NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 16:35 Összes olvasás: 13137| 96. | [tulajdonos]: Kovácsházi keresztút | 2020-09-19 23:20 |
Kovácsházi keresztút címmel jelent meg 1994-ben egy dokumentumregényem, amely 1949-ben játszódik. Belügyi vizsgálati dossziék alapján írtam és felkerestem minden szereplőt, aki még élt. Így Bárdos Miklóst is.
A történet röviden: Marycz Győző plébános nem volt hajlandó aláírni a Mindszentyt elítélő nyilatkozatot, ezért a szegedi ávósok elhurcolták. A faluja, Mezőkovácsháza védte őt. Többszáz embert végigvertek "tanúvallomás-tétel" gyanánt Szegeden. Egyikük, Kovalcsik Pál belehalt. A halotti bizonyítványba azt írták: vesebaj.
Szegeden egy mezőkovácsházi ávós, Bárdos Miklós irányította a kihallgatásokat.
Kovalcsik és Bárdos között hitbéli és világnézeti eltérések voltak, de diákkorukban ugyanannak a kovácsházi kislánynak udvaroltak. Sikertelenül.
Erdmann Gyula történész írja Parasztsors és kuláküldözés című írásában (Honismeret,2009/3, 41-45.o.):
„Mezőkovácsházán 1948 végen létesült ÁVH részleg. Attól kezdve napirenden volt a padlássöprés, internálás, kulákellenes harc. Feltűnő módon megszaporodott az „öngyilkosságok” száma, jó gazdák, köztiszteletben álló gazdagabb parasztok „végeztek magukkal”... A helybeliek szerint szervezett büntető brigád végezte a nem kívánatos személyek láb alól való eltüntetését. A 20 holdas mintagazda fiát, Kovalcsik Pált 1949-ben azért verték, törték a felismerhetetlenségig össze, mert gazdatársaival meg kívánta akadályozni a falu kedvelt plébánosának elhurcolását. Az ellenállókat a szegedi Tisza Szállóbeli ÁVH-s börtönben verték össze, a legjobban Kovalcsikot, akit fő hangadónak tekintettek. Végül feldobták egy szekérre, még hazajutott, de reménye sem maradt a felépülésre. A szülői házban halt meg."
Részlet a könyvemből:
"Az egyik hajdani ügyirat szerzőjét, a boltosfia-ávós Bárdos Miklóst budapesti belvárosi lakásában sikerült fölkeresnem.
Alacsony, hajdan vöröses férfi nyitott ajtót.
Alkata, mozgása feltűnően emlékeztetett egy televíziós műsorvezetőére.
Készségesen fogadott, láthatóan örült, hogy én is arról a vidékről, Békésből-Csanádból származom, ahonnan ő. Elmondtam, milyen ügyben keresem. Nagy érdeklődéssel hallgatta. Mint mondta, szívesen segítene, de erről a történetről most hall először. Nahát, hogy mik meg nem történtek Mezőkovácsházán. Pedig azóta többször is járt ott, vannak kedves ismerősei, sőt barátai a faluban, csodálkozik, hogy eddig szóba se került köztük az eset. Nem lehetett az olyan nagy ügy, ha így elfelejtették az emberek. Szépen megvoltak ott egymással a különböző vallásúak mindig.
Mutatom az egyik szegedi papírt, Ökrös Lajos jelentésének másolatát. Olvassa, meg-megpihen egy-egy mondatnál, majdnem mosolyog, azt mondja: ,,lehet''. Lehet, hogy így volt, nem tudom. Nem voltam ott. Nem tudtam az egészről. Arról sem, hogy bevitték a kovácsháziakat. Tudja, engem nem sokra becsültek az ávéhánál, 1952 nyarán el is bocsátottak. Csalódottan köszönök el. Megígéri, felhív, ha eszébe jut valami. Nem hívott, nem jutott eszébe semmi azóta sem."
Az ügyiratokban ott szerepel a neve.
Mezőkovácsházán ma is félelemmel és megvetéssel emlegetik. Azt mondják, ő válogatta ki, hogy kiket kell bevinni kihallgatásra.
(1994) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
