mihez? Csak épp ahhoz, ami
annyit jelent, mint serkedő szakáll?
Képzelt időben lámpát gyújtani,
hogy féljen az, ki holnap ott talál?

A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért,
a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

A változást nem éltetik igék,
miért zavarnám éppen Önt velük.
November volt, kővé fagyott vidék,
tizennyolc éves macskám ott feküdt,
kis teste halhatatlanná lehűlt;
most július van, lomha macskanyár,
kerengve hullnak tollpihék, betűk,
s az ember egy tükör előtt megáll.

A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért,
a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

Hiába múlik perc, nap, hónap, év,
körülvehet már engem társaság,
vagy sok halaszthatatlan semmiség:
nem háborítják útjaim porát.
S egy reggel majd, bár nem tudom okát,
a macskához, ki rég temetve már
és testét szürke hólé mosta át,
passer domesticus - lelkem leszáll.

A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért,
a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

Most kapkodás: időm ki törte szét?
Szelíd részekre osztanám magam.
Beszélgetés, tűnődés, ténykedés:
oly éles mind és oly aránytalan.
S ha elhagynám mindazt, mi hátra van,
ki lenne az, ki tűnt vállamra száll,
ki venne észre ezt-azt általam,
s ki nem, hogy minden lényben óra jár.

A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért,
a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

Véletlenek, szabályok, elvetélt
találkozások: ennyi volna csak
amennyit ember össze-vissza élt,
s minden lélekre macska mancsa csap?
Borotvahab virágzik: pillanat,
magába zár a hófehér homály.
De két kérdés válasz nélkül maradt:
- Tart madarat madár? Tart vállat váll?

A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért,
a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

57. [tulajdonos]: az üzenet2019-02-02 09:46


Az üzenet beérkezik,
a rendszer jelzi majd nekik,
hogy nézzék meg mihamarabb,
hiszen szabad (nekik szabad)
dönteni szépen, szabadon
arról, mit ér a tartalom,
láthatom vagy nem láthatom,
s hová írjam a válaszom.

Az üzenet beérkezik,
nem nyitják fel, nem kérdezik,
megértik olvasatlanul,
hogy mi van írva magyarul,
látatlan értelmezhetik,
a század huszonegyedik,
nem bontogatnak küldeményt,
nem tiltanak be költeményt.

Az üzenet beérkezik,
átírhatják, törölhetik,
alájuk vetetted magad
s belülről irányítanak,
mintha véletlen volna csak
a sugalmazott gondolat,
a megengedett értelem.
Hová jutottunk, Istenem!


56. [tulajdonos]: Égi kántor2019-01-29 21:58

Égi kántor


Fenn ül már az égi kántor.
Zúzos, jeges glóriája
rácsúszik a homlokára,
keze billentyűkön táncol,
lába ráfagy a pedálra,
de lelkében öröm lángol,
azzal tekint utoljára
ránk, az itthagyott világra,
télből tavaszt így varázsol,
angyalt, ó, a kisleányból
és bűnbánót a vagányból,
ahogy Isten prédikálja,
úgy zendít rá a zsoltárra,
szivárványon orgonálja
azt, hogy itt élsz, nem akárhol,
elvágyódnod mindhiába,
innen soha nem szökhetsz meg,
itt hűségnek, szeretetnek
nincs kottája, nincs szabálya,
csak ahogy az ember érzi,
csak ahogy a szív diktálja:
Illés Lajos égi kántort
Magyarország visszavárja.

2007.01.30.

Tizenkét éve, 2007. január 29-én hunyt el Illés Lajos. Rá emlékezem e vers újraközlésével.





55. [tulajdonos]: Nemes2019-01-29 21:45

FEHÉR TOLLPIHÉK

„Hogy ne egyenek annyit az üzérek,
s hogy a halottak feltámadjanak!”
(Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz)



Azok az összezsúfolt fehér pulykák,
utazva biztos végzetük felé,
a duplarácsos vasrekeszekben
nem rikoltoztak, nem rettegtek.
Az állandó veszély
megszünteti a veszélyérzetet.

Behúzódtam autómmal a kamion mögé,
lemondtam arról, hogy megelőzzem.
Az ádventi langyos délelőttben
egy-egy tollpihe a szélvédőre hullt.
Dúdoltam, mint egy ócska slágert,
a magam költötte dallamot:
Jézus, ne hagyd,
Jézus, nem ez a születésnapod.

Visznek minket, értettem meg este.
Hiába tiltakoznánk, a világ velünk is halad.
Melengetjük egymást kiszolgáltatottan.
Ahogy a menetszél sorsunkba harap,
pici pihéink, versek hullanak.

Csak egy valódi, nemes, nagy isten
adhatná vissza a szabadságot,
hogy ne egyenek annyit az üzérek, uzsorások,
s hogy a halottak legalább néhanap
látogatóba feltámadjanak.

***

(A vers megjelent a Parnasszus 2016. téli számában, melyben a Nemes Nagy Ágnesről szóló blokkot szerkesztette: Simon Adri.
Főszerkesztő: Turczi István.
A lapszám bemutatója 2017. február 21-én, kedden 18 órakor volt a Magyar Írószövetség klubjában.
A lapszámban publikáló szerzők egyike tiltakozott amiatt, hogy a versem megjelenhetett és javasolta, hogy a bemutatón ne szerepelhessek. Betegségemre tekintettel ez utóbbi bennem fel se vetődött.)




Olvasói hozzászólások nélkül
54. Duma György: Furcsa[tulajdonos]: Szótlanul tűrtük2019-01-27 10:40
Furcsa érzés olvasni e verset, melynek egyik képkockájával percekkel ezelőtt egész máshol találkoztam.
Vajon mi volt a cél (ott, máshol), vagy véletlen csupán, s az űzött elme mindenben ellenséget lát?
S vajon a háború véget ér-e egyszer?

53. [tulajdonos]: Szótlanul tűrtük2019-01-27 10:11

Szótlanul tűrtük



Fölértem végre a fenyő alakú vastorony
rozsdás lépcsőjéhez, s egy fohásznyi pihenésre
megállok még. A korlátra ferdén rögzített
tábla hirdeti: 2016. december.
Soha nem voltam ilyen magasan.
Körben mindenütt hófödte hegyek,
zihálok (hallja?), kapaszkodom (látja?),
hangosan beszélek egy hat évtizede
megsejtett idegen személyhez, aki
testi valót nem visel. Soha ennyire
mélyre nem jutottam, szégyellje magát,
ha Ön pöckölt ide – nyilván bosszúból,
bár fogalmam sincs, miért haragudott –
a szüntelen gomolygó fehér semmibe.
Ön zárt e gömbölyű tárgyba, s elnézeget,
unottan bámul, kevéssé szórakoztatom,
hagyja, hogy reszkessek, hogy fázzam,
kísérletezik velem, gúnyosan biztat, írjak,
csak írjak, írjak, róla is akár.
A huszadik század közepén születtem,
egy kicsi kórházban, Magyarországon,
és a huszonegyedikben végzem be,
azaz fejezteti be valami erő, tán
éppen Ön, velem, alfától omegáig
magára hagyott ősöreg gyermekkel,
az éle --- nem, nem az egyetlen, csak e mostani,
a banksztereknek, meg a poliffiózóknak
és Önnek (levegőért kapkodok, igen)
kiszolgáltatottan végigélt --- életemet.

Viszonylagos, hogy lent vagy fent.
Karácsony, álságos énektörmelék.
A kisdedeket idén is, mint minden alkalommal,
precízen ölik az Ön emberei. Évforduló.
S a Teremtőnek mindezt végig kell néznie.

Akárki forgatja kezében a gömböt,
mi mindig hullunk, téli táj a hátterünk,
percenként változó fehérarany díszlet,
takaros házak, fák, angyalok együtt,
mint állítólag jól kigondolt eszmék,
forogva, fejtetőre állítva akár,
hullunk, hullunk tehetetlenül,
mindig lefelé. A hitünk pillanatnyi, addig
tart csupán, míg sereglésünket ég és föld között
fel-felkavarintja a beavatkozni már nem tudó,
mert lekötözött Isten sóhaja.

Innen kiszökni nem lehet soha,
sem érteni a játék lényegét,
sem firtatni a főbb szabályokat.
Abban is nehéz hinni már,
hogy a gömböt rázó kéz egyszer megáll.
Felejtjük, ahogy hulltunk,
s velünk hullt minden célunk,
s nem tudtuk, hogy eközben
kinek kezében voltunk,
ki intézte a sorsunk,
megnyugvást kitől kértünk.
A gömbön kívül vigyorog a sátán.
Hatalmát tűrtük szótlanul.
Ez a legnagyobb vétkünk.


52. [tulajdonos]: (amit tudsz, mielőtt)2019-01-09 22:31

Az irgalmat nem ismerő brutalitással
péppé vert vers ma éjjel, amíg alszol,
minden maradék erejét összeszedve
elhagyja a nagy szabad költészeti portált,
kimászik a képernyő szélére, átkapaszkodik
az asztali lámpa fémbúrájára, onnan
a fehér terítőre hull, verdes, maszatol,
aztán hajnalig mozdulatlan marad,
hogy rátalálj, megmentsd, újraírd.

A szavak eredeti jelentése eltűnt,
a sorok mögötti láthatatlan testváz
ripityára tört, a betűk szétszóródtak,
csak porukat söpörheted össze ujjaiddal,
és egy kocsonyás pulzáló csepp maradt még,
mint pármilliméteres embrió,
őt kell titokban fölnevelned,
s amit tudsz, mielőtt elbúcsúznál, átadnod neki.

51. [tulajdonos]: L.J.2019-01-09 07:12


Jó pályatárs névnapjára

A lackfiánus rend
katedrálissá szenteli
a belső végtelent.


50. [tulajdonos]: 12.24.2019-01-09 07:08

12.24.

Mindenki hazaért ma estére.
Szép, amit otthonnak neveznek.
Nem gyanakodnak. Rend van, csend van.
Pontos kezek a nagy asztalra
fölfeszítik a tiszta abroszt.
Zöld ágakon csillámló gömbök.
Mind hazaértek. Mosolyognak.

Nézi a bolyt a kívülálló.
Elégedett, bár nem mutatja.
Nem kérkedik a hatalmával.
Idén is nőtt az adatbázis.
Van helye minden gondolatnak.
Megszületett a kivégzendő.
Hazaértetek. Mosolyogtok.


49. [tulajdonos]: Gyakorlat2019-01-05 09:18

Gyakorlat

Nézzük a helyszíni közvetítést
arról, ahogyan sorakoznak
egymással szemben, nagy a tér,
sok az igazság, senki sem dühöng
még, langyos tavaszi délután,
sok jó kis helyen, egyre többen
kimennek, lehetnek már úgy
százezren, mindegyik táborban
sok az igazság, tiszteletben
tartják egymás vélekedését
még, nem ütnek, nem lőnek, csak
állnak elszántan, szűk a tér,
védik egymástól rendületlen,
s mind egy már, ér amennyit ér.

Fény buggyan hirtelen, fenn az operatőr
ferdén, akár egy orvlövész,
pásztázza precízen, hadd fusson
végig a kép az első sorokon,
lássuk az elszánt arcokat, ne csak
sisakot, kámzsát, füstködöt, álcát,
hol a nép, kié ez, ki népei vagytok,
nem válaszolnak, magamtól kérdezem,
élőben kapcsoljuk, maradjanak, igen,
bekapcsolják mindenkiben, aki fél,
gyűlöljön, irigykedjen, öljön,
rohanjon neki, tépje, zúzza,
talán magyarok voltak, istenem,
az adás megszakad, képernyőre fagy,
sokk jó kis helyen, él ameddig él,
eltűnik, nincs jelen, jelet már hiá - - -
- - - nincs több jel, megadtad magad.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-02-20 12:21   Napló: mix
2019-02-20 11:59   Napló: Játék backstage
2019-02-20 11:56   Napló: JÓ ÉJT!
2019-02-20 11:46   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-20 11:33   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-20 11:33   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-20 10:36   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2019-02-20 10:29   Napló: Gyurcsi
2019-02-20 10:21   Napló: Frady Endre
2019-02-20 10:20   új fórumbejegyzés: Frady Endre