DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2798 szerző 35987 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szentmártoni János
  Összefoglalás
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Levél
Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 4 órája
Vajdics Anikó 22 órája
M. Szabó Mihály 2 napja
Kántor Zsolt 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Gulisio Tímea 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Bara Anna 4 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Bazsó Ádám 9 napja
Czékmány Sándor 11 napja
Gyors & Gyilkos 13 napja
Király Árpád 16 napja
Ötvös Németh Edit 17 napja
Bakkné Szentesi Csilla 19 napja
Pataki Lili 19 napja
Bátai Tibor 19 napja
Bánfai Zsolt 20 napja
Frady Endre 20 napja
Iványi Mónika 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Bara 5 perce
Játék backstage 31 perce
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 34 perce
Jó, ha a vége jó 1 órája
leállósáv 12 órája
Conquistadores 20 órája
Sorrento 20 órája
az utolsó alma 23 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
nélküled 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Nagy Zoárd mesél 1 napja
mix 1 napja
Baltazar 2 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2019-03-21 11:21 Összes olvasás: 15906

Korábbi hozzászólások:  
148. [tulajdonos]: levelek, utánra2019-02-14 18:46
Olykor, hosszóra nyúlt hajnalokon, mint amilyen a mostani, cigaretta ürügyén (amit
gyakran benn is felejtek) elindulok, hogy némán körbejárjam a házat.
Meg-meg állva, szeppenten, homlokom az égnek szegem, ama ferde fenyőhöz hasonlatosan,
mely kertünkben ácsingózik, s kiengedem néma, poshadt hálám ezért az életért - hogy
e masszívan érzékeny testben ért.
Képzeletem elmerítem a felhők sodrásába, csodálom a hajlékony fákat, melyek
alázattal meghajolnak azon erő ellenében, mely a setét fellegeket északnyugatnak tereli,
nem ellenkeznek, csak szállnak könnyedén, kíméletlen ragyogó csillagok alant, s nem kapaszkodnak
szerekbe, szerelmekbe,
beléd, ki itthagysz minduntalan, dehisz ezért szeretlek. Elérhetetlenséged bekerített, s odaadóan
merítkezem én a gyönyörteljes fájdalomba.
Lomha magamra-eszmélés, örök február, míg mások beöltöznek, én azalatt vetkőzöm,
mezítelen farsangolok a végtelen ég alatt, szakadt láncaimat vígan csörgetve.

Ha szembe mernék nézni Istennel, magammal: nem volna rád szükségem. De gyáva vagyok, így hát
hozzád fordulok. Mintha jó-kedvemben lennék.
Felöltöm a legcsalfább vigyorom, és úgy nyúlok feléd, akárha cigarettát gyújtanék. Még jó,
hogy nem figyelsz, elítélnél,
elítélnél könnyűszerrel kedvesem,
pedig ártatlan vagyok én, akár az ördög. Hitvány sereg gyűlik hátam mögött, sótlanul, édesen, ahogy
a víz a földön, cirkulálni kezd, a sejtelem, a sejtelem nem elég: szeretni kell, s nem ily éhesen.
Kopogó szemekkel te sem bírsz jóllakatni.

147. [tulajdonos]: khmmm2019-02-14 00:02
Unatkozó, ámbár mindenre eltökélt kritikus olvasóközönségem szíves figyelmébe ajánlanám a következő, magyar szakos jelentkezésemre beadni kívánt -igen talán kissé rendhagyó -motivációs levelemet.


Tisztelt Tanárnő,
Tisztelt Tanár Úr!

Fekete Orsolya vagyok, jelenleg 27 éves, egykori lázadó kamaszból lett állhatatos, hétköznapi kenyérkereső dolgozó. Reményeim szerint potenciális jövőbeli magyar-történelem szakos tanár, de leginkább e könnyen változó világban is álmodni és tervezni merő, elfogulatlan gondolkodásra törekvő ember.

Vélelmem, hogy méltó lehetek a tanári pályára, úgy hiszem elsősorban az emberi természet felé forduló örökös csodálatomban és hitemben gyökeredzik. Hiszem, hogy a legrenitensebb diák is rendelkezik olyan kvalitásokkal, mely kellő ráfordított figyelem, energia bizalom és kitartás árán (rész)alapjául szolgálhat egy szebb és szabad-lelkű jövőnek, amelyben valamennyiünk egyéni készségei és képességei szerint munkálkodhat.
Hogy ebben a jövőben jómagam magyar szakos pedagógusként kívánok részt venni, valamikor az általános iskolai tanulmányaim első felében már legalábbis felsejlik bennem azon hálaérzetemen keresztül, melyet az olvasás és szövegértés képességének elsajátítása okoz bennem.
Azt gondolom, bár a természettudományok által elért fejlődés jóval élhetőbbé, kényelmesebbé, és kiszámíthatóbbá tette az életünket, pszichés és lelki fejlődésünk, önismeretünk, kollektív emlékezetünk és egyéni szerepünk felismerésének lehetősége (szűkebb környezetünkben és a társadalomban egyaránt,) leginkább történeteken, elődeink és kortársaink által átadott élményeken keresztül nyílik meg számunkra a leghatékonyabban. Ekként, biztosabb és koordináltabb egyéni és nemzeti erkölcsi identitástudatra, valamint nyelvi, illetve kommunikációs adottságai(n)kra építve a reál tárgyakban kimagasló tanulók munkáját is eredményesebbé tehetjük. Nem elég azonban pusztán a korszerű technika és a ma már mindenki számára könnyen és fáradtság mentesen elérhető médiaeszközök közvetítőszerepére hagyatkoznunk, szükség van egy sokkal élőbb, közvetlenebb és emberibb interakcióra, amelynek megteremtési lehetősége ezen felgyorsult világban az otthoni közegről talán egyre inkább a humán szakos oktatás óráira tevődik.
Úgy érzem, kellő felelősségtudattal, türelemmel és fegyelemmel rendelkezem ahhoz, hogy az ehhez szükséges tudás megszerzését követően, elnyerve leendő diákjaim figyelmét, hatékony kommunikációs és kapcsolatteremtő adottságaimon keresztül képes legyek fenntartani érdeklődésüket társadalmunk és az emberiség történelme, irodalma iránt. Meggyőződésem, hogy van megragadó aspektusa minden egyes szerzőnek, különleges jelentősége van minden történelmi kornak és pillanatnak, mely kellő elkötelezettséggel látható és láttatható.
Minthogy az elmúlt tíz évben (és jelenleg is) mint munkavállaló csupa olyan munkakört volt alkalmam betölteni, melyek folyamatos közvetlen emberi kapcsolatra épülnek (vendéglátás, kereskedelem, értékesítés, gyermekfelügyelet), így nemcsak hiszem, de jól tudom azt is, hogy elhivatottságomat a gyakorlatban is jó eséllyel képes lehetek majd érvényesíteni, amennyiben az ehhez szükséges képzettség megszerzésére lehetőséget kapok.

Figyelmét megköszönve várom a személyes alkalmat:
                            Fekete Orsolya



146. [tulajdonos]: 1.2019-02-10 02:11
kezdetben
az anyai rettegés
mélysötét meleg
és kirántanak kesztyűs kezek
hideg latex-ölelés

az érzékek kíméletlenül
használatba vesznek

mígnem
elfajulsz majd egészen

töredékeidbe veszten
émelyegsz

valami gondol benned
valaki
nevezi magát

végtelen üvölt
azt mondják te vagy
és majréznak
majréznak a nyomorultak

sápadt Hold vagy
vörös keretben

sápadt Hold vagy

ringó-didergő rózsaszál
leszel

fel nem öltött
nehéz bársony

145. [tulajdonos]: 1.2019-02-10 02:08
az anyai rettegés
és mélysötét meleg
de kirántanak kesztyűs kezek
hideg latex-ölelés

az érzékek kíméletlenül
használatba vesznek

mígnem
elfajulsz majd egészen

töredékeidbe veszten
émelyegsz

valami gondol benned
valaki
nevezi magát

végtelen üvölt
azt mondják te vagy
és majréznak
majréznak a nyomorultak

sápadt Hold vagy
vörös keretben

sápadt Hold vagy

ringó-didergő rózsaszál
leszel

fel nem öltött
nehéz bársony

144. [tulajdonos]: levelek, utánra2019-01-24 23:04
E leveleket, melyeket mostanság félálomban írok, azután adom majd át neked,
hogy végleg bevégezted árulásod, melynek méltó eszköze lehettem, s akkor
hozzád közvetlenednek a ragok, a rangok, mert mindegy leszek én neked, felszívódom
rejtőzködő, takaros múltadban, s amivé általad mindeközben válok, ismeretlenné nemesül.
Körös-körül élő, belőlünk lélegző utópia. De nem csak ennyi az egész. Elhullott,
szerelmes szulák visszhangját zengik recsegő betonmadarak. Hogy lehetett-e volna
másként? Aligha. Kertemet, mely kellőképp szürreális volt kóborló jelenlétednek,
hideg és magas, ámbár omlékony falakkal öveztem, mert rémisztett e ripacs világ,
s féltem, javaimat majd barbárok dúlják fel, akik azonban veszélytelenebbnek bizonyultak
az építőmesternél.

Itt ülök minden nap, jobb esetben, többnyire csak szédelgek éjféltől korahajnalig,
nézem a lányt, aki vagyok, nézem, ahogy legyűri az idő, s mégsem akar más lenni, mint aki
volt, látom, ahogy az idő rákényszeríti magát, ez egy teljességgel passzív átalakulás,
a nőhöz férfi kell, barbár férfiakat látok, félszeműeket és vakokat, csonka nyomorúságokat
dédelget ölén, az, kibe visszabújni, magamba vakulni, oly nehezemre esik. De mindez megvalósul,
tudom, megvalósul, könnyűszerrel, nélkülem. Megtehetem, hogy részt veszek. Ördöngős szerep,
szétporló ajándék, szűkös, fojtó csipke-hálóing. Volt benned valami igazi, valami, amivé magam is
szívesen váltam volna, a talpadon azt a sebet becsókoltam volna, ha lehetnék különb annál, mint ki
vagyok. Egyenlőre, igyekeznék reám forrt álarcaimat vér nélkül elvakarni.

Az önmagának áldozat szerepében tetszelgőre próbálok nem gondolni. Ha ez kudarcot vall, mert olykor
bizony azt vall, őszintétlen jókívánságokkal vezeklem. Haszontalan magakínzás. Telesírná dalos éjszakáim.
Méltóbbnak tartom magamat én annál mintsem nektek adjak ennyi mindent. Azzal vigasztalódom, aki vagyok s
csak azután azzal amit kapok.

Ma sikerült valami ehetőt is eléd tennem, magamnak forraltam azt a gombalevest, hirtelen elhatározásból
kínálhattalak csak, így gyorsan, alattomban átvertük a matériát, mely alantas megkeseredik kezem ügyében, amikor a tűzhely
körül sertepertélek s rólad árulkodom. De ezúton csapdába csaltam az izgága-cserfes atomokat, nem hagytam
időt, ugyanis hogy átrendeződjenek,igaz, Lucifer bizonyost számon tartja majd e trükkömet is.

Van egy bizonyos fajta energia, mely időnként átveszi hatalmát feletted, s ettől én előbb merev és
körültekintő, majd tartózkodóan siket és oly érdektelenül kábult leszek,fel nem foghatom ekkor, akárhogyan
is igyekszem, amiket összehordasz, mintha semmi közöm nem volna hozzá, könnyen lehet, nincs is.
Tudatlanul, átkozódva némán belém-rendezkedsz, ha oda nem figyelek, s körém-cibált tükreiddel elűzöd
óvó-féltő természet-adta képességem, hogy ne lássam saját arcom, s hogy magamba csak lábunknál futó
folyamok fölé hajlottan , a mosogató fölé gémberedve vagy tekinteteden át - lopva - tudjak belenézni.
Távoli arányainkba, egymásba hasonlunk, édes-éhesen, de mind ki álmélkodik, s ki nyüzsög mibennünk,
nem férhetnek meg egymással, ezért koordinálsz és mesterkedsz túlbotolva óvatlan ortopéd lépésekben, s én
ezért légszomjazva kitörőn perlekedem.

Tudod, bennünk, akikben ott a ragyogás (amivel azért jobb vigyázni ahogy mindig mondod) kevés dolgot hagy meg
az egyensúly felbomlása, az arányok ilyetén felborulása képtelenné tesz bennünket bármilyen kötődésre, nekünk félrebeszélnek
a dolgok, s olykor nem is nagyon hiszünk az érzékeknek. Lelkünk nem ritkán táplálék nélkül marad. Azonban,
látjuk a tájban időnként pl Mednyánszkyt, ami remegtető boldogság, meg persze magunkat is olykor, mi kevésbé.
Sötét, magányos alakként kódorgunk egy szürreális kertben, pálma és majomkenyérfák hajlongnak a hóesésben, reggelente
szikrázó napsütés, alkonyattájt a csálé fenyő mögül, hetykén és magakelletőn elősejlik a Hold e setét-mályva-színű égen,
nekünk, nekünk sejlik elő, különben, s ez nagy szó.
Vannak megfizethetetlen pillanatok. Szabad, makulátlan őrület
van.

Két nap és repülök. Alattomos vagy te magad (nem a sármod). Hogy kilöksz a világra - anyámnak ez nem sikerült, legföljebb, formálisan - míg indulsz átellenest..
Imádkozz.

143. [tulajdonos]: ,,,2019-01-11 22:32
látod elfordult már a Hold is
nem őrzi pusztulásom
egyedül vívom haláltusám
csak a pőre éjszaka maradt
hogy öljön
hogy öleljen
egyedül maradtam
csendes őrületben
rendes ruhában
betömött fogakkal számban
még rothadó ki nem mondott szép szavakkal
hogy rosszul szerettem de még
méltatlan vagyok az elmúláshoz

völgybenülő vályogházak csendje
megfeszített krisztusok fölébe függő
kerek faliórák monoton ketyegése
meszelt falak és csipkézetlen vásznak
ezek valók nekem
abba akarnék belehalni
amibe születtem
abbahagyni végleg
a zokogást a kacagást
tűrni némán megdicsőülését
a sziporkázó enyészetnek

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



142. [tulajdonos]: hát ígyen 2018-12-26 22:22
valami szépet és feleslegeset
volna jó írni úgy hiszem
azzal tisztességgel visszavághatnék magamnak
gondolataim kezeletlen kuszaságáért,
valamiféle jellemző , tetszetős de még átláthatóan bonyolult
nyelvi-gondolati mintázat mögé bújtatni
néhány jelentős semmiséget, nos
igen, az már egy részleges megváltás
volna

és szavaim
kifogástalanul meredtek
akár a Szaturnusz gyűrűi - ám
tintám már elfolyó és fegyelmezetlen

de ismerem azért jól
ki bensőnkben bohóckodik - nem dőlök be
a csalóka megvalósulásnak

meleg éjsetétbebugyoláltan
emlékezem
de elmormogott imáim legalább
plasztikmentesek

szikkadtra szürcsölt boroskupaként kong bennem
ez az idei karácsony
bár
lapulhat köztes csendjeimben
rejtezhet valami magasztos mégiscsak
az eltiprott gyertyabelek közönybe mártott haláltusájában

(igaz is, a gyertyák
a modern, füstmentes, faggyútlan gyertyák
ezek szárazon égnek, szagtalanok és könnytelenek)

különben tudtad te jól
hogy túlmerészkedsz csakhogy
az éhen maradt vágyak zabolátlanul
behajtottak veled a ködbe

hogy levegőt végy, mélyet, belőlem
de virágot fakasztó rejtelmeim
nem inhalálhatók

cafrangokat szórok
gyöngyeim mélyen
letéphetetlen bőröm alatt
szorongva lapulnak

és hártyátlan fénylek e sötétben
magamnak, ha elmégy te gyáva
mert oly elvetemült vagy
hogy vakká kell lenned

reszketeg, nyakig nettbe öltözött
jóllakatott vakká

és mert fagyok jönnek csikorgó csengettyűket lóbálván
hogy körülhordják nyáluk a világ
ízetlen vackain

mert fagyok jönnek fátyolos fagyok és a jég
az jó nekem, igen, hogy gondolnék
csak a jégre,
az olyan hűvösen egyszerű, amilyen én
próbálok maradni azzal szemben ami általad
elsöprő uralmat gyakorol felettem

csünghetek szorítón - csak magamnak
máshoz az a tompa kondulás
olykor ha fűzött
függelék maradtam
elfeledett nyelveken íródott lexikonokban

száraz és homokos partokra indulok mégis
hol a nap uralma csak és semmi más

szavaimból gömbölyű-fényes világok peregnek ott szét
és a madarakkal
akik holtan is megtartják egyensúlyukat
némán fogadjuk el egymás természetét

mögöttünk
hullámok nélküli hullámzás
monoton zúgó partok hirdetik
az állandóság közeledtét
csillámló, kanócos
kerek űrök koccannak emitt,
hallgasd

Olvasói hozzászólások nélkül
141. forsoly: re2018-12-07 01:43
Drága Weinberger! Magának sas szeme van! Részemről az öröm.

Olvasói hozzászólások nélkül
140. weinberger: lili[tulajdonos]: Csokonai Lili2018-12-05 20:04
Nem tudom, vajon ez betű szerinti idézet-e, de azonnal rá lehet ismerni Valakinek a szövegépítésére, aki önmaga megjelölésével "nem népben és nemzetben, de alanyban és állítmányban gpndolkozik". Szívesen olvastam.

139. [tulajdonos]: Csokonai Lili2018-12-05 19:31
Történelemhattyú


Én, bódogságos csitri, megszólalván a fanfárok, nevetve ruháim az egekbe szórám. Világló mezítelenségem ragyogá meg a várast. Éjfekete háromszög, fodor setét!

A szobrok, komoly dücső férfiak, mereven végig mérének. Nem szívesen löttem vóna a bőrömben! Hanem aztán az kirűl ezt legkivált ámodni sem lehetett, állam alapító Szent István szigorúan elmosolyodik vala.

Ettűl viszont elszemtelenedék, pucér haza!, pucér haza! kiáltozám vid eszelősen és borzongatám a hajam, a hajam ezerfelé szét, szét!

Nem csuda hát, hogy lefekvék a magyari történelem nagyjaival, az egész fényes arcképcsarnokkal, egytűl egyig, vadon és szömérömmel, egyszeresen meg többszörösen, lovagolással és mozdulatlanul, előlről, hátulról, táncolva, állva, térgyepelve, mindőjükkel más-más módozatokon, erre súlyt vöttem, úgy érzvén, ezennyivel tartoznék ennek a kicsin, sokat elszenvedett, viseltes országnak.

Vala, kinek én valék utolsó orvossága, ölembűl hurcoltaték moslék, áruló bitó alá, megint mást én indíték el a fényes pályán, Esterházy Miklóst, legnagyobb törékeny magyar, gróf Széchenyi tám bolyókás eszébe se vötte, hogy már fél-kedvűn túl gyöttünk dolgainkon entenyi vigaszt másikba. Mélyföldekkel a legszebb szerető Zrínyi Miklós vala, igaz, őtet egybevöttem Pázmánnyal, „deákból csigázott homályossággal repedezetten”. Drágám csúf Csokonaim elsőre értelem szerént csődöt mond vala, holott nem másadjára, harmadjára meg negyedjére, az mikoron törénk föl a rokonnal a szerelem malozsával szórt nehíz kenyerét. Arany Jánassal másik küncsökkel tőtött ölében kaparánk félelmesen, kinek-kinek szinte külön, Janó drága ugyan rettege, nehogy megnehézkesítene. Denique az őrült matematikussal a végtelenbe találkozánk hű paralelljeivel, ha mint a voluptásba hóttunk vólna bele, Johannus Bólyaival, appendixül.

Nyugodom szűzi ágyamban, tetemem nyűtt, Csinom Palkó, Csinom Jankó csontos karabélya – lucsokban, ólmosan ébredve így kiáltozék, hangosan, elégedetten, pakocsa: AZÉRT EZ TÚLZÁS! ITT ÉLNED MEG HALNOD KELL!



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-18 09:22 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-03-21 12:36   Napló: Bara
2019-03-21 12:10   Napló: Játék backstage
2019-03-21 12:07   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-03-21 12:00   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-03-21 11:59   Napló: Játék backstage
2019-03-21 11:56   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-03-21 11:56   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-03-21 10:57   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-03-21 10:48   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-03-21 10:46   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)