Hagyd életben, még egy percig!

Bágyadt pillantásodból
csillagkönnyet merítek,
Alig csengő mosolyodban
már Félelmet derítek,
Lélektelen ujjaid
gyöngén intenek felém,
súgod kedves szavaid:
„Kérlek, feküdj most mellém!”
Hogy is tagadhatnám meg
karodat testemtől?!
Hogy ne hagynám, merítsd csak
az életet lelkemből!
Istenem, csodákra váltsd
a langyos leheletet!
Adj erőt, hagyd életben
e két kopott gyermeket!

Hagyd, hogy selymes alkonyon
fájdalma cirógasson,
Hagyd, hogy lázban ringó teste
szép kórokba altasson,
Hagyd, hogy forró homlokában
kisimuljon ránca,
Hagyd, hogy lángot járjon rajta
Őserők szép tánca!

Hagyd életben, még egy percig,
Míg kezem mellkasán megpihen,
s holt könnyek álmos mezején
szilánkos lesz vakult szivem,

Hagyd meg nekem, még egy percig,
e lázban én is rab vagyok.
Hagyd, egy búcsúpillanatra,
s ha már nem lesz, én is maghalok…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.