DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35855 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Takács Zsuzsa
  Engedd, hogy homlokom még földerüljön
Új maradandokkok

Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
Tamási József: no-go
Zsuzsanna Grande: Tűnőben /2
Jónás Tamás: Fekete higany
Zsuzsanna Grande: folytonosság... addig (jav)
Francesco de Orellana: Még el sem kezdõdött de már elmúlt
Vajdics Anikó: Szerelkezés
M. Szabó Mihály: Riadt lepkeként
FRISS FÓRUMOK

Tiszai P Imre 15 órája
Frady Endre 18 órája
Francesco de Orellana 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Lakatos Zsolt 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Fábián Franciska 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Seres László 1 napja
Farkas György 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Duma György 2 napja
Nagyító 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Dezső Márton 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor alkotói naplója 1 órája
Jó, ha a vége jó 1 órája
A vádlottak padján 2 órája
leállósáv 12 órája
Baltazar 14 órája
Játék backstage 16 órája
A négy múzsa 18 órája
Frady Endre 18 órája
Zúzmara 18 órája
DOKK estek 23 órája
fejlakók... 1 napja
Gyurcsi 1 napja
weinberger 1 napja
Nagy Zoárd mesél 1 napja
kéretlen intimitás 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2019-01-21 09:08 Összes olvasás: 15081

Korábbi hozzászólások:  
143. [tulajdonos]: ,,,2019-01-11 22:32
látod elfordult már a Hold is
nem őrzi pusztulásom
egyedül vívom haláltusám
csak a pőre éjszaka maradt
hogy öljön
hogy öleljen
egyedül maradtam
csendes őrületben
rendes ruhában
betömött fogakkal számban
még rothadó ki nem mondott szép szavakkal
hogy rosszul szerettem de még
méltatlan vagyok az elmúláshoz

völgybenülő vályogházak csendje
megfeszített krisztusok fölébe függő
kerek faliórák monoton ketyegése
meszelt falak és csipkézetlen vásznak
ezek valók nekem
abba akarnék belehalni
amibe születtem
abbahagyni végleg
a zokogást a kacagást
tűrni némán megdicsőülését
a sziporkázó enyészetnek

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



142. [tulajdonos]: hát ígyen 2018-12-26 22:22
valami szépet és feleslegeset
volna jó írni úgy hiszem
azzal tisztességgel visszavághatnék magamnak
gondolataim kezeletlen kuszaságáért,
valamiféle jellemző , tetszetős de még átláthatóan bonyolult
nyelvi-gondolati mintázat mögé bújtatni
néhány jelentős semmiséget, nos
igen, az már egy részleges megváltás
volna

és szavaim
kifogástalanul meredtek
akár a Szaturnusz gyűrűi - ám
tintám már elfolyó és fegyelmezetlen

de ismerem azért jól
ki bensőnkben bohóckodik - nem dőlök be
a csalóka megvalósulásnak

meleg éjsetétbebugyoláltan
emlékezem
de elmormogott imáim legalább
plasztikmentesek

szikkadtra szürcsölt boroskupaként kong bennem
ez az idei karácsony
bár
lapulhat köztes csendjeimben
rejtezhet valami magasztos mégiscsak
az eltiprott gyertyabelek közönybe mártott haláltusájában

(igaz is, a gyertyák
a modern, füstmentes, faggyútlan gyertyák
ezek szárazon égnek, szagtalanok és könnytelenek)

különben tudtad te jól
hogy túlmerészkedsz csakhogy
az éhen maradt vágyak zabolátlanul
behajtottak veled a ködbe

hogy levegőt végy, mélyet, belőlem
de virágot fakasztó rejtelmeim
nem inhalálhatók

cafrangokat szórok
gyöngyeim mélyen
letéphetetlen bőröm alatt
szorongva lapulnak

és hártyátlan fénylek e sötétben
magamnak, ha elmégy te gyáva
mert oly elvetemült vagy
hogy vakká kell lenned

reszketeg, nyakig nettbe öltözött
jóllakatott vakká

és mert fagyok jönnek csikorgó csengettyűket lóbálván
hogy körülhordják nyáluk a világ
ízetlen vackain

mert fagyok jönnek fátyolos fagyok és a jég
az jó nekem, igen, hogy gondolnék
csak a jégre,
az olyan hűvösen egyszerű, amilyen én
próbálok maradni azzal szemben ami általad
elsöprő uralmat gyakorol felettem

csünghetek szorítón - csak magamnak
máshoz az a tompa kondulás
olykor ha fűzött
függelék maradtam
elfeledett nyelveken íródott lexikonokban

száraz és homokos partokra indulok mégis
hol a nap uralma csak és semmi más

szavaimból gömbölyű-fényes világok peregnek ott szét
és a madarakkal
akik holtan is megtartják egyensúlyukat
némán fogadjuk el egymás természetét

mögöttünk
hullámok nélküli hullámzás
monoton zúgó partok hirdetik
az állandóság közeledtét
csillámló, kanócos
kerek űrök koccannak emitt,
hallgasd

Olvasói hozzászólások nélkül
141. forsoly: re2018-12-07 01:43
Drága Weinberger! Magának sas szeme van! Részemről az öröm.

Olvasói hozzászólások nélkül
140. weinberger: lili[tulajdonos]: Csokonai Lili2018-12-05 20:04
Nem tudom, vajon ez betű szerinti idézet-e, de azonnal rá lehet ismerni Valakinek a szövegépítésére, aki önmaga megjelölésével "nem népben és nemzetben, de alanyban és állítmányban gpndolkozik". Szívesen olvastam.

139. [tulajdonos]: Csokonai Lili2018-12-05 19:31
Történelemhattyú


Én, bódogságos csitri, megszólalván a fanfárok, nevetve ruháim az egekbe szórám. Világló mezítelenségem ragyogá meg a várast. Éjfekete háromszög, fodor setét!

A szobrok, komoly dücső férfiak, mereven végig mérének. Nem szívesen löttem vóna a bőrömben! Hanem aztán az kirűl ezt legkivált ámodni sem lehetett, állam alapító Szent István szigorúan elmosolyodik vala.

Ettűl viszont elszemtelenedék, pucér haza!, pucér haza! kiáltozám vid eszelősen és borzongatám a hajam, a hajam ezerfelé szét, szét!

Nem csuda hát, hogy lefekvék a magyari történelem nagyjaival, az egész fényes arcképcsarnokkal, egytűl egyig, vadon és szömérömmel, egyszeresen meg többszörösen, lovagolással és mozdulatlanul, előlről, hátulról, táncolva, állva, térgyepelve, mindőjükkel más-más módozatokon, erre súlyt vöttem, úgy érzvén, ezennyivel tartoznék ennek a kicsin, sokat elszenvedett, viseltes országnak.

Vala, kinek én valék utolsó orvossága, ölembűl hurcoltaték moslék, áruló bitó alá, megint mást én indíték el a fényes pályán, Esterházy Miklóst, legnagyobb törékeny magyar, gróf Széchenyi tám bolyókás eszébe se vötte, hogy már fél-kedvűn túl gyöttünk dolgainkon entenyi vigaszt másikba. Mélyföldekkel a legszebb szerető Zrínyi Miklós vala, igaz, őtet egybevöttem Pázmánnyal, „deákból csigázott homályossággal repedezetten”. Drágám csúf Csokonaim elsőre értelem szerént csődöt mond vala, holott nem másadjára, harmadjára meg negyedjére, az mikoron törénk föl a rokonnal a szerelem malozsával szórt nehíz kenyerét. Arany Jánassal másik küncsökkel tőtött ölében kaparánk félelmesen, kinek-kinek szinte külön, Janó drága ugyan rettege, nehogy megnehézkesítene. Denique az őrült matematikussal a végtelenbe találkozánk hű paralelljeivel, ha mint a voluptásba hóttunk vólna bele, Johannus Bólyaival, appendixül.

Nyugodom szűzi ágyamban, tetemem nyűtt, Csinom Palkó, Csinom Jankó csontos karabélya – lucsokban, ólmosan ébredve így kiáltozék, hangosan, elégedetten, pakocsa: AZÉRT EZ TÚLZÁS! ITT ÉLNED MEG HALNOD KELL!


138. [tulajdonos]: ...2018-11-11 22:44
amikor a víz a földön cirkulálni kezd
odafönn a folyó még sótlan, édes
de a tenger már telített és zavaros
akár a város

cafrangok gyöngyök
és végtelen törekvő
Majomkenyérfák

felnyergelt szamár az idő (nincs aki megülje)
a kígyó gerince
nem sokat változott az elmúlt száz millió évben

csüngtél magadnak
magához az a tompa kondulás
olykor ha fűzött  –  száraz és homokos partokra indulok
hol a nap uralma csak és semmi más

szavaimból gömbölyű-fényes világok peregnek ott szét
és a madarakkal
akik holtan is megtartják egyensúlyukat
némán fogadjuk el egymás természetét

mögöttünk
hullámok nélküli hullámzás
monoton zúgó partok hirdetik
az állandóság közeledtét
napsárga körték koccannak emitt, hallgasd


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

jön a tél és nekem nincs már miből leadnom
még jó hogy ebben a hidegben valahogy
nemesebbnek érzünk minden dobbanást
akárha szándéktalan volna

különben tudod te jól hogy nem merészkedhetsz
az éhen maradt vágyak zabolátlanul
belehajtanak veled a ködbe

fagyok jönnek csikorgó csengettyűket lóbálván
és körülhordják nyáluk a világ
ízetlen vackain

a jég az jó, igen gondoljunk
csak a jégre, az olyan hűvösen egyszerű, mint
amilyen én próbálok maradni azzal szemben ami általad
elsöprő uralmat gyakorol felettem



137. [tulajdonos]: ...2018-11-06 16:22
a sokadik naplóvezetési kísérlet
talán lesz valami haszna
bár érne annyit mégis
hogy cselekvőnek minősít
cserébe ha már egyáltalán nem tartalmaz
cselekményt
egyetlen meg nem szűnő gondolat
hogy létezem és hogy élni
képtelen vagyok
könyveket olvasok
holtaktól csent
átmeneti vigaszt
látszólag mások kik
akkor egyszer egy ízben legalább
szintúgy nem cselekedtek mint ahogyan
jómagam valójában sohasem de ez most
mellékes az ékes gondolkodók valamennyien
tevékenységükben megrekkent emberek
írni annyi mint béna tagjainkat tornáztatni
gondolkodni semmi cselekedni kudarc
s elménk, ez átlátszatlan semmi felé fent penge
húsunkba váj mert húsunk benőtte a külvilágot
mert húsunkon kívülre más soha nem létezett
a tárgyak körülhatároltsága megkövült undor
és a végtelen lehetősége benned
a tenger zúgásához hasonló
melybe gyönge lábomat márthatom csak
legföljebb a partok mentén
tágas kagylók tenyerén nyugszik a boldogság

136. [tulajdonos]: ...2018-10-27 22:51
Viszik elegen, lélekszakadva a világot előre -
valakinek le kellene inkább fékezni. Jaj a cselekvésbe szomorodottaknak;
csikorgó kapuk nyílnak és szendergő parazsak
izzák talpuk nyomát; jaj de hiába itt már minden okoskodás, nincs kinek mesélni,
alusztok ti mindnyájan és odaát, hová gyakorta kísérteni járok, szerencsétlen bohócnak néznek
a halottak, bármit is tartanak rólam, holdfény-pletyka, bolyongó imák visszhangja súgja, nem sírok tehát,
beomló kápolnák és borostyánlevelek zörrenése, egy lépés jobb láb, egy lépés bal, jobb láb, honvágy, olcsó honvágy kísért
és hogy még a szerelem, méghogy a szerelem....a beteljesülés, minden beteljesülés
gyalázat. Jártam a kórházat. Az éjjelre, mikor visszavittelek, elfogyott a Hold. Már nem fájt, amikor
ledugták a csövet, mondtad, beletörődtél akkorra, én ezt láttam, meg pártucat életet,
öntudatlan krízisben, kritikus öntudatlanságban, nem is tudom, alig voltak ott
igazi, átmosó könnyek, szorongás, puszta, fojtó szorongás, és
az a sok fájdalomcsillapító, ami mind elhúzza a tisztulást, istenem, tudom hogy mind
egyre bolondabbnak néznek, de én
szeretem ha fáj
szeretem ha esik
amikor megindul végre

éjszakánként ha kísértek
a temető felé
a halottak egészen megszoktak már
jelenlétem
akár a borostyánlevelek zörgése
(bizony kevés megnyugtatóbb dolog létezik annál)

135. [tulajdonos]: ekként2018-10-20 21:52
Negyven fokos láz Sylvia Plath

Tiszta? Az mit jelent?
A pokol nyelvei
lomhák, lomhák, mint a tripla

nyelvű, kövér, lomha Cerberus
aki a kapunál liheg. És képtelen
a mocsárlázas ínt,

a bűnt, a bűnt tisztára nyalni.
A tapló kiabál.
Mindent átjár a bűz,

egy elkoppantott gyertyabél.
Édes, édes, a füst odalenn rólam
tekereg, mint Isadora sáljai, félek,

egy sál beakad a kerékbe, megszorul.
Az ilyen baljós, sárga füstnek
önálló léte van. Ez nem száll fölfelé,

csak gördül a világ körül,
megfojt öreget, jámbort,
jászol-

beli gyerekpalántát,
szellemorchideát,
felfüggeszti a függőkertet,

ördöngős leopárd.
Fehérre szívta a sugárzás,
egy óra alatt széthasadt.

Mint a hirosimai hamu, zsírosan
tenyészik a hűtlen férfiak ölén.
A bűn. A bűn.

Drágám, én egész éjszaka
fellobogok, ellobbanok.
Az ágy nehezül, mint a buja csók.

Három nap. És az éjjelek.
Citromos víz, csirkehús,
víz, folyton víz. Öklendezek.

Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez.
A tested
fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok -

fejem japán
papírhold, bőröm végtelen kényes, végtelen
drága vertarany.

Mondd, téged nem lep meg a hőség. És a fény.
Én magam lettem óriás kamélia,
izzadok, az áram át-meg-átjár.

Most úgy érzem, fölindulok.
Valami fölemelne-
tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én

tiszta acetilén
szűz vagyok
rózsák kerítenek,

csókok, kerubok,
akármi ez a sok hús-szín dolog.
Nem te, se nem ő,

és nem ő, se nem ő
(énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) -
az Édenkertbe.

Gergely Ágnes

134. [tulajdonos]: valahogy úgy2018-10-14 16:12


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-23 11:28 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-01-21 10:52   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2019-01-21 10:40   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-01-21 09:44   Napló: A vádlottak padján
2019-01-21 07:46   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-01-21 05:16       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana Ugorj a torkomnak nyugodtan...
2019-01-20 23:56   Napló: leállósáv
2019-01-20 22:01   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-01-20 21:38   Napló: Baltazar
2019-01-20 20:37   új fórumbejegyzés: Tiszai P Imre
2019-01-20 20:35   új fórumbejegyzés: Tiszai P Imre