talány
az autóroncsok némán hallgatnak
cserepes reflektorok áznak az olajban
kénszagú szellő hasítja a por vénáját
egykori kutyák tetemén lázadó lárva orgia
sárga fénykép oszlik a csapadék súlya alatt
s az ég fejünkre savas esőt okád
cigaretta nyújtózkodik a beton hasadékában
filtere telitődött a tüdőbaj zsíros férgeivel
ocsmány agyarak vagdosnak sebeket pofánkba
fertőzés léghajó támadja acsarkodva a holdat
de napunk e vén igazmondó égitest már alázuhant
a hegységek borotvapenge gyomrába
az éj fertőzött vaddisznóként terül ránk
a sejtek nedvei csillagként ragyognak savanykás ízben
pergamen ködbe veszett a dekadens város
ám hallani a háztömbök koraérett nyögését
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
